„József fával dolgozott: Jézus pedig az emberi szíveken munkálkodik, amelyek sokkal törékenyebbek és finomabbak. Az ácsműhelyben eltöltött évekből talán eszébe jut, hogy a törött széket meg lehet javítani; hogy a kopott bútorokat fel lehet újítani; hogy az ajtókról hámló festéket le lehet kaparni és át lehet festeni. Az apa fényesre gyalulja a fát, a Fiú a lelkeket teszi ragyogóvá. ”
Szent Család ünnepén, karácsony utáni vasárnapon Szűz Mária, Szent József és Jézus Krisztus alkotta Szent Családot ünnepli a katolikus egyház példaként állítva a mai családok elé.
Idén a Ferenc pápa által meghirdetett Szent József-évében az édesapáknak a családban betöltött szerepére figyeltünk. Ehhez kapcsolódva Nagy Csaba atya egyházmegyei családreferens tanúságtételét olvashatjuk, amely az FAVÉT egyházmegyei találkozón hangzott el, és megjelent az Öröm-hír, egyházmegyei lap karácsonyi számában is:
„Amikor egy fiatal felemelkedik, mintha az egész világ felemelkedne. Fiatalok, milyen nagyszerű lehetőség van a kezetekben! Milyen nagy erő van a szívetekben! Isten ma is azt mondja mindannyiótoknak: „Kelj fel!” Nélkületek nincs új kezdet. Ha a világunk fel akar emelkedni, szüksége van a ti erőtökre, a ti lelkesedésetekre és szenvedélyetekre” – fogalmazta meg Ferenc pápa az ifjúság világnapja alkalmából ezeket a sorokat.
Készítette: Rubóczki Béla festő, restaurátor, közreműködtek: Gajdos Petra, Miló Eszter
A Fiatalok a Világ Életéért Találkozó (FAVÉT) idei vezérgondolata az Apaság volt, és ahogy az elmúlt hónapokban készültünk erre a programra a Szent Imre gimnáziumban, azt láttam, hogy mi is engedelmeskedtünk annak az angyalnak, aki megjelent Józsefnek álmában és azt mondta: „Kelj fel!”
Tudjuk, hogy Józsefet eddig a pontig – az angyal megjelenéséig –, milyen kétségek, szenvedések, pletykák vették körül, József küszködött az érzéseivel, az igazsággal, a szerelmével. De ebben a harcban Isten hangja: „Kelj fel!” felfedeztette a küldetését, vagyis a kezébe vette az életét.
József eddig csak a problémát látta, lehet, hogy ő is feltette a kérdést: „miért történt ez velem?” – de ez a kérdés nem róla szól, hanem a külső körülményekről, elmondhatta milyen szörnyű a világ, mennyire igazságtalanok és kegyetlenek az emberek, és nem változik semmi az életemben. József a saját kezébe vette a helyzetet. És milyen helyzetet? Az apaságot és annak következményeit!
Hiszen az apai szeretet az apa döntésén múlik, ezért az anyai szeretettől eltérő tulajdonságokkal rendelkezik. Az, hogy különböző, nem feltétlenül jelenti az ellenkezőjét. Az apai szeretet igényes szeretet. Ez nem azt jelenti, hogy kizárólag a gyermek által elért eredményekhez van csak köze, de az apai szeretet egyben arra is ösztönzi a gyermeket, hogy legyőzze önmagát.
Emlékszem, amikor pályaválasztás előtt álltam, édesapám megkérdezte: „Mi szeretnél lenni, fiam?” „Reményeim szerint pap” – feleltem. Aztán amikor eljött az idő, és mielőtt belevágtam volna ebbe a hatalmas kalandba, tisztán emlékszem, hogy megálltunk Parajdon (Erdélyben) a vasúti átkelő előtt, és újból megkérdezte: „Ezt akarod csinálni, fiam?” Azt válaszoltam, igen! „Akkor csináld teljes és tiszta szívvel!” – felelte.
Az édesapám feladata akkor az volt, hogy elvágja a köldökzsinórt. Most, hogy visszagondolok erre az eseményre, az az érzésem, hogy édesapám – mint mikor játszottunk –, visszafogta erejét, és engedte, hogy nyerjek, de nem nagy különbséggel, hogy el ne bízzam magam, vagy hogy ne legyen egyértelmű a győzelem.
Emlékszem édesapám könnyeire, amikor először vettem fel a reverendát, valahol talán látta, hogy szembe merek nézni a világgal, talán a könnyeiben benne volt a büszkeség mellett az, hogy a szeretete diadalmaskodott az elvárásai felett.
Életünkben egyszer-egyszer megtörténhet velünk, hogy valaki annyira szeret, annyira fontosnak tart, annyira átérzed, hogy megbecsült vagy valaki szemében, hogy pontosan ebben találod meg az erőt, hogy mindennel szembenézz, még a legnehezebb dolgokkal is. Gyötrelmes szembenézni az élettel, ha nem érzed, hogy valaki szeret, ha nem érzel egy kis bizalmat, ha nem érzed, hogy tartozol valakihez. Jézusnak ez a titka: az Atya szeretete.
Az evangélium örömhíre az, hogy tudjuk, Jézusnak ez a titka nem kizárólagosan neki szól, hanem neked és nekem is. Megbízható szeretetet, megerősítő pillantást, összetartozás érzését adni mindannyiunknak. Pontosan ebben a vele való kapcsolatban találjuk meg az erőt, hogy szembe nézzünk az élettel. Én ezt látom édesapám szemében, de Jézus is ezt látta az Atya szemében, és ezt látta József szemében és tetteiben.
Igaz, hogy József fával dolgozott: Jézus pedig az emberi szíveken munkálkodik, amelyek sokkal törékenyebbek és finomabbak. Az ácsműhelyben eltöltött évekből talán eszébe jut, hogy a törött széket meg lehet javítani; hogy a kopott bútorokat fel lehet újítani; hogy az ajtókról hámló festéket le lehet kaparni és át lehet festeni. Az apa fényesre gyalulja a fát, a Fiú a lelkeket teszi ragyogóvá.
Immanuel Kant írta: „Olyan görbe fából, mint amilyenből az ember teremtve van, nemigen lehet egészen egyenest faragni. Talán Jézus ezért is választotta az ácsműhelyt, és talán ezért vált áccsá.”
Nagy Csaba plébániai kormányzó, egyházmegyei családreferens
