Üdvözlégy, örökké áldott légy, az Oltáriszentségben jelenlevő isteni Fölség,
Isten és ember, Krisztus Jézus!
Minden áldás élő kútfeje, menny és föld Ura, Istene;
akit az angyalok – mint odafenn az egekben – úgy imádnak az Oltáriszentségben.
Én is, méltatlan teremtményed, leborulva imádom szent Fölségedet,
és teljes szívemből hálát adok neked, hogy Te, mennyei Fölség,
lelkünk eledelére önmagadat adtad az Oltáriszentségben.
Kérlek, Uram, ne vegyelek soha ítéletemre,
hanem az üdvösség e szentsége legyen nekem is üdvösségemre. Ámen
Palánki Ferenc megyéspüspök február 3-án, a hónap első csütörtökén az Oltáriszentség előtt imádkozott együtt a papokért, új papi és szerzetesi hivatásokért fohászkodó Szent László Imaszövetség tagjaival, majd szentmisét mutatott be erre a szándékra a debreceni Szent Anna-székesegyházban. A szentmise homíliáját Tóth László, az egyházmegye diakónusa tartotta.
Az egyórás szentségimádást Ferenc püspök vezette. Bevezető gondolataiban a jelenlévők figyelmét arra a kérdésre irányította, mi az oka annak, hogy kevesen választják a papi és szerzetesi hivatást. „Attól függően, hogy a kérdést milyen oldalról közelítjük meg, különböző válaszok születhetnek. Egyértelmű választ nem tudunk adni. Egy biztos, Jézus kéri, hogy imádkozzunk papi hivatásokért. „Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásába!” (Lk 10,2)
Már megszoktuk, nem tulajdonítunk ennek jelentőséget, megszokásból mondjuk, természetes, hogy elhangzik ez a felszólítás is, vagy mégsem? Jézus semmilyen különös dolgot nem kért tőlünk, csupán egyet kért, hogy imádkozzunk. Mély hittel kérjük minden nap, hogy Isten irgalmában látogassa meg az Ő népét és áldja meg. Ha nagy és nehéz dolgot kért volna, könnyebben megtennénk, de Ő a leglényegesebbet kérte, hogy kitartóan imádkozzunk az aratás Urához:
Uram, nyisd meg a szemem, tágítsd ki tekintetemet és érdeklődésemet, hogy azt is láthassam, amit még nem ismerek!
Uram, nyisd meg a fülemet, tégy tisztává, tisztán hallóvá és figyelmessé, hogy meghalljam azt is, amit még nem értek!
Uram, adj nekem bizalommal teli szívet, hogy ráhagyatkozzon szavadra és hűségedre, és merje tenni azt, amit még nem tett meg!
Uram, tudom, hogy csak akkor élek, ha engedek hívásodnak, és hagyom, hogy átalakíts. Ámen. (Willi Lambert)
Ezután a főpásztor az első apostolok meghívásáról szóló evangéliumi szakaszt olvasta fel, majd erről elmélkedett.
„Amikor Jézus a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András – halászok lévén – épp hálót vetnek a vízbe. Jézus ezt mondta nekik: „Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket.” Rögtön otthagyták hálójukat és követték. Alig ment valamivel tovább, megpillantotta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálót szedték rendbe a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust, halászlegényeivel a bárkában, és a nyomába szegődtek” (Mk 1,16-20).
„A Galileai-tenger mellett járó és tanító Jézus tanítványokat gyűjt maga köré. A mennyek országának közelségéről beszél az embereknek. A hálójukat éppen vízbe vető halásztestvérek, Péter és András hallják Jézus felszólítását: Gyertek, kövessetek, emberhalásszá teszlek titeket. Majd Jakab és János is hallja a jézusi hívást.
A háló, a megélhetés eszköze, ott maradt. Ott maradt az addigi család, a hozzátartozók, a munkatársak. Jézus követésében új, egy eddig ismeretlen világ tárult fel előttük, új tanítás, ami időnként követhetetlenül kemény beszédnek tűnik. Olyan tanítással találkoztak, amit nem is értettek igazán. Sokan Izrael országának helyreállítását remélték Tőle, de az ország, aminek a közelsége miatt új életet kell kezdeni, nem ebből a világból való. Nehéz lehetett ezt elfogadni és Jézus után menni, az után a Jézus után, aki azt mondta: „A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania” (Lk 9,58), „Sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni” (Mk 8,31).
Jöjjetek utánam – szólítja meg őket Jézus –, emberhalászokká teszlek titeket! Ottmaradnak a hálók most már gazdátlanul. A háló, ami eddig az életet jelentette és a megélhetést. Ott maradnak a társak, akik furcsán nézhettek a távozók után. A nehéz, kockázatos, de mégis biztos megélhetést fölcserélni az ismeretlen vándorprédikátor követésével esztelenség, de mégis mennek. Azóta hányszor előfordul ugyanez a világban!
Jézus megszólít embereket. Vannak, akik elhagyják, ami éppen a kezük ügyében van, és követik Őt. Vannak, akik ránéznek, csodálkoznak, de visszafordulnak és beletemetkeznek a hálóval való bajlódásba. Vannak, akik elindulnak Vele, de amikor kemény beszédnek tűnik az, amit Jézus kíván, visszatérnek előző életükhöz. Mennyire különböző emberek voltak ezek az apostolok! Más-más arcvonás, másként kérges kezek, más család, más múlt, más tehetség, de egyek abban, hogy Jézus a meghatározó számukra. Egyek annak megtapasztalásában, hogy Jézus a Világ Világossága. Mennyire különbözőek vagyunk mi is! De egyek vagyunk-e abban, hogy megszólított bennünket Jézus, hogy magunk mögött hagyjunk hálót és bárkát, régi önmagunkat, azért, hogy kövessük Őt?
Közel van a mennyek országa. Jézus felszólítása ma sem némul el. Minden nap újra ott kell hagynunk földhözragadt régi önmagunkat és nyomába kell szegődnünk. Gondolhatjuk, hogy Péterről, Andrásról, Jakabról és Jánosról van szó, de egyszer csak rá kell döbbennünk, mi is szereplői vagyunk ennek a történetnek. Abban a pillanatban, amint otthagyjuk a magunk hálóját, azonnal rólunk van szó, a mi életünk teljességéről” – fejezte be elmélkedését az evangéliumi szakaszról a főpásztor.
A szentségimádás további része imádságos, énekes formában folytatódott, majd szentségi áldással zárult.
Ezt követően Palánki Ferenc püspök atya szentmisét mutatott be a székesegyházban. Az alábbiakban Tóth László diakónus homíliáját olvashatjuk:
„Milyen szép párhuzam, hogy a mai szentmise előtt imádkoztunk papi és szerzetesi hivatásokért és az evangélium (ld. Mk 6,7-13) az apostolok kiküldéséről szól. Jézus magához hívta tizenkét tanítványát, akiket név szerint, személyesen választott ki. Elküldte őket, hogy megtérést hirdessenek, ördögöket űzzenek és betegeket gyógyítsanak. Keresztényként mi is Jézus tanítványai vagyunk. Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy mit üzen számunkra ez az evangéliumi szakasz.
Az első üzenet, hogy a küldetés, a Jézusba vetett hit nem magánügy, mert a tanítványok Jézus hatalmában részesednek, tehát az Ő munkáját viszik tovább, az Ő nevében cselekednek. Életükkel Krisztust hirdetik. Keresztényként a mi életünk is egy példa másoknak. Ha mi nem élünk, viselkedünk úgy, ahogy azt Krisztustól tanultuk, nem vagyunk hitelesek, a keresztény közösségünk nem hiteles. Keresztényként ez is egy feladatunk, hogy az életünkkel hirdessük Krisztust.
A következő gondolat, hogy Jézus kettesével küldte a tanítványokat. Ha belegondolunk, egy társ mindig nagyobb biztonságot jelent. Például akkoriban, amikor veszélyes utakon jártak, éjszaka az egyik személy őrködni tudott, míg a másik pihent. Hasonlóképpen van ez a keresztény közösségünkben is. Nem vagyunk egyedül, együtt járunk az úton, a nehézségekben is mindig van mellettem valaki.
Ugyanakkor egy társ nem csak az úgynevezett külső veszedelmektől jelenthet biztonságot, hanem saját magunk hibáitól is megvédhet. A szemináriumban, ahol nevelkedtem, különböző tisztségeket és feladatokat is el kell látnunk a tanulás mellett. A nagyobb felelősséggel járó tisztségekre mindig két embert neveznek ki. Nem csak azért, hogy megtanuljunk közösen dolgozni, hanem, hogy ne essünk különböző hibákba: nagyképűség (erre a nagy feladatra nem csak engem neveztek ki), lustaság: ösztönzöm a társamat, döntések: ha valamit rosszul tudok, vagy rossz döntést hoznék, a társam ott van és segít, kijavít.
A harmadik gondolat, üzenet az Istenbe vetett bizalom. Ahogy Jézus a tanítványoknak is meghagyta, tőlünk is bizalmat kér. Bízzunk az Ő jelenlétében és segítségében még akkor is, ha nehézségeink vannak. Tegyük fel magunknak a kérdést: Bízok-e Istenben és az Ő tervében, vagy inkább az első nehézségek alkalmával lelépek?
Gyakran kérdezik tőlem, hogy nem volt-e nehéz „igen”-t mondani a papi hivatásra. Soha nem gondolkoztam el azon, hogy esetleg más az én utam. Erre mindig két választ szoktam adni: Az első, hogy természetesen ember vagyok, ezért voltak nehézségeim, de ilyenkor mindig kértem társaim segítségét, imádkoztam, és hivatásomban, hitemben megerősödve jöttem ki a hullámvölgyből, hiszen sosem voltam egyedül. A második válaszom általában, hogy felteszem újra a kérdéseket a kérdezőnek, ám az ő életéhez igazítva. Miért? Mert Isten minden embert egy személyes küldetésre, hivatásra hív, ezért én is nyugodtan megkérdezhetem ugyanezt” – fejezte be elmélkedését Tóth László diakónus.
A szentmise végén – Szent Balázs püspök és vértanú emléknapján – a jelenlévők balázsáldásban részesülhettek.
***
Palánki Ferenc megyéspüspök 2019. október 22-én alapította meg a Szent László Imaszövetséget, amely közösség tagjai minden nap imádkoznak egy tized rózsafűzért, és elsőcsütörtökönként részt vesznek szentségimádáson egyházmegyénk papjaiért, valamint új papi és szerzetesi hivatások születéséért.
A több mint két éve megalapított imaszövetségben már 1000 fő fölötti létszámmal imádkoznak naponta erre a szándékra. A hívek ilyen formában is kifejezik, hogy felelősségteljesen szívükön viselik a papi szolgálatot egyházmegyénkben.
Az aktuális rózsafüzér titokról minden hónap első napján elmélkedést publikálunk az egyházmegye honlapján, a www.dnyem.hu oldalon. Jelenleg Bosák Nándor nyugalmazott püspök atya elmélkedéseit olvashatjuk.
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök az idei esztendőben szeretne találkozni a Szent László Imaszövetség közösségeivel, éppen ezért minden hónap első csütörtökén egy-egy esperesi kerületbe látogat el. A főpásztor kéri a kerületek papjait, hogy híveikkel együtt vegyenek részt az imaalkalmakon.
A látogatás következő alkalmai:
március 3. 17:00 – Nyírbátor, Angyalos Boldogasszony-templom
április 7. 17:30 – Hajdúszoboszló, Szent László király-templom
május 5. 17:00 – Egyek, Szent József-templom
szeptember 1. 18:00 – Mátészalka, Szent József-templom
Kovács Ágnes
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
