Iskola született – 300 éve érkeztek meg az első piarista szerzetesek Debrecenbe
1719-2019 – Éppen 300 éve annak, hogy piarista szerzetesek érkeztek Debrecenbe, hogy iskolát alapíts...
Katolikus Orvosok és Segítő Foglalkozásúak Kamilliánus Közössége találkozóján vettek részt az egyházmegyénk beteglátogató munkatársai
A Katolikus Orvosok és Segítő Foglalkozásúak Kamilliánus Közössége meghívására ünnepi szentmisén, ma...
Iskola született – 300 éve érkeztek meg az első piarista szerzetesek Debrecenbe
Iskola született – 300 éve érkeztek meg az...
Katolikus Orvosok és Segítő Foglalkozásúak Kamilliánus Közössége találkozóján vettek részt az egyházmegyénk beteglátogató munkatársai
Katolikus Orvosok és Segítő Foglalkozásúak Kamilliánus Közössége találkozóján...
„Értünk lett élet ez a bor és a kenyér,  Őáltala, Ővele, Őbenne Tied vagyunk…”– Nagysikerű találkozót tartottak Fábry Kornél atyával a nyíregyházi gimnáziumban
„Értünk lett élet ez a bor és a...
Isten nem ócskaságokat bízott ránk, hanem az Ő szeme fényét, a szegényeket – Böjte Csaba atya tartott lelkigyakorlatot  az egyházmegye karitász önkénteseinek Máriapócson
Isten nem ócskaságokat bízott ránk, hanem az Ő...
Elemek szűrése dátum szerint: december 2018

A Szent István Társulatnál jelent meg „Az Eucharisztia teológiája” című kézikönyv, amelyből a katolikus hívek megismerhetik az Eucharisztia teológiáját és annak liturgikus teológiai vonatkozásait. A JEL Kiadó adta ki a „Csúcs és forrás” című művet, amelyben az Oltáriszentséggel és a szentmisével kapcsolatban 52 kérdést és választ talál az olvasó. Nyilvánvaló, ezek a könyvek a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készület jegyében születtek.

„Az Eucharisztia teológiája” alkalmas segédeszköze lehet azoknak a papoknak és hitoktatóknak, akik előadásokat, konferenciabeszéd-sorozatokat és katekéziseket tartanak az Oltáriszentségről. A könyv első része a dogmatika jellegzetes módszerével foglalja össze a katolikus a tanítást. Fő sajátossága, hogy a korábbi dogmatikus szentségtanokhoz viszonyítva jobban hangsúlyozza a liturgikus összefüggéseket, hiszen az Egyház liturgiája a szentségekről szóló tanítás megkülönböztetett forrása. Az Eucharisztia esetében különösen is igaz, hogy „az imádság törvénye, a hit törvénye”. Ez egészen konkrétan azt jelenti, hogy a szerző a szentmise főbb részeinek és legfontosabb imádságainak elemzése által is összefoglalja az Eucharisztia teológiáját. Ebben követi az egyházatyák példáját, akik katekézisükben a liturgiából kiindulva foglalták össze az Eucharisztia teológiáját (vö. Szent Ambrus, Jeruzsálemi Szent Cirill). Ha meg akarjuk tudni, hogy mit hisz és tanít az Egyház az Eucharisztiáról, azt nemcsak a dogmatika könyvekből és a hittankönyvekből tudhatjuk meg, hanem a Missale Romanum szimbolikus cselekményeiből és imádságaiból (per ritus et preces) is. Ez a könyv segíthet abban, hogy a szentmise egyes részeinek és imádságainak igényes magyarázatával készítsük fel a híveket a budapesti nemzetközi eucharisztikus kongresszusra.

A „Csúcs és forrás” című könyv alcíme: Az Eucharisztiáról az év minden vasárnapjára. Ezt a 156 oldalas kisméretű könyvet főként a világi híveknek ajánljuk. Az olvasó 52 kérdést és választ talál ebben a kiadványban az Eucharisztiáról. A kérdések és válaszok első fele az Eucharisztia teológiájára vonatkozik, a második rész pedig a szentmise liturgiájával kapcsolatos. A katolikusok közül kevesen tudják, hogy a Heildelbergi Kátéban, a magyar reformátusok legfontosabb hitvallási iratában a 129 kérdés-válasz 52 Úrnapra van felosztva. Ez a felosztás arra ösztönözte a lelkészeket és a református híveket, hogy minden vasárnap tanulmányozzák ezt a katekizmust, amelyből megismerhetik a református vallásosság ismérveit. A katolikus keresztények pedig 52 kérdést és választ találnak ebben az újszerű, pratikus kiadványban az Eucharisztiáról. A kérdések száma azt sugallja, hogy legalább az utolsó előkészületi évben minden vasárnap olvassunk el egy kérdést és választ. Nem nagy feladat, és teljesen összhangban van a vasárnap megszentelésével.
Egyre több jele van annak, hogy a magyar katolikus egyház készül az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Könyvek, tanulmányok és cikkek sokasága jelenik meg, amelyekből a katolikusok megismerhetik az Eucharisztia jelentőségét. Szükség is van ezekre, hiszen a kongresszusra való előkészülethez az is hozzátartozik, hogy igyekszünk gazdagítani az Oltáriszentségre és a szentmisére vonatkozó ismereteinket. Mindkét könyv alkalmas arra, hogy a papok, a hitoktatók és világi hívek egyre jobban értsék és értékeljék az Eucharisztiát, hitünk szent titkát.

DOLHAI LAJOS, Az Eucharisztia teológiája, Szent István Társulat, Budapest 2018, 279 oldal (Eredeti ár: 2990 forint).
DOLHAI LAJOS, Csúcs és forrás. Az Eucharisztiáról az év minden vasárnapjára, JEL Kiadó, Budapest 2018, 156 oldal (Eredeti ár:1800 forint).

December 2-án, advent első vasárnapjával megkezdődött az új egyházi év, a karácsonyi ünnepkör, a megtestesülés misztériumának bevezetése.

 

Ürögdi Ferenc:

Minden advent kegyelem:
vétkem jóvátehetem.
Minden advent vigalom:
Isten Úr a viharon!
Minden advent érkezés:
átölel egy drága kéz!
Minden advent alkalom:
győzhetsz saját magadon!
Minden advent ítélet:
így kellene - s így élek!
Minden advent remegés:
Isten felé epedés!
Minden advent ima is:
Uram, fogadj be ma is!

Szent Ágoston így ír erről: „E napokban tegyünk több jót, minden haragot és gyűlöletet mint a sátán mérgét vessük ki szívünkből. Isten segítségével tisztítsuk meg testünket, és lelkünket, hogy az égi vendéglátó semmi kivetnivaló szennyet, rothadást, takargatott piszkot ne találjon bennünk. Éljünk mindenkivel békességben, akiről tudjuk, hogy haragot tart azt próbáljuk meg kibékíteni. Ha ezt Krisztus segítségével megtartjuk, most nyugodt lelkiismerettel közelíthetünk oltárához, és örömmel léphetünk be az eljövendő boldogságba.”

Adventben, a várakozás idején felkészülünk az Úr kegyelmet hozó eljövetelére, a születés misztériumának ünnepére. Ilyen értelemben az egész Ószövetség advent, várakozás volt — hangsúlyozta dr. Krakomperger Zoltán plébános a debreceni Szent Anna-székesegyházban bemutatott szentmise homíliájában. Az adventi idő megélésében, elválaszthatatlan a történelmi Úr jövetelére való visszaemlékezés. Megköszönjük, hogy Isten elküldte hozzánk egyszülött Fiát, majd a második dicsőséges Úrjövet az embert méltóságától nem megfosztja, hanem felemeli, naggyá teszi az Isten országában.

A szeretet, és szolgálat olyan hatalom, amelyet a jelen korban nem sokra becsülnek – folytatta gondolatát Zoltán atya. Viszont számít az a hatalom, amely a másikat legyőzi, megvetetté, alávetetté degradálja. Krisztus dicsőséges második eljövetele, a reménység foglalata, ez azt jelenti, hogy már most hitünkön keresztül, a földi életünkben megváltásunk kegyelmi javát kapjuk, de még nem a megváltás mértékének teljessége szerint, mivel a bűneink, és a tökéletlenségeink ezt megakadályozzák.

A plébános ezután értelmezte Szent Lukács evangelista mondatait, miszerint „Emeljétek fel fejeiteket” nem azonos a tekintet felemelésével. Az emelt fő, a bízó, a reménykedő ember testtartásához tartozik. A lehorgasztott fő elárulja szavak nélkül is, hogy valaki már lemondott minden reményéről. Sem Istentől, sem másoktól, sem önmagától nem vár semmit, lelkileg halott. A fő felemelése ennek az ellentétes iránya, mert az emelt fő az éber lelkület szimbóluma. Teendőnk tehát, hogy életünk végéig virrasszunk, kövessük kellő figyelmességgel a Szentlélek iránymutatását, szüntelenül imádkozzunk, és ne felejtkezzünk meg arról, hogy Isten az erőm.
Az adventi lelkület továbbá cselekvő, de nem úgy, ahogy a jelen korunkban. Nekünk hitvalló embereknek ragaszkodnunk kell ahhoz a különbséghez, hogy más az ünnepre való készület rendeltetése, mint maga az ünnep. A jó előkészületet nem spórolhatjuk meg, mert azzal azt fejeznénk ki, hogy az ünnep nem sokat ér számunkra. Minél értékesebb az előkészület, annál nagyobb becsben tartom az ünnepet – fejezte be gondolatait Krakomperger Zoltán plébános, végül felolvasta XVI. Benedek pápa tizenegy évvel ezelőtt megjelent körlevelét, amely a keresztény reménységet tárgyalja.

Kozma László: Az első gyertya

Meggyújtottuk az első gyertyát
Ragyog a szeretet-titok.
Az életeden úgy dereng át
Van még egy teljes hónapod
A tetteidben ami jó van,
Gyűjtsél össze gondolatot.
Szíved a gyertyafénybe lobban,
Van még egy teljes hónapod.
És árnya nincs ennek a fénynek
Lángol a szeretet-titok
Mit viszel a karácsony éjbe?
Van még egy teljes hónapod.

Geréné Sárga Monika
médiaképzős hallgató

2018. december 01., szombat 17:30

Megkezdődik az advent, a várakozás időszaka

Az idei esztendőben 2018. december 2-án, az első adventi vasárnappal veszi kezdetét az advent, a karácsonyra való előkészület időszaka.

A keresztény- és minden emberi közösség közös tapasztalata, hogy a nagy eseményekre készülni kell. Így az ókorban az uralkodó érkezését már hetekkel az esemény előtt hírmondó adta tudtul, hogy a helyiek rendbe tehessék az utakat, a házakat. Ilyen esemény az advent is: amikor a Királyok Királyának érkezésére emlékezünk és nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket és emberi kapcsolatainkat is rendbe szeretnénk tenni.

Annak, hogy a hívő ember a Megváltó születésére emlékezik, külső jele az adventi koszorú, amelynek négy gyertyája az adventi időszak négy vasárnapjára, színei pedig arra utalnak, hogy bár bűnbánati időszakban vagyunk (lila), de van okunk az örvendezésre is (rózsaszín), mert az Úr közel van hozzánk. Az adventi időszak liturgikus sajátossága a hajnalban tartott rorate szentmise, amely a latin miseének kezdő sorának, a „Rorate coeli de super et nubes pluant iustum!” lerövidítése. Mivel bűnbánati időszakról van szó, a templomi oltárokat nem díszítik virággal, a miséző pap pedig lila színű miseruhát ölt.

A keresztény ember számára ez az időszak egyáltalán nem azt jelenti, hogy most, az esztendő utolsó hónapjában kellene behozni az egész éves elmaradást, nemcsak azt jelenti, hogy barátainkkal, szeretteinkkel többet vagyunk együtt, hanem sokkal inkább azt, hogy önmagunk, Isten által megalkotott önmagunk leszünk. Elcsendesülünk, magunkba fordulunk, ami nem is annyira egyszerű ezekben a fogyasztásvezérelt, felfokozott tempójú napokban.

Advent, ahogy a neve is mutatja, az eljövetel időszaka: mintegy kérdésként feszül felénk ilyenkor nap mint nap, hogy kinek az eljövetelére várunk? Egyáltalán törődünk-e még azzal, hogy vár reánk Valaki, aki meg akarja újítani életünket, Istenkapcsolatunkat? Él-e bennünk ugyanaz a Messiás várás, mint az ószövetségi választott nép lelkében, él-e bennünk ugyanaz a Jézus várás, mint ókori elődeink ajkán, akik teljes reménységgel és bizonyossággal imádkozták nap mint nap, hogy marana tha, jöjj el Uram!

Öröm-Hír Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Free Joomla templates by L.THEME