Otthont a Kisdednek! – Betlehem-készítők kiállítását rendezték meg Egyeken
„Otthont a Kisdednek” című pályázat során született pályamunkák kiállítására került sor 2019. decemb...
Nem mindennapi feladatra vállalkoztak a debreceni Szent József Gimnázium diákjai – Egyedi színházi műfajban közösségi problémát dolgoztak fel
A debreceni Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium önkéntes diákjai in...
„Ferenc pápa – Egy hiteles ember” a debreceni adventi filmes délutánokon
A Debreceni Apolló Moziban – hasonlóan az év többi ünnepi alkalmaihoz – ingyenesen látogatható filmv...
A kórházlelkészség munkatársai a betegekkel együtt készülnek karácsonyra
A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Kórházlelkészség munkatársai hagyományteremtő céllal gyújtották ...
Otthont a Kisdednek! – Betlehem-készítők kiállítását rendezték meg Egyeken
Otthont a Kisdednek! – Betlehem-készítők kiállítását rendezték meg...
Nem mindennapi feladatra vállalkoztak a debreceni Szent József Gimnázium diákjai – Egyedi színházi műfajban közösségi problémát dolgoztak fel
Nem mindennapi feladatra vállalkoztak a debreceni Szent József...
„Ferenc pápa – Egy hiteles ember” a debreceni adventi filmes délutánokon
„Ferenc pápa – Egy hiteles ember” a debreceni...
A kórházlelkészség munkatársai a betegekkel együtt készülnek karácsonyra
A kórházlelkészség munkatársai a betegekkel együtt készülnek karácsonyra...
Elemek szűrése dátum szerint: szeptember 2019

Michael August Blume, Magyarország apostoli nunciusa a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyébe érkezett, hogy tiszteletét tegye Nyíregyháza, Kisvárda és Debrecen városában. 26-án csütörtökön Debrecenben tett látogatása során számos helyen megfordult, hogy közelebbről is megismerhesse városunkat.

A csütörtöki napot a reggeli szentmisével nyitották a Szent Anna-székesegyházban, ahol egy rövid köszöntést követően megkezdődött a szertartás a nuncius úr koncelebrálásával. A szentmise főcelebránsa Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi püspök volt.. A szentmisét követően a nuncius személyesen is tiszteletét tette a Szent József Gimnáziumban, ahol az angol szakos diákok fogadták őt. Az ünnepélyes alkalmat a gyermekkórus éneklése nyitotta meg. Ezt követően az iskolát, több diák részvételével, egy prezentáció keretében mutatták be a nunciusnak. Majd a lányok kórusa énekléssel örvendeztette meg a közönséget. Talán a bemutató fénypontja a „Menny a földön” című saját szerzeményű daluk volt, amelyet mindenki átszellemülve hallgatott a négy diáklány előadásában. A nuncius természetesen nem távozott üres kézzel, a tanulók tiszteletük és szeretetük jeléül egy ikonnal és egy rajzgyűjteménnyel ajándékozták meg a vendéget. Az előadás végén a nuncius örömét és háláját kifejezve elköszönt a tanulóktól, hiszen már várták a Szent Erzsébet Otthonban.

Az otthonban tett látogatása után útja a Déri Múzeumba vezetett, ahol dr. Angi János igazgató úr,  személyesen fogadta a vendéget és a vele érkező delegációt Itt a világhírű, Munkácsy Mihály által festett Krisztus-trilógiát tekintette meg, amelyet különleges fényjátékkal mutattak be,  hogy jobban a látogatók elé tárhassák a Munkácsy mesterhármasában rejlő részleteket.

Útja végezetéül a pápai nuncius a Református Nagytemplomot látogatta meg, ahol megismerkedhetett annak évszázadokra visszanyúló történetével.

Kép és szöveg: Szabó Dávid

Michael August Blume SVD Magyarország apostoli nunciusa 2019. szeptember 25-én Kisvárdán tett látogatást a Szent László Katolikus Gimnázium, Szakgimnázium, Általános Iskola, Kollégium és Óvodában.

A Szentszék magyarországi nagykövete 2018. július 4-én vette át megbízatását Ferenc pápától. Blume érsek papi hivatásának kibontakozásában fontos szerepet játszott Magyarország és a magyar közösségek, így nagy megtiszteltetés, hogy köszönthettük érsek atyát a több mint 100 éves alma mater falai között.

Michael August Blume nuncius látogatásának első részében Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke kíséretében egy bemutatkozó rövid filmet tekinthetett meg intézményünkről közel 200 diák jelenlétében, valamint egy angol nyelvű ismertető összefoglalót 2 tanuló konferálásával. Ezt követően Kaszásné Tóth Judit intézményvezető asszony köszöntötte nuncius atyát és kíséretét, majd közösen meghallgattuk érsek atya hozzánk intézett gondolatait: „Nagyon örülök és elismerésemet fejezem ki mindenkinek, aki ma ezt a találkozót előkészítette. Köszönöm, hogy bemutattátok számomra az iskolát” – majd kérte, hogy a közös találkozót a Miatyánk imádkozásával zárjuk.

Az intézményi látogatás második részében az apostoli nuncius Linzenbold József esperes-plébános atya kíséretében megtekintette a Szent Péter és Szent Pál apostolokról elnevezett plébániatemplomot. Belépvén a templomba mindannyiunkat átjárt a gyerekek csilingelő hangja: a Szent László Katolikus Általános Iskola Kicsinyek Kórusa Faragó Sándor karnagy úr vezényletével énekszóval köszöntötte érsek atyát és püspök atyát, többek között Karl Jenkins: Ave Verum című művével.

A köszöntő után Kaszásné Tóth Judit intézményvezető asszony rövid, történeti és történelmi áttekintő előadást tartott angol nyelven a kisvárdai római katolikus templomról. Az előadás végén a mindig mosolygós érsek atya így szólt a kicsinyekhez: „Köszönöm, hogy segítettetek éneketekkel közelebb hozni Isten ajándékát a szívünkhöz.”

A kisvárdai látogatás utolsó részében az orsolyita rendházba látogatott el nuncius atya kíséretével, ahol csendesen imádkozhatott a rendház kápolnájában, és maradandó gondolatokat írt Franciska és Ignácia nővér krónikás könyvébe, megőrizve azokat az utókor számára.

Kisvárda, 2019. szeptember 24.

Borus Lászlóné
sajtóapostol

Fotók: Molnár László

Michael August Blume SVD érseket, Magyarország apostoli nunciusát fogadta a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium iskolaközössége 2019. szeptember 25-én, szerdán délelőtt. A második és harmadik osztályos gyermekek két aranyos énekkel, a gimnázium tanulói pedig az iskola és a számukra fontos programok – német testvériskolánkkal való kapcsolat, római zarándokutak, nyári táborok, lelkigyakorlatok, FAVÉT – angol nyelvű bemutatásával várták vendégüket és kíséretét. A diákokkal való találkozás és apostoli áldása után nuncius úr az intézmény vezetőivel beszélgetett, majd szép emlékekkel indult látogatása további helyszíneire iskolánkból. Bizonyára jól érezte magát nálunk, mert megígérte, hogy ellátogat még hozzánk.
Nagy Éva

Nyíregyházán köszöntötték Magyarország apostoli nunciusát

Michael August Blume SVD, Magyarország apostoli nunciusa szeptember 24-26-ig a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében tesz látogatást. A szentszéki követet - aki Nyíregyházára, Kisvárdára és Debrecenbe látogat - Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök fogadta. 

Szeptember 24-én, Szent Gellért püspök emléknapjának ünnepén, este 18 órakor Michael August Blume SVD érsek, Magyarország apostoli nunciusa mutatott be szentmisét Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya Társszékesegyházban.

Az apostoli nuncius a szentmisét magyar nyelven celebrálta. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök prédikációja kezdetén köszönetet mondott hazánk apostoli nunciusának, amiért elfogadta a meghívást és ellátogatott egyházmegyénkbe. „Szent Gellért püspök és vértanú ünnepe van, akiről tudjuk, hogy távoli országból jött ide azzal a céllal, hogy tanítson bennünket, s élete példájával erősítse a magyarságban a keresztény hitet. Ezt köszönjük meg nuncius úrnak is. Eljött és a Szentatya szeretetével fordul hozzánk, ezáltal tanítja az itt élő népet az egyre szorosabb kapcsolatra Jézus Krisztussal. Köszönjük, hogy itt van velünk, és ezt a néhány napot a mi egyházmegyénkben tölti, hogy bátorítson, erősítsen bennünket!”
A megyéspüspök arra hívta fel figyelmünket prédikációjában, hogy mindannyian felelősek vagyunk a saját üdvösségünkért. Szent félelemben élve, másokat szolgálva kell jól élnünk, jó döntéseket hoznunk és vigyáznunk, nehogy megbántsuk Istent. Vegyünk példát Szent Gellért püspökről, aki egész életében Isten akaratát követte és engedte, hogy az Úr megvalósítsa őt, s vezesse az általa kijelölt úton.
A szentmise végén Felföldi László plébános mondott köszönetet az apostoli nunciusnak, amiért látogatásával a keresztény közösség egységét erősíti és újítja meg a szívünkben. A plébános háláját fejezte ki az apostoli nuncius imáiért és a koncelebráló atyák szolgálatáért.

Nadrai-Gergely Klaudia
sajtóapostol

Olyan időket élünk, amikor igen csábítóan hat a tények egyoldalú beállítása a közbeszédben. A leegyszerűsítések következtében a lényegelfedő interpretációk korszakát éljük. Ez a törekvés akkor bizonyul igen vonzónak, amikor a keresztény hit összetett valóságát érinti. Az ilyen törekvésekből álltak elő hajdanán a klasszikus eretnekségek, ill. jönnek létre a kortárs tévtanítások.

Az alábbiakban dr. Karkomperger Zoltán, az Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézet professzora, debreceni plébános gondolatait olvashatjuk.

Az eretnekség görög eredetű jövevényszó nyelvünkben. Etimológiailag ki/válogatást jelent. Egy igaz állítást valaki kiragad a hitigazságok szerves és hierarchikus rendszeréből, és abszolúttá nyilvánítja a többi hitigazságokhoz történő kapcsolódásának ignorálásával. Éppen ez által válik tévtanítássá. Példának okáért alapvető jelentőségű Isten irgalmasságának hitigazsága, de ha elszakítanánk Isten igazságosságától, és így abszolúttá tennénk, akkor a leegyszerűsítés áldozatául esne – mindkettő. Ettől Aquinói Szent Tamás óva intett: „Igazságosság irgalmasság nélkül könyörtelenség; az irgalmasság igazságosság nélkül a széthullás melegágya.”

Manapság elég gyakran bukkanhatunk egyoldalú felfogásokra Jézus Krisztusról, aki „hitünk szerzője és bevégzője” (Zsid 12,2). Az ilyen vélekedések közül az egyik azt állítja, hogy Jézus nem hirdetett semmiféle hitigazságot, és senkit sem közösített ki. Mindenkit olyannak fogadott el, amilyen volt. Megértést tanúsított mindenki és minden iránt.

Az újszövetségi szentírásban azonban fedezhetünk fel olyan helyeket, melyek nem harmonizálhatók a fenti Jézus-képpel. Mindenekelőtt emlékeznünk kell arra, hogy Jézus azért halt meg a kereszten, hogy életének odaadásával hitelesítse azt az üzenetét, hogy ő Isten Fia, a Megváltó. Halálából felismerhetjük, hogy az ószövetségi próféták sorsában volt része, hiszen őket is üldözték és megölték (vö. Jer 38,4-6).

Amikor Jézus kijelentette, hogy teste és vére vétele nélkül nem lesz (isteni) élete követőinek, akkor sokan elfordultak tőle, és többé már nem jártak vele (vö. Jn 6,51-58). Azoknak, akik az eucharisztikus beszéd elhangzása után megmaradtak Jézusnál, ő nem rimánkodott: ‘Jaj, el ne menjetek! Találunk egy mindenkinek megfelelő, mindenki részéről elfogadható kompromisszumot’. Jézus a tanítványoknak felette a kérdést: „Ti is el kartok menni?” (Jn 6,67). Ezzel Jézus döntéshozatal elé állította övéit, szabadságukat tiszteletben tartva és használatát minden részletében megőrizve (vö. Lk 12, 49-53).
A Jézus mellett meghozott döntés értékéről így vallott gróf Széchenyi István: „Boldogok, akiket nem a nyavalya, a testi gyengeség vagy a haláltól való rettegés kényszerít végre térden csúszni a kereszthez, hanem akik már életük legszebb esztendőiben – midőn a fiatalság, egészség és jólét érzése szinte a halhatatlanság örömével tölti be őket –, ha már akkor, mondom, önként szeretetből a legfőbb jóhoz emelték fel lelküket, s ha nemcsak szóval, hanem tetteik által is gyakorolták vallásuk igazi értelmét, s nemcsak a közeli veszély indította őket Isten imádására.”

Jézus nem csupán hírnöke Isten szeretetének és irgalmasságának, hanem olyan eszkatologikus próféta, aki döntéshozatalra, mellette történő kiállásra hív. Ez által jel, amelynek ellene mondanak (vö. Lk 2,34). Jézus küldetésének teljesítése folyamán különbözőképpen foglaltak állást személyéről és mondanivalójáról. Ez a benne hívők közösségére és az őt visszautasítók táborára osztotta kortársait. Ez az ellene vagy mellette meghozott döntés azóta végigvonul a történelmen, és megjellegzi mindenki életét. Ebből következtethetünk arra, hogy a keresztény életforma mindenkor döntéshozatal, és az is marad.
Talán elhalványult annak tudata, hogy a Krisztusba vetett hitünk döntésként és e döntéshez való hűségként áll elő. Közülünk sokan katolikus miliőben szocializálódva lettek Krisztus-hívőkké. A szülői ház sokszor mentesítette az embert a hitbeli döntés meghozatalának terhétől, és így nem kellett soha valódi döntést hozni Krisztus mellett vagy ellen. A többségi keresztény környezet magával sodorta az így hívővé váltakat. Amikor pedig ez a többségi környezet Krisztustól eltért, akkor nem kevesen ebben is követték a környezetüket. Ennek is köszönhetően a keresztények többé már nem alkotnak többséget a társadalomban. Ennek hátterén igen jól kidomborodik keresztény hitünk öntudatosan, felelősen és szabadon meghozott jellege.

Miről is kell döntést hoznunk? Végső soron a döntés meghozatala arról szól, hogy a magunk eszközeivel alkotjuk-e meg (barkácsoljuk-e össze) az isten-, Krisztus-, ember- és világképünket, vagy pedig készek vagyunk el- és befogadni, ill. megőrizni Istennek Jézus Krisztus által a Szentlélekben feltárt titkát. Arról kell tehát döntenünk, hogy magunknak építjük-e vallásunkat, vagy elismerjük és a magunkénak valljuk a kinyilatkoztatásra visszavezethető kereszténységet mint vallást. Mit jelentsen ez konkrétan?
Ha hitünket a kinyilatkoztató Istenbe vetjük, akkor el kell ismernünk, hogy ő alkotott minket a maga képére és hasonlatosságára, és történelmünkben Jézus Krisztusban feltárta önmagát úgy, hogy egy lett közülünk. A kereszténység azért kinyilatkoztatott vallás, mert Isten a történelem egy körülhatárolható területén és idejében – 2000 évvel ezelőtt Palesztinában – Jézus Krisztusban történelmünkbe lépett, és megismertette önmagát velünk maradandó végérvényességgel. A keresztény hit melletti döntésünkkel elismerjük, hogy üdvözítésünk művét és a hit szabályait maga Isten határozta meg. Az üdvözítés tervének megvalósításáról nem az ember döntött. Aki azonban igenlően el- és befogadja, hogy Isten képére lett alkotva, terve szerint lett megváltva, valamint arra lett meghívva, hogy az ő akarata szerint higgyen és éljen, annak a teremtett világon túlmutató reménység lesz gazdagsága. Ennek súlyos jelentőségét Szent Pál így adja értésünkre: „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk” (1Kor 15,19). Annak jutalma pedig, hogy hitben elkötelezetten kapcsolódunk Istenhez az, hogy már most részt vehetünk örökké igaz és kimondhatatlanul boldog szentháromságos életében, amely felülmúlja a mégannyira csodálatosan megalkotott, de a romlandóságnak alávetett világot.

Aki elméletileg vagy gyakorlatilag visszautasítja, hogy Isten képmása és megváltott ember, az erejét megfeszítve fog istenpótlékot alkotni a maga hasonlatosságára, mert a visszautasítás ellenére alapigénye megmarad, hogy legyen valakije vagy valamije, akire, ill. amire felnézhet.
A történelem élő Istenének visszautasítása és a fenti alapigény követésének vonulatában az ember istenített és isteníthet sok mindent: politikai irányvonalat, akármilyen ideológiát, nemzetet, a teremtett világot kizsigerelő globális gazdasági fejlődést, az ember méltóságát lábbal tipró géntechnika igézetét, stb. Az ezotériaőrület is ezen jelenségek közé tartozik. Mindezeknek egyik közös jellemzője, hogy ezekben nem Isten ismerteti meg velünk a döntését arról, hogy mi igaz és mi nem, hanem a rövidtávú érdekektől vezérelt, önző ember kiáltja ki azt, ami jó vagy rossz.
Beállítottságunkat mindezzel szemben hassa át és formálja az Istentől tágítani nem akaró ember vallomása: „Az Úr ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek. Uram, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor, még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az emberek” (Zsolt 12,7-9).

Az ember a maga ízlése és jövőképe szerint alkotott világértelmezésének egyik előnye, hogy viszonylag könnyen érthető. Mivel emberi alkotás, ezért hátránya, hogy a kellemes életvitel bebiztosítására szabottak az igazság kérdése felvetésének mellőzésével. Ez pedig összeegyeztethetetlen az ember méltóságával és egyedülálló szellemi nagyságával a teremtmények világában.

A megoldást Simon Péter kérdésfeltevése és vallomása tartalmazza: „Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak” (Jn 6,68). Ennek a péteri meggyőződésnek elsajátítását miért ne jelölhetnénk ki a 2019-2020-as tanév programjának – nem csak a hittanórákon? E péteri program közéleti képviseletét gyermekeink tanulják meg szüleiktől, pedagógusaiktól és a hívő közösségtől. A péteri program gyermekeink számára történő továbbadásához alázatoskodás nélküli öntudatos alázatosságra van szükségünk, amellyel elismerjük, hogy végső rendeltetésünk feltárásában és abban történő meggyökerezésünkben csak a magunk eszközeivel segíthetünk magunkon. Simon Péter meggyőződésének megélésével és a benne történő elmélyüléssel Krisztus húsvéti életébe lépünk, és részt kapunk Isten időt és teret felülmúló szentháromságos közösségében, amely létezésünk legvégső horizontja, amelynek elérésére vagyunk betájoltak.

Egész életre szóló döntésünket e mellett a közösségbe kapcsolódásunk mellett szükséges meghozni, csábítson bármiféle igézetével is jelenünk korszelleme. Ez a döntéshozatal egyben az Istenbe vetett bizalom próbája is. Óvakodjunk ebben a folyamatban az igazságot elfedő leegyszerűsítő egyoldalúságoktól. Merjük Isten egész művét a történelemben, az emberben és önmagunkban a magunkénak vallani egyénre és közösségre ártalmas válogatások nélkül – az új tanévben is.

Dr. Krakomperger Zoltán
plébános

Michael August Blume SVD, Magyarország apostoli nunciusa szeptember 24-26-ig a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében tesz látogatást. A szentszéki követet Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök fogadja

Michael August Blume SVD apostoli nuncius szeptember 24-26-ig tartó hivatali útjának első állomása 24-én, kedden Nyíregyháza lesz, ahol délután a Seregély István Papi Otthonban (Nyíregyháza, Széchenyi út 45.) találkozik Bosák Nándor és Katona István nyugalmazott püspökökkel és a többi otthonban lakó atyával. Ezt követően a pápai követ szentmisét mutat be este 6 órakor a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban magyar nyelven, homíliát tart Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök atya. A szentmise után az esti órákban a nyíregyházi papokkal folytat kötetlen beszélgetést.

Szeptember 25-én, szerdán délelőtt 9 órakor a Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és AMI kápolnájában találkozik az iskola tanáraival, diákjaival. Itt megtekint egy 15-20 perces angol nyelvű prezentációt az iskoláról. Ezután a Magyarok Nagyasszonya Főplébánián a szokásos egyházmegyei papi rekollekción vesz részt, és tart előadást.
Délután indul kíséretével Kisvárdára, ahol ellátogat a Szent László Katolikus köznevelési intézménybe, a Szent Péter és Pál Plébánia templomba, valamint az Orsolyita rendházba az itt élő nővérekhez.

Szerdán este már Debrecenbe érkezik, itt az egyházmegyei püspöki hivatalban vacsora keretében találkozik a városi papsággal, és a Boldogasszony Iskolanővérekkel. A találkozón jelen lesz Bosák Nándor nyugalmazott püspök, dr. Fekete Károly református püspök és dr. Papp László, Debrecen polgármestere is.

Szeptember 26-án, csütörtökön reggel 7 órakor, Michael August Blume SVD apostoli nuncius koncelebrálásával Palánki Ferenc megyéspüspök szentmisét mutat be a debreceni Szent Anna-székesegyházban. Aznap délelőtt 9 órakor a debreceni Szent József római katolikus köznevelési intézménybe látogat, ahol 15-20 perces bemutatót tartanak a diákok az iskola dísztermében. További délelőtti programja a Szent Erzsébet Otthonba vezet, majd a debreceni Déri Múzeumban, Munkácsy Mihály Krisztus trilógiáját tekinti meg fényjáték kíséretében. Ezt követően utolsó programként a debreceni Református Nagytemplomot is megtekinti.

Michael August Blume SVD, Magyarország apostoli nunciusának magyar kötődései is vannak

Michael August Blume SVD korábbi ugandai apostoli nuncius, alessanói (Alexanum) címzetes érsek South Bendben (Indiana, Amerikai Egyesült Államok) született 1946. május 30-án.
Verbita szerzetes, 1972. december 23-án szentelték pappá szülővárosában. Matematikai baccalaureátusi fokozatot, majd Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen teológiai diplomát szerzett.
1975 és 1983 között teológiai tanár a ghánai Cape Coast regionális szemináriumában. 1983 és 1990 között az Isteni Ige Társasága ghánai és togo-benini tartományának elöljárója. 1990 és 1994 között az Isteni Ige Társasága generális tanácsának titkára.
1995. április 1-jétől szolgálatot teljesített a Kivándorlók és Utazók Lelkipásztori Gondozásának Pápai Tanácsánál. 2000. április 6-tól a Kivándorlók és Utazók Lelkipásztori Gondozásának Pápai Tanácsánál titkárhelyettes.
2005. augusztus 24-én Benin és Togo apostoli nunciusává nevezték ki. 2013. február 2-án ugandai apostoli nunciusi kinevezést kapott.

Beszélt nyelvek: angol, olasz, francia, német.

Ferenc pápa 2018. július 4-én nevezte ki alessanói címzetes érseket Magyarország apostoli nunciusává.
Blume érsek életében nem ez az első alkalom, hogy szoros kapcsolatba kerül a magyarsággal: papi hivatásának kibontakozásában is fontos szerepet játszott a magyar közösség.

South Bend százezer lakosú város Indiana állam északi csücskében, 50 kilométernyire a Michigan-tótól. Az itt letelepedett magyarok 1900-ban alapították első egyházközségüket, a Szent István-plébániát, melynek egykori plébánosa, Horváth Lőrinc 1916-ban új misézőhelyet építtetett Magyarok Nagyasszonya titulussal. Az új templomot 1921-ben emelték plébániai rangra, 1927-ben pedig megnyílt szomszédjában a Magyarok Nagyasszonya-iskola, melyben az Isteni Szeretet Leányai Kongregáció nővérei oktattak.
A Magyarok Nagyasszonya-plébánia ma is álló temploma 1949-ben épült, freskóit Prokop Péter pap-festőművész készítette 1961–62-ben. E plébánia közösségéhez tartozott, és a Magyarok Nagyasszonya-iskola diákja volt Michael August Blume – vagy ahogyan egykori plébániáján emlegetik: Mike atya.

Michael 1960-ban fejezte be tanulmányait a Magyarok Nagyasszonya-iskolában, majd – környezete megdöbbenésére – Ohióba, az Isteni Ige Társasága, azaz a verbiták perrysburgi kisszemináriumába jelentkezett. A 14 éves fiú a népszerű amerikai katolikus hetilapban, az Our Sunday Visitorban bukkant rá a verbiták hirdetésére, melyben a rend hívta a szerzetesi és a misszionáriusi szolgálat iránt érdeklődő fiatalembereket. Michael úgy érezte, hivatása támadt: elküldte jelentkezését a hirdetésre, néhány nappal később pedig a verbita rend képviselői felkeresték a családot. A többi már történelem.

Michael August Blume-ot 1972. december 23-án szentelte pappá a Magyarok Nagyasszonya-templomban Joseph Robert Crowley, a Fort Wayne-South Bendi Egyházmegye segédpüspöke. 1974-ben Blume megkezdte misszionáriusi szolgálatát Ghánában: az első nyolc évet Cape Coastban töltötte, ezt követően kisebb városokban tevékenykedett, majd hét évet Accrában, az afrikai ország fővárosában szolgált. Két ciklus erejéig Blume a verbiták ghánai, valamint togo-benini tartományának elöljárója is volt.
Az Afrikában töltött évek alatt Blume licenciátust szerzett fundamentális teológiából a Pápai Gergely Egyetemen. Tizenhat év misszionáriusi szolgálatot követően Rómába hívták, ahol eleinte a verbita generális tanács titkáraként működött, majd pedig a Kivándorlók és Utazók Lelkipásztori Gondozása Pápai Tanácsának titkára lett.

Blume rendszeresen publikált cikkeket a menekültkérdésről. Sokszor kelt útra, járt Ázsiában, Afrika számos országában, a Fülöp-szigeteken és Albániában. Több alkalommal is tagja volt annak a delegációnak, mely a Szentszéket képviselte az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságánál. 2004-ben Blume hazánkba is ellátogatott, részt vett a máriapócsi kegykép harmadik könnyezésének 100. évfordulója alkalmából hirdetett jubileumi év megnyitásán.
Michael August Blume-ot 2005. augusztus 24-én nevezte ki XVI. Benedek pápa Togo és Benin nunciusává. Blume érsek 2013-ig képviselte a Szentszéket e két afrikai országban, majd Ugandában folytatta szolgálatát egészen 2018-ig.
A világot látott Michael August Blume főpásztor gyökerei a kicsi rábaközi faluhoz, Himodhoz kötik, ahol a nagyanyja született 1881-ben, és aki innen került a távoli Amerikába. (Forrás: Magyar Kurír)

Kovács Ágnes
sajtóreferens
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó:Kaposvári Egyházmegye

2019. szeptember 12-én Szűz Mária neve napjának ünnepén a debreceni Szent Erzsébet Otthon lakói, napközisei és munkatársai Máriapócsra elzarándokoltak, hogy ott köszöntsék az ünnep alkalmából Máriát, Égi Édesanyánkat.

A zarándokok számára Bosák Nándor nyugalmazott püspök atya, Pásztor Károly nyugalmazott plébános és Nagy László Levente Pál atya közösen mutattak be szentmisét.
Hálát adunk a kegyelmekért, melyekben ezen a napon részünk lehetett.

Hlács Erika Szent Erzsébet Otthon
Fotók:Tóth Attila

A Hierotheosz Egyesület és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat az „Örökség, ami összeköt – Szent László emlékezete Közép-Európában” című pályázat keretében Debrecenbe is elhozta a Szent László-örökségút vándorkiállítást. A kiállítás Kisvárdáról indult el 2017 októberében és a magyar lovagkirályhoz kötődő örökségút településeit – többek között Kisvárdát, Laskodot, Székelyderzset és Tornaszentandrást – mutatja be. A kiállítás két hétig látogatható a Görögkatolikus Metropolia Hivatalban.

- Külön öröm és büszkeség nekem – mondta Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita atya a tárlat megnyitóján -, hogy Szent László nagy királyunk örökségének a nyomdokaiba lépve közvetíthetjük az ő magyarságtudatát és keresztény elköteleződését, melyre a mai világban, jól tudjuk, milyen nagy szükség van. Izgalmas a vándorkiállítás és az azt kísérő kötet a Lovagkirályról, amely az egész országot és a Kárpát-medencét is bejárta. Majd hozzátette: akár útikalauz is lehetne. Mindenfelé egy-egy emlék jelenik meg, mintha egy nagy utazó színhelyeit követnék. De tudjuk, hogy nemcsak utazásról volt itt szó, hanem ez a szent király mindenütt otthagyta a keze nyomát, vagy inkább a lelkének pecsétjét – mondta érsek atya és megjegyezte: ez a kiállítás talán kicsinek és szerénynek tűnik, de bízik abban, hogy Szent László örökségét közvetíti majd a debreceniek és a máshonnan érkező látogatók számára.

Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke a Hierotheosz Egyesület és a közgyűlés közös munkáját emelte ki, és hozzáfűzte, reményei szerint a kiállítás hatására sokan az örökségeink nyomába erednek akár „bakancsos turistaként, akár busszal”.

Dr. Papp László polgármester köszöntő beszédében kiemelte, ez a kiállítás az összetartozás gondolata mentén született
- Nagyon jó kezdeményezésnek tartom, hogy a Szent László-örökséget, a Szent László által képviselt gondolkodásmódot népszerűsítsük, a Szent László-kultuszt erősítsük az országban, a nemzetben, az egész Kárpát-medencében, hiszen Szent László országépítő munkássága a magyar nemzet összetartozásának és mai létezésének egyik nagyon fontos feltétele volt – mondta.
Hozzátette, Debrecen – Nagyvárad mellett – talán nem annyira hangsúlyos a lovagkirály életében, de olyan településként említhetjük, amely kapcsolódik Szent László életéhez, illetve halálához.
- A város Szent Lászlóhoz való kötődését igazolja az is, hogy van egy városrésze Debrecennek, amelyet ma is úgy hívnak, hogy Szentlászlófalva. Ez a körülmény is igazolja azt, hogy Debrecen fontos része és szereplője lehet annak az egységnek, annak a közös gondolkodásnak a megerősítésében, amely a lovagkirályhoz kötődik – hangsúlyozta a polgármester.

A tárlatmegnyitót követően konferenciát rendeztek, melyen Kapin István görögkatolikus parókus atya, a Hierotheosz Egyesület elnöke ismertette a program célkitűzéseit, az eddig megvalósult eredményeket és a további távlatokat.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi római katolikus megyéspüspök atya beszédében kiemelte, a hit nem magánügy, hanem személyes közügy.
- Szent László hite nem maradt a templomban. Hatással volt a hite az országra, és a Szent István-i örökséget vitte tovább.

Kósa Lajos országgyűlési képviselő szerint fontos Szent László király tisztelete és életművének ápolása.
- Leginkább az a feladatunk, hogy egyáltalán tudjunk róla, mert sokszor az az ember érzése, hogy méltánytalanul keveset tudunk az ő munkásságáról – hangsúlyozta az országgyűlési képviselő. Hozzátette, Szent László sokat fáradozott az ország újjáépítésében, melyben fontos szerepet játszott a gyökerekhez való visszatérés, amely ma is „biztos kapaszkodót jelent”.

Szabó Ödön, a román parlament képviselője szerint a Szent László-örökség nagyon fontos, melyet tovább kell vinni.
- Nekünk kell vinni az örökséget, hisz ez Nagyváradon, ahová temetkezett Szent László, amelyet alapított Szent László, amely a középkorban neki köszönhetően a térség legnagyobb zarándokhelyeként volt számon tartva Közép-Európában, ez az örökség bennünket, nagyváradiakat mindenképp kötelez.

A köszöntők után két szakmai előadást hallhattak a résztvevők. Elsőként dr. Kollár Tibor tudományszervező a Lovagkirály című kötetet mutatta be az érdeklődőknek, majd Szent László-kultusz a történeti Magyarországon címmel a kutatás új eredményeiről is beszámolt.
Végül Galambári Péter kánonjogász, a Miskolci Egyházmegye bírósági helynöke beszélt Szent László és Bizánc kapcsolatáról.

Az eseményen közreműködött a Szivárvány gyermekkar, a Lautitia kóruscsalád tagja, Deli Gabriella vezetésével.

Mikula Szílvia, dehír.hu

Fotók: Hajdúdorogi Főegyházmegye és Miskolczi János

Szent Anna-kápolnát áldott meg Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök szeptember 18-án, a nyírtelki Szent Anna Katolikus Általános Iskola épületében. A korábban tanteremként funkcionáló helyiség meghitt, az elcsöndesedés szigetévé — Kiss Tibor iskolalelkész megfogalmazása szerint — az iskola szívévé vált. Az ünnepélyes megáldáson a település polgármestere, Szekeres József is részt vett.
A kápolnában az első szentmisét Palánki Ferenc püspök atya mutatta be, és áldotta meg a szent helyet és az iskola közösségéta. A szentmisén dr. Gánicz Endre biblikus professzor is részt vett, a település görögkatolikus felekezetének képviselőjeként.

Kiss Tibor atya köszöntő gondolataiban az ember teremtésére emlékeztetett, amelyben Isten a Lelkével adott életet az embernek. Azzal, hogy két évvel ezelőtt a nyírtelki általános iskola egyházi fenntartásba került, most pedig kápolnával gazdagodott, a lelkét kapta meg az intézmény, spirituális élettel lett teli, hiszen a kápolna az Eucharisztia jelenlétével egy katolikus iskolának a szívét-lelkét, az életet jelenti.

Palánki Ferenc megyéspüspök a szentmise homíliájában a napi evangéliumról tanított. „Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták” (vö. Lk 7,31-35) — kezdte gondolatait a püspök atya, amely arra szólít fel bennünket megkeresztelt embereket, Isten fiait, hogy az Ő bölcsességét az életünkkel kell, hogy igazoljuk. Ezt hirdetik a katolikus iskolák is, ahol a diákok istengyermekségben, jó ragaszkodásban formálódnak azáltal, hogy növekednek korban, kedvességben és bölcsességben Isten és az emberek előtt.

Mindig voltak és lesznek is elégedetlenkedők, vannak, akiknek soha semmi nem jó, mint ahogy azt az evangéliumból is olvashatjuk. Így nem volt elég számukra Keresztelő János sem, aki aszketikus önmegtagadó, böjtölő életet élt. Azt mondták rá, hogy „ördöge van”, megszállottnak tartották, ugyanakkor Jézusról pedig — aki együtt étkezett azokkal, akik meghívták őt, és a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta —, azt híresztelték, hogy „falánk és borissza ember”.

Van, akinek semmi nem jó. De Isten bölcsességét gyermekei igazolják, vagyis nekünk olyan gyermekekké kell lennünk, akiknek minden jó — fogalmazott a főpásztor. — Bármi történik velünk, ha nehézség ér bennünket, kitartunk a jó és az igazság mellett minden áron, megálljuk a helyünket az életben. Képesek leszünk a legnagyobb áldozatot meghozni a szeretteinkért, mert nem magunkban bízunk, hanem Isten bölcsességében, amely szeretetében nyilvánul meg.
A mi hitünk középpontja Jézus Krisztus, aki eljött a világra, közösséget vállalt velünk, végtelen szeretetét bemutatva meghalt értünk a kereszten, és feltámadt.

Jézus Krisztus egész életét odaadta, végigjárta a szeretet útját, ezzel példát adott nekünk, hogy mi is járjuk végig ezt az utat. Ha áldozatot vállalunk embertársainkért, ha megtaláljuk hivatásunkat, azt az utat, amit ő jelölt ki számunkra, akkor a szeretet útján fogunk járni. Mert az ember az egyetlen olyan létező, aki a földön él, de nyitott az isteni világra is — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

„Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való” (Mt 4,4) - hangzik az iskola ez évi mottója. A szentmise után Horváth-Bócsi Irén igazgató mondott köszönetet a fenntartónak a kápolna kialakításáért, valamint Béres Ferencnek a munkájáért, aki a kápolna bútorzatát készítette. „Szolgáljon arra a Szent Anna-iskolakápolna, hogy az iskola közössége a falai között lélekben megerősödve, lelki táplálékkal gazdagodva járja együtt a szeretet útját — fogalmazott az igazgatónő.
Az ünnepség szeretetvendégségen kötetlen beszélgetéssel folyatódott.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A debreceni Szent Anna egyházközség kerékpártúrát szervezett Székelyhídra, a Stubenberg-kastélyban elhelyezett Gyermek Jézus Gyermekotthonba. A túra 88 kilométer volt összesen, amely először soknak tűnt, de a tudat, hogy szegény sorsú gyerekekhez megyünk látogatóba, és viszünk némi adományt, felülírt mindent. Krakomperger Zoltán plébános atya vezetésével huszonketten nekivágtunk a hosszú útnak.

Amikor Csaba testvér felhívta a székelyhídi gyermekotthon vezetőjét, hogy hamarosan megérkezünk a határhoz, üdvrivalgás tört ki a gyerekek között. Rejtély, hogy mit érezhettek mindeközben, de mi tudtuk, hogy már nagyon várnak bennünket. Az otthon lakói közül néhányan nevelőik kíséretében elénk jöttek a magyar-román határhoz, hogy minél hamarabb fogadni tudjanak bennünket, és onnan kerékpározzanak velünk Székelyhídra.

Amint megérkeztünk a határ menti kis pihenőhöz, a gyerekek izgatottan, ám visszafogottan üdvözöltek bennünket. Volt, aki bemutatkozott, vagy aki csak a társai mellől figyelt, és volt, aki a kukoricásban talált szederrel kínált bennünket. A helyzet számunkra talán idegenebb volt, de miután elindultunk a közös úton, megnyíltunk egymás felé.

Fél órás út után megérkeztünk a gyermekotthonhoz. Még le sem tettem a biciklimet, a kislány, akivel együtt jöttem a határtól, máris kézen ragadott és a trambulin felé vonszolt. „Gyere, gyere, megmutatom milyen lábra szaltót tudok ugrani!” És valóban, csak tátottam a számat, milyen ügyesen ugrott. Nem telt bele egy perc sem, sorra jött a többi kisgyerek, hogy ők is velünk játszhassanak az ugrálón. Itt hamarosan vita alakult ki, hogy ki menjen fel a trambulinra játszani, annyira izgatottak lettek az érkezésünk miatt. Aztán egy srác a mászókához hívott, ahol erőgyakorlatot mutatott be nekem, hogy lássam, őt is kemény fából faragták, de sokáig nem tudtam ott maradni vele, mert már a nevemet skandálták a trambulinról, ahova visszaérve egy lány sütit nyomott a kezembe, és még kínált egy másikkal is. Ahogy tele szájjal fordultam, megjelent egy szőke kisfiú focilabdával a kezébe, de látván, hogy épp eszem, hagyta, hogy befejezzem. A gyerekek ösztönösen keresték a kapcsolódás lehetőségét, vágytak az új társaságra. És ez felülír mindent. Kitört belőlük az a hajthatatlan vágy, ami a szeretet forrásából inni kér. És ezek a gyerekek folyamatosan szomjaznak és inni kérnek.

Rövid idő elteltével részt vettünk a szentmisén, melyet a gyermekotthon melletti templomban tartott Markovics Balázs káplán atya, aki szintén velünk tartott aznap. Három gyerekkel léptem be a templom ajtaján, ketten a kezemet fogták. Együtt letérdeltünk, keresztet vetettünk, és ülőhelyet keresve a félig megtelt kápolnában az első sorba húztak és leültettek maguk közé.
Egy eleven öt évesnek nehéz csendben végigülni egy szertartást, de pár szép szó hatására csendben maradtak a jól nevelt kicsik. Utánoztak, nézték mit csinálok, tanultak.
Mise után szabad foglalkozás volt, páran focizni mentünk, így többen is bekapcsolódhattak a közös játékba. Voltak, akik körbejárták az épületet, hiszen az otthon lakói egy elhagyatott kastélyban kaptak helyet Székelyhídon. A szabadfoglalkozás után készítettünk egy csoportképet az otthon lakóival és nevelőivel. Amikor ott ültünk és vártunk a többiekre, szóba került, hogy hamarosan indulunk haza. Gyurika, a zöld pólós kisfiú mellettem ült, és az előző szavak hallatán ijedt tekintettel felém fordult és megkérdezte: „Ugye, nem fogsz hazamenni?”“Nem, még nem.” – válaszoltam mosolyogva. Ezt nyugtázva ő is elmosolyodott, és vártuk a többieket.

Záróprogramként a szervezet által működtetett strandra mentünk, ami a kastélytól 15 perc sétára van. A biciklinket tolva a gyerekek izgalomba jöttek, és sorra kérték, hogy hadd üljenek fel és toljuk őket. Minden apró alkalmat megragadtak, hogy egy kis szín kerüljön az életükbe. A strandra érve minden gyerek izgatottan futott a vízbe, mire levettem a cipőm, már mindenki bent játszott. A gyerekek hol a felnőttek nyakában, hol az ölében kötöttek ki, keresve a kötődést mindannyiunkkal. Közeledve a zárórához egy-két gyerek arcán látni lehetett a lehangoltságot, hogy máris vége a napnak, és hamarosan visszaindulunk. Gyurika, az 5 éves kisfiú pedig erősen a kezembe csapott vigyorogva, és megkérdezte: “Ugye látlak még?” – “Hát hogyne!“ – válaszoltam, és tudtam, hogy nekem itt még lesz dolgom.

Mindenki nevében bátran kijelenthetem, hogy csodálatos napnak lehettünk részesei, amely ezeknek a gyerekeknek köszönhető, hiszen mosolyt csaltak az arcunkra, és melegséget hoztak a szívünkbe. Ezek a gyerekek ösztönösen látták meg bennünk a felnőtt társat, akit megismerhetnek, akivel játszhatnak, akitől tanulhatnak. Ez az olthatatlan szomjúság sokáig ott lesz még bennük, amelynek csillapítása nemes feladatot jelent.

Szabó Dávid
sajtóapostol

Free Joomla templates by L.THEME