május 2020

Hazánkban idén május 17-én tartjuk a tömegtájékoztatás világnapját. A pápa e napra hagyományosan üzenetet intéz a hívekhez. A tömegtájékoztatás 54. világnapja mottója: „Elbeszélheted majd gyermekeidnek és unokáidnak” (Kiv 10,2) – Az élet történetté válik.

Az alábbiakban Ferenc pápa üzenetét olvashatjuk:

„Elbeszélheted majd gyermekeidnek és unokáidnak” (Kiv 10,2).

Az élet történetté válik

A tömegtájékoztatás világnapjának idei üzenetét az „elbeszélés” témájának szeretném szentelni, mert azt hiszem, hogy ha nem akarunk eltévedni, akkor olyannyira szükségünk van a jó történetek igazságára, akár a levegőre: olyan történetekre, amelyek építenek és nem rombolnak, történetekre, amelyek segítenek megtalálni a gyökereinket és meglelni az erőt ahhoz, hogy együtt előre tudjunk haladni. A minket körülvevő hangok és üzenetek zűrzavarában szükségünk van egy emberi történetre, amely nekünk és rólunk szól és a bennünk lakozó szépségről beszél. Egy történetre, amely a világot és az eseményeket szelíden szemlélve képes értelmezi, ami elbeszéli, hogy mindnyájan egy élő szövet részei vagyunk, és ami megmutatja, hogy a szálak, amelyek összekötnek minket, milyen szorosan fonódnak össze.

1. Történeteket szőni

Az ember mesélő lény. Kiskorunk óta éhezünk a történetekre, éppúgy, ahogy a táplálékra. Legyen szó mesékről, regényekről, filmekről, dalokról vagy hírekről: a történetek befolyásolják az életünket, még akkor is, ha ennek nem is vagyunk tudatában. Gyakran a bennük szereplő karakterek és történetek alapján döntünk arról, hogy mi a helyes és mi a rossz. A történetek formálnak minket, alakítják meggyőződésünket és viselkedésünket, segíthetnek megérteni és megfogalmazni, hogy kik is vagyunk.

Az ember nemcsak az egyetlen olyan élőlény, akinek ruházatra van szüksége, hogy sebezhetőségét eltakarja (vö. Ter 3,21), hanem az egyetlen is, akinek elbeszélnie kell, hogy történetekbe kell „öltöznie”, hogy megőrizze életét. Nemcsak ruhákat szövünk, hanem történeteket is: emberi képesség az, hogy szöveteket és szövegeket szőjjön. A történetek mindig közös „szövőszéken” születnek, és mindig olyan hősöket állítanak elénk, akik legyenek egészen hétköznapiak, egy álom után eredve nehéz helyzetekkel birkóznak meg és megküzdenek a gonosszal, mindvégig egy bátorságot adó erőtől hajtva: ez pedig a szeretet ereje. Elmerülve e történetekben hősies motivációkra találhatunk, amelyek minket is segítenek szembenézni az élet kihívásaival.

Az ember mesélő lény, mivel fejlődő lény, olyan, aki felfedezi magát a mindennapi élet szövetében és gazdagodást talál benne. Elbeszélésünk azonban már a kezdetektől veszélyben forog, mivel a gonosz mindenütt meglapul a történelemben.

2. Nem minden történet jó

„Ha ebből eszel, akkor olyan leszel, mint az Isten” (vö. Ter 3,5). A kígyó kísértése csomót köt a történelem szövetének szálaira, amit nehéz kibontani. „Ha ezt vagy azt megszerzed, akkor ez leszel, akkor el fogod érni...” – suttogja a fülünkbe még ma is, és ez az úgynevezett kizsákmányolási célú storytelling. Hány és hány történet kábít minket, hiteti el velünk, hogy a boldogság érdekében egyre többet és többet kell fogyasztanunk és birtokolnunk. Már észre sem vesszük, hogy mennyire vágyunk a pletykákra és locsogásra, hogy mennyi erőszakot és hamisságot fogyasztunk. A kommunikáció szövőszékei gyakran nem konstruktív történeteket hoznak létre, amelyek összetartják a társadalmi kapcsolatokat és a kultúra szövetét, hanem pusztító és provokatív történeteket, amelyek az együttélés sérülékeny szálait elkoptatják és szétszakítják. Ellenőrizetlen információk gyűjtésével, a banális és manipuláló mondatok ismételgetésével, a gyűlöletbeszéd terjesztésével a többi embernek nem továbbszőjük a történetét, hanem megfosztjuk méltóságától.

Bár azok a történetek, amelyek ilyen céllal születtek vagy a hatalomgyakorlást szolgálják, rövid életűek, a jó történetek képesek leküzdeni a tér és az idő korlátait. Képesek évszázadok óta időszerűek lenni, mert táplálják az életet. Egy olyan korban, amikor a hamisítás művészete egyre kifinomultabb lesz és hihetetlen szintre jutott (deepfake), bölcsességre van szükségünk, hogy a gyönyörű, igaz és jó történeteket befogadjuk és elbeszéljük, és bátorságra, hogy a hamis és rosszindulatú történeteket elutasítsuk. Végül pedig türelemre és a megkülönböztetés képességére, hogy újra felfedezzük azokat a történeteket, amelyek segítenek, hogy ne veszítsük el a fonalat korunk zűrzavarában; a történeteket, amelyek újra napvilágra hozzák létezésünk igazságát – a mindennapi élet gyakran figyelmen kívül hagyott hősiességében is.

3. A történetek Története

A Szentírás a történetek Története. Hány és hány eseménnyel, néppel és emberrel találkozunk benne! A kezdetektől elénk tárja az egy Istent, aki teremtő és egyúttal elbeszélő is: kimondja Szavát és a dolgok létrejönnek (vö. Ter 1). Szavával hívja létbe Isten a dolgokat, majd a teremtés csúcspontjaként megteremti a férfit és az asszonyt, mint szabad beszélgetőpartnereit, akik vele együtt alkotják tovább a történetet. Az egyik zsoltárban a Teremtőhöz így szól a teremtmény: „Te alkottad belsőmet, anyám méhében te szőtted a testem. Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved (…) létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem” (Zsolt 139,13–15). Nem születünk késznek – mindig „szőttnek” és „kötöttnek” kell lennünk. Az életet arra kaptuk, hogy továbbszőjük azt a meglepő csodát, amik vagyunk.

Ebben az értelemben a Biblia Isten és az emberiség nagy szerelmi története, amelynek Jézus áll a középpontjában. Az ő történetében teljesedik be Isten szeretete az ember iránt és jut el ugyanakkor az ember szerelmi története az Istennel való beteljesedéshez. Tehát nemzedékről nemzedékre arra hivatott az ember, hogy elmesélje és emlékezetében rögzítse e történetek Történetének legfontosabb eseményeit, amelyek alkalmasak arra, hogy feltárják a történések értelmét.

Ennek az üzenetnek a címe a Kivonulás könyvéből származik, ez az az alapvető bibliai elbeszélés, amely leírja, hogy Isten miként avatkozott be népének történetébe. Amikor Izrael rabszolgává tett fiai Istenhez kiáltottak, meghallgatta őket és megemlékezett róluk: „Isten meghallotta panaszukat, és Isten megemlékezett az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségről. Jóakaratúan tekintett le Izrael fiaira és felismerte” (Kiv 2,24–25). Istennek a szövetségről való megemlékezése a jelek és csodák által a rabságból való megszabaduláshoz vezet. És ezen a ponton Isten kinyilatkoztatja Mózesnek e jelek jelentését: „Elbeszélheted majd gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek (…) milyen csodákat vittem végbe közöttük, így megtudhatjátok, hogy én vagyok az Úr” (Kiv 10,2). A Kivonulás tapasztalata azt tanítja nekünk, hogy Isten felismerése mindenekelőtt úgy közvetíthető, ha az ember nemzedékről nemzedékre továbbmondja, Isten miként mutatta és mutatja meg jelenlétét. Az élet Istene az élet elbeszélése által közli magát.

Maga Jézus nem elvont beszédekben tanít Istenről, hanem példázatokban, rövid, a mindennapi életből vett elbeszélésekkel. Ezekben az élet történetté válik – majd a hallgató számára a történet életté válik: a történet behatol mindazok életébe, akik hallgatják és átalakítja őket.

Nem véletlen tehát, hogy az evangéliumok is történetek. Nemcsak tájékoztatnak Jézusról, hanem „át is alakítanak”, Jézushoz hasonlóvá tesznek minket: az evangélium arra hívja az olvasót, hogy részesüljön Jézus hitében és ossza meg az Ő életét. János evangéliuma elmondja, ahogy a per excellence Elbeszélő – a Logosz, az Örökkévaló Ige – elbeszéléssé lett: „az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van” (Jn 1,18). Az „elbeszélés” kifejezést használtam, mert az eredeti exeghésato kifejezés lefordítható mind a „kinyilatkoztatni”, mind pedig az „elmondani” kifejezéssel. Isten személyesen „beleszőtte magát” emberségünkbe és ezzel új módszert tanított arra, hogy továbbszőjük történetünket.

4. Egy történet, amely megújul

Krisztus története nem a múlt öröksége, hanem a mi történetünk és még mindig aktuális. Ez megmutatja nekünk, hogy Isten annyira a szívén viseli az embert, a testünket, a történetünket, hogy maga is emberré, testté és történetté vált. És azt is elmondja, hogy nincsenek jelentéktelen, „kicsi” emberi történetek. Mivel Isten történetté lett, bizonyos értelemben minden emberi történet isteni történet. Az Atya minden egyes ember történetében felismeri Fiának a földre ereszkedését. Minden emberi történet megfoszthatatlan méltósággal rendelkezik. És ezért az emberiség megérdemli azokat a történeteket, amelyek megfelelnek szintjének, annak a szédítő és lenyűgöző magasságnak, amelyre Jézus minden embert meghívott.

„Meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok – jegyezte meg Szent Pál –, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, nem is kőtáblára, hanem az élő szív lapjaira” (2Kor 3,3). A Szentlélek, Isten szeretete ír bennünk. És azáltal, hogy bennünk ír, megszilárdítja bennünk a jót és emlékeztet rá. A latin kifejezés: recordatio, vagyis emlékezés, azt jelenti: a szívben (latinul cor) hordozni, a szívbe írni. A Szentlélek ereje által minden történet, még a legelfelejtettebb is, még a leggörbébb vonalakon írtnak tűnő is inspirációt találhat mint az evangélium mellékleteként újjászületett remekmű. Mint Szent Ágoston Vallomásai. Mint Szent Ignác „A zarándok”-ja. Mint a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréztől az Egy lélek története. Mint Manzonitól A jegyesek vagy Dosztojevszkijtől a Karamazov testvérek. És mint számtalan más történet, amely csodálatos módon állította elénk Isten szabadságának az emberrel való találkozását. Mindannyian ismerünk különféle történeteket, amelyek az evangélium illatát árasztják, és amelyek tanúságot tesznek az életet átalakító szeretetről. Ezek a történetek azt kívánják, hogy bármikor, bármilyen nyelven, bármilyen módon adjuk is tovább, beszéljük el és keltsük életre őket.

5. Egy történet, amely megújít minket

Minden nagy történetben benne van a saját történetünk is. Ha a Bibliát, a szentek történeteit, valamint azokat a szövegeket olvassuk, amelyek képesek voltak az emberek lelkét megvilágosítani és szépségét feltárni, akkor a Szentlélek szabadon írhat szívünkbe, megújítva bennünk annak emlékezetét, hogy kik vagyunk Isten szemében. Ha emlékszünk a szeretetre, amely megteremtett és megváltott minket, ha hagyjuk, hogy a szeretet behatoljon mindennapi történeteinkbe, ha irgalmat szövünk mindennapi életünk szövetébe, akkor valóban új fejezetet nyitunk az elbeszélésben. Akkor már nem a szomorúság és a bánat csapdájában vergődünk, nem vagyunk egy beteg, a szívet megbéklyózó emlékhez kötve. Ha megnyílunk mások előtt, megnyílunk magának az Elbeszélőnek is. Istennek elmondani a történetünket soha nem hiábavaló: még ha az események változatlanok maradnak is, a jelentésük és a nézőpontunk megváltozik. Az Úrnak magunkról beszélni azt jelenti, hogy elfogadjuk irgalmas és szerető perspektíváját saját magunk és mások számára is. Elmondhatjuk neki élményeinket, embereket és élethelyzeteket bízhatunk rá. Istennel együtt újraszőhetjük az élet hálóját, kijavíthatjuk annak lyukait és szakadásait – mennyire szükségünk van erre mindnyájunknak!

Az Elbeszélő szemével – az Egyetlenével, aki teljes rálátással bír – ezután közeledhetünk a főszereplőkhöz: testvéreinkhez, akik mint mi is, szerepet játszanak napjaink történetében. Igen, a világ színpadán ugyanis senki sem statiszta, és mindenkinek a története nyitott a változás lehetőségére. Még ha a gonoszról kell is beszélnünk, megtanulhatjuk, hogy teret hagyjunk a megváltásnak, a gonoszság közepette is felismerhetjük a Jó dinamikáját és teret adhatunk neki.

Nem a storytelling logikájának követéséről van tehát szó, és nem is arról, hogy magunkat reklámoznánk – ez nem más, mint emlékezés arra és őrzése annak, amik Isten szemében vagyunk; tanúságtétel arról, amit a Szentlélek a szívünkbe ír; kinyilvánítása mindenki számára annak, hogy történetük nagyszerű csodákat tartalmaz. Azért, hogy ezt meg tudjuk tenni, forduljunk egy asszonyhoz, aki méhében szőtte Krisztus emberi természetét, és aki – amint az evangélium tanúsítja – egybefont mindent, ami vele történt. Szűz Mária megőrzött mindent és szívében el-elgondolkodott rajta (vö. Lk 2,19). Kérjük az ő segítségét, aki megértette, hogyan lehet a szeretet gyengéd erejével kibogozni az élet csomóit.

Ó, Mária, Asszonyunk és Anyánk, aki méhedben szőtted az isteni Szót és életeddel elbeszélted Isten csodálatos tetteit! Hallgasd meg történetünket, őrizd meg a szívedben, és tedd magadévá azokat az elbeszéléseket, amelyeket senki sem akar hallani. Taníts meg minket, hogy felismerjük a történelmet irányító helyes szálakat. Tekints a csomók sokaságára, amelyekbe életünk belegabalyodik, és amelyek emlékezetünket megbénítják. Gyengéd kezed nyomán minden csomó kioldódik. Lélek Anyja, Bizalom Anyja, ösztönözz minket is. Segíts minket, hogy a béke történetét, a jövő történetét alkossuk meg. És mutasd meg nekünk az utat, amelyet együtt járnunk kell.

Rómában, a Lateráni Szent Jánosnál, 2020. január 24-én, Szalézi Szent Ferenc emléknapján

Ferenc pápa

Forrás: katolikus.hu

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye a rendelkezésére álló keretből ismét 5 millió Ft-ot különített el élelmiszercsomagok készítésére a rászorulók, a járvány miatt munkájukat elveszítő családok, egyedülálló emberek részére.

Az egyházmegye adományát a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász igazgatója, Mészáros László osztja szét a 61 működő karitászcsoport között, ahol csoportonként 110 ezer Ft összeget tudnak fordítani élelmiszer vásárlásra. Vannak olyan egyházközségek, ahol még nem működik karitatív közösség, az ott élő nehézsorsú emberekről sem feledkeznek meg.

Debrecenben május 15-én, pénteken délelőtt 11-kor a Szent Anna plébánia udvarán várták a helyi egyházközségek (Szent István-, Szent László-, Szent Anna-, Jézus Szíve-, Megtestesülés plébánia) és a környező települések (Hajdúszoboszló, Furta, Hajdúsámson, Nyíradony, Püspökladány, Nyíracsád, Berettyóújfalu) karitászvezetőit, hogy átvegyék a pénzadományt.

A nagyböjti tartósélelmiszer-gyűjtés a járvány kitörése miatt gyakorlatilag meghiúsult, mert a karantén meghirdetése után az adományozók nem tudták eljuttatni felajánlásaikat a gyűjtő helyekre. Éppen ezért a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye húsvét előtt is 5 millió Ft pénzadománnyal segítette az egyházmegye rászoruló családjait.

Felajánlásával Ön is csatlakozhat az adományozók köréhez. Adója 1 %-val támogathatja a Magyar Katolikus Karitászt, Adószám: 19666275-1-43 , valamint a Magyar Katolikus Egyház szolgálatait a 0011 technikai számon keresztül. Ez utóbbit érintő rendelkezése a visszavonásig érvényben van.

További pénzadományokat fogadnak a https://karitasz.hu/onlineadomany oldalon az online adományozás menü alatt azonnali bankkártyás fizetés formájában, valamint átutalással a 12011148-00124534-00100008 bankszámlaszámon.

 

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

 

Az Emberi Testvériség Bizottsága és a Pápai Tanács kezdeményezésének megfelelően május 14-re imanapot hirdettek az emberiségért (http://www.dnyem.hu/index.php/item/2953-majus-14-en-imadkozzunk-az-emberisegert-imanapot-hirdet-az-emberi-testverisegert-fobizottsag ).

Krakomperger Zoltán, a debreceni Szent Anna-székesegyház plébánosa reggeli szentmisében elhangzott gondolatait közöljük:

„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket” (Jn 15,9). Rácsodálkozhatunk ennek a mondatnak a jelentőségére. Csak egyetlen egy szeretet van, amelynek eredője, a mennyei Atya szeretetének teljességét átadta egyszülött Fiának, aki ezt a szeretetet visszasugározza az Atyára. Kettőjük közössége a szeretetben kilétükhöz méltóan személy, vagyis a Szentlélek.

Az egyszülött Fiú megtestesülésekor ezt a Szentháromságon belüli örökké áldó és mindent ajándékozó szeretetet beoltotta ebbe a világba küldetése által. Ugyanabban a szeretetben fogadta az üdvözítő Jézus a tanítványait, és minden megváltásra szoruló embert, amilyen szeretetben a mennyei Atya megfürdette egyszülött Fiát a Szentháromságon belül a megtestesülést megelőzően és utána.

Felfoghatatlan, hogy a a megtestesült Ige a mennyei Atya szeretetének nem csupán néhány százalékát közvetítette  az ember felé, hanem annak teljességét. Semmit nem tartott vissza belőle, mindent ránk áraszt. Egy egész örökkévalóságon át nem fogunk tudni ennek a végére jutni, ezért sem lesz unalmas az örökélet.

Ennek a szeretetnek a megtapasztalásához szükséges az evangéliumban elhangzó felszólítás: „Maradjatok meg szeretetemben” (Jn 15,9). Szent János evangéliumának ezen részében 11 versben 11 alkalommal fordul elő a „maradni” ige. Ezzel az evangélista kiemelte ennek az igének a jelentőségét. Szent János evangéliumi írásában összesen mintegy 60-szor hangsúlyozza a "maradni", "megmaradni" igét. Ha ilyen gyakran használja, akkor egészen nagy érdeke kapcsolódik ehhez az igéhez. Maradni azt jelenti: kitartani, helytállni.

„Maradjatok meg szeretetemben.” Ennek misztikus értelmezése azt jelenti, hogy maradjatok meg a lényemben, az életemben, a küldetésemben, hiszen Krisztus küldetéséből részt kaptunk azáltal, hogy a szent keresztség és bérmálás következtében az egyetemes papság részesei lettünk. Ma, ezen a könyörgő napon különösen is tettekre válthatjuk ezt az istengyermeki méltóságunkat, amely az egyetemes papság ajándékát is tartalmazza.

Megmaradni a Szentlélek burkában

Krisztus lényében megmaradni, Gyökössy Endre megfogalmazása szerint, megmaradni a „Szentlélek burkában”. Ami burokban van, annak a kifejlődése veszélytelen, gyarapodása semmiféle fenyegetettségnek nincs kitéve. Megmaradni annak a Szentléleknek a burkában, aki maga az Atya és a Fiú között áradó szeretet. Ezt a szeretetet az üdvözítő Jézus általunk akarja mindenkihez eljuttatni.

A Krisztusban maradás másik jelentését Szent Pál leveleiben találhatjuk meg: az Úrban tervezni, szólni, cselekedni, házasságot kötni, sőt családi életet élni. Az Úrban töltsük az életünket úgy, mint ahogyan a gyengébb az erősebbhez folyamodik, belekapaszkodik és oltalmat remél tőle. Úgy, mint ahogyan egy segítségre szoruló ember nem elszigeteli attól önmagát, akitől várja a segítséget, hanem kitárulkozik előtte, mert szüksége van rá. S mindez azért, hogy Krisztus öröme a miénk lehessen.

„Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök” (Jn 15,11).
Krisztusnak mi az öröme? Hogy a mennyei Atyától kapott küldetést, a megváltás művének teljesítését maradéktalanul végbevitte. Hűségesnek bizonyult a mennyei Atyához mindenben, gondolatban, szóban, tettben. Ez adja örömének a teljességét, amit nem lehet tőle elvenni. Nem vették el sem szenvedésében, de a keresztre feszítésekor sem, mert az megzavarhatatlan öröm volt.

Ezt az örömet akarta belénk táplálni Jézus. Minden, a hitéletünkben megtalálható gyakorlat is ezt szolgálja, akkor is, ha az olykor a szükségesnél nagyobb önmegtagadást igényel. Váljunk tehát Krisztus örömének a részeseivé, hordozóivá és a továbbadóivá – fejezte be gondolatait Krakomperger Zoltán plébános.

 

Lejegyezte: Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A napkori Szent Erzsébet Karitász csoport önkéntesei a koronavírus miatt kialakult helyzetben is végzik megnövekedett feladataikat. Az összefogás és a segítségnyújtás még inkább felerősödött ebben a nehéz helyzetben. Nemcsak élelmiszeradományok, hanem az online oktatásban technikai nehézséggel küzdő családok részére tablet felajánlások is érkeztek a településre.
Az alábbiakban Borné Balogh Erika, a Napkori Szent Erzsébet Karitász csoport vezetőjének beszámolóját olvashatjuk.

A járvány okozta krízis nagyon sok család életét nehezítette meg: munkahely elvesztése, fizetés nélküli szabadság, betegség, online oktatás… Most különösen fontos, hogy a bajbajutottak mellé álljunk.

Karitász csoportunk egy része idős, nyugdíjas, akik ezekben a nehéz napokban nem tudnak részt vállalni a karitatív munkában, ők otthonról imájukkal segítenek. Ezért a napkori karitász csoport az osztásba bevonta a helyi fiatalokat, akik örömmel vállalták a szeretetszolgálatot. Továbbá segítséget nyújtottak bútorok rakodásában- szállításában, a beteglátogatásba is bekapcsolódtak. Mindezt nagy lelkesedéssel tették! Köszönet érte!

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye és a Napkori Német Nemzetiségi Önkormányzat támogatásával, sikerült nagy mennyiségű élelmiszert vásárolnunk. 180 db tartós élelmiszer csomagot készítettünk és juttattunk el a vírus okozta, bajbajutott családok részére.

Tablet adományok is érkeztek az online oktatáshoz

Sok rászoruló családnál problémát jelentett az online oktatás, hiszen ahol 3-4 iskolás gyermek is van, nem lehet egy tabletten tanulni. Sikerült támogatót találnunk, és négy családot tudtunk egy-egy tablettel segíteni. Leírhatatlan örömet tudtunk szerezni ezeknek a gyerekeknek.

Továbbá a településünkön 21 családot tudtunk vetőmaggal támogatni, amelyet a Katolikus Karitász és az Egyházmegyei Karitász jóvoltából kaptunk, hogy az arra rászoruló családok ebben a nehéz válsághelyzetben megtermelhessék a zöldségeket egész évre.

Reméljük, hamarosan véget ér a vírusveszély, de addig is segítünk egymásnak. A karitász szolgálatban nap mint nap nehéz fizikai munkát végzünk, de mindezt szívesen és örömmel tesszük.

Magam és munkatársaim nevében hálásan köszönöm az adományokat felajánlók szeretetét, segítőkészségét, az önkéntesek és mindazok áldozatos munkáját, akik tevékenyen, vagy egy-egy imával segítik szolgálatunkat.

 

Borné Balogh Erika
Napkori Szent Erzsébet Karitász vezető

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai 3 aktív diákot ajándékoztak meg 1-1 tablettel, köszönetképpen, hogy már 3 éve önkéntes munkájukkal a Máltais Fiatalok csapatának részét képezik. Az alábbiakban Makai Viktória 10. E. osztályos tanuló köszönő sorait olvashatjuk:

Hálás dolog olyan emberekkel együtt dolgozni, akik minden erejükkel egész közösségek felemeléséért hoznak nem kevés áldozatot a munkájukkal, hiszen ezt választották hivatásuknak: az önkéntességet. A Szent László Katolikus Gimnáziumban is terelik a nyájat és munkálkodnak a Magyar Máltai Szeretetszolgálat lelkes animátorai. Az iskolában több diák csatlakozott a még 2017-ben elindult „máltais érzékenyítő továbbképzéshez”, amely a Szeretetszolgálaton kívül Angéla néni segítségével valósulhatott meg, és melynek programjai a mai napig sikeresek, illetve jelen vannak iskolánkban.

Be kell, hogy valljam: önkéntesnek lenni jó! Az önkéntesség nem mindig felemelő, de „több” lesz tőle az ember. A lelki kincsesládája megtelik örömteli dolgokkal. A három év alatt számtalan közös program segítői lehettünk, megismerhettük a máltaisok lelkes csapatát, és mi is tagokká váltunk, összekovácsolódtunk, több programban együtt dolgozunk. Természetesen rengeteg új élménnyel, játékkal gazdagodtunk. A továbbiakban is állunk a csapat rendelkezésre, és köszönjük, hogy egyike lehetünk a 100 fiatalból azoknak, akik ilyen csodálatos ajándékban részesülhetnek.

Az ajándékot a Magyar Máltai Szeretetszolgálat részéről: Molnár Tamás ifjúsági koordinátor és Szél Barnabás regionális ügyvezető asszisztens, a Szent László Katolikus Gimnázium részéről Kaszásné Tóth Judit intézményvezető és Votykuné Aradi Angéla hittanár adták át.

Megajándékozott diákjaink: Czomba Flóra 10. E
Filep Mercédesz 11. A
Makai Viktória 10. E osztályos tanulók.

Köszönjük, hogy a digitális tanrendben ajándékukkal megkönnyítették felkészülésünket a tanórákra.

Makai Viktória 10. E.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

A Vatikán jóváhagyta Erdő Péter bíboros, prímás javaslatát az elhalasztott 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus új időpontjára. A katolikus világeseményt 2021. szeptember 5–12. között rendezik meg Budapesten – adta hírül a NEK Általános Titkársága május 12-én.

Április 23-án jelentette be a Vatikán, hogy Ferenc pápa a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Pápai Bizottságával, valamint a katolikus világesemény szervezőivel egyeztetve – tekintettel az egészségügyi válsághelyzetre és annak következményeire – egy évvel elhalasztja a 2020 szeptemberére tervezett budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust (NEK).

A Szentszék az utazási nehézségek és a gyülekezési korlátozások miatt hasonló döntést hozott a Családok Világtalálkozójával kapcsolatban is, amelyet 2021 júniusában tartottak volna Rómában. A 2022-es lisszaboni ifjúsági világtalálkozót is a tervezett időponthoz képest egy évvel később, 2023 augusztusában tartják meg.

 

Forrás és fotó: NEK Általános Titkársága
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Tekintettel a kialakult járványügyi helyzetre a Fatimai Engesztelő Imaestet csak az egyházközség részvételével tartják meg a mátészalkai ráczkerti Szűz Mária Szeplőtlen Szíve-templomban május 13-án. A következő alkalmak nyilvánosabbá tételéről még nem született döntés.

A hagyomány szerint májustól októberig, Szűz Mária fatimai jelenésére emlékezve — minden hónap 13. napján — Mátészalkára, a ráckerti-templomba érkeznek a hívek az egyházmegye településeiről és határon túlról is, hogy együtt fohászkodjanak égi Édesanyánkhoz.
Ezen alkalmakon a hívek a Loretói litánia után népi engesztelő imákban fohászkodnak a Szűzanyához, hozzá szóló énekükben kéréseiket is megfogalmazzák, majd parakliszt imádkoznak (görögkatolikus könyörgő ájtatosság az Istenszülő Szűz Máriához). Ezután a jelen lévő papok rózsafüzért vezetnek, és az alkalom ünnepi szentmisével, gyertyás körmenettel zárul.
Az imaestéket Heidelsperger István helyi plébános vezeti.

A hagyomány szerint az első imaesten a megyéspüspök mutat be ünnepi szentmisét, ezt követő alkalmakon pedig a meghívott vendég atyák.

A fatimai engesztelő imaest sorozat immár huszonnégy éves hagyomány Mátészalkán. A fatimai Mária-kegyszobor másolatát 1947-ben készítették el, azóta e vándorszobor többször is körbejárta a világot. A volt szocialista országokba 1994-ben jutott el először: tavasszal Szlovákiában fogadhatták a hívek százezrei, majd hazánkba érkezett.
Az 1994-es fatimai gyermekzarándoklaton százhúsz magyar fiatal vett részt, ők hozták el a szobrot Seregély István akkori egri érsekkel együtt a Malév különgépével. A vándorszobrot június 11-i megérkezésétől október 13-ig sok magyar településre elvitték, köztük Mátészalkára is. Fogadása után egy fatimai Szűzanya-szobrot helyeztek el a város ráckerti templomában, majd az akkori plébános, Miklós Dezső megszervezte és rendszeressé tette az engesztelő imaesteket.

 

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A képen: Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök 2019. október 28-án Fatimában, a Jelenések kápolnájánál nemzeti zarándoklat keretében bemutatott szentmisén ünnepélyesen felajánlotta a Szűzanyának az budapesti rendezésű 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust.

1917. május 13-án a portugáliai Fatima közelében a Cova da Iria („Béke völgye”) nevű helyen a Szent Szűz megjelent három pásztorgyermeknek, a tízéves Lúcia Santosnak és unokatestvéreinek, a kilencéves Franciscónak és a hétéves Jacinta Martónak. A Szűzanya imádságra buzdította a gyerekeket, és arra kérte őket, hogy minden hónap 13-án jöjjenek el Cova da Iriába. Így is történt ez októberig minden hónap 13-dik napján (kivéve az augusztust, amikor a jelenés 19-én történt, mivel 13. napján a gyerekeket kihallgatás miatt fogva tartották).

A Fatimai Boldogságos Szűz Mária ünnepére a 2018. december 31-én elhunyt Seregély István érsek atya gondolataival emlékezünk, aki 2017. november 29-én, a fatimai események százéves évfordulóján , Nyíregyházán, a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye papi rekollekcióján a Fatimai Szűzanya ünnepéhez fűződő gondolatairól tartott előadást, amelyet írásos formában az Öröm-hír egyházmegyei lap olvasóival is megosztott:

Sokan vannak, akik az 1917. évi fatimai események százéves évfordulóján – jelentős anyagi áldozatot vállalva – zarándokútra keltek Fatimába. Számos magyarországi megemlékezés is történt; ehhez a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye is csatlakozott. Hálát adok az Istennek, hogy a 100 éves eseménynek elég korán a hatása alá kerültem, aminek emlékét aztán a rózsafüzér-imádkozásom tartott éberen. A centenárium megünneplésének előkészületei 2010-ben XVI. Benedek pápa fatimai látogatásával kezdődtek. Érdemes fölidézni a nagy teológus pápa szavait, melyeket a repülőgépen az újságírók kérdésére mondott Fatimáról: Ha egy jelenés nem csupán egy, az adott személy képzelő erejéből születik, hanem – mint Fatima esetében is – valóban a Szűz Máriától van, tehát természetfölötti, akkor jelentős az üdvösség szolgálatában.

A Szűzanya szívesen közvetíti fiatalokkal a világnak az üzeneteit

Az igaznak bizonyult jelenés egyrészt történelmi, természetfeletti tény, másrészt üzenet is, tartalma viszont a kiválasztott vagy kiválasztottak saját adottságaiba becsomagolva kerül nyilvánosságra. Érdekes, hogy a Szűzanya szívesen közvetíti fiatalokkal a világnak az üzeneteit. A jelenés az idő múltával történelmi igazolást szokott kapni. Az elmúlt 100 év alatt nem volt olyan időszak, amikor a világ történései fel ne ébresztették volna a keresztény emberben a fatimai üzeneteket. Az igazolt üzenet nem része az üdvösséghez szükséges hitletéteménynek, de része az üdvösséget szolgáló Gondviselésnek.
Amennyiben a jelenés tartalma, üzenete párhuzamos az általános kinyilatkoztatással, akkor az üdvösség egészének a szolgálatában áll. A magánkinyilatkoztatás elfogadása soha nem feltétele az üdvösségnek. A centenárium évében erre a fatimai tényre és üzenetre emlékezünk, sőt, mint ahogyan XVI. Benedek pápa mondta, a fatimai jelenések ténye és üzenetének hatékonysága a XX. század végével sem zárult le. Az Egyház és a világ további alakulásának is eligazításául szolgálhat. A jelenés alapján mindig várhatók megpróbáltatások. Ezek nem jelentenek újat, hiszen – az Egyház az Úr szava szerint – mindig szenvedni fog. Az Isten földi népének folyamatosan szüksége lesz megtérésre, imádságra és megbocsátásra, amelyek a lelkiségünket, magatartásunkat kell, hogy befolyásolja.

Az esemény mint tény

Nincs már élő tanú. Csak leírásokra hagyatkozhatunk. Az tény, hogy 1917. május 13. és október 13. között Szűz Mária hat alkalommal jelent meg a Portugália közepén fekvő, addig ismeretlen Fatima község közelében, Aljustrelben három, bárányokat őrző kisgyereknek. (Lúcia Santos 11, és két unokatestvére, Francisco 9 és Jacinta Marto 7 évesek, sem írni, sem olvasni nem tudtak, és korán részt kellett venniük a mindennapi munkában.) A kb. 500 méter átmérőjű „Cova da Iria!” (Béke völgye) legelőin tartózkodtak állataikkal, amikor egy törpe tölgy felett láttak egy mindenkinél szebb, fehér ruhába öltözött hölgyet, ma már tudjuk, hogy a Szűzanyát, aki a jelenések végén a Béke, később mint a Rózsafüzér Királynőjeként mutatkozott be. A látnokok beszámolója veszélyes volt, amit a szülők sem fogadtak el. Ezen fölül az akkori portugál, ateizmust favorizáló, világi hatalom képviselői azonnal támadást intéztek ellenük.
Az Egyház – szokásához híven – kellő idő után 1922-ben először a három gyerek, majd Lúcia elbeszélésére támaszkodva vette vizsgálat alá Fatima ügyét, melynek eredményeként világméretűvé vált a Fatimai Szűzanya látogatásának ténye, igazsága. Voltak természetfeletti előjelei a hat jelenésnek (az angyal jelenése egy, a ma is számon tartott kútnál és a Cabeço nevű helyen. Szobor is őrzi emlékét.)

A jelenések kívülállók előtti igazolását a „napcsoda”és a betegek csodás gyógyulásai is megerősítették

Amikor a látnokok az első jelenés után beszámoltak élményükről, teljes ellenállásba ütköztek. Csak természetfeletti erővel, az Úristen kegyelmének erejében voltak képesek hitelesen és rendíthetetlenül tanúskodni a történtekről. (Viscount de Montalvo tárgyilagos följegyzései) A jelenések kívülállók előtti igazolását a gyerekek által öt hónappal előbb bejelentett „napcsoda” képezte. Később a fatimai betegek csodás gyógyulásai is hozzájárultak a hitelesség igazolásához. (L. Gonzaga da Fonseca könyvében olvashatók: Fatima. Üzenete ma is időszerű. Márton Áron Kiadó, 2002) Ugyanakkor igazolásnak tekinthető, hogy a jelenések nyomán – a Szűzanya szándéka szerint – a három gyerek önmegtagadó, engesztelő életet vállalt.

Lúcia a „kiválasztott”

A három látnok közül az események után Francisco és Jacinta 1918 decemberében megbetegedtek spanyoljárványban. A szövődmények sok szenvedését szívesen vállalták a gyermek látnokok. Francisco 1919. április 4-én otthonról, Jácinta pedig 1920. február 20-án a lisszaboni Stefánia kórházból ment az égbe, ahogy a Szűzanya nekik megígérte. Ezután Lúcia egyedül maradt, mint élő tanú. Mivel ő „kiválasztott”, ezért a továbbiakban először (1921) a portói Dorottya nővérek házába költözött. Itt járta ki iskoláit. Majd néhány évet a spanyolországi Vilarban, illetve Tuy-ban töltött. A Szűzanya ott is többször megjelent neki, és azt kérte, tartsanak ájtatosságot öt egymást követő szombaton: imádkozzák a rózsafüzért, elmélkedjenek a titkokon, gyónjanak és áldozzanak, hogy a Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetett bűnöket jóvátegyék. A Szűzanya sürgette első szombat megszentelését, Oroszország fölajánlását. Lúcia 1948-ban belépett a sarutlan karmelita rendbe „Maria Lucia, de Jesu et Immaculatum Cor” néven és a coimbrai Szent Teréz-kolostorban élt haláláig. Később többször is ellátogatott Fatimába: 1946-ban, 1967-ben, 1981-ben is ott járt, hogy a jelenésekről készülő képek munkálatait segítse. Lúcia nővér 2005. február 13-án hunyt el Coimbrában, életének 98. évében. Türelemmel viselte súlyos keresztjét. Sírja Coimbra után, ma már a fatimai bazilikában van, és a boldoggá avatása is elkezdődött. A jelenések során a Szűzanya titkokat bízott a kis pásztorgyerekre. Lúcia sokáig nem beszélhetett a titkokról, majd a Szűzanya engedélyezte azok lejegyzését (pokolról, háborúról, pápáról). Ezt követően az 1940-es években püspöke utasítására leírta azokat. Ezek ma már, Páter Kondor Lajos SVD jóvoltából magyarul is olvashatók „Lúcia nővér: a Fatimai üzenet felhívásai” címen).

Mi történt a fatimai események után?

A családok és a hívek csak a papok bátorítása nyomán merték elfogadni a gyerekek beszámolóit. Ezt erősítette meg – és amely egyben a nép előtt is igazolta Fatimát –, az október 13-i napcsoda, annak mintegy 70 000 tanúja volt. Az ellenséges hatósági „koncepciós” vizsgálatot csak Isten erejével tudták elviselni a gyerek-látnokok. A sajtó is csak csalásról beszélt, merényletek ismétlődtek a látomás helye és épületei ellen. Az egyházi vizsgálat 1922-ben kezdődött el. Végül is az Egyház Portugáliában, majd Rómában is tényként fogadta el az események természetfeletti voltát. A portugál püspökök irányítása alatt a vizsgálat után a jelenés tényét elfogadták. 1928-ban letették a mai bazilika alapkövét, de a Lisszaboni pátriárka csak 1953-ban szentelte föl azt. 1936-ban fölajánlották Portugáliát Szűz Mária Szeplőtelen Szívének. Ez időben Portugália lelkisége teljesen átalakult.
Gyakorló keresztény életük hirdetői voltak az egyre növekvő fatimai zarándoklatok résztvevői. A Cava da Iriai-völgyben megvásárolták az 500 méter sugarú területet, és fölépült a merényletek miatt végül vasbeton vázas, ma is álló jelenési kápolna. Itt található a kegyszobor. Az egykori, zarándokok által hamar szétszedett törpe tölgy helyén, ahol a jelenés történt, egy alacsony oszlopon (golyóálló) üveg védi az ismert, szép kegyszobrot. 1937-ben a leiriai püspök levelet írt XI. Piusz pápához, beszámolva az addig történtekről. Kérte Oroszország fölajánlását és az első szombat megszentelését és fölajánlását Szűz Mária Szeplőtelen Szívének. Ez idő tájt Lucia (1940) a már fogadalmas szerzetesnővér, püspöke bátorítására, XII. Piusznak írt hasonló témában levelet.

A fatimai események hatására Portugália már 1936-ban ünnepelte a Szűzanyát pápai üzenettel

Ugyancsak a 25. éves évforduló évében, 1942-ben, a világháború közepén, a tragikus órában, Rómában, XII. Piusz pápa az egész világot Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ajánlotta föl. Ez egyben ennek a kultusznak jóváhagyása is volt. A háború után koronázták meg a jelenés szobrát. Ez idő tájt kezdődött a fatimai szobor ismert világjárása is. Nálunk is járt, a gyerekzarándoklat végén hoztuk magunkkal 1994-ben. Portugáliában – a kezdeti ellenállások után – a fatimai kultusz növekedett. Egyesületek alakultak, engesztelő imakörök jöttek létre még a húszas évek folyamán. Újság is indult. Az ország lelkisége láthatóan megjavult. Szinte minden évhez új események kapcsolódnak. Számon tartották a csodás gyógyulásokat is. Az egyházmegyében és Portugália egészében megállíthatatlanná vált a zarándoklás. Ekkor jelent meg a „Fatima a lelki élet teljhatalmú családi tűzhelye” című, hivatalos elismerést jelentő körlevél. Érdekesség:

A pápa is látta a "napcsodát"

Az Assumptio kihirdetése után, a vatikáni kertben a pápának része volt a napcsoda látványában 1950. november 1-jén délután. Szent II. János Pál ellen 1981. május 13-án követtek el merényletet a Szent Péter téren. A szent pápa a fatimai jelenések első napja és a merénylet időpontja közti egybeeséssel kapcsolatban így nyilatkozott: „Nem tudom, ki adta a fegyvert a gyilkos kezébe, de azt tudom, hogy ki térítette el a golyót. Egy láthatatlan kéz, egy anyai kéz irányította.” A Szűzanya kérésének eleget téve II. János Pál pápa 1984-ben felajánlotta Mária Szeplőtelen Szívének az emberiséget. Ezt megismételte 2003-ban Rómában, a fatimai szobor előtt térdelve.

Fatima üzenete életünk számára

A fatimai üzenet lényegében az emberiség megtérését sürgeti. Ez tökéletesen egyezik az Úr Jézus Krisztus nyilvános működését összefoglaló evangéliumi fölhívással: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15). Minden egyéb ezzel függ össze az üzenetben. Rá kell jönnünk, hogy következetes megtérés nélkül (Isten akaratának keresése és elfogadása, jóra törekvés, rendszeres gyónás és napi bánatima) az esendő embernek reménye sincs az üdvösségre.

I. Az imák között a fatimai üzenetre támaszkodó imádság ma a rózsafüzér, amely a világ megmentésének eszköze. Tudjuk, hogy lényégében krisztusi ima, a Szűzanya szemével és pártfogásával. Megannyi imamódja van, és két eszköze, de elég a kezünk is. Sajátos fatimai ima, a rózsafüzér tizedei után, a dicsőséghez kapcsolt fohász. Néhány szó erről a rózsafüzérben mondott fohászról, amely általánosan elterjedt az egész világon. A Szűzanya így tanította látnokait: „Ó, Jézusom, bocsásd meg vétkeinket, ments meg minket a pokol tüzétől, és vidd a mennybe lelkeket, különösen azokat, akik leginkább rászorulnak irgalmadra!” Végeredményben ez a „perseverantia finalis” szükséges kérése mindenki számára. Különösen azok számára, akik szándékosan figyelmen kívül hagyják Isten útját.

II. A megtéréshez kapcsolódik a vezeklésre és engesztelésre szólító fölszólítás. Itt három fogalmat említek: A jóvátételt, a sérelem helyrehozását, a vezeklést, amely a konkrét saját bűneink következményeinek önkéntes vállalását, a jogos büntetés elfogadását jelenti. Így kell fogadni a betegséget és más szenvedést is. Végül az engesztelést, amely ugyanaz, mint a vezeklés, de mások tartozásáért vállaljuk, mint ahogy a látnokok a pokol látomása után vezekeltek minden emberért, hogy senki ne kerüljön oda. Külön alkalom erre az első szombat megszentelése. Elég elvi elhatározás, hogy a nap minden terhét a Szűzanya szándékára engesztelésül ajánlom fel. Az engesztelés legfontosabb fatimai értelme az emberiség megannyi bűne okozta nyomorúság enyhítése. Lehet konkretizálni a hétköznapjainkra.

III. Harmadik a fölajánlás. A szentmisében kenyeret és bort ajánlunk föl, hogy legyenek számunkra Jézus Krisztus teste és vére. Hasonlóan ajánlhatjuk föl életünket. Tegyen vele a Jóisten bármit, ami a világ üdvösségére szolgál, de erőt is kérünk hozzá. Sajátos fatimai önfölajánlás Mária Szeplőtelen Szívének. Azt hiszem, hogy ezt érdemes egyedül vagy együtt megtenni. Különösen a fatimai események óta: Szűz Mária Szeplőtelen Szívnek. A világ fölajánlását, különösen Oroszországot a Fatimai Boldogasszony kérte. XII. Piusz után ezt tette korunk minden pápája, erre kérte a püspököket is. IV. Végül fatimai új lelkiségi gyakorlat az első szombat megszentelése. Sokan elfogadták, de nem mindenhol vezették be, és nem tartják fontosnak az első szombat megszentelését, mondván, elég az elsőpéntek. A gyakorlata során elimádkozunk egy olvasót, ezt követi egy negyed óra elmélkedés valamelyik titokról, majd szentgyónáshoz és szentáldozáshoz járulunk. Öt hónapon át, ígérettel a halálunk órájára, miszerint Isten Anyja áll mellettünk életünk végének óráján. Ez nem veszi el szabadságunkat. De alig föltételezhető, hogy amikor minden földi dolognak érezzük a végét, el nem fogadjuk Isten felénk nyújtott irgalmas kezét.

Három kiegészítés

Mindenkit érdekel a három fatimai titok. Az első kettőt, 1937-ben írta le először Lúcia a Szűzanya engedélyével a pokolról és a háborúról. Majd a harmadik titkot is leírta, mely az egyház üldözésére vonatkozik, beleértve a pápa üldözését, majd elküldték ezt Rómába, és a Hittani Kongregációnál őrizték. Szent XXIII. János pápa elolvasta az üzenetet, és újra lezárta. VI. Pál szintén ugyanezt tette. Szent II. János Pál pápaságának ideje alatt nyitották fel. Számos hamisítvány is előkerült. (A titkok részleteit, kissé áttekinthetetlen ugyan, M. Hesemann könyve bőven tárgyalja: Fatima titkai - A Mária-jekenések, a pápa - és az emberiség jövője. Magyar Nyugat Könyvkiadó, 2017)

Fatimának 1942. óta szerepe van életemben. Hittanórákon ismertem meg az akkor már világon ismert fatimai jelenés hírét és a rózsafüzér-fohászt. A Szombathelyi Szemináriumban, a sztálinista idők kezdetén, a Mária-évhez kapcsolva, 1948-ban a szeminárium növendékei és elöljárói – az intézettel együtt – fölajánlották magukat Szűz Mária Szeplőtelen Szívének. Ezt minden évben megújították december 8-án. 1950-ben én is a részese lettem. A szeminárium föloszlatása után (1952) magunkkal vittük a megújítás kötelezettségét Budapestre, illetve Győrbe. Papként is rendszeresen teszem, a fölajánlás imáját aktualizálva. Kőszegen, Jánoshidán és Nyíregyházán a „fatimai miséknek” lehetőségeim szerinti részese voltam. Nagyon örülök a „Papok önfölajánlási imájának”.

Végül egy gyűszűnyi Mariológia:

Négy hittételünk van.

1. A Názáreti Mária Isten anyja. Efezusi zsinat, 431.
2. Örök a szüzessége. Szűzen fogant és örökre szűz. Konstantinápolyi zsinat, 553.
3. Szeplőtelenül fogantatott. Részben a Szentírásra és részben hagyományra támaszkodó hitigazság, 1854. (Ineffabilis Deus)
4. Testével, lelkével a mennyben van. Teológiai következtetés és élő hagyomány alapján. 1950. november 1. (Munificentissimus Deus).

Egy sürgetett tanítás még van: Szűz Máriának közbenjáró szerepe van a megváltásban. Kultusza: Pápai ajánlással, ünnepei, május és október hava, litániája, rózsafüzére, képei, szobrai, zarándokhelyei és megannyi klasszikus ima a krisztushívők 2000 éves örökségében.

(http://www.dnyem.hu/images/SitePics/OromhirUjsag/2017/%C3%96r%C3%B6mh%C3%ADr%202017%20t%C3%A9l.pdf )

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

1917. május 13-án egy Cova da Iria („Béke völgye”) nevű helyen, a portugáliai Fatima közelében három pásztorgyermek, a tízéves Lúcia Santos és unokatestvérei, a kilencéves Francisco és a hétéves Jacinta Marto egy asszonyt pillantottak meg, aki ragyogóbb volt, mint a nap.

Az Asszony imádságra buzdította a gyerekeket, és arra kérte őket, hogy minden hónap 13-án jöjjenek el Cova da Iriába. A gyermekek teljesítették a kérést, és június, július, szeptember és október 13-án ismét megjelent nekik a Szent Szűz. (Augusztusban 19-én történt a jelenés, mivel 13-án a gyerekeket kihallgatás miatt fogva tartották.)

A júliusi jelenés alkalmával a gyerekek látomást kaptak a pokolról. A Szűzanya ekkor kérte először, hogy ajánlják fel Oroszországot az ő Szeplőtelen Szívének. E fölajánlást XII. Piusz végezte el 1942-ben, majd VI. Pál 1964-ben megismételte.
A jelenések híre gyorsan terjedt, és az utolsó alkalommal, 1917. október 13-án mintegy 70 ezer ember volt jelen Cova da Iriában. Ekkor történt a híres „napcsoda”: a nap megnagyobbodott, forogni kezdett, majd úgy tűnt, rázuhan a földre.
„Ott álltunk, lángolva abban a fényben, ami Isten, és nem égtünk el. Milyen az Isten! Nem lehet elmondani. Igen, mi ezt soha nem tudjuk elmondani.”
(Francisco Marto)

A jelenések során a Szűzanya titkokat bízott a pásztorgyerekekre. Lúcia sokáig nem beszélt ezekről, majd az 1940-es években püspöke utasítására leírta a titkokat.

A három titok közül az első a pokol látomása és azoknak a büntetéseknek a jövendölése, melyek a világra várnak, ha nem hallgat Mária intésére; a második titok Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletének kinyilatkoztatása, mely reménycsillag a világ békéje és a lelkek üdvössége számára. E titkokat 1942-ben hozták nyilvánosságra.

A harmadik titkot Lúcia nővér 1959-ben egy zárt borítékban eljuttatta XXIII. János pápának, aki elolvasása után úgy döntött, hogy nem tárja fel annak tartalmát. Nyilvánosságra hozataláról II. János Pál pápa határozott 2000-ben.

Részlet a titokból: „[...] láttunk egy fehérbe öltözött püspököt, akiről úgy éreztük, hogy ő a szentatya. […] ment botladozó léptekkel […], fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt.”

II. János Pál ellen 1981. május 13-án követtek el merényletet a Szent Péter téren. A fatimai jelenések első napja és a merénylet időpontja közti egybeeséssel kapcsolatban így nyilatkozott: „Nem tudom, ki adta a fegyvert a gyilkos kezébe, de azt tudom, hogy ki térítette el a golyót, egy láthatatlan kéz, egy anyai kéz irányította.”

Egy évvel a merénylet után a szentatya Fatimába zarándokolt, hogy hálát adjon a Szűzanyának. A lövedéket, mely megsebesítette, ma is a fatimai Mária-szobor koronájában őrzik.

A Szent Szűz kérésének eleget téve II. János Pál pápa 1984-ben felajánlotta Mária Szeplőtelen Szívének az emberiséget.

Francisco és Jacinta gyermekként hunytak el 1919-ben és 1920-ban, II. János Pál pápa harmadik fatimai útján, 2000. május 13-án avatta őket boldoggá, Ferenc pápa 2017-ben, az első fatimai jelenés 100. évfordulóján szentté avatta őket. Liturgikus ünnepük: február 20.

A Szent Szűz anyai aggódással jött el ide, Fatimába, hogy kérje az embereket: »Ne bántsák többé Istent, a mi Urunkat, akit már annyi bántás ért.« Az anyai fájdalom késztette szóra; köpenye alá akarja gyűjteni gyermekeit. Ezért kéri a kis pásztoroktól: »Imádkozzatok, sokat imádkozzatok és ajánljatok föl áldozatokat a bűnösökért; oly sok lélek jut a pokolba, mert nincs, aki imádkozzon és áldozatot ajánljon föl értük.«”
(Részlet II. János Pál pápának a boldoggá avatáson mondott homíliájából)
Lúcia nővér 2005. február 13-án hunyt el, kilencvenhét éves korában.

Fatima Lourdes mellett a világ legnagyobb Mária-kegyhelye, évente milliók zarándokolnak ide. A Szűzanya jelenéseinek helyén 1918-ban kápolnát építettek. Ezt követően lelkigyakorlatos ház és kórház létesült a völgyben. A bazilika építését 1928-ban kezdték. A szentély előtti nagy teret 1951-ben alakították ki.

 

Forrás
Magyar Kurír

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Húsvéti örömmel köszöntötte immár személyesen is a híveket, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök május 10-én, a debreceni Szent Anna-székesegyházban bemutatott szentmisén. Május 4-től korlátozottan, de ismét látogathatóak a szentmisék a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében, az eddig megkezdett szentmise közvetítések pedig továbbra is lehetőséget biztosítanak azoknak, akik még nem tudnak fizikailag jelen lenni a liturgiákon.

Szokatlan kép fogadta a híveket a templomba érkezésükkor. Csak arcmaszkban kézfertőtlenítő használata után léphettek be és a kijelölt ülőhelyeket foglalhatták el, egymástól távol. A létszámkorlátozást (a székesegyház légterének megfelelően egy-egy alkalommal maximum 130 fő) is betartották, de ez nem okozott fennakadást, hiszen vasárnaponként hat szentmisét mutatnak be a templomban.

Mindannyian érezzük, hogy szabadságunk korlátozva van, a főpásztor talán éppen ezért is bátorította a híveket a bevezető gondolataiban arra, hogy a fizikai korlátok mellett éljük meg az igazi szabadságot, a lélek szabadságát, amelyet csak Isten adhat meg nekünk, megszabadít a rossztól, bűntől, a halál hatalmától.

A szentmisén elhangzott evangéliumi szakaszban Jézus búcsúbeszédének egy részletét hallhattuk (ld. Jn 14,1-12), aki az utolsó vacsorán elköszön tanítványaitól, hogy beteljesítse a megváltás nagy művét. Kereszthalálára készül, mégis az életről beszél:

„Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. 3Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok” (Jn 14, 1-3).

Vajon mi meghalljuk Jézus üzenetét? Olyan sokszor aggodalmaskodunk, ebben a helyzetben még inkább, mert nem tudjuk, hogyan alakul az életünk, milyen veszélyekkel kell még szembenéznünk a járvány miatt.
A főpásztor elmondta, ezt az evangéliumi részletet temetéseken szokták felolvasni, arra utalva, hogy Jézus elkészítette az elhunytnak a helyét a mennyországban. Jézus ezeket a szavakat a búcsúbeszédében mondja, amikor a kereszthalálára készül, ezzel megnyitva számunkra a mennyország kapuit, hogy beteljesedjen a megváltás nagy műve. Feltámadásakor pedig az apostolok mellé áll, hogy a benne hívők élete, mindannyiunk élete mennybemenetel lehessen. Így mi, benne hívők azzal a tudatossággal és mély hittel járjuk életünk útját, hogy már megérkeztünk. Mert Ő eljött, eljön értünk, és elvisz magával. Ha Jézus útját járjuk, akkor már most célba érkezőnek tekinthetjük magunkat.

Az a kérdés, hogyan járjuk ezt az életutat.

A mennyország nem valamikor a jövőben fog elérkezni. Jézus már múlt időben beszél róla: elérkezett a mennyek országa (ld. Mt 12,28) vagyis Ő eljött. Ferenc püspök a jelen megélésének kiemelt jelentőségére figyelmeztette a híveket: mennyire vagyunk jelen az életünkben, abban a helyzetben, ahol éppen vagyunk? Mennyire vagyunk ott, ahol Isten van, vagyis a jelenben?
Ezekben a nehéz napokban talán azt érezzük, hogy Isten eltávolodott tőlünk, elhagyott bennünket. Nem hagyott el, és mi se hagyjuk el Őt! Eszünkbe jut-e a bátorítás: Ne nyugtalankodjék a szívetek?

"Én vagyok az út…" (Jn 14,6).

A jelenben élve azt is jelenti, hogy a már megkezdett örök életünkben élünk. Ezért tanít így bennünket Jézus: „Én vagyok az út az igazság és az élet (Jn 14,6). A mennyország nem egy hely, hanem állapot, amely össze van kötve a jelen pillanattal, a jelen élettel. A mostani életünk már része az örök életnek.

Amikor a földi életünk végén átlépünk a kapun, nem jelent majd óriási törést, hanem a földön megélt szeretet kiteljesedését éljük át, de ehhez nekünk azon az úton kell járnunk, amely maga Jézus Krisztus. Nem azt mondja, hogy az utatok célja vagyok, hanem, hogy Ő maga az út.

Az ember sikereket hajszol, egy-egy kitűzött célért mindent megtesz, küzd, dolgozik, és amikor valamit elér, hányszor megtapasztalja a fájdalmas ürességet. Nagyon szép az életünk, gazdag élményeink vannak, nagyszerű megvalósulásokat élünk meg, majd jönnek a hétköznapok és elhomályosulnak az ünnepi alkalmak. Elérünk valamit, és azt gondoljuk, most már boldogok leszünk, de csalódunk, mert itt a földön ez soha nem lesz tökéletes. Azzal a tudattal viszont, hogy Jézussal járjuk életünk útját, már most minden nehézség ellenére is boldogok lehetünk, mert Ő az út, az igazság és az élet.

Mi az igazság, ki az igazság?

Az igazság Jézus Krisztus tanítása, kinyilatkoztatása, Isten végtelen szeretetének a kereszthalálával való bizonyítása, amellyel minden embert üdvözíteni akar. Ha ezt az igazságot felfogjuk, akkor megkezdett örök életünk van. Az út, az igazság és az élet nagyon is összefügg.
Járjuk Jézussal életünk útját, távlatokban gondolkodjunk, és tekintsünk a jelen nehézségeire úgy, mint ami segít egyre inkább rábízni magunkat Istenre. Senki és semmi nem veheti el tőlünk az örök életet.

A szeretet azt jelenti, hogy nem tudom elképzelni a világot úgy, hogy te nem vagy benne.

A jelen helyzetben sok mindent átértékelünk. Rádöbbenünk arra, hogy nem szabad kicsinyesnek, szűkkeblűnek lenni egymáshoz. Isten mindent nekünk akar adni, mi pedig felrójuk a másik hibáit, veszekszünk azzal, aki mellettünk él. Milyen ez a szeretet?

A szeretet az, hogy nem tudom elképzelni a világot úgy, hogy te nem vagy benne. Isten így szeret bennünket. Ő megteremtette ezt a világot, és létre hívott bennünket, mert nem akarja, hogy mi ne legyünk benne. Nem akarja az örökkévalóságot sem anélkül, hogy mi ne legyünk benne.
Ilyen az Isten szeretete. És milyen a mi szeretetünk?

Ebben a világban semminek nincs létjogosultsága, amely nem méltó arra, hogy örökké jelen legyen. Ezért nagyon fontos, hogy ebben a nehéz időszakban se felejtsük el, hogy Isten végtelenül szeret minket, és erre a szeretetre az életünkkel kell válaszolni. Tanuljunk meg örök távlatokban gondolkodni, legyen a legfontosabb kötelességünk, legboldogítóbb magatartásunk az, hogy egymást szeretjük.
Mert nem akkor leszünk boldogok, ha valamit elérünk, sikereink lesznek, túléljük a járványt – mert ezután is meg fogunk halni mindannyian –, hanem ha azzal a hittel élünk, hogy már megkezdett örök életünk van. Ezt a boldogságot, a mennyországot senki nem veheti el tőlünk. Átélhetjük ezt a szentmisében is, akár fizikai, vagy lelki jelenléttel, mert ott találkozunk Istennel, aki majd elkísér bennünket életutunkon, hogy egyre jobban megismerjük és megszeressük Őt – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

 

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye