Vízkeresztkor, Urunk megjelenésének ünnepén arra emlékezünk, hogy a három napkeleti bölcs, akik elindultak, hogy megkeressék a Gyermeket, az újszülött Királyt, rátaláltak. Mi is keressük Istent és embert találunk, akit szerethetünk, és egymáson, embereken keresztül szerethetjük Istent.
Isten megjelent a nemzetek képviselői előtt és arra emlékezünk, hogy minden népre kiáradt az Ő megváltó szeretete. Amikor vizet szentelünk, majd az Egyház ránk hinti, visszaemlékezünk keresztségünkre, amikor is részesültünk a megváltó kegyelemben és Isten gyermekei lettünk. – Ezekkel a gondolatokkal kezdte Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök január 6-án, vízkereszt ünnepén a debreceni Szent Anna-székesegyházban bemutatott szentmisét, amelynek elején vízszentelési szertartást végzett.
A szentmisén a debreceni Szent József katolikus köznevelési intézmény tanulói, tanárai is részt vettek.
A főpásztor elmélkedésében kifejtette: Jézus megjelenése a nemzetek képviselői, a bölcsek előtt, azt jelenti számunkra, hogy minden ember Megváltója érkezett el erre a világra. Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. Valóságosan megszületett, nemcsak látszat testet vett föl, hanem valóságosan ember lett, eljött közék, vállalta a sorsunkat. Bármekkora is a bűn, a sötétség, az Isten nem mond le rólunk. Végtelen és feltétel nélküli szeretettel szeret bennünket. Az ember nem tud olyan gonosz lenni, hogy Isten, akinek a lényege a szeretet, ne szeretné. Ő nem azért szereti az embereket, mert megérdemlik, hanem mert Ő a szeretet. Ez a szeretet kiárad minden emberre, amelynek egyetlen gátja van: az ember szabad akarata, vagyis az, hogy elfogadja-e ezt a szeretetet, vagy sem.
Ha a statisztikát nézzük, sokan vannak, akik ezt nem fogadják el, mert érdekes módon vélekednek az Istenről. Azt gondolják, Isten arra való, hogy az ember földi életét segítse, és ha nem segíti, vagy nem úgy segíti, ahogyan elvárjuk, akkor nem is létezik. Vajon Isten mit tesz ilyenkor? Ekkor is ad jeleket, amelyeket föl lehet, sőt föl kell fognunk.
Mindenki kap jelet
A pásztorok, a nekik szóló jelre: „Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket” (Lk 2,12), elindultak, hogy megkeressék Őt, vagyis a saját életkörülményeik között kapták a jelet. A bölcseknek, akik a csillagokat vizsgálták, a csillag megjelenése volt a jel. Az írástudók a könyvekből, az írásokból olvasták ki az üzenet lényegét. Végig lehet követni az evangéliumban, hogy ki honnan tud arról, hogy Isten megjelent a földön. Mindenki a saját életére vonatkozóan kapott jelet. Ha ezt tovább gondoljuk, fel kell tennünk azt a kérdést, hogy mi, személy szerint, milyen jelet kapunk, felfogjuk-e Istennek a mi életünkre vonatkozó üzenetét, amely az életkörülményeink között szól nekünk.
Ne gondoljuk, hogy Isten nem üzen, nem szól nekünk, hogy elfeledkezett rólunk ebben a nehéz időszakban is, de ha a készülékünk nem megfelelő, akkor nem fogjuk fel ezeket a jeleket. A rádió készülékkel nem tudjuk fogni a televízió adását. Nem az adással van baj, hanem a készülékkel, a szívünkkel. Rá kell hangolódnunk Istenre. Ez az egyik feladatunk.
Az Ószövetségi olvasmányban volt arra utalás, hogy milyen nagylelkűek, jószívűek tudunk lenni, ha ezeket befogadjuk: „Ennek láttára földerülsz, szíved dobog az örömtől és kitágul” (ld. Iz 60,1-6). Ha felfogjuk Isten nekünk szóló üzenetét, akkor a szívünk földerül, kitágul, és tudunk egymáshoz nagylelkűek, jók, Isten jóságának a jelei lenni.
Legyünk bölcsek
Mennyien voltak a bölcsek? Az ajándékok számából következtetünk a számukra, ezért van az a meggyőződés, hogy három bölcs volt. „Bölcsek jöttek napkeletről” (Mt 2,1) olvassuk az evangéliumban. Nincs meghatározva a számuk, csatlakozhatunk hozzájuk, lehetünk mi is bölcsek. Ez a mi másik feladatunk.
Ki a bölcs ember? Az, aki az életében el tud igazodni, tud különbséget tenni jó és rossz között, tud dönteni a jó mellett és tud ahhoz hűséges lenni, elköteleződni, tud másokért élni, tud szeretni. A bölcs ember rátalál az Istenre. Ha elkezdi keresni Istent, embert fog találni, akin keresztül Istent szeretheti. Miként a pásztorok is egy embert, egy kisgyermeket találtak.
Legyünk Istenre mutató jelek
A harmadik feladatunk, hogy ha rátaláltunk Istenre, a hivatásunkra, arra, hogy mit vár tőlünk Isten, mert felfogtuk a jeleit, akkor nekünk magunknak is jelekké kell válnunk. Ma nagyon sok csillag, sztár van körülöttünk, de vajon ők Isten szeretetének a jelei? Sikereket hajszolnak, de igazából csak önmagukra mutatnak. Az igazi csillag, az igazi jel nem magára mutat, hanem Valakire. Ilyen csillagokká kell lennünk!
Azáltal, hogy felfogjuk Isten jeleit bölcsekké válunk, teljesítjük az Ő akaratát vagyis szeretetben élünk, Őrá mutatunk. Isten szeretetének a jeleivé, hiteles tanúivá kell válnunk! Csatlakozzunk a bölcsekhez, legyünk a szeretet hiteles tanúi és mutassunk rá a végtelen, feltétel nélküli isteni szeretetre – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.
A szentmise végén a hívek vihettek a megszentelt vízből, hogy meghintsék vele otthonukat. Vízkeresztkor kezdődik meg a házszentelések időszaka, amely a 15. századtól kialakult szokás. A házszentelés szertartása során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat; valamint megáldja a benne lakókat, dolgozókat. Szokás szerint a házszentelés után az ajtóra fölírják az évszámot és a népi értelmezés szerint a Háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit: 20 + G + M + B + 18. Az eredeti értelmezés szerint a három betű a latin áldásformula kezdőbetűi: Christus Mansionem Benedicat („Krisztus áldja meg e házat”).
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
