A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának munkatársai és a kórházlátogatói szolgálatba bekapcsolódó kamilliánus család tagjai szentmisén imádkoztak a testi-lelki betegségben szenvedőkért és adtak hálát a gyógyulásokért a betegek világnapján a debreceni Megtestesülés-templomban.
Szent II. János Pál pápa 1992-ben kezdeményezte, hogy a betegek világnapja február 11-én, a Szűzanya első lourdes-i jelenésének napján legyen. A világnap célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését”.
A szentmisét Tóth László debreceni plébános, a kórházlelkészség referense mutatta be a jelen lévő egyházmegyei kórházlelkészekkel: Rákóczi Jenő (Berettyóújfalu), Papp Tamás (Fehérgyarmat), Jakus Ottó (Nyíregyháza), Mészáros Zsolt (Mátészalka) és a görögkatolikus Laczkó Zsolt (Debrecen) kórházlelkészekkel.
Tóth László atya a szentmise elmélkedésében a közelmúltban történt két személyes élményét osztotta meg a jelenlévőkkel.
Mint a debreceni Szent József köznevelési intézmény iskolalelkésze Gyógyulás-napot szervezett munkatársaival a felsős diákok részére az iskola kápolnájában. A kápolnát ennek megfelelően berendezték, kihelyezték az Oltáriszentséget és a diákok önkéntes alapon vehettek részt az alkalmon.
A szervezők arra kérték a fiatalokat, hogy magukban elcsendesedve nézzék meg, milyen fájdalmat, keresztet hordoznak, milyen veszteséggel találkoznak. Megkérték őket, hogy ebben a csöndben gondolják ezeket át, és fölismerve a fájdalmakat keressék meg, hogy milyen külső és belső erőforrásaik lehetnek, amelyek segítenének a gyógyulásban.
Ezután odakísérték őket az Oltáriszentséghez, a gyógyító Jézushoz és kérték, hogy imádkozzák át veszteségeiket, fájdalmaikat és tegyék oda azokat Jézus elé.
László atya elmondta, a diákokat nagyon megérintette a belső munka, a szembenézés. Hálás szívvel fogalmazták meg ezért köszönetüket.
Az ember rácsodálkozik arra, hogy nemcsak a felnőttek, hanem a fiatalok is hordozzák keresztjeiket. Nagyon fontos volt megmutatni nekik, a Jézussal való személyes találkozás lehetőségét. A mi szívünk mélyén is ott van a fájdalom és annak vágya, hogy megoszthassuk azokat valakivel.
László atyának hasonló tapasztalata volt egy kórházi látogatás során. Egy idős nénihez érkezett, akinek az egyik karját égési sérülés miatt amputálni kellett, és egy fertőzés miatt teljesen elkülönítve volt a többi betegtől. A néni elmondta, hogy egyedül él, néhány évvel ezelőtt elveszítette a férjét, nem született gyermekük. Nincs senkije, teljes kiszolgáltatottságban él, még enni sem tud magától. De az öröm, ahogyan László atyát fogadta, megható volt. Azonnal elkezdett beszélni az életéről, a hitéről és együtt imádkoztak. László atya elmondta, a Jóisten különleges ajándéka, hogy hívő orvos van mellette, akinek föl meri tenni a kérdést: „Doktor úr miért élek még?” Amire az orvos bátorítóan csak ennyit mond: „A Jóistennek még szüksége van magára”. Így érkezik el hozzánk Isten szeretete, a másik ember Isten szeretetét hordozó jelenlétén keresztül.
A pápa február 11-én hagyományosan üzenetet intéz a betegekhez. László atya záró gondolatként ebből idézett:
„A beteg mindig fontosabb, mint a betegsége, és éppen ezért semmiféle terápia sem tekinthet el a beteg meghallgatásától, történetétől, szorongásaitól és félelmeitől. Ha gyógyítani nem is lehetséges, az ápolás mindig lehetséges. Mindig lehet vigasztalni, mindig lehet éreztetni a közelséget, amely elsőként az emberrel és nem a patológiával törődik. Ezért remélem, hogy a szakképzés lehetővé teszi majd az egészségügyi dolgozók számára azt, hogy képesek legyenek a betegeket meghallgatni és velük személyes kapcsolatot teremteni.”
A kórházlelkészség civil és lelkipásztor munkatársai a szentmisét követően kötetlen beszélgetésen osztották meg eddigi tapasztalataikat, és a nap további részében lelkinapon vettek részt a Megtestesülés plébánián.
***
Ima a betegekért
Urunk, Te vagy az Út: add, hogy mindennap a nyomodban járjunk.
Nemcsak a testet, hanem a teljes embert segítve támogassuk a betegeket, hogy bizalommal járják földi útjukat a veled való találkozásig.
Te vagy az Igazság: adj nekünk bölcsességet és tudatosságot, hogy megértsük és elfogadjuk az ember sorsának titkát, a Te akaratod szerint közeledjünk hozzá, és így fedezzük fel a gyógyulás lehetőségét.
Te vagy az Élet: add, hogy hivatásunkkal az élet evangéliumát hirdessük, s arról tanúskodjunk.
Elkötelezetten védelmezzük az életet a fogantatástól a természetes befejezésig, tartsuk tiszteletben minden ember méltóságát, különösen a leggyengébbekét és a leginkább szükséget szenvedőkét.
Urunk, tégy minket olyanná, mint az irgalmas szamaritánus, hogy készek legyünk befogadni, gondozni és vigasztalni mindenkit, akivel találkozunk.
Ámen. (Szent II. János Pál pápa)
Kovács Ágnes
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
