május 2020

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök ünnepi szentmisét mutatott be pünkösd ünnepén, május 31-én, a debreceni Szent Anna-székesegyházban.
A főpásztor homíliájában pünkösd ünnepének arról a mély mondanivalójáról fejtette ki gondolatait, amelyet ő maga, valamint Kocsis Fülöp érsek-metropolita, Fekete Károly református püspök és Fabiny Tamás evangélikus püspök a Szentlélek kiáradásának ünnepére videó üzenetben fogalmaztak meg (http://www.dnyem.hu/index.php/item/2983-negy-puspok-negy-helyszinrol-egy-lelekkel-fogalmazott-meg-kozos-uzenetet-punkosd-unnepere – Ezen üzenet adásba került Debrecen Televízióban, valamint az említett felekezetek honlapjain is megtalálható).

Ferenc püspök hangsúlyozta, a közös pünkösdi üzenetnek az volt a célja, hogy megmutassák az egységre, közösségre való törekvésüket, és tanúságot tegyenek arról, hogy mindezt a Szentlélek munkálja bennük és közöttük. Bár különböző időkben és helyszíneken rögzítették a megszólalásokat, az üzenet mégis egy, mert a Lélek, aki a gondolataik megfogalmazására indította őket, ugyanaz.
A főpásztorok négy gondolat köré építtették fel pünkösdi üzenetüket:

1. A közösség ereje és szerepe

Mindnyájan együtt voltak – ott, ahová Jézus küldte őket –, még akkor is, ha néhányan kételkedtek, hallottuk ezt Urunk mennybemenetelének ünnepén az elhangzott evangéliumi szakaszban. Ez a közösség ereje, amelynek gyümölcse az öröm, valamint az abban való hit, hogy Isten közöttünk van, még akkor is, ha egyesek szívében kétely lakozik, vagy nehéz keresztet, terhet cipelnek. A közösség tehát nagyon fontos, mert Jézus alapította, ez pedig nem más, mint az Egyház.
Sokan azt mondják, a maguk módján vallásosak, és otthon is tudnak imádkozni, nincs szükségük a szentmisére. De a keresztény életet csak közösségben lehet megélni, mert Jézus Krisztus küldetését csak így tudjuk életre váltani: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére” (Mt 28,19). Arra küld, hogy képviseljük a szeretetét a világban, vagyis testvéreinkhez, embertársainkhoz küld bennünket. A magunk módján tehát nem tudjuk tartani a kapcsolatot Istennel, csak az embertársainkon keresztül.
Az apostolok együtt voltak, a Szűzanyával imádkoztak, bátorították egymást, amikor kiáradt a Szentlélek. Tamás apostol is kételkedett, Jézus mégsem külön jelent meg neki, hanem a feltámadás utáni nyolcadik napon, amikor együtt volt a többi tanítvánnyal. Jézus szándéka, hogy mi közösségben legyünk, együtt kérjük az Ő irányítását, Szentlelkét, útmutatását és erejét küldetésünk teljesítéséhez.

2. Heves szélzúgás támadt

A szél jelképe az isteni erőnek, a Szentléleknek. Azt mondjuk, az üres helyiségben nincs semmi, vagyis a levegőt tekintjük ennek. De ha vihar támad, ereje van, akkor arra már más fogalmakat használunk. Sokszor alig várjuk, hogy a szél megtisztítsa a levegőt a szmogtól. A szél mint rendező és tisztító erő jelképe a Szentléleknek. „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20,22-23). Jézus ezzel a kijelentésével megalapította a bűnbocsánat szentségét, rábízta az Egyházra, az apostolokra a kiengesztelődés szolgálatát. A nagy feladathoz alázat szükséges, hiszen nem a pap a megbocsátás forrása, hanem maga az Isten. Ők is ugyanúgy megkapják a feloldozást paptársaiktól, ha bűnbánatot tartanak.
Miért fontos a gyónás? A megtisztulás e formájának szükségességében is sokan kételkednek. Ezt Jézus akarta így, egy-egy jó gyónás során a felszabadultság, a megszabadultság élményében megtapasztaljuk Isten irgalmas, bűnbocsátó szeretetét, a Lélek, a tiszta szív ajándékát.

3. Lángnyelvek jelentek meg

A Szentlélek kiáradásakor mindenki ugyanabból a tűzből kapott, megértve a Lélek saját maga személyére vonatkozó üzenetét. Nem vagyunk egyformák, nem ugyanazok a képességeink, de a küldetéseink, hivatásaink sem. Mindannyian Istentől kapjuk az indíttatást, kegyelmet, karizmákat, a Lélek ajándékait, hogy másokat, nem pedig önmagunkat szolgáljuk vele. Itt ismét megerősítést kapunk arra a küldtetésre, hogy életünk mások szolgálatára szolgáló élet legyen. A lángnyelvek a tüzes lelkületre utalnak. „A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok” (Róm 12,11). Sokszor elfogy belőlünk a lendület, a lelkesedés, lehangoltak, türelmetlenek, elkeseredettek vagyunk, mintha nem is kaptuk volna meg a Szentlelket.
Kérjük tehát Őt, hogy tisztítsa meg a szívünket, segítsen, lelkesítsen, hogy mások szolgálatában örömtelibbek legyünk, hogy lássák rajtunk, mi lelkesek vagyunk, mert találkoztunk a Szentlélekkel.

4. Mindnyájan elteltek Szentlélekkel

Ha valaki eltelt Szentlélekkel, a találkozást többé nem fogja elfelejteni. A Szentlélek ajándékainak kegyelmét egyszer kapja meg az ember, de ez a jegy a lelkében eltörölhetetlen. Megkaptuk a Szentlélek ajándékait, hogy azokkal embertársainkat szolgáljuk, így születnek meg a Lélek gyümölcsei „a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5,22-23).
Sokszor ezen gyümölcsöket erőfeszítés nélkül szeretnénk learatni, de először a Lélek ajándékait kell mások javára, szolgálatára kell fordítanunk. Ennek gyümölcseként átéljük annak örömét, milyen nagyszerű dolog együtt lenni, és megtapasztaljuk, hogy a lélek rendező erővel van jelen az életünkben, áttüzesít bennünket, eltelünk Szentlélekkel. Segítsen bennünket ez az ünnep, hogy hitelesen tudjunk tanúságot tenni Isten végtelen szeretetéről – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

2020. május 30., szombat 08:12

Minden életre kel

 

„Ne onnan kezdjük, ahol abbahagytuk!" – ezt kéri Erdő Péter. A bíboros, prímás a kényszerű bezártság tanulságainak levonása mellett arról a lehetőségről beszél, amelyet a mostani újrakezdés, életünk nyitottabbá válása tartogat számunkra.

„Áraszd ki Lelkedet és minden életre kel. És megújítod a föld színét” – videóüzenete elején az ima szavaival kéri Erdő Péter a Szentlelket, hogy újítson meg minket és körülöttünk a világot. A bíboros felidézi: hónapokkal ezelőtt mintha megállt volna az élet.

„Sokan vágytunk arra, hogy a szentségeket magunkhoz vehessük. Sokan vágytunk az Eucharisztiára” – utal a főpásztor mindazokra, akik a koronavírus okozta kényszerű bezártság és elővigyázatosság miatt nem vehették magukhoz Krisztus testét az elmúlt hónapokban. „Most fokozatosan visszatérünk egy elevenebb, nyitottabb élethez, ha úgy tetszik, a normalitáshoz. De ne onnan kezdjük, ahol abbahagytuk! Le kell szűrnünk a tanulságokat” – figyelmeztet Erdő Péter és arra kér: vegyük észre, mi a lényeges, legyünk képesek segíteni, a nemzedékek pedig legyenek szolidárisabbak egymással. Keressük mind a legfontosabbat: a találkozást Krisztussal.

Ezzel a lélekkel készüljünk a 2021. szeptember 5-12. között sorra kerülő Eucharisztikus Világkongresszusra – hangsúlyozza a bíboros, aki cseppet sem tűnik letörtnek, amiért a vírus meghiúsította az idénre tervezett nagy, budapesti katolikus világeseményt, s azt egy évvel későbbre kellett halasztani.

„Kaptunk a Gondviseléstől még egy évet a lelki felkészülésre” – summáz Erdő Péter bíboros, prímás, és arra kér mindnyájunkat: használjuk ezt az évet alázattal, szeretettel, a Szentlélek erejében.

Forrás: NEK

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya, Fekete Károly református püspök, és Fabiny Tamás evangélikus püspök a Szentlélek kiáradásának ünnepére fogalmazott meg közös üzenetet. A főpásztorok olyan, a történelmi egyházak égisze alatt működő helyeken mondják el gondolataikat, ahol egészségügyi, diakóniai és szociális szolgálatot végeznek.

https://youtu.be/0V5xx3w_jIc

A Megváltó Krisztustól megígért Szentlélek eljövetelének ünnepe pünkösd, amelyet — megfelelően Apostolok Cselekedetei 2,1 elbeszélésének — az értünk megfeszített Názáreti Jézus feltámadásának ünnepétől számított 50. napon ülünk meg. Annak tudatában ünnepeljük pünkösdöt, hogy ez az ünnep az üdvösségszerző húsvéti misztérium beteljesedése. A pünkösdvasárnapi szentmise prefációja ezt a szoros összetartozást így tárja elénk: „Te [a mennyei Atya] Húsvét szent titkát azzal tetted teljessé, hogy ezen a napon elküldted a Szentlelket azoknak, akiket az egyszülött Fiaddal való közösség révén gyermekeiddé fogadtál.”

A Szentlélek eljövetele ünnepéhez tartozott 1969-ig pünkösd nyolcada (oktávája) is. Ennek következtében a húsvéti idő lezárult a pünkösdvasárnapra következő szombaton zárult le.

A II. vatikáni zsinatot követő liturgikus naptárreform egyik áldásaként tarthatjuk számon, hogy helyreállította az 50 napos húsvéti idő egységét azon az elven, amelyről a liturgikus konstitúció (röv. SC) idevonatkozó (107.) pontjában így rendelkezik: „A liturgikus év átrendezésében — mindig szem előtt tartva mindig korunk viszonyait — úgy kell megtartani vagy visszaállítani a szent idők hagyományos szokásait, hogy ezek megőrizzék eredeti jellegüket. Így fogja táplálni a hívők vallásos életét a krisztusi megváltás misztériumainak, különösképpen is a húsvéti misztériumnak az ünneplése.”

1969-től a pünkösdvasárnapra következő hétfő már az évközi időhöz tartozik. Az új liturgikus rend értelmében tehát már nincs pünkösdhétfő, noha a fogalmát továbbra is gyakorta használják — helytelenül — a pünkösdre következő hétfő megnevezésére. Még a polgári naptárakban is olvasható pünkösdhétfő megnevezés.

Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2018. március 3-án – Ferenc pápa rendelkezésére – a római liturgikus kalendáriumban a pünkösdvasárnapot követő hétfőre helyezte a Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja kötelező emléknapját. Ennek a liturgikus napnak a rangja tehát nem ünnep, hanem kötelező emléknap, azaz el nem hagyható, amennyiben az adott esztendőben magasabb rendű ünnep nem írja azt felül, vagyis pünkösd utáni hétfőn az Egyház Anyjának emléknapja az alapértelmezett. Erről a liturgikus emléknapról kell megtartani a szentmisét és imádkozni a zsolozsmát.

A Mária, az Egyház Anyja liturgikus emléknap mondanivalójának felfedezése érdekében Szűz Mária istenanyaságából kell kiindulni, amelynek főünnepe január 1. Mivel a Názáreti Mária Isten örök Igéjét foganta szűzi méhében a Szentlélektől, és világra hozta Jézus Krisztust, aki valóságos Isten és valóságos ember, ezért ő Isten Anyja (Theotokosz, melyet az Efezusi zsinat mondott ki 431-ben). Valóságos, test szerinti istenanyaságának misztériumát csak Fiával való kapcsolatában állíthatjuk, aki az örök Atya Fia. Szűz Mária istenanyaságából következik az ő anyasága a kegyelem rendjében, amelynek alapján valljuk, ő az Egyház Anyja. Szűz Mária Egyházra kiterjedő anyasága folytatása és visszfénye a Jézushoz, az Isten Fiához tartozó anyaságának.

Noha az Egyház Anyja titulus Máriára alkalmazásával a II. vatikáni zsinaton még nem találkozunk, de tartalma jól kiolvasható Egyházról szóló dogmatikai konstitúció 61. és 62. pontjából. A konstitúció Mária anyaságát velünk való kapcsolatában így határozza meg: „Krisztust méhébe fogadva, e világra szülve, gondozva, a templomban az Atyának bemutatva, és a kereszten haldokló Fiával együtt szenvedve – engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével – egyedülálló módon együttműködött az Üdvözítő művével a lelkek természetfölötti életének helyreállítására. Éppen ezért a kegyelem rendjében anyánk.

Máriának ez az anyasága a kegyelem rendjében szüntelenül megmarad az angyali üdvözletkor hittel adott beleegyezéstől kezdve – melyben a kereszt alatt is vonakodás nélkül kitartott – egészen az összes választott örök beteljesedéséig. Mert ezt az üdvösséges feladatot a mennybevételekor sem tette le, hanem szüntelen közbenjárásával kieszközli nekünk az örök üdvösség ajándékait. Anyai szeretetével gondoskodik Fia testvéreiről, akik még zarándokok, s veszedelmek között forognak és szorongatások érik őket, míg el nem érkeznek a boldog hazába.”

Nagy az üzenetértéke annak, hogy Egyházról szóló dogmatikai konstitúció elfogadásának napján és a III. zsinati ülésszak lezárásakor, 1964. november 21-én, Szent VI. Pál pápa homíliájában ünnepélyesen kijelentette, hogy „Mária az Egyház Anyja. Ez azt jelenti, hogy anyja az egész keresztény népnek, mind a híveknek, mind a pásztoroknak” (AAS 56 [1964], 1015).
Ezt a Mária-címet abban a tekintetben használta VI. Pál pápa, hogy Mária lelki anyasága vonatkozik az összes Krisztus-hívőre az előbbi zsinati megvilágítás értelmében.
1968-ban Szent VI. Pál pápa még hangsúlyosabban idézte Isten hívő népe emlékezetébe: „Hisszük, hogy a legszentebb Istenanya, az új Éva, az Egyház Anyja folytatja anyai feladatát Krisztus tagjaiért a mennyben, amely a megváltott lelkekben az isteni élet megszületésére és nevelésére irányul” (AAS 60:438. Sollemnis Professio Fidei 1968).
1975 óta végezhető votív mise Szűz Máriáról, az Egyház Anyjáról.
1980 óta a Loretói Litániában is megszólítjuk Szűz Máriát az Egyház Anyja címmel.

Milyen bibliai megalapozás szolgálja a „Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja” elnevezést?
„Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.” (Jn 19,25-27) Ennek az evangéliumi részletnek Mária, az Egyház anyja tematikai szempontból történő értelmezését megtalálhatjuk Szent II. János Pál pápa 1987. március 25-én kiadott A Boldogságos Szűz Máriáról a zarándok Egyház életében (Redemptoris Mater) c. körlevele III. részében, amelyben elmélyítette az Egyház Anyja Mária-címet.

– Alaposan megfontolt döntésnek kell tartanunk, hogy a pünkösdre következő hétfőn tarthatjuk a Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja liturgikus emléknapját. A nyilvánosság elé lépő jeruzsálemi anyaegyház intenzív pünkösdi készületének Jézus Édesanyja közbenjáró részese: „Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és (unoka)testvéreivel együtt” (ApCsel 1,14). „Ott látjuk őt [Szűz Máriát] az apostolok között, az utolsó vacsora termében, „amint imádkozik és esdekel az ajándékért: a Szentlélekért” (Szent II. János Pál, Redemptoris Mater, 26).

Mária az Egyház Anyja. Ő egyben az Egyház elérni vágyott látható egységének is az Anyja. Anyaian segíti és növeli az Egyház, Krisztus titokzatos teste tagjainak egységét a Fővel, Krisztussal, és a tagoknak egymással. Az ökumenikus párbeszédben résztvevők által elfogadott istenanyaságából következő egyházanyasága nem akadályozhatja vagy fékezheti az egységtörekvést a Krisztus-hívők között. Ellenkezőleg! Még jobban ösztönöz arra, hogy „Legyenek mindnyájan egyek” (Jn 17,21).

 

Dr. Krakomperger Zoltán plébános, debreceni Szent Anna-székesegyház

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Pünkösd a húsvét után a legrégebbi, a harmadik legnagyobb keresztény ünnep, amely idén május 31-re esik. Az ünnep elnevezése az Ószövetség koráig nyúlik vissza.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök ünnepi szentmisét mutat be pünkösd vasárnapján, 11.30-kor a debreceni Szent Anna-székesegyházban, amelyet a Debrecen Televízió élőben közvetít.
A szentmisébe online bekapcsolódhatnak a hívek otthonaikban a televízión, a dehir.hu oldalon, az egyházmegye You-Tube: https://www.youtube.com/channel/UCQQy1JVWk5td9GSGHI9X7Ng?view_as=subscriber és Facebook: https://www.facebook.com/dnyem/?ref=br_tf&epa=SEARCH_BOX oldalán keresztül.

Pünkösd, a húsvéti idő lezárása

Az Ószövetségben a mai pünkösdnek megfelelő ünnep zarándokünnep volt, amelyen Izrael fiainak meg kellett jelenniük Jahve színe előtt (Kiv 34,23; MTörv 16,16). Az ünnep elnevezése a történelem során változott, a hetek ünnepét, az aratási ünnepet (vö. Szám 28,26) felváltotta az első kéve felajánlása utáni ötvenedik nap ünnepe (vö. Lev 23,9–14; Tób 2,1; 2Mak 12,32; ApCsel 2,1), az örömünnep (vö. Iz 9,2), amelyen hálát adtak Jahvénak a búzatermésért. Innen származik az ötvenedik – görögül pentékoszté – elnevezés, amely szóból ered a magyar elnevezés: pünkösd. Jézus korára az ünnep új tartalommal is bővült: a Sínai-hegyen kapott Törvény kihirdetésének emléknapja lett, ami az Egyiptomból való kivonulás után az 50. napon történt. Zarándokünnep volt Izrael népe számára, az egyik olyan alkalom, amikor nagy sokaság érkezett Jeruzsálembe (ApCsel 2,5).

Az Újszövetségben új értelmet nyer az ünnep jelentése: a Jézus feltámadása utáni 50. nap, a Szentlélek eljövetelének napja (ApCsel 2,1–13), éppen az a nap, amikor a zsidó nép a törvényadást ünnepelte.

Pünkösd ünnepnapjához három fontos esemény kötődik: a Szentlélek eljövetele, aki Krisztus megváltó művét beteljesíti és akinek eljövetelét Jézus búcsúbeszédében megígérte; az Egyház alapítása, valamint az egész világra kiterjedő missziós munka kezdete, hisz a Szentlélek erejével azok az apostolok, akik addig talán Izrael földjét sem hagyták el, szerte a Római Birodalomban hirdetni kezdték Jézus feltámadásának örömhírét. A Szentlélek kiáradásának eseményét az Apostolok Cselekedetei (ApCsel 2,1–11) rögzíti. A leírás szerint az apostolok, miután a Szentlélek eltöltötte őket, mindenkinek a saját nyelvén hirdették az evangéliumot. Isten a nyelvek csodájával mutatja meg azt az egységet, amely a közös hit megvallásával kapcsolja össze a különböző nyelven beszélő embereket. Ezáltal született meg az első pünkösdkor az Egyház, amely egy, szent, katolikus és apostoli.

A II. vatikáni zsinat (1962–1965) liturgiareformja szerint pünkösd az ötvennapos húsvéti idő ünnepélyes lezárása. Pünkösd vigíliáján, előestéjén szerte a világban a Szentlélek eljövetelét kérik virrasztva és imádkozva a hívek, többek között egy ősi Szentlélek-váró himnusz szavaival:

Teremtő Lélek, szállj reánk,
ragyogd be lelkünk, tiszta láng,
ki alkotsz, éltetsz szíveket,
hozd nékik bő kegyelmedet!

Kit úgy hívunk: Vigasztaló,
kit ad nekünk az Alkotó,
te élő forrás, égi láng,
szent kenet, égből szállj le ránk!

Pünkösd előtti szombaton tartják a csíksomlyói búcsút, amely az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségei közé tartozik. Külön érdemes megemlíteni, hogy az idei évben a csíksomlyói kegyhely és búcsú bekerült a Hungarikumok Gyűjteményébe. A ferences testvérek korábbi közleményükben arra kérik a zarándoktestvéreket, hogy tekintettel a Covid-19-világjárvány kapcsán hozott egészségügyi döntésekre, idén szervezetten ne zarándokoljanak el a kegyhelyre a pünkösdszombati búcsú alkalmával, hanem szívük zarándoklatával kapcsolódjanak be az ünnepi szentmisébe és az egyéb liturgikus programokba.

 

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Szükségesnek tartottam tehát, hogy megkérjem a testvéreket, menjenek előre hozzátok, és készítsék elő a már megígért adományokat, hogy az úgy legyen készen, mint hálaáldozat, nem pedig mint kényszerű adomány. Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti az Isten”. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. Amint meg van írva: „Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké” /…/ „Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt” (2 Kor 9,5-13).

Vidám, jó hangulatú adományosztásról árulkodnak azok a fényképek, amelyekkel a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye karitász csoportjainak önkéntes munkatársai a szegény, rászoruló, munkájukat elveszítő, nehéz körülmények között élő családok, egyedülálló emberek háláját, köszönetét tolmácsolva tájékoztattak bennünket. A napokban történt élelmiszer adományok átadása örömmel töltötte el a munkatársakat, a rászorulók pedig mindezt hálatelt szívvel fogadták.

Az egyházmegye egyházközségeinek nevében Ajakról, Kislétáról, Nagykállóból, Kállósemjénből, Pócspetriből, Nyíregyházáról érkező köszönő szavak Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök atyának szólnak, akinek kezdeményezésére a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye – a koronavírus járvány ideje alatt – kétszer öt millió Ft támogatást adományozott a rendelkezésére álló keretből a nehéz anyagi körülmények között élő emberek részére, amelyet az egyházmegyei karitász szervezet juttatott el a családokhoz.

Mészáros László, egyházmegyei karitász igazgató elmondta, az egyházmegye nagylelkű adományának köszönhetően 61 működő karitászcsoport között, csoportonként – a kétszeri adományozásból összesen – 230 000 Ft összeget tudtak fordítani élelmiszer vásárlására. Vannak olyan egyházközségek, ahol még nem működik karitatív közösség, az ott élő nehézsorsú emberekről sem feledkeznek meg.

Felajánlásával Ön is csatlakozhat az adományozók köréhez. További pénzadományokat fogadnak a https://karitasz.hu/onlineadomany oldalon az online adományozás menü alatt, azonnali bankkártyás fizetés formájában, valamint átutalással a 12011148-00124534-00100008 bankszámlaszámon.

 

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

A mai evangéliumi szakasz örömhír, mert Jézus, mielőtt felment a mennybe, küldtetést adott: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére” (Mt 28,19) – kezdte homíliáját Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Urunk mennybemenetelének ünnepén, május 24-én, a debreceni Szent Anna-székesegyházban bemutatott szentmisén.

A főpásztor bevezető gondolataiban az evangéliumi szakasznak arra a megdöbbentő megjegyzésére utalt, amely az apostolok kételkedését említette: „Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan kételkedtek” (Mt 28,17). Jézus feltámadása után eltelt negyven nap, és némelyik tanítványon a bizonytalanság uralkodott, pedig többször találkoztak, ettek együtt a feltámadt Jézussal. Ennek ellenére a közösségben maradtak, ott, ahová Jézus rendelte őket, vagyis minden kételkedésükkel együtt megtették azt, amit kért tőlük.
A Szentlélek eljöveteléről, pünkösdről szóló evangéliumi szakaszban pedig már azt olvashatjuk, hogy mindannyiuknak lángra lobban a szívük, amikor megkapják a Szentlelket. Onnantól kezdve az apostolok már nem kételkedtek.

Jézus mennybemenetele a reménység, annak a győzelemnek az ünnepe, hogy az ember örök sorsa eldőlt. Nem a jó és rossz küzdelmének az ütközőpontján áll, és éli az életét, hanem győzött a jó, az élet a halál fölött, az erény a bűn fölött, az igazság a hazugság fölött. Ezt mi keresztények mindannyian tudjuk. Mégis bennünk van a kétely. Miért? A főpásztor az ember esendőségére, gyarlóságára utalva azt hangsúlyozta, a kérdésre a választ a rossznak a világban való jelenléte adja meg. Ha megvizsgáljuk életünket, rádöbbenünk, hogy gyakran mi sem a jó úton járunk. Szent Pál erről így nyilatkozik: „Hisz nem teszem a jót, amelyet akarok, hanem azt teszem, amit nem akarok, a rosszat” (Róm 7,19). „Ó, én szerencsétlen ember!” – folytatja Szent Pál – „Ki szabadít meg e halálnak testétől? Hála legyen Istennek, Jézus Krisztus, a mi Urunk által!” (Róm 7, 24-25).
Kételkedésünknek az is oka, hogy bizonytalanok vagyunk a jövőt illetően, ma is. Mi fog történni? Hogyan alakul az életem, meg tudom-e állni a helyemet a világban?

A kételkedés hozzátartozik az emberségünkhöz, de abban benne van az igazságnak a keresése. Ha valaki rátalál, akkor az egyszerűen magával ragadja, ami nem valami, hanem valaki, maga Jézus Krisztus. Nem tudjuk, holnap mi lesz, de azt igen, hogy Jézus győzött, beteljesítette az ember örök sorsát, és a mi életünk is innentől kezdve mennybemenetel. Ezért van küldetésünk: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket.” Vagyis nincs próbaéletünk.

Az életünk élő adásban van – fogalmazott Ferenc püspök. – Amikor a szentmise élő adásban megy, jobban odafigyelünk magunkra, ruházatunkra, egészen másként viselkedünk, mert sokan látnak bennünket. Az életünk Isten előtt még nagyobb nyilvánosság előtt történik. Ezért nem mindegy, hogyan élünk. Nem azért, mert félnünk kell Tőle, hanem, mert végtelenül szeret, segít bennünket.

A mennybemenetel ünnepe, misztériuma, titka azért is a reménység ünnepe, mert amióta Jézus a mennyben van, az isteni lét állapotában, azóta mindig velünk van, bármikor szólhatunk hozzá, kérhetjük kegyelmeit. Erről és Jézus szeretetéről, boldogító jelenlétéről kell tanúságot tenni – hangsúlyozta a megyéspüspök. Ehhez meg kell nyitni a szívünket, hogy megtapasztalhassuk az Ő hatalmát: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön” (Mt 28,18). Szent Pál apostol azt mondja: „…milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön” (Ef 1,19). Nagyszerű erejét Krisztusban mutatta meg, amikor feltámasztotta Őt a halálból, amelyet rajtunk keresztül akar megmutatni.

Minden megkeresztelt embernek feladata van. Nincs olyan, hogy valaki a cserepadon ül. Nemcsak a papok kötelessége, hanem minden megkeresztelt emberé is, hogy hirdessék az evangéliumot, az örömhírt, amely nem csupán egy könyv, egy szó, hanem maga az élet. Az életünkkel hirdessük, milyen a krisztusi keresztény élet, azt, hogy jó hozzá tartozni, belőle merítjük az erőt a mindennapokhoz.

Ferenc püspök zárógondolatában Varga László kaposvári megyéspüspök ehhez kapcsolódó megállapítására utalt, miszerint azért nem terjed annyira a keresztény hit a mai világban, mert az emberek még nem találkoztak igazán keresztény emberrel, csak olyanokkal, akik bár kereszténynek mondják magukat, nem minden esetben élik a hitüket.

Amikor Jézus felment a mennybe, előtte megáldotta az apostolokat, és rajtuk keresztül az egész világot, bennünket áldott meg. Áldássá kell tehát válnunk, hogy megmutassuk Isten szeretetét, és beleéljük jóságát ebbe a világba.

Kövessük Jézust, éljük az Ő életét, mert ahogyan az imádság mondja: „Ahová a fő eljutott dicsőségben, oda kapott meghívást az egész test, az Egyház a reménységben.” Életünk mennybemenetel, a történet – Krisztus megváltó műve – már befejeződött, győzzön bennünk is a jó, az igazság, a szeretet, az örök élet – fejezte be homíliáját Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.


Kovács Ágnes/öröm-hír sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„A tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan kételkedtek. Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28, 16-20).

A húsvét utáni 40. napon ünnepli az Egyház, az V. század óta, Urunk mennybemenetelének napját. Ez csütörtökre esik. Áldozócsütörtök liturgikus ünnepét több országban, így Magyarországon is a rákövetkező vasárnapon tartják.

Húsvét 7. vasárnapjával, illetve a rá következő héttel befejeződik a húsvéti ünnepkör, amely pünkösdig tart. E hetekben az Egyház Jézus Krisztus kereszthalálára, feltámadására és végül dicsőséges mennybemenetelére emlékezik. Jézus valójában húsvétkor már testében is megdicsőülve átment az Atyához, de negyven napon át megjelent az apostoloknak, hogy megerősítse őket hitükben; megmagyarázza nekik az ószövetségi Írásokat, a róla szóló jövendöléseket. Jézus feltámadásával átment az új, isteni létrendbe, nem tért vissza ebbe az életbe: a jelenések az Úr csodatételei, leereszkedései (pl. amikor az apostolokkal eszik, vagy a hitetlen Tamásnak megmutatja oldalsebét).

Lukács evangéliuma végén röviden leírja Jézus mennybemenetelét: Jézus itt búcsúbeszédében mondja: „Meg volt tehát írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell és harmadnapon halottaiból föl kell támadnia. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát.” A Szentlélek majd megnyitja elméjüket, hogy megértsék az Írásokat. Csakugyan, pünkösdkor minden világos lesz az apostolok számára, ahogy Péter beszédeiből láthatjuk.

Lukács evangélista az Apostolok Cselekedetei elején, ahol folytatja Jézus üdvözítő művének hatástörténetét, hosszabban, szemléletesebben írta le az Olajfák hegyi mennybemenetelt. Jézus előbb küldetést ad apostoloknak, hogy az elküldendő Szentlélek erejében hirdessék az egész világon az örömhírt. „E szavak után szemük láttára fölemelkedett és felhő takarta el szemük elől. Miközben merően nézték, miként száll az égbe, egyszerre csak két fehérruhás férfi termett mellettük: „Galileai férfiak, szólították meg őket, mit álltok itt égre emelt szemekkel? Ez a Jézus, aki közületek fölment a menybe, úgy jön el ismét, ahogy szemetek láttára mennybeszállt.”

E szemléletes leírás értelmét kell megragadnunk: Jézus megdicsőülése, átmenete az Atyához a másik létrendbe már feltámadásával megtörtént. Most végleg eltűnik az apostolok szeme elől. Valójában nem úgy emelkedik fel az égbe, mint ahogy a helikopter felszáll. Ma már tudjuk, hogy a felhők felett nyílik a világűr, amelyet az űrhajósok bejárnak. Isten nem ott fenn „lakik”, a felhők feletti „égben”, ott a világűrben az űrhajósok nem találkozhattak vele. Hamis a Gagarinnak tulajdonított ateista mondás: „Nincs Isten, az űrben nem találkoztam vele.” Az ég nem fenn van, hanem ott, ahol Isten jelen van láthatatlanul. Közelebb van hozzám, mint én önmagamhoz („interior intimo meo”, ahogy Szent Ágoston mondja). Az ég, a menny szellemvilág Istennél, akit körülvesznek a megdicsőültek.

A vasárnapi olvasmány az Efezusi levél elejéről (1, 17-23) a legjobb kommentárja a „mennybemenetel” misztériumának, ahogy ezt egy francia domonkos szentírástudós, Pierre Benoit magyarázta: A feltámadás után a negyvenedik napra tett és az Olajfák hegyére lokalizált mennybemenetel érzékletesen írja le Jézus megdicsőülését: „A halálon győzedelmeskedő Krisztus új életformát kezdett Isten mellett. Ő elsőnek lépett be a feltámadott életbe, hogy helyet készítsen választottainak: egyszer majd eljön újra, hogy megdicsőült híveit bevezesse magával az örök életbe”. Az első keresztények hite számára tehát nem az ősi kozmológia a lényeges, nem a mennybeszállás érzékletes leírása, hanem annak az igazságnak állítása, hogy a feltámadt Krisztust az Atya felmagasztalta, és Úrrá tette minden teremtmény, az egész kozmosz felett.” (Vö. P. Benoit, Exégèse et Théologie, I, Párizs, 1961. 363skk.)

A mennybemenetellel a megdicsőült Jézus az Atya „jobbján ül”, vagyis vele együtt a mindenségen uralkodik. Végleg megvonta látható jelenlétét övéitől, de Szentlelkével jelen van a benne hívők közösségében, az Egyházban, amely az ő titokzatos Teste. A világ végéig folytatja megváltó és megszentelő művét az igehirdetés és a szentségek kiszolgáltatása révén.

Forrás: Magyar Kurír
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia május 21-én megjelent közleményét az alábbiakban olvashatják.

A társadalom részéről többen indítványozták, hogy június 4-én délután fél ötkor szólaljanak meg országszerte a harangok.
Aki a harangszót hallja vagy megszólaltatja harangjait, tegye ezt az imádság lelkületével, könyörögjön hazánkért, népünkért határainkon innen és túl, és Közép-Európa összes népeiért, hogy békében, szeretetben és alkotó együttműködésben építhessük közös jövőnket.

Budapest, 2020. május 21.

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Örömhír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Szentlélek Úristen, Te az Atyától és Fiútól öröktől fogva származol, s az Atyával és a Fiúval egylényegű vagy. Te vagy a kegyelmek forrása, bőkezű adományozója. Jöjj el Szentlélek Úristen, töltsd be szívünket hétszeres ajándékoddal! Ámen”

Az imakilenced (kilenced: lat. novena): jámborsági gyakorlat, a szokásosnál intenzívebb imádságban töltött kilencnapos időköz. Várakozást fejez ki, kérést nyomatékosít. Mintája az Urunk mennybemenetele és pünkösd közötti 9 nap, amikor a Boldogságos Szűz Mária és az apostolok Jeruzsálemben visszavonulva, imádkozva és böjtölve várták a Szentlélek eljövetelét. A hagyomány szerint a pünkösdöt megelőző hetet váróhétnek, a vasárnapot váróvasárnapnak is mondták. Az imakilenced szándékát, módját (imádság, böjt, vezeklési gyakorlat) mindenki szabadon határozhatja meg. A kilencedhez hasonló a nagy ünnepeket (húsvét, karácsony, pünkösd) követő nyolcad, de ennek liturgikus formái is vannak.  (Magyar Katolikus Lexikon)

A litániát ajánljuk fel a Szentlélek szándékára és kérjük segítségét magunk, családjaink vagy valamilyen más szándékra.

Szentlélek-litánia

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen

Minden kérés után mondjuk: Légy magasztalva és dicsőítve.

1. Szentlélek Úr Isten, jóra való sugallatod előzze meg tetteinket és kísérje azokat a Te segítséged kegyelme, hogy minden munkálkodásunk Veled kezdődjék.
2. Szentlélek Úr Isten, szállj le fenséged trónjáról és készíts helyet a Te szolgád szívében.
3. Szentlélek Úr Isten, akit az Atya és a Fiú tisztel, segíts állandóan az Isten jelenlétében élnem.
4. Szentlélek Úr Isten, akit az Atya és Fiú tisztel, taníts meg az Atya Isten akarata szerint élnem.
5. Szentlélek Úr Isten, aki az Isten Fia szívében székelsz, taníts meg megismerni és szeretni Téged.
6. Szentlélek Úr Isten, aki az Atya dicsőségéről gondoskodik, taníts meg Isten bizalmában odaadóan élnem.
7. Szentlélek Úr Isten, a tűznyelvek jele, gyújtsd szívemben a szeretet lángját.
8. Szentlélek Úr Isten, titkos fehér galamb, taníts meg szeretni a Szentírást.
9. Szentlélek Úr Isten, akinek se arca, se neve nincsen, taníts meg helyesen imádkozni.
10. Szentlélek Úr Isten, aki a próféták ajkával szólsz, taníts meg nyugodtan, kiegyensúlyozottan élni.
11. Szentlélek Úr Isten, szeretet lángoló tűzhelye, taníts meg okosan és türelmesen élni.
12. Szentlélek Úr Isten, minden mennyei és földi javak birtoklója, taníts meg szerényen és alázatosan élni.
13. Szentlélek Úr Isten, kinek kincsei mérhetetlenek, taníts meg megérteni a szenvedés értékét.
14. Szentlélek Úr Isten, kinek kincsei megbecsülhetetlenek, taníts meg helyesen kihasználni a drága időt.
15. Szentlélek Úr Isten, meg nem szűnő szeretet, oltalmazz a gőgtől és a szeretetlenségtől.
16. Szentlélek Úr Isten, taníts meg ellenállni a haszontalan gondolatoknak és a felesleges képzelődéseknek.
17. Szentlélek Úr Isten, a kegyelmek osztogatója, taníts meg mellőzni a felesleges beszédet és tevékenységet.
18. Szentlélek Úr Isten, akinek teljességéből mindannyian merítettünk, taníts meg hallgatni és a kellő időben szólni.
19. Szentlélek Úr Isten, örök szeretet, taníts meg jó példát mutatni másoknak.
20. Szentlélek Úr Isten, végtelen jóság, adj kitartást a jóban.
21. Szentlélek Úr Isten, édes tanító, taníts meg helyesen bánni az emberekkel.
22. Szentlélek Úr Isten, lelkek kedves tanítója, taníts meg, hogy ne ítélkezzem senki felett, és a sérelmeket ne emlegessem.
23. Szentlélek Úr Isten, fény mely a lelkeket boldoggá teszi, taníts meg meglátni mások szükségleteit, és a jócselekedeteket nem elhanyagolni.
24. Szentlélek Úr Isten, nyomorultak atyja, add megismernem saját hibáimat.
25. Szentlélek Úr Isten, aki csodákat művelsz a lelkekben, vezess éberséggel a tökéletességre.
26. Szentlélek Úr Isten, aki ismeri a világegyetem jövőjét, segíts megszabadulni a sátán és a test rabszolgaságából.
27. Szentlélek Úr Isten, aki előtt nincs titok, segíts elmenekülnöm a sátán ármányai elől.
28. Szentlélek Úr Isten, aki ismeri az én jövőmet, a Te védelmed alá helyezem magamat, családomat, testvéreimet, barátaimat, jótevőimet és minden embert az egész világon.
29. Szentlélek Úr Isten, taníts Isten dicséretére és dicsőségére, az emberiség üdvösségére és Szűz Mária örömére élni, hogy mint gyümölcsöző hasznos szolga, jó halállal haljak meg.
30. Szentlélek Úr Isten, légy lelkem lelke, siess kegyelmeddel segítségemre. Segíts, hogy mindenben Reád hagyatkozzam, nevedben dolgozzak és Veled imádkozzak. Amen.
Reggeli imádság

Örök Atya, felajánlom Neked az emberiség minden szenvedését, minden emberi munkát, imádságot, s mindazt ami az egész napomat betölti. Egybekapcsolom a Te szeretett Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésével és a Szentlélek szeretetének erejével a Szeplőtelen Szűz Mária által az Isten dicsőségére, hogy Téged az emberek keressenek, megtaláljanak, szeressenek és a lelkek üdvösségére kitartóan imádkozzanak. Amen.
________________________________________
Ez a litánia úgy fog terjedni, mint a lavina. Aki ezt a litániát továbbadja másoknak, része lesz az imáikban. E litániát a Szentlélek szándékára ajánljuk fel és kérjük segítségét, magunk és családunk, vagy valami más szándékra.

Az Atya ígéretei azoknak, akik legalább háromszor egy héten fogják imádkozni ezt az imát:

1. Kiszabadítalak az ellenséged kezéből látható módon.
2. Eltávolítom az akadályokat, amelyek tökéletességed útjában állnak.
3. Még egy angyalt adok melléd, hogy sugallat által megóvjon a bűn kelepcéjétől.
4. Kitartasz az erények útján.
5. Jól megismered fogyatékosságaidat.
6. Erőt kapsz, hogy megszabadulj a bűnös szokásaidtól.
7. Megerősítem benned a hitet, reményt és szeretetet.
8. Megszabadítlak anyagi gondjaidtól.
9. Megadom, hogy családod kölcsönös szeretetben és egyetértésben éljen.
10. Aki segíteni akar családjának, felebarátjának, ismerősének rossz szokásainak elhagyásában, fél évig minden nap imádkozza el ezt a litániát.

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Free Joomla templates by L.THEME