Örömünnepet ült a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye közössége, hiszen a szeretet győzelmét ünnepelték a kerek évfordulós házaspárokkal, akik elmondhatják, hogy az eltelt évek után az ő életükben is győzött a szeretet, amely képessé teszi őket arra, hogy mindennap újra meg újra kimondják az igent Istenre és egymásra.
A házasság hetében (február 13-20-ig) egyházmegyénkben is számtalan program elevenítette fel és erősítette meg ezt az igent, a házaspárok egymásnak tett ígéretét. A hét zárásaként, február 19-én Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök ünnepi szentmisét mutatott be Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban és megáldotta az egyházmegyénkben kerek évfordulójukat ünneplő házaspárokat. A házaspárok lelkipásztoraik kíséretében érkeztek a szentmisére.
Ferenc püspök a szentmise homíliájának bevezetőjében azt emelte ki, hogy a házaspárok megáldása, köszöntése örömünnep, a szeretet ünnepe, amely nemcsak karácsonyra igaz. Minden alkalommal, amikor Jézus Krisztussal találkozunk, Őrá figyelünk, a szeretetet ünnepeljük.
Majd a főpásztor a felolvasott evangéliumra (Lk 6,27-38) utalt, amelyben Jézus megparancsolja a szeretetet. Nem tanácsot, életprogramot, etikát tanít, sőt nem is akármilyen szeretetről beszél, hanem az ellenségszeretetről, arról, hogy mindenkit szeretni kell. A mennyei emberről beszél, amiről Szent Pál így tanít: „Ezért ahogy a földi ember képét hordoztuk, a mennyeinek a képét is fogjuk hordozni” (1Kor 15,49). Hogyan alakul ki ez bennünk?
„Arra vagyunk meghívva, hogy szentek legyünk, Jézus Krisztusra hasonlítsunk, a keresztségünknek megfelelően éljünk, amely pedig előre vetíti az élet teljességét, a mennyei ember és az üdvösség képét. A jézusi szeretet – amely ott kell legyen mindannyiunk életében, mint feladat –, képessé tesz arra, hogy igazán boldogok legyünk már itt a földi életben is. Ez a szeretet tesz hasonlóvá Jézus Krisztushoz, az isteni szeretet Forrásához.
Ez a szeretet nem csupán érzelem. A mai gondolkodásban – amelyben divat szidni a világot, és róla minden rosszat mondani –, elterjedt a szeretetről, hogy az egy érzés.
Milyen szép az, amikor két fiatal szerelembe esik egymással! Ez a kiindulópont, de az élet teljessége, a szeretet kiteljesedése, nem más, mint a krisztusi szeretet, amely nem csupán érzelem.
Az érzelmek segítenek, hogy a párok egymásra találjanak, de labilisak, forgandók, gyakran megváltozhatnak. Az érzelmeknek nem tudunk parancsolni, azok jönnek. De hogy hogyan éljük meg, valósítjuk meg a saját életállapotunkra vonatkozóan a szeretet parancsát, az már rajtunk múlik. Meg lehet parancsolni az érzelmeket? Nem lehet. Az érzelem nagyon fontos tényező, de a szeretet több ennél.
Azok a boldog házasságok, családok, amelyek az érzelmi fellángolás után kitartanak a szeretetben. Ehhez szükséges az elköteleződés. A szeretet nem más, mint a jézusi szeretet. Amikor ránézünk a keresztre, akkor látjuk, mi is az igazi szeretet. Nem viselkedési szabály, életmód, hanem a szent ember kialakításának és szolgálatának a módja.
Amikor két ember egymásra talál és kimondják egymásnak a boldogító igent, akkor még nem biztos, hogy gondolnak arra, mennyi áldozattal fog járni a házasságuk, hogyan tudnak majd egymásra tekinteni, amikor elmúlnak a lángoló érzelmek.
Úgy kell tekinteniük egymásra, mint ahogyan Dávid tekintett az őt üldöző Saulra, akiről azt mondta, hogy ő az Istennek a fölkentje. (ld. 1Sám 26,7-9)
Akármennyire is megváltozik két ember kapcsolata, a házasságon belül is úgy kell tekinteni a másikra, hogy ő az Istennek a fölkentje, a szentje, a kedveltje, a gyermeke. A házasságban Isten különleges módon is egymásra bízza a házasokat. Létrejön az elköteleződés.
A házasság előtt a választás szabadsága, a házasságkötéskor a döntés szabadsága és ezután a hűség szabadsága következik, de innen már nincs visszalépés a választás szabadságára. Ez az elköteleződés a házasság szentségében jön létre, de nem csak két ember között, mert ott az Isten is elkötelezi magát. A keresztény házasságnak tulajdonképpen ez a lényege, hogy abban mindketten Istennek adják az életüket, és Isten egymásnak adja őket. Amikor el akarnak szakadni egymástól, akkor az Istentől is elszakadnak. Ezért mondjuk azt, hogy a házasság felbonthatatlan, mert nem egyszerű emberi érzelmi szeretetre épül, hanem az isteni, feltétel nélküli, mindent odaadó szeretetre.
Olyan házasság nincs, ahol mindig lángoló érzelmekkel szeretik egymást, de olyan létezik, amikor a másik boldogságát keresik, és azért élnek, hogy házastársukban kialakuljon a mennyei emberkép, az isteni képmás.
A feladat nem egyszerű, embernek ez lehetetlen. Pio atya mondta: A házasság olyan nehéz dolog, hogy azt emberi erővel nem lehet megvalósítani, szükség van az isteni kegyelemre, ezért van a házasság szentségi rangra emelve.
Amikor megkötik a házasságot és a felek elköteleződnek, egymásnak szolgáltatják ki a szentséget. Nem a pap szolgáltatja ki azt, ő az isteni áldást képviseli két ember egymás fölszentelésének pillanatában.
„Ismerd fel, ó keresztény, nagy méltóságodat!” – olvassuk ezt a mondatot Nagy Szent Leó pápa beszédéből karácsony idején.
Én is ezt kérem a házasoktól: Ismerjék fel nagy méltóságukat, azt, hogy Isten milyen feladatot akar rájuk bízni azáltal, hogy elköteleződnek, egymáshoz kötik az életüket, és a szövetségükben ott van maga az Isten.
Ma azt ünnepeljük, hogy a házasságban eltelt évek után is győzött a szeretet, ami ott van mindannyiunk szívében, képessé téve a házaspárokat arra, hogy újra meg újra mindennap kimondják az igent Istenre és egymásra. Mert akkor tudják kimondani az igent egymásra, ha minden nap kimondják az igent Istenre. Elköteleződnek az Isten mellett, rábízzák az életüket és teljesítik feladatukat, szolgálják a másik életszentségét.
Amikor Jézus megparancsolja a szeretetet, akkor azt a szeretetet, jó szándékot, rendelkezésre állást, készséget parancsolja meg, hogy befogadják Isten kegyelmét és azzal együttműködve elvezessék a másikat Istenhez.
Amikor édesanyám 13 évvel ezelőtt meghalt, a helyi plébános édesapámmal beszélgetve a hogyléte felől érdeklődött. Ő megköszönte azt és hozzátette, félig már a mennyországban van… Teljesítette a hivatását azáltal, hogy elvezette a feleségét, édesanyámat a mennyországba.
A házaspárok hivatása, hogy egymást segítsék az élet teljességére, amely itt a földön a feltétel nélküli, mindent odaadó szeretetre épül. Emellett kötelezzék el magukat most is, erre adjuk az áldást, Isten kegyelmét, amelyet életük során felhasználva valóban megvalósíthatják a mennyei ember képét – fejezte be homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök.
A szentmise végén a házastársak hálaadó szavakban mondtak köszönetet Istennek házasságukért, egymásért, majd megújították a házasságkötésükkor egymásnak tett ígéretüket:
Jézusom, ezen szent órában köszönöm Neked hitvestársamat! Köszönöm minden munkáját, könnyét, mosolyát! Köszönöm az éveket, amelyeket együtt tölthettünk, a gondokat, amelyeket egymással megoszthattunk! Köszönöm, hogy ő az enyém! Köszönöm, hogy nem veszítette el a szeretetét! Mert mindezt köszönöm, eskümet megújítom: Esküszöm, hogy el nem hagyom, szerelmemet, hűségemet megőrzöm, Isten engem úgy segéljen! Add meg Urunk, hogy Téged szeretve egymást szeressük és a Te szent törvényeid szerint élhessünk! Ámen.
Ferenc püspök a szentmisét követően a plébánián megrendezett szeretetvendégségen is gratulált a házaspároknak, köszönete jeléül pedig emléklapot és egy keresztet adott át nekik. A jelenlévők tapssal és mosollyal is osztoztak egymás örömében.
A szentmisén közreműködött Jakus Ottó atya énekes közössége.
Kovács Ágnes
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
