„A nagyböjt is tavasz, a léleknek a tavasza” – idézte Prohászka Ottokár gondolatát Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök március 2-án, hamvazószerdán a debreceni Szent Anna-székesegyházban bemutatott szentmise elején.
Ezzel a nappal elkezdődik a nagyböjti szent negyven nap, a húsvétra való felkészülés időszaka. A főpásztor arra kért mindnyájunkat, hogy ezt a kegyelmi időt használjuk fel arra, hogy odafigyeljünk Istenre, egymásra és akkor kitavaszodik a lelkünk. Annyi fájdalom, borzalom van a világban, a háború közelsége, valósága, a veszélyeztetettség meghatározza az életünket, de kell, hogy mindezek ellenére a szívünkben béke legyen, hogy ez másokra is átterjedjen. Ehhez szükséges a megtérés, a bűnbánat. Ennek jeleként szór hamut a fejünkre az egyház – fogalmazott a püspök atya.
A hamvazkodás cselekedete helyettesíti a mise elején megszokott bűnbánati részt, így a szentmise a bevezető gondolatok elhangzása után könyörgéssel folytatódott.
A hamvazkodás szertartása alatt a pap két mondat közül választhat. Palánki Ferenc megyéspüspök homíliájában ezek üzenetéről is beszélt: „Emlékezzél ember, hogy por vagy és porrá leszel!” Nem ijesztgetni akar az egyház, de tudomásul kell venni, hogy az életünk esetleges lét. Akármilyen biztonságban is érezzük magunkat, nagyon könnyen semmivé lesz mindaz, ami körülvesz, amiket összegyűjtöttünk. Az életünk nem szükségszerű létezés, csak az Isten léte szükségszerű. Az ember Isten jóságából, szeretetéből létezik, a létezés öröméből részesedik.
Püspök atya megemlítette, hogy aznap ellátogatott a menekültek fogadására kialakított két bázispontra, Barabásra és Beregsurányba. Látva a kialakult helyzetet, megfogalmazódott benne, hogy néhány nappal ezelőtt az a több, mint 100 ezer ember – akik átjöttek Magyarországra –, nem gondolta, hogy mindenét elveszíti, és az egész élete teljesen új fordulatot vesz. „Miből gondoljuk azt, hogy mi biztonságban vagyunk?” – tette fel a kérdést a főpásztor, majd kifejtette: Isten nem félelmet akar kelteni. Amikor az egyház hamut szór a fejünkre nem azért teszi, hogy rettegjünk a haláltól, hanem hogy tudatosítsuk magunkban, hogy a földi életünk akármilyen szép is, véges.
Ezért nem mindegy, hogyan élünk, csak evilági dolgokkal foglalkozunk, vagy örök dolgainkkal is. A szeretet és annak műve örök. A nagyböjti idő éppen erre ad alkalmat. Kezdjünk el végre igazán jól szeretni!
A hamvazkodáskor elhangzó másik mondat: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!”
Az evangélium, az örömhír éppen az, hogy bűnbánatot tarthatunk, megtérhetünk. Amikor Jézus megkezdte nyilvános működését, az első üzeneteként – Keresztelő János küldetését folytatva – hirdette, hogy „közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1,15), azért, hogy alkalmasak legyünk Isten országa befogadására. Milyen nagy örömhír ez! Nem a számonkérésen van a hangsúly, hanem a megtérés lehetőségén. A megváltás gyümölcse, ajándéka, hogy amikor elvégezzük a szentgyónást, a pap feloldoz, vádolhatatlanok vagyunk Isten előtt. Micsoda megkönnyebbülés ez, micsoda nagy lehetőség!
A papnak van egy hivatása, a felszenteltsége, és egy megbízatása Istentől: „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer” (Jn 20,23).
A mai evangéliumban Jézus alamizsnára, imára és a böjtölésre tanít. (Mt 6,1-6) Ez a három eszköz a lelki életünk és kapcsolataink megújulását szolgálja. Az alamizsna, a nagylelkűség, a szeretetből fakadó jótett, vagyis a többi emberhez való viszonyunkat jelenti. Az ima Istennel való kapcsolatunkat szolgálja, a böjt önfegyelem, amely során magunkra figyelünk. Amikor magunkat korlátok közé szorítjuk, áldozatot hozunk, hogy készségesek legyünk másokért, Istenért is áldozatot hozni, vagyis képesek legyünk a szeretetre.
Fontos, hogy ez ne képmutatás, magamutogatás legyen, mert nem az számít, hogy kik vagyunk a többi ember szemében, hanem, hogy kik vagyunk Isten szemében. Ő nem haragszik ránk bűneink miatt, hanem meghív a megtérésre, megbocsát, gondunkat viseli, segít, bátorít, kegyelmet ad és az ő életében részesít. Így használjuk fel ezt a nagyböjti szent időt, hiszen „most van itt az alkalmas idő, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,20), hogy Istennel együttműködve igazi lelki tavaszunk lehessen – zárta gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.
A prédikáció után a főpásztor megszentelte a hamut és a hamvazkodás szertartásával folytatódott a szentmise.
Kovács Ágnes
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
