Egy óra szentségimádás, amely minden nemzetet összeköt 2019. 11. 23. Krisztus Király ünnepének előestéjén
"Amikor Jézus Krisztus feltámadása után búcsúzott tanítványaitól, elküldte őket az egész világra, ho...
Második alkalommal tartottak tehetségkutató versenyt a nyírtelki általános iskolában
II. "Ismerd meg a Szentírást!" tehetségkutató versenyt tartottak Nyírteleken, a Szent Anna Katolikus...
„Hálát adok, hogy az Úrnak eszköze lehettem ” – Bemutatták Berszán Lajos atya portrékötetét
Könyvbemutatóra és kerekasztal-beszélgetésre hívták az érdeklődőket 2019. november 5-én a debreceni ...
Egy óra szentségimádás, amely minden nemzetet összeköt 2019. 11. 23. Krisztus Király ünnepének előestéjén
Egy óra szentségimádás, amely minden nemzetet összeköt 2019....
Az ételosztás kezdetére a nap is kisütött, a szeretet hatása a természetben is megnyilvánult – Több száz önkéntes mond igent a hat hónapig tartó krízisidőben, Debrecenben
Az ételosztás kezdetére a nap is kisütött, a...
Második alkalommal tartottak tehetségkutató versenyt a nyírtelki általános iskolában
Második alkalommal tartottak tehetségkutató versenyt a nyírtelki általános...
„Hálát adok, hogy az Úrnak eszköze lehettem ” –   Bemutatták Berszán Lajos atya portrékötetét
„Hálát adok, hogy az Úrnak eszköze lehettem ”...
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hírei

Az egyeki Szent József római katolikus egyházközség második alkalommal rendezte meg a világszerte ismert „Vacsora fehérben” – „Le Diner en Blanc” elnevezésű programot. Idén, július 27-én, szombaton az esős időjárás közbeszólt, így az utolsó pillanatban az összejövetelre szokatlan helyszínt választottak. A templomban terítettek meg a hangulatos étkezéshez.

Családok, baráti társaságok, kisebb-nagyobb közösségek, több mint százan érkeztek fehér ruhában, és így foglalták el helyüket a padsorok közt megterített, fehér abroszos asztalok mellett. Kicsik és nagyok többnyire a saját maguk által készített vacsorát fogyasztották el, de egymást is boldogan kínálták ételeikből. A gyerekek játékos kedve (buborékfújás, kőre rajzolás, keresős játék, torna...) időnként kihívta a felnőtteket is a szabadba, ahol szívecskékre írt kedvesen elvégzendő feladatok biztatták a jelenlévőket a közvetlenebb találkozásra: pl. Szólíts meg valakit, akivel nagyon régen beszéltél! Ölelj meg valakit! Nevess ma egy jót! Ezzel a szeretetteljes vendégek között szép beszélgetés kerekedett ki a vacsora alatt. A rövidebb időre érkező látogatók is örömteli érzést csaltak a lelkünkbe. Közös énekléssel pedig próbáltuk felszínre hozni, hogy „A zene az kell...”, és a sok szív összhangban dobogva csak szépet alkothat.

Születésnap megünneplésére is egyedi alkalom nyílt. Az est folyamán fehér tárgyakkal berendezett kicsi műteremben, illetve a minket körülvevő exkluzív környezetben fotósunk szívesen örökítette meg a tiszta, fehér pillanatokat. E, rövid beszámolómhoz kislányom a titkos naplójából ajánlotta fel írása egy részét: „2019. 07.27. szombat. Ez a nap is csodálatos volt, mert ma volt a Fehér Vacsora...”

Pappé Fekete Mónika –Papp Janka
Fotó: Papp Ágoston

Az egyeki Szent József római katolikus egyházközség második alkalommal rendezte meg a világszerte ismert „Vacsora fehérben” – „Le Diner en Blanc” elnevezésű programot. Idén, július 27-én, szombaton az esős időjárás közbeszólt, így az utolsó pillanatban az összejövetelre szokatlan helyszínt választottak. A templomban terítettek meg a hangulatos étkezéshez.

Családok, baráti társaságok, kisebb-nagyobb közösségek, több mint százan érkeztek fehér ruhában, és így foglalták el helyüket a padsorok közt megterített, fehér abroszos asztalok mellett. Kicsik és nagyok többnyire a saját maguk által készített vacsorát fogyasztották el, de egymást is boldogan kínálták ételeikből. A gyerekek játékos kedve (buborékfújás, kőre rajzolás, keresős játék, torna...) időnként kihívta a felnőtteket is a szabadba, ahol szívecskékre írt kedvesen elvégzendő feladatok biztatták a jelenlévőket a közvetlenebb találkozásra: pl. Szólíts meg valakit, akivel nagyon régen beszéltél! Ölelj meg valakit! Nevess ma egy jót! Ezzel a szeretetteljes vendégek között szép beszélgetés kerekedett ki a vacsora alatt. A rövidebb időre érkező látogatók is örömteli érzést csaltak a lelkünkbe. Közös énekléssel pedig próbáltuk felszínre hozni, hogy „A zene az kell...”, és a sok szív összhangban dobogva csak szépet alkothat.

Születésnap megünneplésére is egyedi alkalom nyílt. Az est folyamán fehér tárgyakkal berendezett kicsi műteremben, illetve a minket körülvevő exkluzív környezetben fotósunk szívesen örökítette meg a tiszta, fehér pillanatokat. E rövid beszámolómhoz kislányom a titkos naplójából ajánlotta fel írása egy részét: „2019. 07. 27., szombat. Ez a nap is csodálatos volt, mert ma volt a Fehér Vacsora...”

Pappé Fekete Mónika –Papp Janka
Fotó: Papp Ágoston

Napok óta zuhogott az eső. Olykor az utak is járhatatlanok voltak, hiszen a felhőszakadás elárasztott mindent, a viharos szél fákat csavart ki. Hányan leszünk? Eljönnek-e a meghívottak, és akik feliratkoztak? Mennyi ruhát vigyünk magunkkal? Lesz–e autós kísérő, aki velünk lesz az úton, ha „leszakad az ég”? Sok kérdés merült fel bennünk és sokfajta válasz született. Egész nap csörgött a telefon. Lesz–e indulás? Aztán július 27-én, szombaton délután 4 órakor a templom bejáratánál mindenre választ kaptunk. Mosolygós és lelkes hívek várakoztak hatalmas hátizsákokkal, túrabottal, esőkabátban. Többé már nem volt kérdés: indulunk!

Zarándokcsoportunk Linzenbold József atya áldásával, tele lelkesedéssel és elszántsággal elindult Máriapócsra, a debrecen-nyíregyházi egyházmegyei búcsúba. Nem is lehetett volna ez másképp, hiszen ez a 10. alkalom, hogy gyalogosan tesszük meg a 43 km-es szakaszt. Minden zarándoklatunk más és más kihívást nyújtott számunka. Olykor a 30-35 fokkal kellett megküzdenünk, most az eső szegődött mellénk szorosan - igen csak szorosan - próbára téve küzdeni akarásunkat.

Legelső állomáshelyünk az anarcsi görögkatolikus plébánia volt, ahol nagyon kedvesen és szívélyesen vártak bennünket a hívek. Nyírkarászhoz közeledvén elért bennünket az előrejelzésben oly sokszor említett heves zivatar, mely lépteinket ugyan megnehezítette, ám lelkesedésünkben nem tudott bennünket megtorpanásra kényszeríteni. Katona István atya és segítői olyan szeretettel vártak bennünket, hogy eszünkbe sem jutott a visszafordulás lehetősége. Baktalórántházán Lázár István atya halmozott el bennünket színpompás humorával, csupa szív szeretetével. Oly mértékben feltöltött mindannyiunkat, hogy észre sem vettük milyen hamar elrepült a pihenésre szánt idő.

Ófehértót elhagyván a nap, felkelve álmából sejtelmesen próbált előbújni a felhők mögül, s a villámok sem hagyták sötétben az eget, mindvégig előttünk jelezték erejüket.

Utunk során velünk volt Linzenbold József atya, aki autóval kísért, hogy az éj sötétjében lépteinket mindvégig megvilágítsa és egy-egy megállóhelyen kávéval és frissítővel kínálhassa meg fáradt és kimerült nyáját. Jó érzés volt tudni, hogy számíthattunk rá, és bármikor beülhettünk mellé egy röpke pihenésre, pár kedves szóra, lelki beszélgetésre.

Köszönetet mondunk Ignácia és Franciska nővéreknek, akik szintén velünk voltak zarándoklatunk ideje alatt és a Szent László Katolikus Gimnázium kisbuszával hozták váltóruháinkat, melyet egy-egy zivatar után jóleső érzéssel cseréltünk le.

Tízedik éve indul útjára a kis csapat, hol többen, hol kevesebben vagyunk, de ilyen összetartást még soha nem tapasztaltunk. Együtt – egymásért haladtunk előre, figyelve azokra is, akik nehezebben vagy lassabban tudtak haladni.

Voltak, akik csak félútig kísértek el bennünket – itt köszönjük meg Mészáros Zsolt atya kíséretét is - így a kezdeti 31 fős létszám a Máriapócsi tábláig 22 főre csökkent le, majd hajnali 5 órakor köszöntött bennünket a máriapócsi nemzeti kegyhely táblája: Isten hozott!

Borus Lászlóné
sajtóapostol – zarándok

2019. július 29., hétfő 13:54

Szent Anna búcsút tartottak Debrecenben

Július 26-án tartották a Szent Anna tiszteletére szentelt debreceni székesegyház búcsúját. Az idei ünnep szónoka Hársfalvi Ottó szatmári általános helynök, székesegyházi plébános volt. Erre az alkalomra érkezett még többek között Márton Áron nyugdíjas pap Szatmárnémetiből.
A gróf Csáky Imre püspök adományából épült székesegyházban, az ünnepélyes bevonulás után kezdődő szentmisén Hársfalvi Ottó székesegyházi plébános beszédéből töltekezhettünk.
Egyik kedvenc tévé műsoromban –, kezdte a homíliáját Ottó atya, egy építész bemutatta a szülővárosát. A riporterrel végigjárták a várost. Megtekintették műemlékeit, majd azokat, melyeket Ő maga tervezett.

Megállva a székesegyház előtt az építész azt mondta: ha a szülővárosomról beszélünk, nem mehetünk csak úgy el a székesegyház előtt, mert ez jelképezi a város történelmét és az én történelmemet is. Ebben a székesegyházban kereszteltek, itt voltam elsőáldozó és bérmálkozó, Itt kötöttem házasságot, itt kereszteltettem meg a gyermekeimet. Vasárnapról vasárnapra itt vagyok ebben a templomban. Azt hiszem, ezeket a szavakat többen is el tudjátok mondani – folytatta Ottó atya. Egy keresztény ember számára a templomnak központi helyet kell elfoglalnia az életében és a szívében is. Amikor belépek egy templomba – mondja Ottó atya –, szemügyre veszem a képet, ami elém tárul. Engedem, hogy megérintsen a látvány. Az oltárkép látványa, amelyen itt Szent Joachim, Szent Anna és gyermekük, a Boldogságos Szűz Mária található.
A hagyomány szerint, a Szentcsalád visszatért az egyiptomi száműzetésből, és Szűz Mária szülei ölükbe vehették az unokájukat, a próféták által megjövendölt gyermek Jézust. Boldogok voltak. A nagyszülők szeretete más, mint a szülői szeretet. Van a szeretetükben többlet: elnézőbbek, megbocsátóbbak, megengedőbbek unokájukkal szemben.

Ha visszagondolok az én gyermekkoromra, amikor rosszat tettünk, mindig a nagymamám köténye alá bújtunk, s így elmaradt a büntetés.

Az Isten szemében – mondja Ottó atya –, az ember rejtett énje az értékes. A szív a maga békés szelídségével és a zavartalan nyugalmával. Isten mindig többet lát bennünk, mint mások, mert azt látja, ami ott van a szívünk, lelkünk legmélyén. Valahogy így szemlélnek minket a szüleink és a nagyszüleink is. Mindig többet látnak belőlünk, mint mások. Szépnek látnak bennünket, mert az övéi vagyunk. Szép az, ami érdek nélkül tetszik – mondja a filozófus. A szépség belülről fakad. Ezért mondhatjuk szépnek az időseket is.

Ismerjük mindannyian Teréz anyát. Ránézve megállapítjuk, hogy ráncos, idős öregasszony. De ha megismerjük az ő életét, és látjuk, hogyan élte meg az evangéliumot, akkor azt mondhatjuk, hogy milyen szép ez a ráncos arc, amely sugárzott a szeretettől.
A mai világnak kell az a tapasztalat és vallásosság, amit hordoznak az idősek magukban. A mai Európában, mindenki mást lát, mást ért ezekben az értékekben. Nézzük meg nagymamáink, nagyszüleink életét, hitét, áldozatkészségét, és rájövünk arra, mi is az igazi érték.

Lehet, hogy régebben nagyobb volt az életküzdelem, de nagyobb volt a béke, az összhang, a harmónia és a lelki nyugalom ember és ember között, ember és Isten között.

Szent Anna ünnepe a nagymamákra irányítja a figyelmünket. Arra a múltra, amely a jövőt adta a számunkra a gyermekeink, unokáink által. A szépre, jóra és a hitre neveltek bennünket – zárta homíliáját Ottó atya.

Dr. Krakomperger Zoltán atya gondolataiban kérte, hogy a szépségnek, a jóságnak legyünk tevékeny résztvevői azért, hogy legyen reménye ennek e világnak és azoknak, akikkel nap mint nap találkozunk. A nemzedékek összetartozása a múlt, a jelen és a jövő Isten által akar megvalósítani olyan összefüggést, amelyben naggyá válhat jellemben az értékekre törekvő ember. Így legyen helytállásunk minden nap értékgyarapító, hogy azok, akik az üdvösség történetének különféle állomásait nem vagy kevésbé ismerik, vágyakozva tekintsenek a kereszténység felé és rólunk tüzet fogjanak.

Geréné Sárga Monika
sajtóapostol

A 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus készületének jegyében 2019. október 25-29 között országos zarándoklatot szerveznek Fatimába, amelynek lelkivezetője Palánki Ferenc, debrecen-nyíregyházi megyéspüspök lesz.
A zarándoklatot vezeti: Kuzmányi István diakónus, igazgató-főszerkesztő (Új Ember, Magyar Kurír)

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tagjai a 2019. tavaszi ülésszakán arra buzdították a híveket, hogy az idei év októberében minél többen imádkozzanak együtt a fatimai magyar kálváriánál a Szűzanyához. A felhíváshoz csatlakozott a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Titkársága is.
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök 2019. október 28-án, hétfőn a kegyhelyen celebrált szentmisén felajánlja a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust a fatimai Szűzanyának.

Létszámtól függően az egyházmegye Debrecenből külön buszt indít  a Liszt Ferenc repülőtérre.

A zarándoklatra jelentkezni a Misszió Tours Utazási Irodánál lehet:

HU-1082 Budapest, Horváth Mihály tér 2.
Telefon: +36 1 612 5300
Mobil: +36 20 565 3258

HU-2310 Szigetszentmiklós, Tököli út 19.
Mobil: +36 20 229 1750
Fax: +36 24 530 981

A részletes program itt található: : https://www.missziotours.hu/ut2.php?ut=477

Örömhír Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Úton vagyunk. Egész életünk egy úton levés. Keresztény emberként nem csupán kóborolunk a világban, hanem zarándokként éljük életünket, mert hitünkkel tudjuk és valljuk, hogy utunk végén a mennyei Atya vár bennünket abban az otthonban, amelyet mindannyiunk számára előkészít. Zarándokutunk nem nyílegyenes, tele van kanyarokkal, lejtőkkel és emelkedőkkel. Sokszor nem látjuk ezt a mennyei otthont, de hitünk újra és újra átsegít bennünket a nehézségeken. Zarándokutunk egyik állomása Máriapócs, ahol hálát adunk a Szűzanyának mindazokért a jókért, amit az elmúlt esztendőben adott számunkra, és ugyanakkor kérjük a kegyelmet, hogy utunk az ő szándéka szerint folytatódjon. Ezekkel a gondolatokkal kezdte dr. Pintér Gábor, Fehéroroszország apostoli nunciusa a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye búcsújának ünnepi szentmiséjét július 28-án, Máriapócson.

Az egyházmegyei búcsún Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Bosák Nándor nyugalmazott püspök, az egyházmegye papsága és hívei vettek részt. A hívek számos csoportja a zarándoklat nehezebb útját választva gyalogosan, kerékpárral indult a búcsúra hálát adva, közbenjáró imát kérve. Külön öröm számunkra, hogy a Nagyvisnyón megrendezett egyházmegyei ifjúsági tábor résztvevői a máriapócsi búcsúval zárták találkozójukat. A közel 100 fiatal az egyhetes, lelkiekben gazdag táborozás után Palánki Ferenc megyéspüspök kíséretében a leveleki gyalogos zarándokokhoz kapcsolódva tette meg az utolsó kilométereket. Fáradtságukat csöndes taizei imaórán majd éjfélkor a kegytemplomban bemutatott szentmisével zárult a napjuk.
Másnap az egyházmegye minden egyházközségéből szervezetten, autóbuszokkal és egyénileg érkeztek a hívek a búcsúra a pócsi Szűzanyához, hogy részt vegyenek az ünnepi búcsúi szentmisén.

Miért jönnek Máriapócsra évről-évre a hívek? – tette fel a kérdést Pintér Gábor apostoli nuncius, aki egy afrikai történettel szemléltette homíliáját, amely szerint az egyik misszionárius észrevette, hogy a nemrég megtért törzsfőnök minden szentmise után előremegy a tabernákulumhoz, és megáll előtte kigombolt inggel. Egyszerű ember lévén, még keveset tudott a hitigazságokról. Egyik napon a misszionárius nem tudott ellenállni a kíváncsiságának, és megkérdezte tőle, mit csinál a tabernákulum előtt minden alkalommal. A törzsfőnök mosolyogva válaszolt: napozik a lelkem.

Az alábbiakban dr. Pintér Gábor érsek úr beszédét olvashatjuk:

Mi zarándokok azért látogatunk el évről évre a Szűzanya kegyhelyére, hogy az Úr jelenlétét megtapasztalva napoztassuk a lelkünket.
Az egyházmegye jeles ünnepe arra hív, hogy Szűz Máriára tekintve és tőle kitartást, hűséget, elszántságot, odaadást tanulva felfedezzük azt az életvitelt, amire Krisztus hív minket, hogy életünk alakulásában – amely kívülről szemlélve sokszor csak szánalmas botladozás, pozitív és negatív történések kiszámíthatatlan egymásutánja, tehetetlen ide-oda hányódás –, észrevegyük Isten cselekvő jelenlétét, amely mint mágnes a vasreszeléket, meghatározott irányba fordítja életünk eseményeit, értelmet, célt adva neki.

A cél nem más, mint a teremtő mennyei Atya akaratának folytonos keresése, elfogadása, hogy ezáltal minél tökéletesebben egyesüljünk vele, hiszen ez a mi boldogságunk.
Az éppen csak felnőtté cseperedő Mária értelmével nyilvánvalóan képtelen volt felfogni, mi Isten valódi terve vele, de mélységes hitével képes volt igent mondani az Úrnak és teljesen ráhagyatkozni az Ő bölcsességére. Az emberi szabad akarat természetesen lehetővé teszi, hogy meghiúsítsa Isten ránk vonatkozó örök terveit. A názáreti Szűz élete azonban éppen az isteni elhatározás és az emberi szabad akarat együttműködésének a csodája, egyben követendő példája is. Ne feledjük, a Szent Szűz nem tudott többet, mint ami feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy szabadon igent mondjon Isten akaratára. Nem tudott róla, hogy ő szeplőtelenül fogantatott, mint ahogy arról sem, hogy majd testestül lelkestül fölveszik a mennybe. Nem emberi tudása és számítása szerint döntött, hanem egyszerűen beállt Isten akaratának folyamába. Ahelyett, hogy sokat okoskodott vagy kérdezett volna, hallgatott és figyelt. Készsége, nyitottsága arra képesítette, hogy mindent elfogadjon az Isten kezéből. Máriát gyönyörű magyar nyelvünkön Boldogasszonynak nevezzük. Pedig ha elolvassuk a Máriáról szóló evangéliumi beszámolókat, nem igazán találunk közöttük olyanokat, amelyek alapján boldognak mondhatnánk őt.

Mitől boldog Boldogasszony?

Nagyszerűnek tűnnek az angyali üdvözletkor elhangzott ígéretek: Fiad születik, a magasságbeli Isten Fiának fogják hívni, Ő örökli Atyjának, Dávidnak trónját. Azonban mindez Mária tervén kívül történik. Még nincs férjnél, csak jegyben jár a názáreti Józseffel. A gyermek, akit Isten ígér, nem a jegyesétől fog származni, ez súlyos helyzetet teremt Mária számára. Szembe kell néznie az emberek megvetésével, rosszallásával, mégis igent mond. Majd találkozunk Máriával a betlehemi jászolnál, ahol rendkívül nyomorúságos körülmények között, istállóban szüli meg a gyermeket, aki állítólag a magasságbeli Isten fia. Néhány nap múlva pedig már menekülnie kell apró csecsemőjével Egyiptomba, egy távoli országba, a súlyos bizonytalanságba Heródes féltékenysége elől. Találkozunk Máriával, amikor azzal a hírrel jönnek hozzá, hogy a Fiát őrültnek tartják az emberek. Végül ott látjuk a kereszt alatt, amikor szenvedni és meghalni látja gyermekét és az ő szívét is a fájdalom tőre járja át. Vajon ezeket a jeleneteket olvasva melyik alapján nevezhetnénk Máriát boldognak? Az ő boldogsága nem egy pillanat alatt megvalósuló, majd elmúló állapot, hanem a jövőben érik be, amikor végül mégis beteljesednek Isten ígéretei. Máriának számos nehéz, fájdalmas dologra kellett igent mondania a jelenben, hogy végül testestül-lelkestül elnyerje a végtelen örök boldogságot Isten jobbján. Ő mindvégig hitt ebben a boldogságban, ezért tudott a jelenben nehéz döntéseket meghozni.

Mária egyike Isten nagy titkainak, de nem egy fal Krisztus és közöttünk, hanem ablak

A Szűzanya méhében tehát Isten emberré lett. Ez az emberiség történelmének egyik legnagyobb eseménye. Következésképpen az teljesen lehetetlen, hogy amit a Szűzanya tett, azt átengedjük a feledésnek. Amit ő tett, az szó szerint felejthetetlen. Élete nem egy kép, amit egyszerűen leakaszthatunk a falról. Az élő Isten és az ember kapcsolatáról lehetetlen úgy beszélni, hogy ne legyen benne a Szűzanya, az ő egész lénye, hűsége, magával ragadó lelkülete. A Máriás lelkület azt jelenti, hogy amint a Szűzanya igent mondott és odaadta önmagát Istennek, mondván: legyen nekem a Te igéd szerint, ugyanúgy mi is igent mondunk, hogy mennyei Atyánk bennünk teljesítse és testesítse, formálja, jelenítse meg Önmaga képét. Amit az Istenszülő végbevitt, az vár ránk. Igent mondva a bensőnkben megszülethet az Atya eleven képe, Jézus Krisztus, mert voltaképpen nincs is más istenkép, csak Jézus Krisztus, aki úgy szeret, hogy abban láthatóan, tapasztalhatóan jelen van az Isten. Ha a Szentlélek erejéből Jézus bennünk él, akkor biztosak lehetünk, hogy ez majd a családunkban, a munkahelyünkön, a közösségeinkben is meglátszik. A Szűzanya lelkülete látogatásra, kapcsolatokra, mindenképpen találkozásokra késztet bennünket, hogy felkeresve egymást, felkínáljuk azt, amink van, önmagunkat, amik vagyunk az Isten kegyelméből. Ahogy a Szűzanya méhében a Lélek már elkezdett átragyogni a másikba, pl. Szent Erzsébetbe és Keresztelő Szent Jánosba, ugyanúgy majd belőlünk is fölfénylik a bennünk élő isteni szépség és erő. Kétségtelenül elmondhatjuk, hogy Mária egyike Isten nagy titkainak, misztériumainak, de nem egy fal Krisztus és közöttünk, hanem ablak, amely az Atyának az emberek és különösen a nők iránt érzett szeretetére és velük kapcsolatos tervének hihetetlen mélységeire nyílik.

A nő fontosabb a püspöknél és a papoknál

Egy alkalommal Ferenc pápa azt a merész kijelentést tette, hogy Mária fontosabb az apostoloknál. Miért fontos, hogy maga a pápa, Péter utódja kimondja ezt? Ferenc pápa gyermekként, amikor bajban volt, édesanyjával együtt a Szűzanyához imádkozott, és ugyanígy tett később, fiatal korában is. Majd papként a lehetetlen dolgok előtt állva is a Szűzanyához fohászkodott. Aztán püspök lett, később Szent Péter utóda, és továbbra is a Szűzanyához imádkozik, vagyis számára magától értetődő, hogy a Szűzanya nagyobb, fontosabb, mint az apostolok. Ferenc pápa lényéhez tartozik, hogy mindenki számára ismertté tegye ezeket a megélt emberi élményeket. Példa ez számunkra is. Időnként bátran meg kell méretni magunkat, és ki kell mondanunk egyszerű, alapvető dolgokat. Ferenc pápa így folytatja: A nő fontosabb a püspöknél és a papoknál. Drága hölgyek, érezték már valaha, hogy önök fontosabbak, mint a papok meg a püspökök?

Isten szeretete mindenekelőtt anyai szeretet

Vajon miért mond ilyeneket a pápa? Azért, hogy zavarba ejtő, meghökkentő dolgot hozzon elő? Amikor gyermekkorában az édesanyjától tanulta az anyanyelvet, tőle tanult imádkozni, ki szeretgette a legtöbbet és a legjobban őt? Nemde az édesanyja? Amikor pappá lett, a szeretet továbbra is az édesanyjától volt a legőszintébb, legtisztább, legönzetlenebb. Feltehette magának a kérdést, mi is a pap dolga? Hogy a hívek fölé emelkedjen, és onnan hirdesse a nagy igazságokat, vagy hozzon ítéleteket? Nem. Sokkal inkább az a feladata, hogy Krisztus szeretetének anyai módon legyen a forrása. Ferenc pápa nem győzi hangsúlyozni tanításában, hogy Isten szeretete mindenekelőtt anyai szeretet.
A Szentatya ezen szavai eleven igazságok, amelyek helyreállítják a rendet zavaros világunkban. Ha ezekkel az egyszerű tapasztalatokkal, amelyeket megélünk, hordozunk magunkban, mélyen szembesülünk, akkor rá fogunk döbbenni, hogy a kereszténység ebben a hihetetlenül egyszerű szeretetáramlásban nyilvánul meg. A Szűzanya, akihez eljöttünk ma ünnepelni, mindig velünk van, jelen van, kérni lehet tőle, és hozzá lehet menekülni.

Ne aggodalmaskodjunk folyton!

Máriától meg kell tanulnunk a türelmet is. A türelmetlenség azt jelzi, hogy nem bízunk eléggé Istenben, nem adunk neki lehetőséget, hogy megmutassa, mi a jó nekünk. Mi akarjuk ellenőrzésünk alá vonni életünk minden területét. Emiatt stresszben élünk, nem tudunk igazán örülni semminek, hamar megunjuk, természetesnek vesszük azt is, ami új, szép, Isten csodája.

Ne aggodalmaskodjunk folyton jövőnk miatt! A református lelkipásztor és pszichológus Gyökössy Endre úgy nevezi ezt a jelenséget, hogy beteges aggodalmaskodás. Aki gondjaiba belebetegszik, nem látja, nem veszi észre gondjai mögött az élet szépségeit, Isten ajándékait, és megnyugtató jelenlétét, afölött elhatalmaskodnak a gondok. Az ilyen ember kiállhatatlanná válik, állandóan panaszkodik és elégedetlen, a kis problémákat felnagyítja, a nagy dolgokat lekicsinyíti, cselekvő lendülete lebénul, mindenben csak bajt és veszélyt lát, áldozatnak és vértanúnak kiáltja ki magát, aki mindig vesztes, mai szóhasználattal egy lúzer. Számára soha nincs jó idő, őt mindig veri az élet. Ez az ördögi kör rányomja bélyegét házastársi, családi, munkahelyi kapcsolataira is. Morcossá, megkeseredetté válik és rossz társaságnak bizonyul. Zaklatottságában mindig másokat hibáztat. A másikban csak a rosszat veszi észre. Az ilyen ember tele lesz előítélettel, görcsökkel, nem tud ellazulni, időt szánni magára, a csendre, a természet csodálatára, vagy egy baráti beszélgetésre.

Előlegezzünk bizalmat Istennek!

Mária példája segít, hogy tágítsuk ki látókörünket, mert várakozásunknak, reményünknek tétje van. Legyünk készek arra, hogy Isten állandóan jelen lehessen az életünkben. Nyissuk ki önmagunkat. Legyünk készek várni, változtatni, ha kell változni is. Ne tépjük fel azonnal a rég várt levelet, ne bontsuk ki azonnal az ajándékot, hanem először magára az ajándékozóra szánjunk egy kis időt. Ne dobjuk sutba ötleteinket és bizalmunkat csak azért, mert Isten ott helyben nem oldotta meg kéréseinket. Tanúsítsunk hitet, önmérsékletet, és türelmet Istennel szemben. Hitünkbe kapaszkodva szemléljük higgadtan a világ változásait, és ne kapkodjunk azonnali könnyed megoldások után. Előlegezzünk bizalmat Istennek, ahogyan a Szűzanya tette. Az ismeretlen, előttünk még nem világos isteni tervben is kezdjük keresni napról napra az Úr akaratát. Ragadjon ránk Mária élhető, eredeti, ma is időszerű életstílusa, lelkesítsen magatartásmintája és példájából kiindulva tudjunk, merjünk, akarjunk bátran igent mondani Istennek!

A szentmise befejező áldása előtt Palánki Ferenc megyéspüspök a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye által alapított Pro Communitate Christiana díjjal köszönte meg három egyházmegyei hitoktató munkáját. Idén-e rangos kitüntetést Sebők Sándorné - Napkor, Sényő, Baktalórántháza -, Szikszay Lászlóné, a debreceni Szent László Domonkos plébánia-, valamint Csillagné Lugossy Marianna, Püspökladány hitoktatója kapta. Gratulálunk a díjazottaknak, életükre, munkájukra Isten áldását kérjük!

Ezután a főpásztor megköszönte Pintér Gábor érsek úr jelenlétét, tanítását, amelyben a Boldogságos Szűzanya életpéldájával erősítette a zarándokok hitét, majd a püspök atya további jókívánságait fejezte ki, és Szűz Mária oltalmát kérte a nuncius úr papi szolgálatára. Ferenc püspök atya utalva a homíliára kiemelte, Jézus nem itt a földön akar bennünket megdicsőíteni, hanem saját magát, az élet és a szeretet teljeségét kínálja nekünk.

A megyéspüspök, megragadva az alkalmat, tájékoztatta az egyházmegye híveit, hogy gyűjtést kezdeményeztek a viharkárt elszenvedettek megsegítésére. Mint ismeretes, június 27-én, Szent László király, egyházmegyénk védőszentjének ünnepén, a vihar súlyos károkat okozott területünkön. A főpásztor elmondta, Szent László vigyázott ránk, mert bár az épületekben komoly anyagi károk keletkeztek, személyi sérülés nem történt. Ha a testnek valamelyik tagja fáj, akkor az az egész testnek fáj. Ez arra figyelmeztetett bennünket, hogy fűzzük szorosabbra a szeretet kötelékeit és segítsünk egymáson - fogalmazott a püspök atya. Eddig 3 millió Ft-ot gyűjtöttek össze és még 20 plébániáról várják, hogy beérkezzen a hívek adománya. Mindezt a Katolikus Karitász a katasztrófa alapból 10 millió Ft-al egészítette ki, hogy elkezdődhessenek a felújítások. A megyéspüspök hálatelt szívvel köszönte meg a hívek adományát, valamint Mészáros László egyházmegyei karitászigazgató munkáját, aki fáradtságot nem ismerve, folyamatos jelenlétével erősíti, segíti a felújítási munkálatokat.

A búcsúi szentmise szentségimádással és az egyházmegye felajánló imájának közös elmondásával zárult. Majd a búcsú délután két órakor fejeződött be, amikor a hívek a kegykép előtt közösen elénekelték a Loretói litániát, elköszönve a Szűzanyától.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A debreceni Szent Anna-székesegyház búcsúját júl. 26-án, pénteken a 18 órai szentmisében tartják. Szentbeszédet mond Hársfalvi Ottó szatmári általános helynök, székesegyházi plébános.
Ezt megelőzően júl. 25-én, csütörtökön, lesz a betegek szentségének felvétele a 18 órakor kezdődő szentmisében, amely után az érdeklődők Vadász Attila jótékonysági orgonahangversenyén vehetnek részt.

Urunk, atyáink Istene, te Szent Joakimnak és Szent Annának megadtad azt a kegyelmet, hogy tőlük szülessék megtestesült Fiad édesanyja. Kettejük imájára add, hogy mi is eljussunk az üdvösségre, amelyet népednek megígértél. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Szent Annára és Szent Joachimra, a Boldogságos Szűz Mária szüleire emlékezünk liturgikus emléknapjukon, július 26-án

Az újszövetségi könyvek semmit nem mondanak Szűz Mária szüleiről, nevüket sem említik. Egy 2. századi apokrif könyv szerint Mária édesanyját Annának, édesapját Joachimnak hívták. Az Anna név annyit jelent: kegyelemmel áldott, a Joachim pedig: Isten megvigasztal.

Szent Anna és Szent Joachim ünnepe a 13–14. században terjedt el Európában, annak az érdeklődésnek következményeként, amellyel Krisztus emberi természete és emberi valósága felé fordultak a hívők – ekkor élénkült fel az Üdvözítő nagyszülei iránti tisztelet is.

Az ünnep dátuma a Mária feltételezett szülőhelye fölé épített templom fölszentelésének évfordulójából ered. A hagyomány ugyanis úgy tartotta, hogy Mária Jeruzsálemben született, és szülőháza a Bethesda-tó közelében állt. Az 5–6. században e föltételezett születési hely fölé bazilikát építettek, melyet július 26-án szenteltek föl. A bizánci rítusban július 25-én ülik Szent Anna asszony halála napját, amely napon Konstantinápolyban 550 körül templomot szenteltek a tiszteletére. Nyugaton a 12. századtól terjedt el a július 26-i ünnep. V. Pius pápa 1568-ban eltörölte, de 1583-ben ismét felvették a római naptárba, július 26-ra. Szent Joachimot 1584-től március 20-án, 1738-tól a Nagyboldogasszony oktávája utáni vasárnapon, 1913-tól augusztus 16-án ünnepelték. 1969-ben egy napra tették Szent Annával.

A legenda szerint Szent Anna szüleit Stolanusnak és Emerenciának hívták, és Betlehemben éltek. Anna a Názáretben élő Joachimnak lett a felesége, mindketten Júda nemzetségéből és Dávid házából származtak. Húsz évig éltek már együtt, de nem volt gyermekük. A vagyonukat három részre osztották: egy részt maguknak tartottak meg, a másik részt a templomnak és a papoknak adták, a harmadik részt pedig szétosztották a szegények között.
Gyermektelenségük fájdalmát továbbfokozta egy eset: a templomszentelés ünnepére fölmentek Jeruzsálembe, és Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani, de egy Iszakár nevű pap visszautasította az ajándékot azzal a megokolással, hogy bűnös kézből nem fogadja el. Joachim házasságának terméketlenségét ugyanis bűnössége nyilvánvaló jelének látta.
Joachimot ez a megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy hazatérve elhatározta: nem marad többé a városban, hanem elbujdosik az erdőkbe és a mezőre a pásztorok közé. És így is tett. Nem sokkal később azonban megjelent neki Isten angyala és megvigasztalta. Megígérte neki, hogy imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Szava igazsága mellé jelül azt adta, hogy Joachim menjen föl Jeruzsálembe hálát adni Istennek, és a templomban, az Arany Kapunál találkozni fog a feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít arra, hogy a templomba menjen. Így is történt. Joachim és Anna találkoztak, boldogan elmondták egymásnak a látomásukat, majd hálát adván Istennek, visszatértek otthonukba, Názáretbe. Anna az ígéret szerint fogant és megszülte a kislányt, akit Máriának neveztek el.
Máriát három éves korában a jeruzsálemi templomban Istennek szentelték. Joachim ezután hamarosan meghalt, Anna azonban megérte Jézus születését. A kicsi Jézus ott volt halálos ágya mellett, és békés, nyugodt halállal ajándékozta meg nagyanyját.

Nyugaton a keresztes háborúk Szentföld-élményének hatására és a ferencesek nyomán lett népszerű Szent Anna ünnepe.
Hazánkban Szent Annát Szent Anna asszonyként, a szegedi hagyományban Kedd asszonyaként emlegették. Kiváltságos patrónájaként tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép. Anyák, családok, gyermeket várók, vajúdók kérik oltalmát.
Anna az asztalosok, bognárok, botfaragók, csipkeverők, esztergályosok, gazdaasszonyok, harisnyakötők, lovászok, molnárok, orvosok, szülésznők, takácsok, varrónők, vászonkereskedők védőszentje. Céhpatrónaként tisztelték az asztalosok azért, mert hajdanában az oltárszekrény elkészítése a mesteremberek feladatai közé tartozott, márpedig Anna volt méltó arra, hogy az élő tabernákulumot, Máriát a méhében hordozza. A kádárok is tisztelték, nyilván abból a megfontolásból, hogy Jessze törzséből, Anna és Mária méhéből sarjadt a Szőlőtő: belőle termett a megváltás bora. A barokk korban Szent Anna külön tisztelt patrónája volt a haldoklóknak.

Örömhír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Forrás: Magyar Kurír

„Élni jó! Isten fiatal! Ebben a fiatalságban pedig végtelen távlat van, ha hittel kapcsolódtok az élethez.” – megérkezésekor ezt a gondolatát helyezte a fiatalok szívébe Palánki Ferenc püspök atya az egyházmegyei „MeNöK – Merjünk Növekedni Krisztussal!” táborban.

Mit jelent ez a végtelen távlat? Azt, hogy Krisztus él, és azzal, hogy él, megoldotta az ember legnagyobb problémáját: azt, hogy a földi életnek korlátai vannak. Az Istentől jövő végtelenségnek vagyunk tagjai, melynek valóságát - a nem csak emberi, hanem isteni szempontból is megismert -Jézusban látjuk.

A táborban bemutatott szentmisében Püspök atya „Krisztus belső körének” nevezte a fiatalokat, majd hozzá tette: „Tanítványok vagytok, és Krisztus élmények által mutatja meg ezt számotokra! A tábor is egy ilyen élmény, méghozzá a szeretetküldetés megélésének élménye. Erre az igazi örömre hívunk meg benneteket. Ne feledjétek, Krisztus szeretete sürget minket! Nem tegnap, nem holnap, hanem most.”

A bátorírtást követően a főpásztor két kérdést tett fel a táborozó fiatalok számára: „Ti a szeretet szerint rendezitek be az életeteket? Érzitek-e a felnőtt keresztény életbe való belépést?” Válaszában megfogalmazta, hogy a szeretet szerint berendezett felnőtt keresztény élet a jó melletti kitartásra szólít fel. A jó melletti kitartásra pedig így buzdította őket: „A Szentlélek képessé tesz benneteket, képessé arra, hogy a szeretet hírnökei legyetek. Olyan erőket mozgat meg bennetek, olyan képességeket ad, amelyekről eddig nem is tudtátok, hogy működnek bennetek.”

Püspök atya, ezt követően, Mária Magdolna példáján és küldöttségén keresztül hívta fel a figyelmet arra, hogy Krisztus a bűnöst is kiválasztja, és esélyt ad neki arra, hogy küldött legyen! A gonosz arra törekszik, hogy ne tudjunk egységben lenni és a jóságban gondolkodni. A gonosz célja, hogy szétszórtak legyünk, és ezáltal szétessenek a mindennapjaink. Krisztus azonban képes ezt a szétesett lelket egységbe hozni, mindig új életet és új esélyt adni. Ez a garancia arra, hogy a feltámadt Jézus arcát bárkiben fel lehet fedezni.

A szentmisét és a mosollyal, jókedéllyel megtöltött közös ebédet követően, Püspök atya a tábor központi témájáról, a szeretetnyelvekről beszélgetett a fiatalokkal. Mi a szeretetnyelve az Istennek és milyen formában fejezi ki Ő az ember iránti szeretetét? Ez utóbbinak három fontos mozzanata van: a teremtés, a megváltás és a kinyilatkoztatás. Isten a teremtéssel saját magát adta oda az ember számára. Ezzel a teljes odaadással közölte a szeretetét: felajánlotta az ember számára az életet, a létezést, azt, hogy „Te vagy”. Isten dicsősége az élő ember. Az élő ember, aki folyamatosan fejlődik, de az igazán minőségi ugrásokhoz, szükség van a Teremtő erejére. Dönthetünk, hogy az Isten nélküli vagy az általa kijelölt utat választjuk.

A megváltás, az üdvösségtörténet és a kinyilatkoztatás folyamatai azokat a titkokat és ajándékokat tárják elénk, amelyekből érezhetjük, hogy Isten nem dobja el azt, ami nem sikerül, hanem tovább formálja. A bűnös embernek új életet ad, a hibát áldássá teszi. Ez a meg nem érdemelt szeretet, odaadás, életadás az, amire tudatosan válaszolhatunk. Hogyan? Mi az a forma, amivel az ember kifejezheti szeretetét az Isten felé? Mester, mi legyen az én szeretetnyelvem Isten felé, hogy elnyerjem az örök életet? – kérdezhette volna így is törvénytudó az irgalmas szamaritánusról szóló evangéliumi szakaszban. Isten egy fontos dolgot kér tőlünk, hogy szeressünk, és akkor is szeressünk, amikor nehéz, amikor nehéz elviselni azt, akit éppen magunk mellett tudunk.

A nap záró gondolataként püspök atya egy komoly útravalót intézett a tábor résztvevőihez: „Engedjétek, hogy azt, akivel találkoztok, ne ti szeressétek, hanem Isten szeresse őket rajtatok keresztül!”

Szilágyi Eszter
A Debreceni Egyetemi Lelkészség munkatársa

Örömhír Sajtóiroda

Kicsinek bizonyult a nyíribronyi Avilai Szent Teréz kápolna Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén. A nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya Főplébánián 1 éve alakult a „Világban Élő Karmeliták” (VÉK) egy csoportja, ők látogattak el a kis község római katolikus kápolnájába, ahol az oltárképen Kármel szentje, Avilai Nagy Szent Teréz egyháztanító látható. A sarutlan kármelita rend a kármelita apácát vallja új alapítójának, akit Szent Terézia Anyjuknak neveznek.

A baktalórántházi egyházközséghez tartozó Nyíribronyban Lázár István helyi plébános köszöntötte az érkező vendégeket.

Zsatkuné Szabó Mónika, a csoport vezetője elmondta, örömére szolgált, hogy felfedezték, és rátaláltak a nyíribronyi kápolnára, amely védőszentjében erősen kötődik a kármelitákhoz. Kármelhegyi Boldogasszony fő ünnepét és búcsúját főként az ország távolabbi, nyugati részein és a fővárosban ünneplik. Ez is azt tükrözi, hogy ebben a keleti térségben kevés harmadrendi, világban élő kármelita van jelen.

A Nagyboldogasszonyról elnevezett, Világban Élő Kármelita közösség, a”VÉK” egy évvel ezelőtt alakult Nyíregyházán, ahol minden hónap első péntekén közösen imádkoznak. A világban élő kármelitáknak több ága van, vannak a hagyományos úton járók, akik végleges ígéretet tesznek. A nyíregyházi csoporthoz jelenleg öten tartoznak, közülük hárman öltöztek be, és már több mint 40 keresztény ember vette fel a skapulárét. Másoknak is van lehetősége a skapuláré felvételére.

Vörös András provinciális atya így fogalmazta meg küldetésüket: „ A mi karizmánk az, hogy Isten és a lélek barátságát segítsük, tanítsuk. A lelkeket vezessük, imádkozunk, Istenre figyelünk, és jelenlétében segítjük az embereket.”
A skapuláré felvételével védelmet, erőt és szabadságot kapunk — folytatta Zsatkuné Mónika, a közösség vezetője. — Általa önmagunk lehetünk, olyanok, ami Isten szívének kedves. Aki felveszi a vállruhát, szövetséget köt a boldogságos Szűz Máriával, és ezentúl fontosabb lesz számára az imádság, az Istennel való kapcsolat, és az, hogy a lelki úton minél előrébb, minél közelebb jussunk az örök boldogság felé.

A kármelita egy szemlélődő, ám cselekvő rend is, ebben együtt élik meg apostoli tanítványságukat is. Keresik Isten akaratát és meg is akarják tenni azt. Kármelitának lenni azt jelenti, hogy Mária családtagjai lehetnek, ami egy csodálatos ajándék, hiszen ezáltal közelebb kerülhetnek az Ő fiához, Jézushoz.

A csoport vezetője imaszándék gyűjtőládát hozott ajándékba, amelybe a hívek belehelyezhetik kéréseiket. Egyházközségünkben egy imahálót szeretnének létrehozni. A közösség vezetője hangsúlyozta, fontos, hogy egymást hordozzuk imáinkban, és egyesüljünk lélekben is.

Az ünnepi alkalmat agapé követte, ahol kötetlen, baráti beszélgetés során még jobban megismerhették a kármelita csoportot.
Vitális Ferencné polgármester asszony is örömét fejezte ki, hogy az 1180 lelkes Nyíribrony település e ritka és különleges esemény színhelye lehetett. Ezzel egy olyan új, buzgó keresztényi kezdeményezéssel ismerkedhettek meg, amiről eddig nem tudtak.

Némethné Csubák Éva, sajtóapostol

Mintegy száz fiatal részvételével nyitotta meg kapuit a Merjünk Növekedni Krisztussal (MeNöK) névre keresztelt egyházmegyei ifjúsági tábor 2019. július 21-én a Heves megyei Nagyvisnyón. A tábornyitó szentmisét Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be.

A liturgián elhangzott evangéliumi részletre (Lk 10,38-42) utalva püspök atya szentbeszédében a Jézussal való barátság fontosságára hívta fel a fiatalok figyelmét. Az evangélista elbeszélése szerint Jézus a barátaihoz megy, akik örömmel fogadják őt, ami mintát ad számunkra: így kell fogadnunk nekünk is az embertársainkat. A tábor is erről szól: örömről, barátságról, egybetartozásról. A püspök atya arra kérte a fiatalokat, hogy merjenek és tudjanak rácsodálkozni a körülöttük lévő világ természeti szépségeire a táborozás napjain, és ne a telefonjaikban merüljenek el, hanem a többiek társaságában.

Ez a tábor találkozásokat kínál a résztvevőknek: találkozást Jézussal, találkozást egymással. Ahogy az evangéliumban olvasható, hogy Jézus barátságot vitt az emberek közé, úgy ebbe a táborba is azt hozta. Akik Jézushoz tartozunk – a hitünk révén – mind egymás barátai vagyunk. Mindannyiunkat a barátok, baráti kapcsolatok tesznek színessé.

Püspök atya elmélkedésében párhuzamot vont a „Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban” evangéliumi szakasz és a táborozás között. Rámutatott, a barátság feltételezi, hogy szívesen sürgünk-forgunk a másik körül, a másik igényeit nézzük. Azon gondolkodunk, vajon a másik mit szeretne. Tudnunk kell őt meghallgatni. A barátság egyik alapja a szolgálat. Bosák Nándor püspök arra kérte a fiatalokat, hogy olyan dolgokat cselekedjenek, amiből öröm, békesség és jóakarat fakad.
Felhívta a figyelmet arra, hogy Jézus barátságát csak úgy tudjuk megélni, ha törődünk azzal, ami körülvesz bennünket. A dolgok mögött Isten teremtéseit figyeljük. Ha jó barátságban akarunk lenni Jézussal, akkor figyeljünk a környezetünkre, a körülöttünk lévő természetre és egymásra is. Hallgassunk bele, hogy mit mond az éjszaka, a csillagos, tiszta ég. Vajon tudunk-e csendben lenni, imádkozni. Isten jóságát észre kell venni, meg kell tanulni észrevenni: „Fiatalok, jó helyen vagytok, Jézussal vagytok! – zárta beszédét Bosák Nándor püspök atya.

A prédiákció gondolatait nem lesz nehéz megfogadniuk a fiataloknak, hiszen a tábor rengeteg természetközeli, kirándulós programot kínál a résztvevőknek, akikhez több lelkipásztor is érkezik a héten egyházmegyénkből, ők a szeretetnyelvekről tartanak előadásokat, beszélgetéseket. A táborozók július 26-án Levelekre kirándulnak majd, ahonnan gyalogosan zarándokolnak el Máriapócsra, ahol az egyhetes tábor az egyházmegyei búcsún ér véget.

A táborozók mindennapjait megörökítő fotók az Ifjúsági Iroda FB-oldalán megtekinthetők: https://www.facebook.com/ifjusagi.iroda/

Kiss Zita

Free Joomla templates by L.THEME