Mozgalmas nap volt a Kórházlelkészi Szolgálat számára december 16. Koradélután a debreceni Kenézy Kórházban (Campuson) jártunk, ahol Tóth László atyával átadtuk Seres Judit ápolási igazgató számára a Kamilliánus Családcsoport és a Kórházlelkészi Szolgálat adományát, majd adventi szentmisére gyűltünk össze a Klinikai Campus kápolnájában.
Sok éves hagyomány már, hogy az adventi időszakban a debreceni Megtestesülés Plébánia Kamilliánus Család csoportja műsorral és ajándékcsomaggal készül a Kenézy Gyula Kórház betegei, és a dolgozói részére. A csomagokat a Svetits Katolikus Gimnázium diákjainak műsorát követően adjuk át. Az idei évben a járványhelyzet miatt ismét elmaradt a meghitt esemény, de a mézeskalácsok a dolgozókhoz, illetve a kézzel készített adventi üzenetek a betegekhez eljutnak majd, a tavalyi év gyakorlatához hasonlóan.
December harmadik csütörtöke lévén, Tóth László Atya szentmisét mutatott be a Debreceni Gyermekklinika kápolnájában. A szentmisében Oláh Éva professzor születésnapjára emlékeztünk. Hálával tartozunk neki, nem csak életéért, munkásságáért, hanem azért is, mert a nevéhez fűződik a kápolna kialakításának gondolata és megvalósítása. Tóth László Atya homiliájában arról beszélt, hogy mennyire fontos az, hogy jelen legyünk a klinika életében, hogy a kápolna, és benne a hívő közösség a klinikatelep szíveként dobogjon, hirdetve az evangéliumot, a betegtalálkozások során pedig személyes élményként tudjuk közvetíteni Isten gyógyító üzenetét.
„Amikor János követei elmentek, Jánosról kezdett beszélni a népnek: „Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől hajladozó nádat? Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Akik drága ruhában járnak és a kényelemnek élnek, a királyi palotákban találhatók. Vagy mit mentetek ki látni? Prófétát? Igen, mondom nektek, többet mint prófétát. Őróla van megírva: „Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat.” Mondom nektek, az asszonyok fiai között nincs, aki nagyobb volna Jánosnál. Az Isten országában azonban a legkisebb is nagyobb nála.” Akik hallgatták, az egész nép, sőt még a vámosok is igazat adtak az Istennek, és fölvették János keresztségét. A farizeusok és a törvénytudók ellenben semmibe vették az Isten szándékát, s nem keresztelkedtek meg” (Lk 7,24–30)
Tegyük fel magunknak a kérdést: Miért megyünk ki a „pusztába”? Felismerjük-e Isten akaratát a saját életünkben? Engedjük-e hogy Isten szándéka működjön bennünk?
Van még néhány nap az adventből, engedjük, hogy a várakozás, a készület végére Isten szándéka szerint, megszülessen bennünk a szeretet, hogy részese legyen az egész életünknek, „ne csak így decemberben”!
Berényiné dr. Felszeghy Márta
DNYEM Kórházlelkészi Szolgálat
koordinátor
