„Jézus megtanította nekünk, hogy az erőszak ördögi értelmetlenségére Isten fegyvereivel kell válaszolni: imával és böjttel.” – ebben a gondolatban elmélyülve indította el nagyböjti készületét a Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség és a Megtestesülés Plébánia. Március 2-án, hamvazószerdán szentségimádás keretében kulcsolták imára a kezüket fiatalok és idősek egyaránt, hogy Krisztus valóságos és megtartó jelenlétében imádságaikkal közbenjárjanak a békéért, a világban zajló krízishelyzet feloldásáért, az embertársak életéért, a szenvedőkért.
Csendes percek, taizéi énekek, szentírási idézetek és Ferenc pápa Fratelli tutti (Mindnyájan testvérek) kezdetű apostoli buzdításának gondolatai kísérték a szentségimádás mozzanatait.
A Szentatya útravalói rávilágítottak a mai modern világ válságának legnyomósabb okaira: elsőként az elaltatott emberi lelkiismeretre; a gazdasági érdekek pusztító jelenségeire; a globalizált, rideg és kényelmes közömbösség dominanciájára; valamint a közös útirány nélkül rohanó világra, amelyben önmagunk jólétének megszállottsága és az emberiség közös boldogulása között egyre nagyobb szakadék tátong. Apostoli buzdításában Ferenc pápa arra hívja meg az emberiséget, hogy az olyan jelenségek, mint a fájdalom, a bizonytalanság, a félelem, és saját korlátaink felismerése, tegyék sürgetővé bennünk, hogy újragondoljuk életstílusunkat, kapcsolatainkat, társadalmi szervezeteinket, mindenekelőtt életünk értelmét. Életünk értelmének középpontjában kell hogy álljon a hatékony szeretet, amelynek kézzelfoghatóságát az irgalmas szamaritánus példáján keresztül tapasztalhatjuk meg legelevenebben. A Szentatya arra is kiemelten felhívja a figyelmet, hogy az igazság valójában az igazságosság és az irgalmasság elválaszthatatlan társa. Ezeket nem spórolhatjuk ki a békefolyamatokból. Ahogyan a saját szerepünket sem spórolhatjuk ki a béke megteremtéséből: fel kell ismernünk, hogy mindenki aktív kovásza lehet a békének a mindennapi életmódjával. A békének van ugyan „építészete”, amelyért a társadalom intézményinek szereplői a felelősek, akik a tárgyalóasztalok mellett ülnek, de van „művészete” is, amely mindnyájuk feladata.
A szentségimádás csendjében, zárásképpen hangzott fel a kérés, hogy „Ne feledjük az élet, a történelem leckéit, és adja az Ég, hogy ezúttal ez a nagy fájdalom ne legyen hiábavaló, hanem tegye lehetővé számunkra, hogy új életstílus felé haladjunk, és egyszer s mindenkorra felfedezzük, hogy szükségünk van egymásra és összetartozunk. Hogy az általunk meghúzott határoktól függetlenül minden arc, minden kéz, minden hang szülessen újjá.”
Márta Lászlóné Szilágyi Eszter – Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség
