április 2020
2020. április 15., szerda 12:18

IN MEMORIAM KAPTURNÉ BÍRÓ BEÁTA

Kapturné Biró Beáta, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fenntartásában működő mátészalkai Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi Általános Iskola és Óvoda intézményvezető helyettese hosszan tartó, súlyos betegség után 2020. április 13-án visszaadta a lelkét a Teremtőnek.
Temetése római katolikus szertartás szerint szűk családi körben történik. A család, az iskola, a barátai, az egyházközség és az egyházmegye köznevelési intézményeinek közössége ősszel, szentmise keretében fog róla megemlékezni.

„Megrendülten, mély fájdalommal a szívünkben állunk. Felfoghatatlan számunkra, hogy Bea nincs többé. Igazgatóhelyettesként, pedagógusként, emberként pótolhatatlan űrt hagyott maga után intézményünk életében, hiszen annyira bíztunk benne, hogy visszatér közénk. Beának mindenkihez volt egy kedves szava, mindenkire figyelt, törődött az emberekkel.
Emlékezzünk a mosolyára, önzetlen segítőkészségére, példaértékű emberi magatartására.
Bea, nyugodj békében!” – olvashatjuk a mátészalkai iskola facebook oldalán közzétett bejegyzésben.

Az Öröm-hír 2020. húsvéti számában Beával még egy bizakodó hangvételű interjút olvashatunk, amelyben hálás szeretettel gondol családjára, munkatársaira, barátaira, akik imáikkal kísérték őt testi-lelki szenvedéseiben. (Az interjú online itt olvasható a 22-23. oldalon: http://www.dnyem.hu/images/SitePics/OromhirUjsag/2020/%C3%96r%C3%B6mh%C3%ADr%202020%20tavasz.pdf  22-23. oldalon)

Beáta sokunk szívéhez közel állt. Hosszas telefonbeszélgetéseink, üzenetváltásaink az életbe vetett bizalomról, megerősítésről, Isten végtelen szeretetéről szóltak.
Elmenetele előtt egy héttel üzeneteinkben a mennyországról beszélgettem vele, idézve a szintén nagy szenvedését élő Laczkó Zsolt atya ehhez kapcsolódó gondolatát. A Zsolt atyával készült interjú szintén olvasható az Öröm-Hír 2020. húsvéti számában. A kérdés és a válasz így hangzott:

Csak a szenvedésen keresztül juthatunk el Istenhez?

„Én két dolgot szoktam emlegetni. A szenvedést és a szeretetet. Mindkettő Istenhez vezet. Gondoljunk csak a szentekre, kiket szoktak oltárra emelni? Leginkább a vértanúkat, akik vállalták a szenvedést, és életüket is feláldozták, illetve a hitvallókat, akik hősies módon gyakorolták a szeretetet. Most talán egy meghökkentő példát, példaképet említenék, a jobb latort. Nem szoktunk róla beszélni. Pedig nála a szenvedés és a szeretet összetalálkozik. Aranyszájú Szent János mondja: „A kereszt a mennyország kulcsa, Krisztus keresztje megnyitotta a mennyországot. Semmi sincs a kereszt és a Paradicsom között, hanem azonnal utána van a Paradicsom.”
„Nézzük meg, hogyan ment be a Paradicsomba a lator? Nem a kereszten való szenvedéssel-e? Mert bár megfeszítve volt gonosz tetteiért, de szívével együtt kezdett szenvedni Krisztussal, mondva: tetteinkhez méltó bért vettünk, de Ő semmi rosszat nem tett. És azonnal meghallotta az Úrtól: Bizony mondom neked, még ma velem leszel a Paradicsomban, és abban az órában eljutott a keresztről a Paradicsomba. Mi nem kételkedhetünk abban, hogy aki az Isten szeretetéért valamit eltűr hálaadással, már a mennyország ajtajánál áll: a kereszt és azonnal a mennyország. Így azt, amire Krisztus képes volt, megkapta a lator keresztje is: Krisztus keresztje megnyitotta a mennyországot, a lator szenvedése pedig bevitte őt a mennyországba.” (Rosztovi Szent Demeter)

 „Jaj de szép!”

Bea erre a gondolatra így válaszolt üzenetében, amely egyben a nekem szóló utolsó mondata volt: „Jaj de szép!” – Számomra ez a válasz olyan volt, mint egy örömteli felkiáltás, amely, túlmutatva a mérhetetlen szenvedésén, megvilágította előtte a végtelen szeretet, az örök boldogság békéjét, ahol „Isten lesz vele, letöröl szeméről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság” (ld. Jel 21,3-4).

Drága Bea! Beteljesedett földi életed után megérkeztél a végtelen Isten ölelő karjaiba. Kereszthordozásod véget ért Húsvét második napján, hirdetve a feltámadt Krisztus dicsőségét.

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Mennyire szükség van most erre napjainkban. Ha az ember nehézségeket él át, ha úgy érzi, hogy sok viszontságon megy keresztül, a szívében mindig ott van egy kis sugár, amely kelteti a reményt, hogy minden jobb lesz. Mondhatnánk egy kis Húsvétot él át, ami erővel tölti el és reményt ad számára. Hajdú István nyírcsaholyi plébániai-kormányzó a gondolatait húsvét megkezdése előtti napokban írta.

Mennyire szükség van most erre napjainkban. Ha az ember nehézségeket él át, ha úgy érzi, hogy sok viszontságon megy keresztül, a szívében mindig ott van egy kis sugár, amely kelteti a reményt, hogy minden jobb lesz. Mondhatnánk egy kis Húsvétot él át, ami erővel tölti el, és reményt ad számára. Hajdú István nyírcsaholyi plébániai kormányzó a gondolatait a húsvéti ünnep megkezdése előtti napokban írta.

Mi most arra a Húsvétra készülünk, amelyben látjuk Isten dicsőségét, szeretetét, ami nem mást hozott, mint az ember megváltását. A Húsvétra a keresztények a nagyböjti időszakkal készülnek, amikor igyekszenek még jobban Istenre hangolódni az imádság, a böjt és a jócselekedetek révén. Elérkezve a nagyhéthez, virágvasárnaptól, nagycsütörtökön, nagypénteken, még inkább belekapcsolódnak Húsvét vigíliáján az Egyház legnagyobb ünnepébe.

De nemcsak a keresztény ember számára fontos a Húsvét. Hiszen a jóakaratú emberek is készülnek az ünnepre, legyen az az otthon kitakarítása, finomabbnál finomabb ételek elkészítése, családi és baráti találkozások, mind-mind reményt ad ebben a rohanó világban.

De most más lett minden a járvány miatt, amit mi mindannyian átélünk. Hatása lényegileg és alapvetően változtatja meg mindennapi szokásainkat, a mindennapi rutinokat. Át kell gondolni, mit teszünk az iskolával, hogyan végezzük el alapvető feladatainkat, hogyan kapcsolódunk a rokonokhoz, barátokhoz, ismerősökhöz; és ugyanígy akarjuk ünnepelni a Húsvét ünnepét is, figyelmünket a lényegre irányítva.

Minden ember, úgy szeretné megjárni élete útját, hogy mindenkor érdemes legyen rá visszatekinteni. Még azok is, akikben csak tudat alatt él a remény, szeretnék, hogy életük érdemes, új életnek nézzen elébe. Ennek adja meg történelmi és természetfölötti biztos alapját Jézus Krisztus húsvéti föltámadása.

Jézus Krisztus élete, az idők teljességében éppen úgy anyától világra jött emberi élet volt, mint a mienk, ennek a világnak mindenkire érvényes rendje szerint.

Benne volt az emberi élet kibontakozásához szükséges gyermek- és ifjúkor: az ács sorsához hozzátartozott az élet fönntartásának követelményeit teljesítő munka, a kivételt nem ismerő kenyérkereső, otthont fönntartó kötelesség.

Jézus Krisztus részese volt az emberiség kis és nagy közösségének. Szolidáris, azaz együtt érző és együtt élő az emberekkel. Vállalta elődei örökségét, nemzete és az egész emberi család előnyeit és terhét.

Vállalta az elmúlást is. Az emberléthez hozzátartozó elmúlást, és pedig gyalázatos, keserves módon. Ártatlan és igazságtalan kínszenvedése, kereszthalála Isten embert fölemelő örök szeretetének bizonyítéka lett.

Mindezt előkészítette. Születését, emberek szolgálatát, halálát hirdette róla a Bibliában őrzött, mintegy kétezer éves kinyilatkoztatás. Ő maga is megígérte értetlenül hallgató tanítványainak engesztelő szenvedését.

Az ember Megváltója, győzelmesen támad fel a sírból, hogy felajánlja nekünk is – akikre megannyi homály hullik és zavar – az öröm és a béke jókívánságait.

XXX

Húsvétkor ezt ünnepeljük, mint az érdemes életnek nagypénteken leáldozni látszó krisztusi fölragyogását. Ma lett kitörölhetetlen a föld történetéből a fejlődő világ csúcsán álló ember minden nemzedéke számára a beteljesülő örök élet igazsága. Jelenlegi helyzetünkben ez azt jelenti, hogy minden aggodalom ellenére túlcsordul bennünk az öröm. Krisztus megváltott bennünket! Olyan értékesnek tartott minket, hogy meghalt értünk, ráadásul akkor, amikor még bűnösök voltunk. Nincs okunk félni a jövőtől, mert tudjuk, hogy ő a jövő Ura is! Életünk jó kezekben van, amikor odahelyezzük Isten tenyerére. Ez Húsvét üzenete.

Az első Húsvét óta mi, a szívünk mélyén kiirthatatlan életvágyat őrző emberek, a föltámadt Jézus Krisztusra hivatkozva hirdetjük létünk közeledő beteljesülését, még most is, amikor otthonunk zárt ajtaja mellett üljük a Húsvétot. Emlékszem, amióta Nyírcsaholyba kerültem, a hívek mindig ezt mondták: „Na, atya, majd meglátja, milyen szép a húsvét itt Nyírcsaholyban.” Persze nem sejtettük, hogy ilyen őskeresztényi húsvétunk lesz 2020-ban, bezárva otthonunkba. Hiányozni fognak a kapcsolatok, a családi találkozások, a szokások, de mindezek ellenére fedezzük fel a bennünket szerető, értünk önmagát feláldozó Krisztust, aki feltámad a sírból, és Ő maga Isten fényévé válik, hogy megvilágosítson bennünket. Mint az a pillanat, amikor a felkelő nap fénye megtöri az éjszaka sötétségét, hogy az ember lássa az őt körülvevő világot, lássa önmagát.

Mennyire szükségünk van erre a pillanatra. Milyen gyakran reménytelen, üres a lelkünk. Milyen gyakran csalódottnak, talán becsapottnak érezzük magunkat. Milyen gyakran megfogalmazódik bennünk is a keserű vallomás: Mi azt reméltük… és mintha reményeink szertefoszlottak volna. Milyen gyakran csukva a szemünk, vagy legalább is homályos a látásunk, hogy nem ismerjük fel Jézus jelenlétét közöttünk. Nélküle valóban értelmetlen és tartalmatlan minden az életünkben. De van egy titokzatos pillanat, mely naponta ismétlődik, és naponta új reménnyel és bizalommal tölti meg a szívünket, a pillanat, amikor eloszlik minden félelmünk és zavarunk, mert felismerjük, hogy a Föltámadott velünk van.

Mert a föltámadott Jézus Krisztusba vetett hit átváltoztatja életünket: megszabadít a félelemtől, reményt ad, és eltölt Isten szeretetével, ami valódi értelmet ad a létezésünknek.

Ezért van szükség „az Isten által előre kijelölt tanúkra”, akik alkalmasak arra, hogy egyszerű, de hiteles bizonyságot tegyenek a föltámadás szelíd világosságáról.

Ma mi vagyunk ezek az előre kiválasztott tanúk családjainkban, otthonaikban, hogy vigyük húsvéti tapasztalatunk, a találkozás örömének hírét a családba, barátaink közé, munkatársainkhoz, megerősítve önmagunkat és őket is a boldog tapasztalásban, hirdetve nekik Húsvét örömét ebben a reményvesztett, szomorú, bezárt világában.

A világ éhes és szomjas erre a húsvéti örömre, erre a húsvéti világosságra, melyet a gonosz minden módon próbál elhomályosítani, és helyébe a maga hamisságát értékként felmutatni. Mindennél inkább szükség van ma a Húsvét reményben gazdag, mindennek értelmet adó világosságára. Először nekünk önmagunkban, azután általunk másokban. Ahogyan ezt XVI. Benedek pápa fogalmazza meg imádságában: „Hadd világítson be húsvéti örömöd titka, mint a hajnalfény, napjainkba, hadd legyünk igazán húsvéti emberek a történelem nagyszombatjain. Add, hogy a világos és a sötét napokban egyaránt, a mai időkben is, vidáman járjuk utunkat, eljövendő dicsőséged felé.”

Ezt a húsvéti bizalmat kívánom mindenkinek!

Hajdú István plébániai-kormányzó, Nyírcsaholy

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

A gimnazisták körében évek óta hagyomány, hogy a nagyböjti lelki napra a saját maguk által megfogalmazott keresztúti elmélkedésekkel és imádságokkal készülnek az egy-egy állomást „vállaló” diákok a nyíregyházi Szent Imre Gimnáziumban. Ilyenkor mindig tizennégy embert látunk és hallunk a kápolnában, viszont az ő munkájukat további „háttérmunkások” segítik: képeket és zenéket válogatnak, segítenek az elmélkedések megfogalmazásában, ha szükséges, egy-egy díszletet elkészítenek, az aula és az emeleti folyosók oszlopait „keresztútba öltöztetik”, és támogatják egymást. Az alábbiakban a keresztúti elmélkedéseket elkészítő diákok írását olvashatjuk.

A Keresztút minden évben másra tanít, másban erősít. Az állomásokon valamennyi keveset meglátunk a szenvedésből, amit Jézus értünk vállalt, és a saját életünk adott szakaszára kapott keresztünket felismerve azonosulni tudunk Vele. Megértjük, hogy Ő nem a szenvedéstől való megkímélést ígérte nekünk, hanem azt, hogy nem hagy bennünket egyedül szenvedni. Ő már elszenvedett mindent értünk, és az általunk megélt fájdalmakban is velünk van. Talán éppen az Ő jelenléte teszi ezeket elviselhetővé, és végül édessé és gyönyörűvé.
Az idei évben a Diákok Keresztútja is rendhagyóan alakult, mint annyi minden más az elmúlt néhány hétben. Biztos, hogy az érettségiző évfolyam számára különösen váratlan és lelkileg nehéz a mostani helyzet. Az iskolalelkészüktől és tanáruktól kapott bátorítás szerint a Szent Imrés végzős évfolyam, ha rendhagyó módon is, de nem hagyta Diákok Keresztútja nélkül az iskolaközösséget a járványveszély alatt sem. Egymással messengeren egyeztetve szervezkedtek, jelentkeztek az állomásokra és saját otthonukban elkészítették a videó felvételeket. Most is voltak háttérmunkások, akik egy-egy állomás megfogalmazásában, ötletében segítettek, illetve a képek és zenék összeállításában, a forgatókönyv megtervezésében és sok apró részletben. Igazi közösségi projekt ez most is, ebben a formában is.
Hogy milyen tapasztalat volt számukra a Diákok Keresztútjának megvalósítása a mostani körülmények között, maguk az idén végzős szentimrések számolnak be visszajelzéseikben, melyek közül néhányat idézünk, három kérdésre válaszolva.

Mit gondoltál, amikor hallottál ennek a rendhagyó keresztútnak a lehetőségéről?

„Jó dolognak tartottam, mert jó tenni a közösségért, és segített még jobban foglalkozni Krisztussal, az Ő áldozatával.”
„Kétszer vettem részt az iskolában Keresztúton és mindig nagy élmény volt. Így örültem neki, hogy bár rendhagyó lesz, de idén sem marad el.”
„Először meglepődtem az ötlet hallatán, de aztán megtetszett ez a kezdeményezés, mivel más lehetőségünk nem is nagyon volt a lelki feltöltődésre.”
„Örömmel töltött el mindazt látni, és hallani, hogy nagyon sok buzgó ember van az iskolában, aki még a pusztán virtuális lehetőségek megléte ellenére sem veszített a lelkesedéséből.”

Milyen volt részt venned akár állomást vállalóként, akár segítőként, vagy a társaiddal együtt imádkozóként?

„Jó érzés volt átélni, mivel a társaimmal valóban együtt gondolkoztunk, hogy hogyan tudnánk a legjobban kivitelezni a dolgokat. Volt egy mag, és azon kívül megkértünk másokat, hogy csatlakozzanak hozzánk. Nagy boldogság volt, amikor egy-egy ember visszajelzett, hogy segít, részt vesz.”
„Miközben írtam a szöveget, majd felolvastam, elcsendesedtem, és így sikerült erre a gyönyörű, fájdalmas majd pedig örömteli ünnepre hangolódnom!”
„Éreztem a közösség erejét, jó érzés volt látni társaimat.”
„Felemelő volt, hogy ilyen nehéz napokon is találtunk megoldást arra, hogyan lehetne ezt a misztériumot átadni.”
„Kicsit féltem, hogy elrontom, de örültem, hogy úgy sikerült, ahogy akartam.”
„Jó dolog volt részt venni benne. Először nem hittem, hogy összehozzuk, de sikerült.”
„Először megijedtem, hogy magam kell megírnom az állomásom. Azt gondoltam, írja meg helyettem más, én nagyon szívesen felolvasom. Aztán mégis leültem, és pár perc után jöttek a szavak maguktól is. Számomra ez a keresztút nagyon érdekes volt, jó értelemben. Minél többször olvastam el az állomásom, hogy aztán jól olvassam fel a videóban, annál inkább elgondolkodtam a szavakon. Jó volt hallani a társaim állomásait, hogy ők hogy éreznek, mit gondolnak.”
„Már tavaly és tavalyelőtt is részt vettem a keresztúton, nyilván idén más érzés volt. Örültem neki, hogy így is össze tudtuk hozni, egymástól kilométerekre.”
„Személy szerint engem nagyon nagy örömmel töltött el, hogy részt vehettem a Keresztútban, mint "állomást vállaló" személy. Próbáltam hitelesen átélni és magamévá tenni azt az állomást, amiről elmélkedtem, és nem csak kifelé sugározni mindazt.”

Mit adott neked ezt a Keresztút?

„Segített elmélyülni, jó volt hallani a nyelvünkön elhangzó elmélkedéseket, kis imádságokat. Nagyon közel állt a szívemhez.”
„Reményt.”
„El tudtam gondolkodni a keresztre feszítésen.”
„Megmutatta, hogy nehezebb időkben is össze tudunk tartani.”
„Egyrészt megmutatta nekem, hogy minden csak akarat kérdése. Másrészt azt is, hogy kezdjem el. Igaz, ezt még gyakorolnom kell, de tudatosította bennem, hogy nem halogatnom kell, és kifogásokat keresnem. Hanem elkezdeni, és utána menni fog. Ha pedig elesek, álljak fel, menjek tovább, kezdjem újra, és ne féljek segítséget kérni. Valamint a gyengeségeimet győzzem le.”
„Húsvét előtt jólesett, hiszen a kialakult helyzet miatt a böjtöm kicsit felborult, nem tudtam eljárni a templomba, így nagy feltöltődés volt.”
„A keresztút hozzá segített ahhoz, hogy lélekben még jobban rákészüljek a Húsvétra.”
A szentimrés diákok által készített Keresztút megtekinthető az intézmény honlapján, valamint itt: https://www.youtube.com/watch?v=Lg2vNKpgex0&t=802s .

A szentimrés diákok
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Április 25-én, 18 órakor az interaktív esemény formájában tehetjük fel kérdéseinket a világjárványról egyházi vezetőknek a ’Szólj be a papnak’ kezdeményezés Facebook-oldalán: https://www.facebook.com/szoljbeapapnak/ .

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita, Fekete Károly tiszántúli református püspök és Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök eredetileg élőben találkoztak volna, de a járvány miatt ez online esemény: https://www.facebook.com/events/743021566231830/ formájában történik meg.

Csak Isten mentheti meg a Földet?

A környezet pusztulása, a világjárvány és a háborús feszültségek által tépázott világunkban felvetődnek a kérdések, hogy merre tart az emberi történelem, visszafordíthatóak-e az aggasztó folyamatok, Isten figyelmeztetésének kell-e értelmeznünk ezeket.

Az esemény sajátossága, hogy előzetesen beküldött, vagy az esemény során a nézők által feltett kérdéseket válaszolják meg az egyházi vezetők. Kérdéseket itt: https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSc6eBfXXqgIgdvJsjaz1bjfh_J9XGV4CJbzB5i3hcbp7zDOvA/viewform lehet feltenni.

A beszélgetés során vélhetően szó esik majd arról, hogy hogyan kell változtatnunk az egyéni és közösségi felelősségvállalásunkon, hogyan lehet erősíteni az egyházi aktivitást a teremtésvédelem területén, valamint arról, hogy be tudják-e tölteni a keresztények a társadalom „lelkiismeretének” szerepét ezeken a területeken.

Forrás: https://szoljbeapapnak.blog.hu

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Nyíregyházán a jósavárosi Szent Imre Római Katolikus Egyházközség tagjai is némi kételkedéssel tették fel ezt a kérdést március 19-én, csütörtökön. Lelkigyakorlatos estéjükön úgy kellett elköszönniük lelkipásztoruktól, Nagy Csaba atyától, hogy határozatlan ideig nem fognak tudni a megszokott módon, a megszokott helyen szentmisén részt venni. A legfájóbb pont talán annak felismerése volt, hogy ez vonatkozik a Nagyhét szertartásaira és Húsvét Ünnepére is.
Csaba atya és a hívek a rendelkezések kihirdetésekor megértették, hogy városi, a lakótelepi közegben, mivel bármilyen kültéri megmozdulás esetén elkerülhetetlen lenne a csoportosulás, a technika adta lehetőségeket kell kihasználnunk, még ha korábban – talán jogosan – voltak is előítéleteink az „ilyesmiről”. Natanaelhez hasonlóan ezt kérdezgettük egymástól: Jöhet-e valami jó az online térből? Most viszont, több mint három hét elteltével már Fülöp apostolhoz hasonlóan bíztatjuk a ma még Natanaelként kételkedőket: „Gyere és győződjél meg róla” (Jn 1,45).

Húsvéthétfőn este az egyházközség tagjai egy Google űrlapon feltett kérdésekre válaszolva adtak visszajelzést, melyekből idézünk:

„Valóban, az összetartozás, az együtt munkálkodás erősödött meg közöttünk ebben az időszakban. Az első napokban mindenki azon igyekezett, hogy azokat is meghívjuk az egyházközség facebook oldalára, akik korábban nem követték azt. Létrehoztunk egy gmail fiókot és az ehhez tartozó youtube csatornát is. Nagyon sokan megtaláltuk, hogy mit tehetünk a közösségért: van, aki gyönyörű fotó-plakátokat készít, és ezzel hívja fel a figyelmet a következő ünnepekre, programokra. Vannak, akik rövid élő bejelentkezésekkel, vagy videó felvételekkel bíztatják a többieket. Mások szép olvasmányokat, videókat osztanak meg. A sekrestyésünknek köszönhetően a kápolnánk ebben a mostani körülményben is gyönyörű, a szertartásokra mindent ugyanúgy előkészített, mint ahogy eddig is minden évben, mi pedig minden nap láthattuk a megosztott fényképeket. A Csaba atya által bemutatott szentmisékbe vasárnaponként és ünnepnaponként az élő közvetítések révén bekapcsolódhatunk, illetve az összes szentmisét bármikor megnézhetjük felvételről a youtube csatornánkon. Emellett nagyon sokat kapunk a Csaba atya által készített rövid elmélkedésekből és a Szent Imrés gyerekeknek szánt nagyböjti hétindító gondolatokból is.”

„Az idei nagyböjt különleges projektje egyházközségi Keresztutunk volt. Mind a tizennégy állomást egy-egy család, egy-egy személy vállalta, és az elkészült videó felvételt küldte el az egyházközségi email címünkre. Az állomásokon kívül sok testvér videóra vette, ahogyan a Miatyánk-ot és az Üdvözlégyet imádkozzák, így az állomások után mindig több testvér imádkozza ezeket az imádságokat. A kész film összevágásáért nagyon hálásak vagyunk Császár Patriknak, volt Szent Imrés diáknak. Egyházközségünk Keresztútja ezen a linken megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=RF-LReC14Fs .”

„Nagyon hálásak vagyunk a Nagyhét szertartásaiért. Az otthonunk az élő közvetítések idejére szinte kápolnánk kibővítésévé változott. A képernyő mellé tettünk egy asztali keresztet és egy égő gyertyát, az egész család együtt ült és mindent úgy csináltunk, mint ha a kápolnában lennénk. Olyan valóságos volt, hogy, bár térben nem lehetünk együtt, de összetartozunk.”

„Én nagyon örültem, hogy van ilyen lehetőség, mert ezt az ünnepet ismerős arcokkal tudtuk megélni, ezáltal sokkal személyesebb volt.”

„Nagyon megerősítő! Az, hogy továbbra is a lelkipásztorunk által celebrált misén ’lehetünk’, sok erőt ad. A gyerekeknek is fontos az ismerős környezet, pap. Könnyebb egy családként a képernyő elé ülni.”

„Felemelő volt Nagypénteken ilyen rendhagyó módon közösen imádkozni a keresztutat. Ahogy együtt imádkozott gyerek, felnőtt, család, egyedülálló – nagyon megható volt. Annyi szép gondolat, érzés fogalmazódott meg, mely közelebb vitt minket a szenvedő Jézushoz. Köszönet, hogy részese lehettem.”

„Nagyon ötletes volt ez az online keresztút. Örültünk a felkérésnek. Mindannyian ki vagyunk éhezve a különböző ingerekre, és nagyon jó volt látni az ismerős arcokat és együtt imádkozni. A gyerekeknek is nagyon tetszett.”

„Felemelő érzés volt, örülök, hogy részt vehettem benne. Különösen jó, hogy ilyen különleges formában, hisz ilyenben még sosem volt részem. Örülök, hogy ha csak egy picit is, de szolgálhattam ezzel a közösség javát.”

„Nagyon megható volt látni azokat az arcokat imádkozni, megszólalni, akiket már régóta ismerünk a misékről. Néhány megható mondatot, gondolatot többször is visszanéztünk, és újra és újra elgondolkodtunk rajta.”

„Csodálatos élmény volt! Ebben az új helyzetben is mélységesen átadta Jézus szenvedését. A családunkkal közösen, térden állva hallgattuk végig! Megható és mély érzéseket hozott mindannyiunk számára. Köszönjük!”

„Nagy örömmel töltött el, hogy részese lehettem az egyházközségi keresztútnak. Nagyon felemelő és megható volt együtt imádkozni hittestvéreimmel. Igazi közösségi élmény volt. Hála és köszönet az elkészítésében való fáradságos munkáért. Az eredmény csodálatos lett szerintem!”
Természetesen az egyházközség tagjai is válaszoltak erre a kérdésre: Jöhet-e valami jó az online térből?

„Bízom benne, hogy igen. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan még inkább vágyunk rá, hogy újra a templom padjaiban hallgassuk az igét és áldozhassunk. Valószínű, hogy többet imádkozunk itthon. Átértékeljük eddigi hitéletünket. Remélhetőleg a nem vallásgyakorló emberek is Isten felé fordulnak valamilyen szinten.”

„Úgy gondolom, hogy jobban összekovácsolt minket a távollét. Sok testvérünknek új oldalát ismerhettük meg. A napi online misét a jövőben is támogatnám.”

„Ez jelenleg ’átmeneti’ megoldás. Jó nem származik belőle. De hitedet gyakorolhatod.”

„Már ez a szép keresztúti videó elkészítése is egy ilyen dolognak mondható, hiszen a karantén nélkül valószínűleg el sem készült volna. Ami a családot illeti, a feleségemmel és gyerekemmel mostanában több hasznos időt tölthetünk együtt, mint a szokásos rohanó hétköznapokban. Viszont sajnos a többiekkel annál kevesebbet, vagy egyáltalán semmit. De reméljük, már nem tart sokáig.”

„Igen, hiányoztok!!! Micsoda öröm lesz a viszontlátás! Igyekszem minden jót és kegyelmet befogadni ebből az időszakból. Még ha piszok nehéz is.”

„Természetesen igen, hisz minden rosszban van valami jó. Most lehetőségünk nyílik egy másik közösséget építeni: a családot, amitől normál esetben oly sok időt elvesz a rengeteg teendő. Talán most több idő jut arra is, hogy átgondoljuk dolgainkat, esendőségeinket, és persze arra, hogy másokra gondoljunk, értük imádkozzunk, hisz erre máskor hajlamosak vagyunk kevesebb időt szánni.”

„Mindenképpen. Amikor minden menetrendszerűen történik, az emberek nem értékelik annyira egymás társaságát, közelségét. Ennek a hiánya most ráébreszt minket, mennyire fontos a közösség ereje. Ha ez most nem történik, soha nem lett volna online közvetítés, a távol élők soha nem részesülhettek volna ebben a nagyszerű kezdeményezésben.”

„A saját életemből azt szűrtem le, hogy mindenképpen tapasztalhatunk jó dolgokat, ha megfelelő a hozzáállásunk. Ha a megszokottnál jobban nyitunk szeretteink, barátaink felé, elmélyíthetjük velük kapcsolatainkat. Befejezhetünk elkezdett könyveket és projekteket, vagy akár újakba is belevághatunk. Magunkra is több időt tudunk fordítani, nagy örömömre nekem rengeteg lehetőségem van az elmélkedésre és az imádságra.”

„A betegek, akik nem tudnak eljutni, de szeretnének részt venni a szentmisén, így bekapcsolódhatnak.”

„Minden olyan kezdeményezés, ami megmozgatja testi-lelki értelemben az egyházközséget, az a családokra is pozitív hatással van. Ilyen volt a Keresztút is.”

„Hogy még jobban éreztük a testvéreinkkel való találkozás hiányát.”

„Megtanultam, hogy sok dolgot sokkal jobban kell becsülnöm az életemben, illetve hogy maga az életem is hatalmas ajándék, amire nagyon vigyáznom kell. Jó volt látni, hogy ha az emberek összefognak, milyen nagy dolgokat érhetnek el közösen.”

„Nagyobb Istenre figyelést. Erőt, bizalmat. Sok-sok könnyes percet. Megtanította, hogy ne vegyek mindent magától értetődőnek, hanem legyek hálás. Minden egyes szentmise nemcsak arról szólt számomra, hogy Isten nem hagy el, hanem arról is, hogy van egy csodálatos, leleményes, szerető papunk, aki szintén nem hagy egyedül, árván minket. Velünk van, buzdít, példát mutat. És ebben segítőtársa is akadt! Hála nekik!” (Szerk.: Több segítőtárs is, és minket az segít, hogy tudjuk, látjuk, hogy ti az otthonotokból velünk imádkoztok. Mikor az élő közvetítések közben látom beúszni a szívecskéket és like-okat, annak az öröme biztosan látszik az arcomon, amit a telefon másik oldalára állva Csaba atya lát, és őt ez erősíti meg: a tudat, hogy van kinek mondania… Ti vagytok azok.)

„Ez a nehéz, félelemmel és aggódással terhelt időszak, a bezártság alázatra tanít, szembesít azzal, hogy mennyire esendőek vagyunk. Az imában való elmélyülés, a Húsvét ünnepe reményt is ad számunkra, hogy nem egyedül kell megbirkóznunk a ránk nehezedő terhekkel.”
A Jósavárosi Szent Imre Római Katolikus Egyházközség facebook oldala ugyanezen a néven megtalálható, kérjük is az egyházközség régebb óta fiatal tagjainak gyermekeit, unokáit, hogy segítsenek nekik a bekapcsolódásban.

Mindenkinek áldott húsvéti időt kívánunk és jó egészséget! Várjuk szeretettel facebook oldalunkon azokat az egyházközséghez tartozó híveket, akiket még nem sikerült elérnünk.

Nagy Csaba atya és a jósavárosi hívek

Öröm-hír Sajtóirosda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Április 12-én, húsvétvasárnap Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Törő András püspöki titkárral ünnepi szentmisét mutatott be a debreceni Szent Anna-székesegyházban, amelyet több csatornán keresztül élőben követhettek a hívek.

A főpásztor homíliájában Jézus Krisztus megváltó szeretetéről és az evangéliumban fellelhető kétféle magatartásról beszélt:

A nehéz körülmények között is öröm töltheti el a szívünket, megtapasztalhatjuk a feltámadt Jézus jelenlétét, aki zárt ajtókon keresztül megjelent a húsvét reggelén bezárkózó apostoloknak. Jézus valóságosan él. A főpásztor ennek a találkozásnak az örömét kívánta a híveknek, akik most nem hagyhatják el otthonaikat. Jézus Krisztus legyőzte a halált, és ezzel megoldotta az ember életének legnagyobb problémáját. Ilyenkor tavasszal éled a természet, amelynek szépsége szemlélésétől most megfoszt bennünket a láthatatlan ellenségünk, a vírus, de ha túljutunk ezen a nehéz helyzeten, valamikor mégis vége lesz az életünknek.

A megváltás arra tanít bennünket, hogy ne ideológiákat gyártsunk, magyarázatokat keressünk, hanem higgyünk. A mai evangéliumban kétféle magatartással találkozunk. Az egyik szerint vannak, akik szeretik Jézust (Mária Magdolna és Péter) és van, akit szeret Jézus (János, a szeretett tanítvány).

Többször találkozunk a látta kifejezéssel is, amely nem minden esetben von maga után hitet, hanem kételkedést, más ideológiát. Ez megtapasztalható a mi életünkben is.
Amikor Mária Magdolna hajnalban a sírhoz ment, hogy rendesen eltemesse Jézust, csak az üres sírt látta. Magyarázatot keresett, arra gondolt, hogy elvitték az Úr testét. Majd kétségbeesésére Péter és János a sírhoz rohantak. Ők is látták az üres sírt, de Péter sem hitt. János, a szeretett tanítvány „látta és hitt” (Jn 20,8). Ő rájött arra, hogy minden az írások szerint valósult meg, ekkor értette meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.

A két magatartás szerint: én szeretem Jézust, a másik szerint: tudom, hogy engem szeret Jézus.
Péter bizonygatta az utolsó vacsorán, hogy életét adná Jézusért, annyira szereti Őt, később mégis háromszor árulta el. Kevés az, ha csak arra alapozok, hogy emberi szándék szerint kezdem Jézust szeretni. A szeretett tanítvány érezte, tudta, meg volt győződve arról, hogy Jézus szereti őt, sőt úgy érezte, hogy őt szereti a legjobban.

Vajon Jézus tudott e valakit legjobban szeretni?

Ő mindenkit így tudott szeretni. Szent János szíve a leginkább nyitva volt, ezért érezhette Jézus szeretetét. Milyen jó lenne, ha mindenkinek nyitva lenne a szíve és az élő Jézus beléphetne a zárt ajtónkon keresztül is, hogy megéreznénk: engem szeret a legjobban.

Később természetesen Péter is eljutott erre a meggyőződésre, amikor Jézus háromszor is megkérdezte tőle: „Majd harmadszor is megkérdezte tőle: Simon, János fia, szeretsz?” (Jn 21,17). Péter ekkor már belátta, hogy nem arról van szó, hogy ő mennyire szereti az Urat, hanem arról, hogy „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek” (Jn 21,17), hogy én most csak így tudlak szeretni, még fejlődésen megyek keresztül, de törekszem.

Jézus Krisztus feltámadása tehát arra tanít, hogy nem a halálé az utolsó szó, hanem a szereteté.
Ferenc püspök visszaemlékezett gyermekkorára, amikor ministránsként a húsvéti körmenetben mindig azon gondolkodott, hogy a feltámadt Jézus miért nem ünnepeltette magát, miért nem állt Pilátus, a főtanács elé, hogy igazolja győzelmét. Mint mondta, később már megértette, Jézus nem azért támadt fel, hogy megbüntesse a bűnösöket, hanem, hogy létrehozza a bűnösökben az átalakulást, az átváltozást, a feltámadást, amely csak akkor valósulhat meg, ha elhisszük, hogy Jézus feltétel nélkül és végtelenül szeret bennünket.

A hit átformál, segít, hogy a nagypénteket Jóreménység fokának tartsuk – utalt nagypénteki elmélkedésére a főpásztor. A járványra is úgy tekintsünk, hogy bár nagyon veszélyes, de ha összefogunk és szeretettel, áldozatokat vállalva vagyunk egymás iránt, akkor átjuthatunk ezen a viharon, mint a Jóreménység fokán, amelyet korábban Viharfoknak neveztek el. Az egyetlen lehetőségünk tehát, hogy elhiggyük: Jézus Krisztus él, feltámadt, ami nem egy újraéledés, hanem új dimenzió az ember előtt.

Gyakran felteszik a kérdést: Hol van a feltámadott Jézus teste?

Jézus teste Isten dicsőségében van, a földi anyag egy része az isteni lét állapotába került. Ez a feltámadás. Jézus nem visszajött a földi életre, hanem előre ment, és megmutatta az ember örök sorsát. Szent Pál így fogalmaz: „Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre” (Kol3 1-2).

Segítsen bennünket ez az ünnep, hogy rátaláljunk az élő Krisztusra, hogy az Ő végtelen szeretetéből merítkezve tudjuk szeretni Istent és embertársainkat, amely szeretet erősebb, mint a halál – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

(A jegyzet megjelent a Hajdú-bihari Napló és a Kelet-Magyarország ünnepi számában.)

A kereszténység legnagyobb ünnepének szent éjszakája titkokkal van tele. A római katolikus liturgia sötétben kezdődik, majd a tűzszentelés után gyullad fel a remény lángja: Krisztus feltámadásának fénye. Meggyújtjuk a húsvéti gyertyát, amely a feltámadt Jézus szimbóluma, benne a sebeit jelző tömjénszemekkel. Az Egyház liturgiája ebben a mozzanatban jeleníti meg a föltámadás pillanatát. Erről gyújtjuk meg minden jelenlévő – személyes hitét jelképező – gyertyáját. A megnyílt szívű emberek befogadják Krisztus világosságát, s minél többen teszik ezt, annál nagyobb lesz a fény.

„Ne féljetek! ... Feltámadt, nincs itt!" (Mk 16,6) – hirdette az angyal az örömhírt. Az asszonyok a halotthoz mentek, és az élettel találkoztak. Jézus Krisztus feltámadásával megoldódott az ember életének legnagyobb problémája, a halál. Jézus tanításával elénk állította az örök életet, amelyet Isten a teremtés óta nekünk szánt. Az ember a bűnével, önzésével, önfejűségével visszautasította az Ő szeretetét. Ennek következménye lett a halál. Jézus azért jött el a világra, hogy szenvedésével, halálával és feltámadásával megváltsa az embert, és elvezesse a teljes igazságra. Mindazok elnyerik ezt, akik megnyitják a szívüket.
Az egyház ezt a boldogságot hirdeti. Mi hisszük, hogy Jézus Krisztus él, feltámadt, és vele együtt feltámadnak mindazok, akik hisznek benne. Ő mindig előttünk jár, velünk van a legnehezebb helyzetekben is. Ne féljünk tehát Őt követni, és megvallani!

Az evangélium szerint Jézus sírját egy nagy kővel zárták le. Sokszor a mi szívünket is egy ilyen kő torlaszolja el; kell, hogy legyen egy „láthatatlan kéz”, a kegyelem, ami elhengeríti azt. Elhengeríthetetlennek látszó kő a szívünkön az életünk jelen helyzete, ez a járvány, mely szenvedést, fájdalmat, gyászt okoz, és akár lázadást, de legalábbis ellenérzést szít bennünk Is-ten ellen. Sokan fölteszik a kérdést: „Miért engedte Isten? Büntetni akar minket?” – Nem! Isten nem büntet, mert végtelenül szeret, de megengedi a rosszat, főleg, ha nem hallgatunk rá, s a magunk feje után megyünk. Nem ígérte, hogy nem lesz semmi bajunk egész életünkben. Nem ígérte, hogy hosszú, egészséges és kellemes életút végén besétálhatunk a mennyországba. Azt azonban megígérte, hogy minden nehézség közepette is „velünk lesz minden nap a világ végezetéig” (Vö Mt 28,20). Nem ítélt minket a szenvedésre, a kereszthordozásra, hanem meghívott: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és úgy kövessen” (Lk 9,23).

Ezzel a bizalommal kell készülnünk az ünnepre.
Akkor lesz igazi ünnepünk tehát, ha nemcsak az értelmünk, de a szívünk is megnyílik, és képesek leszünk megbocsátani egymásnak. Megnyílik a kezünk, hogy tudjunk mások felé fordulni és segíteni, főleg ezekben a nehéz időkben. Akkor lesz igazi ünnepünk, ha megnyílhatnak a karjaink, hogy átölelhetjük szeretteinket, és már másként, több szeretettel, több együttérzéssel, több nyitottsággal tudjuk folytatni az életünket, az örök haza, a feltámadás felé.

 

Palánki Ferenc debrecen–nyíregyházi megyéspüspök

Fotó: Fodor András gazdasági helynök

Sötétben kezdődött a nagyszombati liturgia a debreceni Szent Anna-székesegyházban is, jelképezve, hogy nagypéntek, Krisztus halála után sötétség borult a világra.
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Törő András püspöki titkárral együtt mutatta be a húsvéti vigília szertartást április 11-én, a székesegyházban, amely négy lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából.

A liturgia elején meggyújtották a húsvéti gyertyát, fénye, a feltámadást jelképezve belevilágította a templom sötétjét új reményt hozva a világ sötétjébe. Az Egyház leggyönyörűbb éneke – az Exultet, a Húsvéti örömének – után kezdődött az igeliturgia, amelynek ószövetségi olvasmányai végigvezettek az üdvösségtörténet nagy állomásain. Ezt követően felcsendült a Glória, Isten dicsőítése, és „visszatértek a harangok”, az orgona hangja, Krisztus győzelmének ünneplésére hívva. A szentleckét (Róm 6,3–11) követően az ünnepélyes Alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki, Jézus feltámadását, az igazi örömhírt pedig a (Mt 28,1–10) evangélium hirdeti.

Palánki Ferenc megyéspüspök homíliájában a feltámadást, mint Jézus Krisztusba vetett hitünk alapját hangsúlyozta, amely az ember előtt új dimenziót nyit. Megszabadulunk a bűn rabságától, mert aki bűnt követ el, az a bűnt szolgálja, és nem szabad. Szabadságunk pedig nem a bezártság, a karantén miatt van korlátozva, hanem sokszor a bűneink, emberi gyarlóságaink kötöznek meg bennünket.
Feltámadni azt jelenti, átalakulni, elengedni mindazt, ami megkötöz, hozzáköt ehhez a teremtett világhoz annyira, hogy megakadályozza az Isten világához kötődést.

Az embernek újra és újra szüksége van a feltámadásra, az újrakezdésre, az új életre

A megyéspüspök gondolataiban visszatért nagypéntek üzenetéhez, amikor arról elmélkedett, hogy Jézus Krisztus halála értelmet ad az értelmetlen szenvedésnek is, mert szeretetből vállalta értünk a kereszthalált. Szenvedése azt mutatja, hogy nem a halálé az utolsó szó, hiszen a szeretet az örök valóság, nem pedig a halál. Ő kivezet bennünket a bűnös helyzetünkből, életutunkon át az Ő országába. Hányszor megtapasztaljuk – amikor újra és újra visszaesünk emberi gyarlóságunkba –, hogy szükségünk van a feltámadásra, az újrakezdésre, az új életre.

Győzött az élet!

Jézus Krisztus legyőzte a bűn hatalmát és megtörte a halál uralmát a szívünkben, hogy szabadok legyünk, és ezzel a szabadsággal válaszoljunk Isten szeretetére, hogy az Ő gyermekei legyünk, akiben kedve telik.
Jézus a mi szenvedéseinket is átalakítja, félelmeinket elveszi, átvezet a véges világból a végtelenbe, kinyitja az utat saját maga felé.

Ezután a főpásztor melbournei barátja nagyszombati homíliájára utalt, amely egy történettel szemléltette a feltámadást, azt az utat, amelyen Jézus átvezet bennünket a nehéz helyzetekben. 1488-ban egy portugál hajós, Bartolomeu Dias felfedező útra indult Afrika legdélebbi csücskéhez, hogy onnan megtalálja az Indiai Óceánhoz vezető tengeri utat. De amikor odaért ehhez a fokhoz nagy viharba került és visszafordult. A helyet elnevezte Viharfoknak. Közel tíz évvel később Vasco da Gama szintén felfedező útra indult ezen a tengeri útvonalon, elérkezett a viharfokhoz, de ő már nem fordult vissza, vállalta a kockázatot és a vihar ellenére túljutott ezen a ponton és a csendes vizekre ért. Ő ezt a helyet Jóreménység fokának nevezte el.

A feltámadás is a Jóreménység foka

Az életünk minden szenvedése és talán a jelen helyzet is a Jóreménység foka. Tekintsünk rá így, bízva Isten segítségében, és átjutunk rajta, továbbhaladva életünk végcélja, Isten országa felé. Megtapasztaljuk a feltámadt Krisztus jelenlétét, aki hozzánk is így szólt: Ne féljetek, előttetek megyek a mennyországba, előttetek járok és mutatom az utat, mert Én magam vagyok számotokra az út. Jézus Krisztus megszentel bennünket, a keresztség szentségével befogadott az Ő családjába.

A keresztségünkre is emlékezünk húsvét éjszakáján, és megújítjuk az akkor szüleink által tett fogadalmunkat, amelyben ellene mondtunk a bűnnek, a sátánnak, elfogadtuk Jézus Krisztus megváltó kegyelmét és igent mondtunk a hitünkre. Keresztségünk az életünk nagy fordulópontja, amely földi zarándoklásunkon keresztül mintegy Jóreménység fokként bennünk van. Lépjünk, haladjunk tehát tovább életutunkon Isten, a végcél felé – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

A prédikáció után a keresztségi fogadalom megújítása, majd a mindenszentek litániájának elimádkozása következett, majd a főpásztor megszentelte a keresztvizet. Ősi hagyomány, hogy húsvét vigíliája során szolgáltatják ki a keresztség szentségét a felnőttként megtérteknek, vagyis ekkor fogadja őket tagjai közé az Egyház. Idén a járvány miatt ez későbbre tevődik.

Ezt követően a szentmise a szokott rend szerint folytatódott, és a szentségi áldással, a Pápai Himnusz és a Magyar Himnusz eléneklésével ért véget.

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

2020. április 11., szombat 07:54

Nagyszombat és a Húsvéti vigília

Nagyszombaton az esti vigília-szertartásával kezdetét veszi a Katolikus Egyház legfontosabb ünnepe, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból és mindenkit meghív az örök életre.

Nagyszombaton „az Egyház Jézus sírja mellett virraszt”, a némaság tölti be a világot. Ebben a némaságban hangzik fel a Húsvéti Örömének és az éjszaka sötétjében gyullad fel a húsvéti gyertya fénye, amely hirdeti Isten győzelmét a halál felett, Krisztus feltámadását.

Húsvét éjszakáján, az Egyház talán legszebb ünneplése jeleníti meg számunkra a szent titkokat. A liturgia sötétben kezdődik, abban a sötétben, amely a világra borult Krisztus halála után. A húsvéti vigília szimbólumaiban megjelenik a fény és a sötét, a tűz és a víz, hogy együtt magasztalják a feltámadott Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a halált. A vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából. Ez a jelenlegi liturgikus rend a IV. századra vezethető vissza.

A húsvéti gyertya fénye Jézus Krisztus győzelmét jelzi, a feltámadását, amely belevilágít a templom sötétjébe és egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon. Az Egyház leggyönyörűbb éneke, az Exultet, a Húsvéti örömének után kezdődik az igeliturgia: az ószövetségi olvasmányok végigvezetnek minket az üdvösségtörténet nagy állomásain. Az utolsó olvasmány után felcsendül a Glória, Isten dicsőítése és „visszatérnek a harangok”, meghívva a hívőket Krisztus győzelmének ünneplésére. A szentleckét (Róm 6,3–11) követően az ünnepélyes Alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki. Jézus feltámadását, az igazi örömhírt hirdeti az evangélium (Mt 28,1–10).

A prédikáció után elimádkozza az Egyház a mindenszentek litániáját, hiszen a keresztséggel az Egyház tagjává leszünk, amelyhez a szentek közössége is hozzátartozik. A húsvéti szertartás a keresztvíz megszentelésével folytatódik. A katolikus templomokban ősi hagyományt követve általában húsvét vigíliáján, a nagyszombati szertartás során szolgáltatják ki a keresztség szentségét a felnőtt korukban megtérteknek, vagyis ekkor fogadja őket tagjai közé az Egyház. Az Egyház akkor is szentel vizet, ha keresztelésre nem kerül sor: így lesz ez az idei évben is, mivel a járvány miatt az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció dekrétuma szerint a keresztség liturgiájánál csak a keresztségi fogadást újítjuk meg.

Ezt követően a szentmise a szokott rend szerint folytatódik. A liturgia ünnepi áldással ér véget, mivel a hagyományos húsvéti körmenet az idén elmarad.

Az elmúlt hetek a világban és hazánkban egyaránt arról szóltak, hogy „maradj otthon”, ami együtt járt a bezárkózással, a kapcsolatok leépülésével, a remények és a kilátások beszűkülésével. Mindezt liturgikusan szinte tökéletesen visszatükrözi a nagypénteki tragédiát követő nagyszombati csend. Keresztényként nemcsak reméljük, hanem szilárd hittel bízunk is abban, hogy húsvét ünnepén a Feltámadt Krisztus bennünket is megajándékoz az élet és az újrakezdés örömével.

Erdő Péter bíboros, prímás április 12-én, Húsvétvasárnap 11 órakor mutat be húsvéti szentmisét a Budapesten, a Szent István-bazilikában, amelyet a Duna Televízió közvetít.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Nagyszombaton 19 órakor végzi a liturgiát a debreceni Szent Anna-székesegyházban, amelyet élőben követhetünk a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye facebook oldalán: https://www.facebook.com/dnyem/

Fotó: Magyar Kurír

Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiájának -- keletkezése szerint második, a szenvedéstörténet kronológiájában és a Déri Múzeum kiállításában -- harmadik nagy festménye Golgota néven került a köztudatba és a művészettörténeti szakirodalomba. A művész azonban eredetileg a „Consummatum est” latin címet adta a képnek. Ennek arám nyelvű megfelelője volt – a kereszt alatt álló János evangélista, a szeretett tanítvány szerint – Jézus utolsó szava. (Jn 19,30) Ugyancsak latin címadást alkalmazott Munkácsy az Ecce homo esetében is. Az utóbbinak egyértelmű a magyar fordítása: Íme, az ember. A consummatum est latin kifejezést azonban a különböző magyar bibliafordítások más-más szenvedő igealakkal adják vissza. A protestáns fordításokban Károli Gáspár nyomán többnyire az ’elvégeztetett’ kifejezéssel találkozunk, a katolikus fordítások azonban Káldi György alapján a ’beteljesedett’ alakot használják. Mivel Munkácsy katolikus volt, természetesnek tartható, hogy a katolikus bibliafordítást vehette alapul, magyar és francia nyelven is. A hatalmas festmény látványa a Golgotára vezeti tekintetünket, bizonyára ennek alapján terjedt el a Golgota cím. A kép tartalmi és esztétikai elemzésekor azonban az alkotó címadási szándékából kell kiindulnunk. Annál is inkább, mivel a Beteljesedett! cím teszi igazán izgalmassá és mély értelművé a művet. Ha pedig még azt is tudjuk, hogy Munkácsyt a feltámadás ábrázolhatósága foglalkoztatta, különösen is figyelnünk kell a jelképek mögöttes tartalmaira.

Mi teljesedett be?

Munkácsy festménye nemigen érthető meg a Biblia alapos ismerete nélkül. A Consummatum est nemcsak az evangéliumok leírását, hanem az ószövetségi jövendölések és a 22. zsoltár messiás-képét is megjeleníti. Amikor ezt halljuk: consummatum est, óhatatlanul feltesszük a kérdést: mi az, ami az ábrázolt jelenetben beteljesedett? Hogyan értelmezi a művész Jézus szenvedéstörténetét és kínhalálát? Mi teljesedett be a kereszten?

Már a négy évvel korábban készült Krisztus Pilátus előtt című festményen, majd pedig a tizenkét évvel későbbi Ecce homo című művével arról vallott, hogy az ember Jézus valóban Krisztus, azaz Felkent, prófétai, főpapi és királyi méltóságú Messiás, vagyis isteni természettel bír. Munkácsy Golgotáján az ószövetségi messiás-jövendölések beteljesítőjét látjuk.

Az ószövetségi jövendölések és messiási előképek közül is kiemelkedő hasonlatosságot mutat Jézus sorsával a 22. zsoltár dávidi hőse. Az ő imáját intonálja a haldokló Jézus: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Zsolt 22,2) Már csak azért is fontos megemlítenünk ezt a részletet, mert úgy is „olvashatjuk” a festményt, mint ennek a zsoltár-előképnek a vizuális beteljesülését tartalmi és formai értelemben egyaránt.

A 22. zsoltár szenvedő Messiása

Munkácsy Jézusa még él a kereszten, és ott vannak körülötte azok a zsidó vallási vezetők, írástudók is, akik nagyon jól ismerik, naponta imádkozzák ezt a zsoltárt, különösen a haldoklók mellett. Mégis, itt nem őket és nem ezt, hanem a gúnyolódók hangját halljuk: „Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről! … Az Istenben bízott, mentse hát meg…!” (Mt 27,40, 43) Hasonló helyzetet ír le a zsoltár is, ott így gúnyolják a szenvedőt: „Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne!” (9) Jézus szenvedéstörténetének más mozzanatai még feltűnőbb egyezést mutatnak a zsoltár szövegével: „…a gonoszok zsinatja körülfogott engem… Átlyuggatták kezemet és lábamat, megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem, elosztották ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.” (17-19)

Jézus talán azért kezdi el ezt a zsoltárt, hogy az évszázadok távlatából felvillanó képekkel ráébressze a jelenlevőket, hogy ugyanaz történik vele, mint messiási előképével. Ad még egy utolsó lehetőséget arra, hogy felismerjék benne a Messiást. Nem saját életéért küzd, hanem ellenségei megtéréséért. Messiásként való hitelesítésével szeretné kiigazítani azt a torz messiás-képet, amiben ellenségei hittek.

A messiási bizalom zsoltára

A 22. zsoltár és Munkácsy Golgota-festménye azonban nemcsak tartalmi, hanem szerkezeti hasonlóságot is mutat. Mindkét műalkotásnak kettős kompozíciója van: a zsoltár az elhagyatottság és a bizalom költeménye, a festmény pedig a halálból fakadó élet üzenete. Mindkettő egyszerre konkrét és szimbolikus. A zsoltár panaszos sorai közül fel-feltör a remény és a bizalom, az ősi hagyomány ereje: „Pedig te szent vagy, és Izrael dicsérete között laksz. Benned bíztak atyáink, bíztak, és te megszabadítottad őket. Hozzád kiáltottak és megszabadultak, benned bíztak, és meg nem szégyenültek.” (4-6) Nemcsak az ősi hagyomány, hanem a hit személyessége is megszólal: „Hiszen te vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám emlője óta. Rád voltam utalva anyám ölétől, te vagy az Istenem.” (10-11) A hagyományból és személyes hitből táplálkozó meggyőződés a jövőbe vetíti mindazt, ami most elérhetetlen, de a múlt és a jelen szenvedéseinek célt és értelmet adhat: „Észbe kap és megtér a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja. Mert az Úré a királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken. Neki él majd a lelkem. Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek, az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek: „Így cselekedett az Úr!” (28-32)

A festmény kompozíciója

Mint láttuk, a 22. zsoltár kétpólusú imádság: az elhagyatottság és a bizalom érzelmi hullámai egymást váltva törnek föl a lélek mélyéről. Ugyanígy a festmény kompozíciója is két egységből áll. A jobb oldalon a statikus kereszt-csoportot látjuk, a balról pedig a dinamikus „arab lovas” csoportot. A két egységet a sötét háttérből kifehérlő főszereplők tartják össze, főként az indulásra kész lovasnak a teret (és időt) átmetsző szemkontaktusa. Tekintete a messiási sorsot beteljesítő Jézusra tapad, várva azt az utolsó leheletet, amellyel útnak indulhat a világ és a jövő felé.

Arab lovasnak Munkácsy nevezte ezt a figurát. A műelemzők sokáig a lovast gondolták arabnak, pedig a ló az. Ez a félreértés ugyanúgy hátráltatta a festmény mélyebb értelmének feltárását, mint az eredeti cím feledésbe merülése. Központi szerepe miatt joggal gondoljuk, hogy a lovas alakja valami fontos üzenet rejtélyes közvetítője, olyan szimbolikus alak, akinek köze lehet a kép címéhez, a beteljesedéshez. A szimbólum feloldásához a bibliaismereten kívül a festmény részleteinek alapos megfigyelésére van szükség. A lovas arcát figyelve, tekintetét követve Jézus arcához érkezünk vissza, és megdöbbenve felismerhetjük, hogy a két arc egymás tükörképe. A lovas arca Jézus arca.

A lovas: Isten Igéje, az Evangélium

Egy apró megfigyelés még közelebb visz a megfejtéshez. A lovas feje fölött a festmény hatalmas fekete égboltján fény szűrődik át. Valahogy úgy, ahogy a Jelenések könyve egyik részében olvassuk: „Ekkor láttam a megnyílt eget, és íme, egy fehér ló, és aki azon ül, annak Hűséges és Igaz volt a neve, és igazságosan ítél és harcol. A szeme pedig olyan, mint a tűz lángja… Vértől ázott ruhába volt öltözve, és ez a neve: Isten Igéje.” (Jel 19,11-13) A Jelenések könyvében ezzel kezdődik a gonosz legyőzése, a pogányság megsemmisítése.

Így lesz érthető a zsoltár és a festmény kompozíciós hasonlósága: elhagyatottság és bizalom egy versben és egy vásznon. A Golgota elhagyatottságától a Lélek erejével elindul a bizalom zarándokútjára a győzedelmes fehér lovas: Isten Igéje. Beteljesedik zsoltár szava és megvalósul a missziós parancs: él és terjed Isten Krisztus arcú Igéje, az Evangélium. „Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek, az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek.” (Zsolt 22, 38) Az élő Ige terjedése Jézus Krisztus eleven jelenlétét bizonyítja a világ idő- és térbeli végső határáig. A halál ilyen értelemben is az Ige örök életének kezdete. A kezdetben volt Ige Jézusban testet öltött, most pedig a test visszalényegül Igévé. Az ábrázolhatatlan feltámadás így mégis felsejlik a Consummatum est gondolatvilágában.

Keresztesné Várhelyi Ilona

Fotó: Munkácsy Mihály, Golgota című festménye - Debrecen, Déri Múzeum

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye