„Szentlélek, ki az ajándék és az örök élet forrása vagy! Töltsd el azok szívét belső bizonyossággal, akik a szeretetre, dicsőítésre és szolgálatra vannak kiválasztva. Engedd, hogy megízleljék barátságodat, töltsd el őket örömöddel és vigasztalásoddal, segítsd őket, hogy legyőzzék a nehézségeket, s ha elestek, bizalommal tudjanak fölkelni; tedd őket isteni szépséged tükrévé. Adj nekik bátorságot, hogy fogadni tudják korunk kihívásait és kegyelmedet, hogy Jézus Krisztus jóságát és emberszeretetét elvihessék az embereknek. Ámen.” (Szent II. János Pál pápa)
A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Szent László Imaszövetségének közösségeit látogatja meg minden hónap első csütörtöki napjának estéjén egy-egy esperesi kerületben Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, hogy együtt imádkozzon a papokkal, hívekkel a papi és szerzetesi hivatásokért. A főpásztor által 2019 advent első vasárnapján alapított imaközösségben már több mint ezer ember imádkozik naponta a kijelölt szándékért. A látogatások alkalmain közösen szentségimádást tartanak, majd a püspök atya szentmisét mutat be az imaszövetség szándékáért. A legutóbbi estén, március 3-án, a hónap első csütörtökén a Nagykállói esperesi kerületben, Nyírbátorban a Minorita templomban jöttek össze az imaszövetségben naponta imádkozó hívek és papok, akiket Babály András, az egyházközség plébánosa fogadott. Ezúttal a szentmisén az elhunyt papjainkért imádkoztak, így a március 1-én elhunyt Mikolai Vince (1948-2022) miskolc-diósgyőri plébánosért is, aki sok papnak volt a tanára.
A püspök atya a szentmisén elmélkedésében arról beszélt, hogy minden élethelyzetben, bármilyen körülmények között is az életet kell szolgálnunk:
Az ószövetségi olvasmányban Mózes arra biztatja a választott népet az ígéret földjének kapujában, hogy válassza az életet. „Válaszd az életet, hogy élj te is, és utódaid is!” (MTörv 30,19) Két utat tár a népe elé, az Isten által kijelölt utat és az Isten nélküli életet, a halál, a pusztulás útját, majd azt is elmondja, Isten megáldja őket, ha betartják a parancsokat és a földön jó dolguk lesz.
Sokszor érezzük úgy vallásos, keresztény életre törekvő emberként is, hogy Isten nem segített meg, vagy nem úgy, ahogyan kértük. Ne felejtsük el, hogy az Ószövetségi kinyilatkoztatás még nem volt teljes. Jézus Krisztus hozta el a kinyilatkoztatás teljességét, Aki nem azt mondta, hogy legyetek jók, éljetek tisztességesen, és akkor nyugodt, kényelmes, boldog életetek lesz itt a földön, és majd végül besétálhattok a mennyországba. Keresztet ígért. Azt mondta – a mai evangéliumban is elhangzott – hogy „az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók nem ismerik el, megölik, de harmadnapra feltámad.”(Lk 9,22). „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap és úgy kövessen.” (Lk 9, 23).
Jézus tehát nem azt mondta, hogy minden sikerülni fog az életünkben, és úgy lesz, ahogyan elterveztük, csak hívjuk Istent segítségül. Inkább úgy kellene imádkoznunk: itt vagyok Uram, rendelkezésedre állok, segítek, hogy a Te terved, akaratod teljesüljön az életemben, mert nem evilági boldogságra törekszem, hanem az örök életet szeretném elnyerni. Ehhez viszont hit kell. Először is hinni kell azt, hogy az embernek örök élete van. Ez az evangélium lényege. Megkezdett örök életünk van, akár tetszik, akár nem, és a halálunk után a jutalmunk az örök boldogság vagy az örök kárhozat lesz. Nincs más út.
Éppen ezért nem mindegy, hogyan éljük az életünket itt a földön. Ezért mondta Jézus: „aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét” (Lk 9,24).
Valaki egyszer szellemesen azt mondta: A mennyország és a pokol közözött az a különbség, hogy a mennyország az, amikor az ember mondja Istennek, hogy legyen meg a Te akaratod, a pokol pedig az, amikor Isten mondja az embernek, legyen meg a te akaratod.
Ha az ember a saját feje után megy, elveszíti az életét, Isten barátságát. Jézus azért jött, hogy megajándékozzon bennünket az örök élettel. Ezért egyetlen hivatás van, az élet szolgálata. Lehet valaki pap, pedagógus, családapa, családanya, mindannyiunk feladata, hogy az életet szolgáljuk.
Aki nem az életet szolgálja, az rosszul dönt. Az egyik ukrán-magyar határtelepülésen kialakított melegedőben megdöbbentő, szívszorító élményem volt. Egy három év körüli kisfiú feküdt az ágyon és vigasztalhatatlanul sírt. Nincs magyarázat arra, hogy miért kerülnek családok ilyen helyzetbe, hogy egy gyermeknek ilyen sorsa legyen! Ha valaki ilyen helyzetbe hozza a másik embert, lehet, hogy igaza van, de az igazság nem nála van, mert Jézus az igazság. A gőgös ember azt mondja, hogy nekem van igazam, és ha a másik azt nem fogadja el, akkor akár erőszakot is alkalmaz, és így keletkezik a háború. De az alázatos, igaz ember nem a saját igazát keresi, hanem magát az igazságot, Aki Jézus Krisztus. Ez az élet szolgálata.
Papként is ez a dolgunk. Örömmel emlékezünk arra a pillanatra, amikor először szíven talált bennünket az isteni hívás a papságra, hogy az életet, az örök életet szolgáljuk, s bár ugyanakkor a félelem is bennünk volt, hogy alkalmasak leszünk-e erre a feladatra, de kimondtuk az igent.
Lelkiatyám erre azt mondta: „Jézus úgy adta vissza egy vak látását, hogy sarat csinált és bekente vele az ember szemét. A sár azért volt alkalmas a gyógyításra, mert Jézus kezében volt. Legyél tehát sár Jézus kezében.” Arra hív meg bennünket Jézus, hogy alkalmassá tegyen arra a szolgálatra, amelyre az ember önmagában nem alkalmas.
Arra hív, hogy szentségeket szolgáltassunk ki, hogy a kegyelem közvetítői legyünk, hogy segítsünk embertársainknak szeretetből áldozatot hozni másokért, hogy segítsünk az életet, az örök életet szolgálni. Nem vagyunk különbek, mint bárki más, de az Isten szíven talált bennünket, és erről örömmel szeretnénk tanúságot tenni. Olyan jó lenne, ha a Szent László Imaszövetség imádságára a Jóisten küldene olyanokat, akik azt mondják: „Itt vagyok, engem küldj!”
Isten mindannyiunkat megszólít. Különleges az, ha a papságra, szerzetességre hív, de önmagában már az is különleges, hogy Isten megszólít, hogy másokért éljünk. Meg tudjuk mutatni az életünkben a szeretet valóságát. Ahol a szeretet megjelenik, ott megjelenik az Isten, hiszen „Isten a szeretet”, Őt szolgáljuk, Érte élünk, és Hozzá imádkozunk. Bizalommal forduljunk tehát hozzá, mert Ő is erre biztatott bennünket: „Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!” (Mt 9,38) – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
