február 2020

Az elsőcsütörtök a hónap első csütörtöki napja, melyet az Egyház az Oltáriszentség tiszteletének szentel. Ezt a napot általában szentórával, egész napos szentségimádással ünneplik. Továbbá az elsőcsütörtök felkészít az elsőpéntekre is.

„A jövő egyházáért mindannyian felelősek vagyunk a jelenben. Ezért most kell imádkoznunk azokért, akik igent mondanak Krisztus hívására, és vállalják, hogy Krisztus mellett átalakuljon szívük, gondolkodásmódjuk, mint az apostoloké és a tanítványoké. Ezért engedelmeskedve Krisztus akaratának, kérjük az aratás Urát, hogy támasszon papi és szerzetesi hivatásokat az egyházmegyénkben élő családokból” – ezekkel a gondolatokkal és szándékkal vezérelve alapította meg Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye főpásztora a Szent László Imaszövetséget 2019. Advent I. vasárnapján. A tagok minden nap elimádkoznak egy tized rózsafűzért, valamint elsőcsütörtökönként szentségimádáson vesznek részt, melyet egyházmegyénk papjaiért és új papi hivatások születésért ajánlanak fel.

Eddig a Szent László Imaszövetséghez több száz hívő, köztük családok, házaspárok csatlakoztak nemcsak az egyházmegye területéről. Az imaszövetséghez folyamatosan várják az újabb jelentkezőket a mellékelt jelentkezési lap kitöltésével. Akik eljuttatják akár plébániájukon keresztül, akár személyesen a csatlakozási szándékukat a Püspöki Hivatalba, azok egy rózsafüzért kapnak tagságuk szimbólumaként az egyházmegyétől.

A Szent László Imaszövetségről részletesebben olvashatunk a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye honlapján, valamint a csatlakozáshoz szükséges jelentkezési lap is itt található: http://www.dnyem.hu/index.php/item/2614-szent-laszlo-imaszovetseg

 

Elsőpénteken pedig folytatódik a Jézus Szíve Nagykilenced felajánlása, amelyet egyházmegyénkben szintén Palánki Ferenc megyéspüspök hirdetett meg január 1-jén, a Szűz Mária, Isten Anyja ünnepén bemutatott szentmisén, amely segít a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülésben (Jézus Szíve nagykilenced, kilenc egymást követő elsőpénteken januártól, szeptemberig tart): http://www.dnyem.hu/index.php/item/2715-jezus-szive-nagykilenced-elvegzesevel-keszuljunk-a-nemzetkozi-eucharisztikus-kongresszusra-palanki-ferenc-megyespuspok-ujevi-uzenete

http://www.dnyem.hu/index.php/item/2728-a-jezus-szive-nagykilenced-gyakorlata-nem-mas-mint-egy-felajanlas-szerzodes

Erre a felhívásra is nagyon sok egyházközség csatlakozott egyházmegyénkből. A nagykilenced januári első péntekén bemutatott szentmisék előtt és után – a megszokott elsőpénteki gyónásoktól eltérően – a plébános és káplán atyák meglepetésére a hívek szép számmal várakoztak megtisztulásra a gyóntatószék előtt.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Hitben, közösségben és örömben mottóval első alkalommal rendezi meg az egésznapos egyházmegyei családi, közösségi napot 2020. május 9-én, Nyíregyházán, a Continental Arénában. A MI NAPUNK névre keresztelt nagyrendezvény idei központi gondolata az Eucharisztia lesz. A közösségi napra egyházmegyénk minden korosztályát hívják és várják a szervezők, akik Felföldi László általános helynök és Törő András püspöki titkár atyák meghívására munkaértekezletet tartottak február 4-én, Nyíregyházán az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézetben (ELI).

Az 52. budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) évében hagyományteremtő szándékkal útnak indított, minden generációt megszólító nagyszabású rendezvény lehetőséget teremt az Eucharisztia mélyebb megélésére családjainkban és közösségeinkben, valamint betekintést enged az egyházmegyei fenntartású intézmények életébe is.

A nyíregyházi Continental Aréna nagyszínpadán többek között Fábry Kornél atya, a NEK főtitkára, továbbá Csókay András agysebész és Dánielfy Gergely énekes, előadóművész személyes tanúságtételét hallhatják az érdeklődők, a gyermekeket pedig Nyéky Kálmán atya, majd hagyományőrző játékok és a Kolompos zenekar előadása várja. A rendezvény idején a résztvevők végigkövethetik a kenyér útját a búzakalásztól egészen a kemencéig, kipróbálva a hagyományos kenyérsütés egyes mozzanatait. A kenyér ünnepén pedig az otthon elkészített kenyerek kerülnek terítékre és megáldásra, valamint a zsűri színe elé.

A MI NAPUNK egyházmegyei közösségi nap programjai a kora délutáni ünnepi szentmise liturgiájában teljesednek ki, amelyet Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök fog bemutatni a jelenlévő papokkal együtt.

Ezt követően papok és hívek, kicsik és nagyok, idősebbek és fiatalok az Arénából Nyíregyháza főterén keresztül ünnepélyes menetben kísérik vissza az Oltáriszentséget a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházba. A templom előtti téren a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus himnuszának közös éneklésével mutatjuk meg a világnak, hogy hitben, közösségben és örömben minden forrásunk Jézus Krisztusból fakad, ezért az Eucharisztia a keresztény életünk és küldetésünk forrása és csúcspontja.

A média érdeklődésére is számot tartó rendezvény látogatása mindenki számára ingyenes, de előzetes online regisztrációhoz kötött. A rendezvényt megelőző hónapokban a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye ( www.dnyem.hu ) és a Lelkipásztori Intézet weboldala ( eli.dnyem.hu ), valamint a facebook oldalaink folyamatosan frissülő, naprakész információkkal látják el az érdeklődőket.

Örömhír Sajtoiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az egyeki Szent János Katolikus Óvoda és Iskola a második félévet közös zsolozsmával kezdi Szent Balázs emléknapján, február 3-án minden tanévben.

A hagyomány szerint Balázs örmény származású volt, és olyan példamutató keresztény életet élt, hogy Szebaszte hívő népe püspökké választotta. Keleten a 6. századtól, nyugaton a 9. századtól már, mint a torokbajok ellen védő szentet tisztelték. A Balázs-legenda első képi ábrázolása is a 9. századból származik, mely Rómában Szent Kelemen bazilika altemplomában található. Szent Balázs a diákoknak egyik kedvelt védőszentje volt, napját fényesen megünnepelték. Innen ered a balázsjárás szép szokása is. Az iskolás gyermekek házról házra jártak. Adományt gyűjtöttek, iskolába toboroztak, köszöntőket mondtak. A perselybe összegyűjtött pénzt az iskola vagy a templom céljaira fordították, az ajándékképpen kapott tojást eladták, a szalonnát megették.

A Balázs-áldásról így írt Pilinszky János: „Február 3-án Szent Balázs ünnepe. Sokaknak már csak gyermekkori emlékük van róla, mert ugyan– mondja a kételkedés – megvédhet-e valakit a toroknyavalyától a kétkarú gyertya fényében osztott áldás? S kik így gondolkodnak anélkül, hogy érzéseiket közelebbről megfogalmaznák, leginkább a babonák vagy legjobb esetben a „ránk ragadt szokások” közé sorolják. De vajon babonás-e a hívő, vagy csak egyszerű szokásnak tesz eleget, aki ezen a napon az oltár elé járul, s a hajdani szent püspök mennyei közbenjárásáért könyörög az arcába világító gyertyafényben? (…) Aki hívő, a Balázs-gyertyák fényébe térdepel, még ha arra kérné is Szent Balázs közbenjárását, szíve legmélyén, legvégül mégse a „közvetlen csodára” számít. Annál szinte többet és mélyebbet remél: a szent közbenjárását Istennél. Legvégül tehát Istenre bízza kérését magát is. Igen, aki a Balázs-áldást magára veszi, Isten végső irgalmába vetett bizalmának adja tanújelét. Nem szokás és nem is babona, hanem Isten irgalmába vetett végső, s nagyon is felnőtt bizalmunk megvallására szép alkalom hát a szent ünnepén az oltárrács elé térdelnünk.”

Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is a Gödöllői Kántorátus tagjaival együtt imádkoztak intézményünk diákjai és pedagógusai, Balogh Péter Piusz gödöllői apát úrral, valamint Lukács Gábor Imre atyával és dr. Sztankó Attila máriabesnyői plébánossal, akik szintén megtisztelték közösségünket jelenlétükkel. A vesperást követően a diákokat és a tanárokat Balázs-áldásban is részesítettük.

Plébániateam
Fotó: Bódi Viktor

 

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fiatal papjai részére tartottak továbbképzést február 3-4-ig Debrecenben, a Püspöki Hivatalban. A lelkinapokat Palánki Ferenc megyéspüspök meghívására Gáspár István nagymarosi plébános, az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatója vezette. A találkozó alatt Gáspár István atyát az Országos Lelkipásztori Intézetről (OLI) kérdeztük.

– Az elmúlt évben volt 30 éves az Országos Lelkipásztori Intézet, 1989-ben Paskai László bíboros, prímás alapította, hogy megújulást hozzon az ország egyházmegyéinek pasztorációs életében. Mi a szerepe, a feladata az intézetnek? Három évtized távlatából hogyan értékelné az elmúlt időszakot? Elérte-e a kívánt célját?

– Nagy elődeim voltak. Tomka Ferenc, Brückner Ákos Előd OCist, Blanckenstein Miklós, Nobilis Márió atyák, és 2011-től vezetem én az intézetet. Azt látom, hogy az OLI mindig is kereste az identitását. Európában sem mindenhol található országos lelkipásztori intézet. Van, ahol csak kezdeményezés történt, de nem tölti be funkcióját, de Olaszországban pl. minden egyházmegyében van lelkipásztori intézet. Magyarországon az OLI a német katolikus egyházban működő szervezet mintájára jött létre.
A magyar katolikus egyház szervezeti felépítése is egyházmegyei rendszerű, ezért központi intézményre igazából nincs szükség. Minden egyházmegye éli a saját életét, a mi feladatunk alapvetően a továbbképzések, szakmai napok szervezése. Ezek közül máris kiemelném a leghangsúlyosabbat, az Országos Lelkipásztori Teológiai Napok-at, amelyet rendszerint Egerben rendezünk minden év januárjában. A magyar egyház pünkösdjének is hívjuk ezt a konferenciát, hiszen igyekszünk a lelkipásztorkodás területén fellelhető legjobb előadókat hívni. Ez a legerősebb és a legtöbb figyelmet, energiát igénylő program. Ettől függetlenül az országos intézetünk besegít a 2020-as őszi budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) feladatainak szervezésébe. A felkészítés éveihez segítséget nyújtó előkészítő füzetek közül kettőt én írtam.

– Említette az Országos Lelkipásztori Teológiai Napok-at, épp a napokban ért véget Egerben, amely valóban nagy népszerűségnek örvend. Mi alapján választják ki a témákat?

– Mindig az adott aktualitást figyelembe véve határozzuk meg a témákat, követjük a világegyházban tapasztalt kezdeményezéseket, megmozdulásokat, új evangelizációs lehetőségeket, a nemzeti irányulást, a Magyar Katolikus Püspöki Kar kezdeményezéseit, a meghirdetett különböző hitéleti éveket, pl. családok évét, hit évét stb., és természetesen most a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Mindig van, ami adja magát, ami szembe jön velünk. De ha nincs különleges aktualitás, akkor az életvezetés különböző szegmensei és olyan témák, amire a helyi egyháznak nagy szüksége van, folyamatosan adottak.

– Kiknek szervezik ezeket a konferenciákat?

– A résztvevők száma általában 200-220 fő, a szakmai találkozón a mintegy 80 lelkipásztorral világi munkatársak is érkeznek, mert nagyon fontos, hogy az ott elhangzottakat át tudják adni a helyi közösségekben. Egyedül ez nem menne. Éppen ezért a találkozó alapvetően papoknak és plébániai munkatársaknak szól. Ez itt kemény munkáról szól.

– Visszatérve a lelkipásztori intézet fontosságára, a II. Vatikáni Zsinat feladatként jelölte meg az egyházmegyei lelkipásztori Intézetek (ELI) létrehozását, elsősorban a papság képzésére. Minden egyházmegyének van ilyen intézete?

– Nincs minden magyar egyházmegyében ilyen intézet. A legkülönfélébb feladatmegosztásokkal, lehetőségekkel találkozunk. Van, ahol pasztorális helynök fogja össze az egyházmegyei feladatokat, van, ahol csak referens készít egyházmegyei pasztorális tervet.

– E tekintetben elmondhatjuk, hogy a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében minden adott a pasztorális feladatok maximális ellátására, tervezésére, programok szervezésére, ugyanis Nyíregyházán működik az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet (ELI), Felföldi László általános pasztorális helynök vezetésével. A pasztorális munkát segítve 2017-ben megalakult az Egyházmegyei Pasztorális Tanács. A 27 fős, papokból és világiakból álló bizottság tagjai az esperesi kerületek delegáltjai, valamint olyan személyek, akik a rétegpasztorációs feladatokban (család-, ifjúság-, hivatás-, cigány-pasztoráció), lelkiségi mozgalmakban (cursillo, házas-hétvége, cor-hétvége, alpha kurzus) aktívan közreműködnek. Az EPT elnöke, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, titkára, Törő András püspöki titkár.

Az OLI munkacsoportjainak egyike az egyházmegyei pasztorális helynökök, egyházmegyei referensek közössége, így van rálátása az egyházmegyék pasztorális munkájára. Mit tapasztal?

– Az egyházmegyékben mindenki végzi a maga munkáját lehetőségeikhez mérten. A legkülönbözőbb lelki programokat, fesztiválokat, konferenciákat szervezik, de azt érzem, hogy az egyházmegyék eseményei kicsit hasonlítanak a „Ki mit tud”-ra, ahol mindenki a maga erősségeit, lehetőségeit kiaknázva végzi a feladatát. Nyílván nem versenyről van szó, mégis hiányolom a megosztást, mert így nem profitálunk egymás ötleteiből. Minden évben találkozunk, hogy mégis legyen információáramlás, mert nagyon sok jó ötlet, rendezvény születik egy-egy területen, de nem tesszük ezt közkinccsé. Ez jellemző a hitoktatásra is. A hitoktatók az interneten böngésznek, keresnek jó ötleteket. Sajnos nincs egy olyan adatbázis, ahol egy jól sikerült videót, vagy egy applikációt találnánk. Itt is mindenki megtartja magának a jól letisztult gyakorlati eszközeit. Nyilván nem rosszindulatból, mert a szakembereknek talán eszükbe sem jut, hogy ezt másokkal megosszák. Az OLI-nak lenne egy ilyen szerepe is, hogy ezeket felderítse, közkinccsé tegye. Úgy gondolom, ez a fontos feladat még előttünk áll.

– Lenne rá lehetőség, van olyan felület, ahol ezt közkinccsé lehet tenni?

– Igen, van facebook oldalunk is, ahol ezt akár el lehetne kezdeni. Az OLI és az ELI-k között élő kapcsolat van.

– Egy készülő kiemelkedő programunk megosztásával máris élnék. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Lelkipásztori Intézete ebben az évben készül első nagyszabású, több ezer főt váró rendezvényére Nyíregyházán. A NEK előkészülete jegyében az „Ez a mi napunk” – Egyházmegyei Közösségi Nap-ra több ezer résztvevőt várnak. A minden év tavaszát meghatározó rendezvény hagyományteremtő céllal szerveződik.

Országos kitekintettségben hogyan látja a pasztorációs munkát, melyik területen lát lendületet, illetve miben tapasztal hiányosságot a 21. század evangelizálásának tükrében?

– Folyamatosan úton, a keresés, a tanulás állapotában vagyunk, mindig más-más kihívásokkal kell megküzdeni. Ezeket számtalan negatív tényező is befolyásolja, mint a paphiány, a falvakból városokba való elvándorlás. Nyilván az ember mindig le van maradva. Mire egy kihívásra megtaláljuk a megoldást, a választ, sok idő eltelik, és ami ezzel jár, a negatív következmények sem maradnak el, sok sérülés történik, vagy addigra már ott van a következő megoldandó feladat. Az Egyház a maga lassúságával nehezen tudja ezeket követni és időben reagálni.

Rengeteg kincsünk, értékünk van. Napjainkban azt látom, hogy a magyar egyház közösségei két bestseller könyv üzenetét figyelembe véve szervezik programjaikat, konferenciáikat, illetve keresik a megoldást.
Michael White és Tom Corcoran „Újraépítve” , valamint a közelmúltban megjelent James Mallon kanadai római katolikus pap, püspöki helynök Egyház-felújítás – A megújulás kézikönyve című kötete az, ami utat mutathat, segíthet, lendületet adhat a magyar egyház növekedésében az egyházmegyék pasztorális életében. Mindkettő tengerentúli plébániák története, amely nem jelenti azt, hogy nem adoptálható a mi közösségeinkre. Hihetetlen olvasmányos mindkettő, és egymást kiegészítik. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy egyik sem szakácskönyv, receptgyűjtemény, amely ha követjük az utasításokat, garantáltan ugyanazt eredményezi. Magyarországon általában az Amerikából érkező ötletekhez fenntartásokkal közeledünk. Nem a könyvet kell utánozni, hanem azt a könyv által is sugallt szemléletbeli változást, hogy hogyan lehet egy mindenen túl lévő poszt-keresztény és a hétről-hétre templomainkban ülő passzív fogyasztó réteget tanítvánnyá és aktív kereszténnyé tenni.

Nagyon jó kezdeményezéseket találunk arra vonatkozóan, hogy a templomba nem járó, de szimpatizáns réteget hogyan tudjuk bevonni közösségeinkbe. Erre tökéletesen alkalmasnak találom az Alpha kurzust, de ugyanolyan kihívás a templomban lévő hívőket is tanítvánnyá tenni.

Az Egyház-felújítás című kötet az Alpha kurzusra helyezi a hangsúlyt, a templomon kívülieket szólítja meg, és teszi őket tanítvánnyá. Mallon atya itt arról beszél, hogy tömegek keresnek meg bennünket az utcáról, kereszteléssel, esküvővel, hittanra beíratással, és az Egyház ezeket az embereket hagyja elmenni. Tömegek kopogtatnak az ajtónkon, utánuk sem kell menni, mert ők jönnek hozzánk. Igazából a bennünket megkereső sem tudja, pontosan mit szeretne, nyilván valamilyen szolgáltatást kér. Nekünk viszont észre kell vennünk azt, hogy nekik nem valamire van szükségük, hanem az Istenre. A mi hibánk, hogy csak szolgáltatunk: adunk valamit, anyakönyvezünk, időpontot egyeztetünk, valójában azonban a nem hívőnek nem erre van szüksége.
Az egyházban erre a kihívásra látásmódbeli változással kellene válaszolnunk.

– Visszatérve az OLI feladataihoz, lelkiségi mozgalmak is tartoznak a munkacsoportokhoz. Jelenleg mennyi mozgalom működik? Napjainkban melyek a legnépszerűbbek?

– Időnként össze szoktuk hívni a lelkiségi mozgalmak vezetőit, de számszerű adatokat nem tudok mondani, mert folyamatosan változnak. Vannak élő, vagy éppen inaktív mozgalmak. Jó néhány lelkiségi mozgalom van, amely markánsan meg fog maradni a magyar egyház életében. Igen népszerűek, csak néhányat említve, a karizmatikus megújulás, a Fokoláre, a Cursillo, a Házas hétvége, a MÉCS mozgalom.
Abban látok pozitív elmozdulást, hogy míg 10-20 évvel ezelőtt ezen mozgalmak a plébániák színe-javát megtalálva kiemelték a plébánia életéből, addig napjainkban már pozitív gyakorlat, hogy a lelkiségi mozgalmak tagjai egyben aktív résztvevői a plébániai közösségeknek is.

– Számos, szerteágazó feladat hárul Önre a lelkipásztori szolgálata mellett. Nagymarosi plébános, az OLI igazgatója, előadásokra, lelki napok vezetésére hívják. Nem sok a feladat?

– Isten annyit ad az embernek, amennyit elbír.

- Mindezen feladatok mellett még könyveket is írt. Nemrég két kötete is megjelent az Új Ember Kiadó kiadásában. A Tábor-hegyen – Homíliavázlatok és az Adventi Készülődés – avagy mentsük meg a karácsonyt című kötetek.

Sok talentummal megáldotta Önt az Úr. „Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád” (Mt 25,21).

 Kedves Gáspár István atya, köszönjük a beszélgetést!

A jelenlévő atyák a továbbképzés során szentmiséken is részt vettek. Gáspár István atya homíliájáról készült összefoglalót hamarosan közzétesszük.

 

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fiatal papjait Palánki Ferenc megyéspüspök házigazda fogadta február 3-án, aki jelen volt a kétnapos találkozón. A főpásztor szentmiséket mutatott be a Szent Anna-székesegyházban, este közös zsolozsmán, szentségimádáson vettek részt, valamint személyes beszélgetésekre is invitálta a résztvevő fiatal papokat. A megyéspüspök az évente sorra kerülő lelki napokra ezúttal Gáspár István nagymarosi plébánost, az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatóját hívta meg.

István atya a találkozóról elmondta, a zártkörű, főként műhelymunkának nevezett napokon nagyon mély, őszinte beszélgetések hangzottak el azokról a dolgokról, amelyek őket a legjobban foglalkoztatják. Természetesen pasztorális, gyakorlati feladatokat érintő kérdésekről is beszélgettek, de ehhez folyamosan kapcsolódtak lelki vonatkozású témák, és olyan hozzászólások, amelyekben nehézségeiket, örömeiket osztották meg egymással.

A találkozó végére a Debrecen Televízió stábja is megérkezett, ők a résztvevő fiatal atyák elmélkedéseit rögzítették a később adásba kerülő Erőnk Forrása című felekezeti magazinműsor részére.

A találkozó alatt Gáspár István nagymarosi plébánost, lelki vezetőt, az Országos Lelkipásztori Intézetről, a magyar egyházmegyék pasztorációs helyzetéről kérdeztük.

Az interjú itt olvasható: http://www.dnyem.hu/index.php/item/2748-eszre-kell-vennunk-meg-kell-szolitanunk-azokat-akik-az-ajtonkon-kopogtatnak-beszelgetes-gaspar-istvan-nagymarosi-plebanossal-az-orszagos-lelkipasztori-intezet-igazgatojaval

Örömhír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, a megszentelt élet napján, február 2-án szerzetesi hivatásokért is imádkoztak a debreceni Szent Anna-székesegyházban. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a gyertyaszentelési szertartást követően ünnepi szentmisét mutatott be, amelyen az egyházmegyében szolgáló szerzetesek is részt vettek.

A főpásztor homíliájának bevezető gondolataiban köszönetet mondott a területünkön élő szerzetes közösségeknek, hogy együtt adhatnak hálát Istennek a megszólítottságért, a hivatásért, az elkötelezett életért.
„Ne félj, te kisded nyáj!” (Lk 12,32) A főpásztor elmondta, bár kevés szerzetes él az egyházmegyében, az Úr az ő szolgálatuk, a papság, a keresztény családok révén megszenteli az itt élő embereket, a hívőket és nem hívőket egyaránt. Ők hiteles életükkel bele tudják élni a világba Isten szeretetét.

A szerzetesek azért is hálát adnak a megszentelt élet világnapján, hogy Isten meghívására feltétel nélkül igent mondtak, ami az igazi boldogságot, az életet jelenti. Ők nemcsak a szolgálatukkal, hanem a létükkel is tanúságot tesznek az Istennek odaadott élet lehetősége mellett, elénk élik a keresztény, krisztusi életet.

Az az élet, amely a földi élettel véget ér, nem igazi élet. Az élet él és élni akar. A püspök atya szomorúságának adott hangot egy nem hívő, súlyos beteg sportoló nyilatkozata miatt, aki azt fogalmazta meg, hogy földi életének befejezése után rá már csak az örök sötétség vár. „A haláltól mindenki fél. Megértem a sportoló félelmét, és imádkozom érte, hogy támadjon fel benne a reménység. Isten nem a holtak, hanem az élők Ura, és elég hatalmas ahhoz, hogy mindenkit feltámasszon, megszenteljen magának” – fogalmazott Ferenc püspök, majd Jézus szavait idézte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Aki Jézus Krisztusnak hátat fordít, az az életnek, örök életnek, a több életnek fordít hátat, és az tulajdonképpen maga a halál.

Isten bennünket arra hívott, hogy felülmúljuk az emberi létezésünket, amit természetfölöttivé akar tenni. Azt gondoljuk, hogy a modern technikai vívmányokkal meg tudjuk teremteni, valósítani azt a bűn nélküli életet, a paradicsomi állapotot, melyet az eredeti bűnnel elveszítettünk. Azonban az ember nem képes saját magát a kegyelem állapotába hozni, nem tud saját erőből isteni életet élni. Éppen ezért maga Isten jött el, hogy megszentelje ezt a világot.

Amikor Jézust bemutatták a templomban, maga az Isten látogatta meg az embert a Simeonnal és Anna nevű prófétaasszonnyal való találkozásban. Ők ígéreteket és azt a reménységet hordozták a szívükben, hogy nem látnak halált, amíg meg nem tapasztalják Isten eljövetelét – fogalmazott Ferenc püspök, utalva Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe üzenetére, amelyben az Egyház arra emlékezik, hogy Szűz Mária negyven nappal Jézus születése után bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban.

Agg Simeon, bár ószövetségi ember volt, a Szentlélekből élt, már nyitva volt a szíve az isteni igazságra, üzenetekre. Ez az, amit a szerzetesek megélnek ebben a világban. Nyitott szívükkel Isten üzenetét adják tovább, nem pedig saját programjukat valósítják meg. Ha valakinek saját programja van, ha emberi művet akar megvalósítani az Egyházban, az kudarccal fog végződni. A szerzetesek programja Krisztus programja.

Az Egyház nem olyan intézmény, amelyet saját elképzeléseink szerint kell alakítani, hanem ajándékaival, kegyelmeivel, a szerzetesekkel Isten műve megvalósítására szolgál, középpontja pedig maga Krisztus.

Sokan felteszik a kérdést a világ változására mutatva, hogy az Egyház miért nem követi azt. Nem kell, hogy az Egyház a világhoz alakuljon, formálódjon. Feladata, hogy megszentelje a világot, és átformálja Isten akarata szerint. A szerzetesség és a papság Isten munkatársaiként arra kaptak meghívást, hogy létükkel, szolgálatukkal újra felszenteljék a világot, amelyet a bűn megszentségtelenített.

Végül a megyéspüspök Berecz András mesemondó debreceni előadására, tanúságtételére utalt. A Kossuth-díjas mesemondó beszélt Felicián ferences szerzetes atyáról, akit eltiltottak a működésétől az ’50-es években, ezért egészen másként kezdte hirdetni az evangéliumot. Bábokat készített és az örömhírt vásárokban játszotta el. Berecz András hozzáfűzött gondolataiban elmondta, az evangéliumban Jézus Krisztus kizavarta a kereskedőket a templomból, hogy ne tegyék azt vásárcsarnokká. Felicián atya ezzel a szolgálatával a vásárcsarnokot tette az Atya házává, vagyis megszentelte azt.

A szerzeteseknek is az a dolguk, hogy a világot, ahol a szolgálatukat végzik, az Atya házává tegyék. A szerzetesi, papi hivatások ebben mutatnak nekünk példát. Mi is tegyük az Atya házává a világot, éljük bele a mennyországot nagy szeretettel végzett kicsi apró dolgokkal, hétköznapi cselekedetekkel – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

A szentmise végén Balázs-áldásban is részesülhettek a hívek, mivel az Egyház másnap, február 3-án emlékezik Szent Balázs püspök és vértanúra.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Nem mindennapi élményben lehetett része annak, aki az estéjét január 31-én a debreceni Megtestesülés-templomban töltötte.
„Annyira szerettem volna rendőr, tűzoltó, tanár, pap, focista, és mikor mi lenni éppen, amikor még hittem a mesékben. Mára már „csak” ámulva és bámulva hallgatom ezeket, de még mindig gyermeki szívvel, elgondolkodva, álmokkal tele, s telve. Most épp jegyvizsgáló szeretnék lenni vonaton. Hogy miért? Kibogozom!”

A Megtestesülés Plébánia és a Család a jövő Alapja Alapítvány meghívására lépett föl Berecz András Kossuth-díjas mesemondó, énekes az impozáns templomban.

„Mindig örül a szívem, mikor templomban kell szerepelnem. Közel áll hozzám a Jóisten, ráadásul ezt még otthonról hoztam. Már a középkorban az úgy nevezett „Húsvéti vidámságok”-ban is mesemondók szórakoztatták a népet. Sőt, Spanyolországban ők tartották a húsvéti prédikációkat is. Mindig különleges élmény tehát az Isten Házában fellépnem. Van, hogy egy-egy idősebb hölgy megbotránkozik a meséimen, de akkor mindig megcirógatom a hangommal őket: igyekszem angyal lenni, de néha én is bukfencezem egyet-kettőt.” – kezdte a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye honlapjának adott exkluzív interjújában a sokak által kedvelt mesemondó.

Előadásának címe is utalt a hangulatra, a helyszínre: Isten bolondja! „Emberjavító, magas gondolatú emberekről szól ez az előadás, akik hátra bukfencezve, különleges szavakkal hurcolták nagy területen az okosságokat. De nem úgy, mint az okos emberek, mert az világos, hogy ha okos ember szájába okos gondolatokat adunk, abból unalmas ember lesz. A bolond ember viszont azért értékes, mert a tréfa mázával önti le a mondandóját, ezért hallgatható. Érdekelnek ezek a „bolond” emberek, ezért építettem fel egy témát köréjük.”

Sokakban felmerült az este folyamán, hogy amit hallottak, s láttak, az vajon egyenlő-e a manapság annyira felkapott és divatos stand-up comedy műfajával. „Van egy barátom – zalai fiú –, aki ismerte azt a céget, amely behozta a mozikba a pattogatott kukoricát, biztos sokan emlékeznek rá, nem tartott sokáig ez a vonulat első körben. Aztán jött egy ötlete a barátomnak, csinált egy papírtáskát, rárakott egy amerikai zászlót, s ráírta, hogy Pop-Corn, mindjárt működött a dolog. Ebből kiindulva azt mondhatom, hogy sokaknak jobban esik azt kimondani, hogy stand-up comedy, minthogy mese. 50 éve mesélek; nem a mese hasonlít a stand-up-ra, hanem épp fordítva! Csak a mesében nem rohanok, nem kell percenként egy humort, vagy csattanót mindenáron ellőni, van idő mindenre. Amerikát még fel sem fedezték, amikor már megvoltak a mesemondók. Rokonműfaj a kettő, de ennyi, és nem több!” – mondta el véleményét készségesen az összehasonlítással kapcsolatban is Berecz András.

Palánki Ferenc püspökatya is végighallgatta a Kossuth-díjas művészt, de azt gondolom, hogy nem csak ő, hanem mindenki jókat derülhetett a meséken, s könnyezhetett a megható énekeken. Sőt, Berecz András folyamatosan „tűzben tartotta” a jegyespárokat és a házaspárokat is, ahogy ő mondta, kicsit kiegészítette a jegyes oktatáson hallottakat. Amikre pedig nem jutott idő, arról annyit mondott, hogy majd elmeséli a kalauznak a vonaton hazafelé. Igen, ő egy ilyen ember: nem nagyzol, köztünk él, nem szégyell semmit. Na ezért lennék most nagyon, de nagyon jegyvizsgáló! Hallgatnám még a királyokról, a bolondokról, a szőlőtermesztőkről, a sirályokról, igazából bármiről a meséit, s azt a humort, ami ma sokakban nincs meg, akiknek ez a szakmájuk. „Fontos a humor, a vígasság, a jókedv, a mosoly. Az én véremben van valami, ami mindig a vidámságot keresi. De meg kell hallgatni másokat is, sőt Krisztus mosolyát is meg kell lelnünk, anélkül ugyanis nehéz előrébb jutni. Ha viszont megvan, vigyük el azokhoz is, akik nehezebben találják, de szükségük van rá.” – zárta gondolatait, s magát a szívünkbe a Kossuth-díjas mesemondó.

Palánki István
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Palánki István és Berecz András facebook oldala