Iskola született – 300 éve érkeztek meg az első piarista szerzetesek Debrecenbe
1719-2019 – Éppen 300 éve annak, hogy piarista szerzetesek érkeztek Debrecenbe, hogy iskolát alapíts...
Katolikus Orvosok és Segítő Foglalkozásúak Kamilliánus Közössége találkozóján vettek részt az egyházmegyénk beteglátogató munkatársai
A Katolikus Orvosok és Segítő Foglalkozásúak Kamilliánus Közössége meghívására ünnepi szentmisén, ma...
Iskola született – 300 éve érkeztek meg az első piarista szerzetesek Debrecenbe
Iskola született – 300 éve érkeztek meg az...
Katolikus Orvosok és Segítő Foglalkozásúak Kamilliánus Közössége találkozóján vettek részt az egyházmegyénk beteglátogató munkatársai
Katolikus Orvosok és Segítő Foglalkozásúak Kamilliánus Közössége találkozóján...
„Értünk lett élet ez a bor és a kenyér,  Őáltala, Ővele, Őbenne Tied vagyunk…”– Nagysikerű találkozót tartottak Fábry Kornél atyával a nyíregyházi gimnáziumban
„Értünk lett élet ez a bor és a...
Isten nem ócskaságokat bízott ránk, hanem az Ő szeme fényét, a szegényeket – Böjte Csaba atya tartott lelkigyakorlatot  az egyházmegye karitász önkénteseinek Máriapócson
Isten nem ócskaságokat bízott ránk, hanem az Ő...
Elemek szűrése dátum szerint: április 2019

Megkezdődött a debreceni Szent Anna-székesegyházban a nagyheti prédikációsorozat április 14-én, virágvasárnap, az este 6 órakor kezdődő szentmisében. Koós Ede, az Egri Hittudományi Főiskola tanára három alkalmon keresztül (virágvasárnap, nagyhétfőn, és nagykedden) tartó elmélkedésében a szent három nap üzenetéről beszél.
A szentmisék előtt már 1 órával több gyóntató áll a hívek rendelkezésére szentgyónásuk elvégzésében. A prédikáció alatt nem lesz gyóntatás.

Koós Ede atya az első alkalommal a kereszt, a kudarc elviselését tárgyalta. Bevezető gondolataiban arról beszélt, mekkora érték az ember Isten előtt. Ezt igazolja az is, hogy Jézus élete — a foganástól, a szenvedésig, majd a halálig — a keresztény ember életének a mintája. Az előadó megemlítette, hogy ha van az Úr számára fontos mozzanat az emberiség nagy családjában, akkor ez a foganás. Tartsuk azt tiszteletben, és vegyük körül óvó szeretettel!

A beszéd során az előadó elsősorban az élet azon szakaszát érintette, ami mindannyiunk számára kevésbé kedves, ha van rá lehetőség, mód, akkor kikerüljük. Ez nem más, mint a szenvedés, a fájdalom, amit a keresztény ember a kereszt szimbólummal fejez ki.

Jézus Krisztus keresztje áldozatként jelenik meg. Mindannyiunk szókincsében jelen van ez a szó, hiszen a mindennapokban mi is hozunk áldozatokat olyan értékekért, amelyekért érdemes küzdeni, fáradni, latba vetni erőforrásainkat. Krisztus keresztáldozata megjeleníti azt az értéket, amelyért az Isten Fiának érdemes volt küzdeni. Értem vállalta a kereszthalált és az egész emberi életet a foganástól kezdve, annak a kereszten bevégződő mozzanatával, és a feltámadással.

Ezután Koós Ede atya Joseph Ratzinger (később XVI. Benedek pápa) keresztről szóló mélyen szántó gondolatairól elmélkedett, és arra kérte a jelenlévőket, hogy alkalmazzák azt saját életükben. Eszerint a kereszt olyan valóság, ami van, nincs emberi életszakasz e nélkül. Ha ezt a valóságot elfogadjuk, mint életünk velejáróját, akkor van lehetőségünk továbblépni, és megválaszolni a kérdést: Miért?
Alapvetően két okból teszi fel az ember ezt a kérdést: Húsvét ünnepére készülve, amikor elgondolkodik életéről, valamint akkor, amikor megjelenik életében a kifeszítettség élménye, állapota. Mit jelent ez?
Egy nagyobb erőt, amely legyőz, akaratom és minden tiltakozásom ellenére kényszerít valamire, hogy átéljem. Az ezzel való tusakodásban, harcban felmerül a kérdés: Miért? Majd amikor megélem, hogy ő győz, karjaimat kitárom és hagyom, hogy keresztre feszítsen és legyőzzön ez a történés.

A legklasszikusabb kereszt a betegség keresztje folytatta beszédét a teológiai tanár. Ez különösen is érzékenyen érinti a ma emberét, hiszen testkultuszban él. Ha a testet éri szenvedés, fájdalom azt az ember nagyon megsínyli. Sok-sok apró mozzanat is okoz keresztre feszített állapotot a gyermekeknek, fiataloknak egyaránt.

A kereszt Jézus Krisztus tanítványai és a mi életünkben is kudarcot jelent, utalt ismét Joseph Ratzinger gondolatára a szónok. Senki sem szereti azt, és ez alól a keresztény ember sem kivétel. Jézus Krisztus életében mire szolgál a kudarc? Tanítványai kudarcként élték meg a keresztre feszítettségét, és a föltett miértekre a választ nem egyik napról a másikra értették meg, mint ahogy a mi életünkben is lassan érkezik meg a válasz.

Ne félj a kudarcaidtól, még ha fájdalmasan is éled meg azokat! Ha felteszed a miértekre a kérdést, akkor tudd, hogy a legnagyobb kudarcot elszenvedőtől, Isten Fiától, Jézus Krisztustól kérdezed. Ahogyan Ő válaszolt a tanítványainak, veled sem bánik majd szűkmarkúbban.
Egy valamit viszont a lelkedre kötött Jézus Krisztus, azt, hogy ebből nem spórolhatod ki saját magadat, nem helyettesítheted az áldozatot senki és semmi mással. Jézus Krisztus számít rád, kéri, hogy hozd magad, mint felajánlott adományt, közben felteheted a miért kérdésedet, és a választ szépen lassan megkapod, miközben az Úr a szenvedésed által átformál. Talán észre sem veszed, és a kudarcaidból egy más dimenzióban sikert kovácsol — fejezte be nagyböjti elmélkedéssorozatának első részét Koós Ede teológiai tanár.

A következő nap gondolatai az ember keresztre feszített állapotáról szól, amikor kimondja, hogy bevégeztetett, és végleg elcsendesül, elhalkul és semmivé válik. Hogyan élte meg ezt Jézus Krisztus, és hogyan részesít bennünket ennek erejében, hogy majd a feltámadásról, az új életről komoly, erős megtapasztalásunk legyen.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Szabó Dávid

2019. április 15., hétfő 15:48

Hídépítők a hit és tudomány között

II. Fides et Ratio – Hit és Értelem multidiszciplináris konferenciát rendezték meg 2019. április 13-án a Debreceni Szent László Katolikus Szakkollégiumban, melynek fővédnöke Palánki Ferenc megyéspüspök volt. A konferenciára olyan szakemberek jelentkeztek, akik elkötelezettek a tudományos kutatásaik bemutatására vallási közegben. A rendezvény célja, hogy különböző szakterületek szólaljanak meg, éppen ezért a szakkollégium egy rendkívül sokrétű, változatos és témákban gazdag találkozásnak adott otthont.

Törő András, a szakkollégium igazgatója arra világított rá, hogy mindnyájan a tudományos élet színterén élünk és mozgunk, és ugyanennek a valóságnak a része a hit is. A tudomány és a hit egy olyan kölcsönös viszonyban állnak egymással, amely megadja a lehetőséget arra, hogy egymásból táplálkozzon a két terület, a közös valóság. Ha a tudományos életünket nem tápláljuk lelkülettel és hittel, akkor az nem telik meg tartalommal. Tartalom nélkül pedig könnyen megérezhetjük a kudarc közelségét. Ha hitünket nem kutatjuk, és nem tápláljuk abból a tudományos színtérből, amelyben élünk, akkor az kiüresedik. A kiüresedett hitet pedig könnyen elhagyjuk. Törő András ezért arra hívta meg a résztvevőket, hogy építsenek hidat a tudomány és a hit között. Azok együttes gyakorlásával és megélésével lehetünk eredményesek abban a világban, ahol Krisztus minden tudomány forrása!


Márta László, a szakkollégium diákja és a konferencia szervezője kiemelte, hogy a szakmaiság és hit olyan alappillére a Debreceni Szent László Katolikus Szakkollégiumnak, amelyet egy családként, egy közösségként élnek meg a fiatalok. A konferencia szervezését és lebonyolítását végig kísérte annak az együtt haladásnak az íze, amelyet a kollégiumi diákok képviselnek. A konferencia napján Márta László ebben a szellemben bátorította társait arra, hogy a szakmai előadásokon és találkozásokon keresztül legyenek fogékonyak és alázatosak világ ügyei iránt.


Bódor Edit, a Főnix Rendezvényszervező ügyvezetője és a Keresztény Értelmiségiek Szövetség debreceni helyi csoportjának vezetője Antoine de Saint-Exupéry fohászával köszöntötte a résztvevőket. Az imában a kis lépések művészetéért imádkozott, amelynek titka a hétköznapokban rejlik: a felismerésekben, a tapasztalatokban, az időbeosztásban, a fontossági sorrendben, a fegyelmezettségben és mértéktartásban, a bátorságban, a kockázatban, az igazságban, a jóságban. A fohász szavai mindannyiunk számára olyan buzdító gondolatokat fogalmaznak meg, amelyek abban segítenek, hogy örömmel tekintsünk az élet kihívásaira és teljes lelkülettel feszüljünk neki feladatainknak:

„Uram… Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére!”

 

Bódor Edit, aki a konferencia védnökeként vett részt az eseményen, életállomásain és hivatásán keresztül beszélt Isten valóságáról, szerepéről és kegyelméről. Arra bátorította a fiatalokat, hogy merjék a hitet munkájuk tengelyeként szemlélni, és merjék belecsempészni Isten jelenlétét a profán mindennapokba. Mindezt pedig tegyék azzal a bizalommal és meggyőződéssel, hogy Isten a megfelelő irányba tereli életük történéseit.


A konferencián három meghívott előadó beszélt saját hivatásáról és arról, hogyan találkozik a hit és a tudomány. Három különböző szakterület szólalt meg, akik más és más lényegi pontot emeltek ki.

Vojtkó Ferenc, a DTV szerkesztő-riportere a médiamanipuláció témakörét képviselte. A reklámok, a hírcsatornák, a közösségi oldalak életünk részei. Könnyen eshetünk azonban abba a hibába, hogy a média vonzó életszerűsége négy fal közé zár bennünket, miközben valóságos emberi kapcsolataink nem épülnek. Éppen ezért a médiát fokozott tudatossággal kell alkalmaznunk. Az előadó feltette azt a kérdést, hogy van-e szükség olyan csatornákra, amelyek egyházi tartalmakat közvetítenek. A válasza egy tapasztalatra alapozott egyértelmű igen volt. Az emberek vágynak olyan mindennapi fogalmak boncolgatására, mint a hűség, az odaadás vagy az ünnep. Ebben az esetben a médiát egy olyan eszközként kell használnunk, amely a hitbéli növekedést szolgálja. Előadásában a tudomány és hit kapcsolatáról Szent-Györgyi Albert, munkája során megfogalmazott gondolatát tolmácsolta: „csodálattal és hálával tartozom az Istennek, hogy megengedte a teremtett világ felfedezését”.

Ki vagyok? Hol vagyok? Mi a feladatom? Mi a célom? Milyen lehetőségeim vannak? Dr. Ilonczai Péter, hematológus az orvostudomány szemüvegén keresztül erősítette meg azt, hogy a hit és a tudomány egyaránt a valóságot közelítik meg, és ezekre a kérdésekre keresik a választ. A tudomány nem minden esetben képes állandó igazságokat képviselni. Mivel a tudomány nem egy statikus, hanem dinamikusan fejlődő valóság, ezért a szakmai életben a tapasztalatnak kiemelt ereje van. Az előadó hangsúlyozta, hogy a világ adta széles kínálatban az egyik legnehezebb dolog nemet mondani a lehetőségekre. Pontosan ezért kell arra törekednünk, hogy megtaláljuk a helyünket. Azzal tudunk előre haladni, ha az adott világunkon belül megteremtjük azt a környezetet, amelyben helyünkön vagyunk, és ebben környezetben pedig állhatatosak maradunk a mindennapi teendőkben. A hivatásunk művelését tudatos jelenléttel, hittel és lelkesedéssel kell végeznünk, mert ezek felülmúlják a hétköznapok küzdelmeit. Mindeközben pedig vigyáznunk és figyelnünk kell olyan ellenségekre, mint az érdektelenség, a pesszimizmus, a félelem, a bizalmatlanság vagy a műveletlenség, amelyek a tudománytól és a hittől is eltávolítják az embert.

Dr. Novák Tibor József, a Debreceni Egyetem oktatója egy 1717-es természeti katasztrófa eseménysorozatán és annak korabeli dokumentálásán keresztül mutatta a be a hit és a tudomány összefonódását. A fennmaradt dokumentáció egy olyan, nem klasszikus értelemben vett térkép, amelynek ábrázolásmódja azt domborítja ki, hogy a halálos katasztrófa egy tudományosan bizonyított természeti jelenség következménye volt, azonban Isten akaratát és Isten gondviselését nem zárhatjuk ki ennek tárgyalásakor. Az előadó kiemelte, hogy a felvilágosodás korában igyekeztek tudományos magyarázatot keresni olyan mechanikai törvényre, amelyeket addig Isten működésével magyaráztak. Számos tudományos magyarázat és előrelépés történt, de egy új fogalom is helyet kapott: a fizikoteológia. Ennek lényege, hogy a természettudományos felfedezéseket közvetlen hitvédelmi célokra használják. Ez erősíti azt a tudatot, hogy minden mögött ott áll Isten, mint mozgatórugó. Az előadó megfogalmazta azt is, hogy a tudományos műhelygondolkodásnak, a szakmai felfedezéseknek két rendkívül fontos alappillére van: a közösség és a kommunikáció. Ez két olyan, emberi kapcsolatra alapozott titok, amelyet nem lehet egyszerűen és könnyen az értelemnek tulajdonítani. Ez egy olyan titok, amely az értelmen túlmutat.


A három előadót, a három megközelítést követően különböző témákban adtak elő a konferencia résztvevői. Érintettük a környezeti nevelés témakörét, amely a teremtésvédelem fontosságára hívta fel a figyelmet. Az előadás célja egy olyan jellegű érzékenyítés volt, amely apró, mindennapi cselekedeteken keresztül törekszik a teremtett világ megóvására, hogy a saját tetteink által globálisan változtassunk a környezet rombolásán. A kényelem és a mértéktelenség olyan társadalmi jelenségek, amelyek erkölcsi kudarcok és környezeti kockázatok sorát vetítik elő. Az előadó három gyakori, problémaalapot adó jellemzőre világított rá: irigység, önzés és lustaság. Ezek egyaránt hitünk és környezetünk ellenségei.

Az előadások során számos gondolatébresztő kérdéssel találkoztunk. Vizsgáltuk a posztmodern liberális világkép és a kereszténység kapcsolatát, amely az igazság témakörének elemezésére vezetett rá. A mai világban gyakran hangsúlyt kapnak olyan önmegváltó nézetek, amelyek a helyes utat relatív szemszögbe helyezik. Ezért fontos tudatosan felhívni a figyelmet a Szentírás viszonyítási alapként szolgáló szavaira, a krisztusi keskeny útra és Jézusra, mint abszolút igazságra. Gondolatébresztőként tekintettünk rá Albert Camus munkásságára, aki Sziszüphosz mítoszán keresztül elemzi a bűn, a szabad akarat, a nagyravágyás kérdéskörét. Az előadó a felelősségre hívta fel a figyelmet: arra, hogy a szabad akaratból elkövetett bűneink következményét vállalnunk kell. A megoldás nem a beletörődés vagy az értelmetlen panaszkodás, hanem a felelősségből tudatosan vállat következmény megélése. A konferencián számos további színes téma került bemutatásra: a vallási néprajz tárgykörén keresztül rátekintettünk a papszentelés, újmise és paplakodalom mozzanataira, illetve izgalmas és figyelemfelkeltő plakátok elemzésével kerültünk közelebb a magyar sajtótörténelem egy-egy állomásához.


„Hordozzátok egymás terhét!” Ezzel a bibliai gondolattal zártuk az utolsó előadást, amelyben Orbán Balázs, a Debreceni Szent László Katolikus Szakkollégium diákja és a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központ (DEMEK) munkatársa mutatta be az egyetemen zajló kortárssegítést. Az előadó arra hívta fel társai figyelmét, hogy bátran merjék megismerni a segítségkérés és segítségnyújtás kultúráját egy olyan világban, ahol a kegyetlenség miatt szívesebben bújunk el a négy fal közé problémáink társaságában, mint hogy beszéljünk azokról. A kortárssegítést egy olyan öntevékeny csoport végzi, akik célja, hogy ezeket a problémákat kihozzák a falak mögül. Hogyan és miért teszik mindezt? A kortársság titka a hitelességben rejlik. Egyetemistaként egy közös valóságban élnek, és hasonló élethelyzetekkel találkoznak a segítők és a segítségre várók. Rendszeres konzultációkon és közösségi élményeken keresztül a DEMEK kortárssegítői arra törekednek, hogy nyomot hagyjanak a fiatalokban és felépítsék azt a biztonságot, amelynek alapja a bizalmi viszony. Ez egy olyan érték, amelyből hiányt szenved a világ.


Stressz, feszültség, identitáskeresés, a nyitottság hiánya, depresszió, közömbösség. Ezek mind olyan fogalmak, amelyek élő problémaként vannak jelen. Ezek felismerését, kezelését és a problémákban való eligazodást segítik és erősítik az egészséges emberi kapcsolatok és beszélgetések. A lelki és testi egészség kialakításának és megőrzésének egyik mozgatórugója pedig a hittel való szemlélés. Ennek a szemlélésnek adott lehetőséget a II. Fides et Ratio – Hit és Értelem konferencia is, amelyre a jövő évben ismét várunk minden érdeklődőt!

Hálásan köszönjük a tartalmas időtöltést!

Évek óta hagyományként van jelen Pócspetri római katolikus egyházközségében, hogy keresztutat járnak a település utcáin, amelynek első állomása a római katolikus templom, az utolsó stáció helyszíne pedig a település temetője. A keresztúton Szenes István plébános vezetésével a Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért Közössége, az egyházközség képviselő testülete is részt vett.

A képriportot Holp Andrea készítette

 

Keresztút, írta: Jelenits István

1. Jézust halálra ítélik

Nemcsak a halált vállalta értünk, hanem az elítéltetést is. A főpap istenkáromlónak mondja. A nép, amelyből származott, megtagadja, és a gyilkos Barabbást választja helyette. A római helytartó mossa a kezét, de politikai meggondolásból mégis kimondja rá a halálos ítéletet. Ő ártatlanságának tudatában szótlanul áll bírái előtt. Nem sértődött, nem burkolózik gőgbe. A tömeg kiáltozásából, Kaifás és Pilátus szavából az Atya akaratát igyekszik kiolvasni. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Ő áll előttem mindenkiben, akit ártatlanul elítélnek az emberek. És én próbálok-e függetlenedni az emberek véleményétől, ha mások megítéléséről esik szó? Viszont igyekszem-e sértődés nélkül, szelíden fogadni, ha engem bírálnak? Keresem-e az ügyetlen, vagy bár igaztalan emberi szóban az Atya útmutatását?

2. Jézus vállára veszi a keresztet

A meggörnyedő emberi test nem olyan, mint a mérleg. Nem kilóra méri a rárakott terheket. Könnyen emeli azt, amit jókedvvel cipel, sokszorosan nehéz neki az értelmetlen teher. Mi volna keservesebb a kereszthordozásnál? Krisztus akarta látni a láthatatlant: hogy értelmük van ezeknek a botorkáló, utolsó lépéseknek is. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Ma is így hangzik a szava: Aki követni akar, vegye föl minden nap a keresztjét, és úgy kövessen. Meglátom-e őt a keresztje alatt roskadozóban? És elfogadom-e – naponta – a magam keresztjét?

3. Jézus elesik a kereszt alatt

Nem az erősek, a hősök, hanem a gyöngék halálával akart meghalni. Mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve. A gyöngeségben is. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Őt akarom látni mindenkiben, aki megszégyenül mellettem testi gyöngesége vagy szellemi képességeinek fogyatékossága miatt. Igyekszem segíteni rajta, gyöngéden, mégis erősen. A magam gyöngeségét pedig próbálom úgy fogadni, ahogyan ő az első elesést. Türelmesen, fölháborodás nélkül, szinte derűsen.

4. Jézus találkozik édesanyjával

Máriának Jézus szenvedése fáj, Jézusnak most mindennél jobban az, hogy Máriának szomorúságot kell okoznia. A társadalom kitaszította magából, de vele osztoznia kell a legnehezebben is. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. A szeretet és a szenvedés titka ma is egymásba fonódik. Tudom-e tisztelni ezeket az egyéni élet szűk határait fölpattantó erőket? Aggódó édesanyámat, barátaim szüleinek fiúkat-féltő szeretetét?

5. Cirénei Simont kényszerítik, hogy segítsen Jézusnak

Tanítványai elfutottak mellőle. Péter háromszor meg is tagadta. Egy vadidegen ember segítségére szorul. Az is csak kénytelenségből veti vállát a keresztje alá. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Akkor van hozzám legközelebb, amikor legjobban szorongat elhagyatottságom fájdalma és szégyene. Ilyenkor az, aki mégis segítségemre siet, bizonyosan az ő követe.
PPEK / Keresztút gyűjtemény 79

6. Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak

Milyen ügyetlen, alkalmatlan segítség! De Jézus elfogadja és bőkezűen megjutalmazza ezt az asszonyi leleményt, bátorságot. Megtörülközik s a kendőn véres arcának mását ajándékozza Veronikának. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Kifosztottan is elég gazdag ahhoz, hogy megjutalmazzon minden szeretetből fakadó cselekedetet, szikrányi bátorságot, villanásnyi leleményt. Nem engedem, hogy legyőzzön a rossz, az „úgyis hiába” egykedvűsége. Nekem kell jóval legyőznöm a rosszat.

7. Jézus másodszor is elesik a kereszt alatt

Meg kell szoknia, hogy botladozva jár, hogy meg-megcsuklik a térde. Szeme-szája porral teli, s amikor tájékozódni próbál, kavargó lábakat lát mindenfelé. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Ráismerek-e az öregekben, akiket porba ránt a betegség s a kor? Vagy úgy gondolom, hogy aki elesett, az megérdemli a sorsát? Figyelmes vagyok-e az elesett iránt, vagy csak bosszankodom, hogy láb alatt van? A szenvedő Jézus szemlélete részvétre és tevékeny, segítő szeretetre nevel.

8. Találkozik a síró asszonyokkal

Mária részvétét elfogadta, Veronika figyelmességét gazdagon megjutalmazta. Az asszonyok sopánkodását azonban visszautasítja. „Jeruzsálem leányai, magatokat sirassátok!” (Lk 23,28) Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. A teste megtört a kereszt alatt, s a szíve nem keményedett meg. De el se lágyult. A részvétet elfogadta, de szánalomra nem szorul. Tőlem se levegőverdeső nagy szavakat vár, inkább azt, hogy komolyan magamba nézzek.

9. A harmadik esés

Az utolsó lépések a legnehezebbek. Micsoda „finis” ez, milyen nehéz újra fölállni, összeszedni a test és a lélek legvégső, maradék erejét! Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Tőlünk sem azt kérdezi, hányszor botlottunk el. A hűségünket kéri számon, hogy tudtunk-e fölállni. Hagyja, hogy átéljük a legvégső szorongást, erőnk fogytán, amikor mégis nekivágunk.

10. Jézust megfosztják ruháitól

Nem a ruha teszi az embert. De Jézust mégis emberségének utolsó védő páncéljából akarják kiforgatni, amikor levetkőztetik. Nem viselt soha gazdag, pompás ruhát. De varratlan köntösét Mária szőtte. Épp ezért tépik le róla. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Amint csupasz testtel megáll az emberek előtt, senkinek sincs kedve ahhoz, hogy kinevesse. Megérzem-e én is, hogy minden okkal vagy ok nélkül megszégyenített emberben az ő méltóságos meztelensége tárul elém?

11. Jézust rászögezik a keresztre

Mi következhet ezután? Nehéz volt lépni, elbukni meg fölállni, de a mozdulatlanság még rémítőbb. Elernyednek az izmok, elernyed lassan az akarat is. Végtelennek látszó órák kezdődnek most – s az a másik út, amelyet egy helyben, mozdulatlanul és csak egyetlen egyszer jár végig minden ember, de egyszer végig kell járnia mindenkinek. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Úgy szabad, hogy keresztre szögezteti magát. Elnémul, hogy a fájdalom mindenki számára érthető nyelvén tegye szóvá Isten üzenetét. „Ha fölemeltetem, mindeneket magamhoz vonzok.” (Jn 12,32)

12. Jézus meghal a kereszten

Kiáltva halt meg: győzelemkiáltással. Azóta a halál – a mi halálunk is – kapu, amely az Atyára nyílik. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Értünk halt meg, pedig az igaz emberért is alig hal meg valaki, mi meg bűnösök vagyunk. Térdeljünk le néhány másodpercre ezzel a gondolattal!

13. Jézus testét leveszik a keresztről

Mária nem jajveszékel. Ő az Úr csöndes szolgálóleánya. Szótlan fájdalommal öleli magához a testet, tapogatja végig a hűlő sebhelyeket. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Aki legközelebb van hozzá, azt tünteti ki azzal, hogy szenvedésének és halálának titkába avatja.

14. Jézust eltemetik

Hasonlóvá lett hozzánk a szenvedésben és a halálban, de sírja a húsvéti öröm tanúja lesz. A sürgölődő barátok, akik óvatos árnyként valahonnan most mégis előkerülnek, nem sejtik, hogy harmadnap mire virradnak majd. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Mióta ő Istenre nyíló kapuvá tette a halált, azóta minden emberi szenvedés a megváltás eszköze lehet. Azóta minden könnyes arcon földereng a húsvéti öröm ígérete is.

Köszönjük, Urunk, hogy végigvezettél szenvedéseid állomásain. Add, hogy minden bajunkban a Te keresztutadon tudhassuk magunkat, és a mi életünk útja is a föltámadás dicsőségébe vezessen. Aki élsz és uralkodol mindörökké.

(PPEK / Keresztút gyűjtemény 79)

 

Ökumenikus városi keresztutat jártak Debrecenben, április 14-én, virágvasárnap,. A Déri Múzeum előtti téren ünnepélyes köszöntő gondolatokkal, bibliaolvasással, barkaszentelési szertartással kezdődött Jézus Krisztus halálára és feltámadására való emlékezés elmélkedéssorozata, amelynek témája idén a hazaszeretet volt. Éppen 170 éve ezen a napon történt, hogy a debreceni Református Nagytemplomban, illetve a Református Kollégium Oratóriumában kimondták a Habsburg-Lotaringiai ház trónfosztását, amely a szuverén magyar állam születésnapját is jelentette.

Papp László Debrecen polgármestere köszöntő gondolataiban elmondta, rendkívüli örömöt jelent számára az egyre erősebbé váló, hagyományteremtő debreceni keresztút.
Debrecenben virágvasárnap az emberek kijönnek az utcára a felekezetek vezetőivel, megfogják egymás kezét, és keresztutat járnak, tanúságot téve amellett, hogy a Krisztusba vetett hitnek, egyházi elköteleződésnek van jelentősége 2019-ben is – fogalmazott a polgármester, majd szomorúan hozzátette, sajnos nem mindenhol gondolkodnak így, és talán Európának van olyan része, ahol ezt nem lehetne megtenni. „Azt üzenjük Debrecenből Európának, a világnak, hogy büszke magyar keresztények vagyunk, igyekszünk a lehető legjobban, legtisztábban megélni hitünket és örömmel készülünk a feltámadás ünnepére.” – hangsúlyozta üzenetében a város első embere.

Fekete Károly református püspök a Jézus bevonulásáról szóló szentírási szakaszra utalva elmondta, szívfacsaró bevonulás, furcsa diadalmenet volt az, ami virágvasárnap történt. Jézus, amikor közelebb ért és meglátta a várost, megsiratta, mert „Semmi sem volt a híg fényben valódi, sem a csődület, sem az ujjongás, sem az integető pálmaágak, sem a fejhangon intonált hozsánna, egy álságos jelenet mozgatott bábjai voltunk, nem itt dőlt el a sorsunk” — fejezte ki gondolatait Jókai Anna írónő szavaival a püspök. A győzelem pálmaágai hamar átváltoztak töviskoronává, ezért nem szakíthatjuk ki ezt a vasárnapot a szenvedéstörténet sorából, nincs önállósága a virágvasárnapnak, mert ez a kapuja a szenvedés nagyhetének.
Majd így fohászkodott: „Áldott királyunk, aki az Úr nevében jössz, éleslátást és hallást kérünk Tőled, mert bennünk is összevegyül éljenzés, megrendülés, harag, sírás, és mint egy kiszámíthatatlan érzésáradat, úgy gyülemlik zsigereinkben az emberi indulat. Add, hogy a virágvasárnapi történések mögött táruljon fel a csöndes, bensőséges őszinte valóság. Engedelmességed hatalmasabb az emberi karrierkínálatnál és a gyűlöletbeszédnél, de nagyobb a bekövetkező kínnál, szenvedésnél és megalázottságnál is. Hála neked, hogy mindvégig kitartottál megváltásunkért és nem futamodtál meg semmitől. Hozsánna Dávid Fiának.”

Nagyböjt folyamán szívünket bűnbánattal és jócselekedetekkel előkészítettük, és ma virágvasárnap, nagyhét küszöbén állva az egész egyházzal együtt átéljük Urunk húsvéti misztériumát, vagyis szenvedését, halálát és feltámadását— folytatta a köszöntő gondolatok sorát Palánki Ferenc római katolikus megyéspüspök a barkaszentelési szertartás előtt. Jézus ennek a műnek beteljesítésére indult, amikor bevonult Jeruzsálembe tanítványaival együtt. Ma itt Debrecenben mi is Jézus nyomába szegődünk a keresztutat járva. Erre hívunk mindenkit, hogy fogadja el az Úr jó szándékainkat, és részesítsen bennünket keresztjének és feltámadásának örömet adó kegyelmeiből.

Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek, metropolita arra hívta fel a figyelmet, hogy a megáldott pálmaágakkal, barkákkal a kezünkben hasonlítunk a Jeruzsálembe bevonuló Jézust kísérő zsidó gyermekekhez, akik hozsannát kiáltva fogadták és kísérték Őt. Fülöp érsek kérte, a keresztutat járva lépjünk be mi is Jeruzsálembe, a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésének színhelyére. Ne csak kívülről szemléljük az eseményeket, hanem váljunk élő szereplőivé a Jeruzsálemben végbemenő drámai eseményeknek.

A városi ökumenikus keresztútjárás útvonala volt: Kossuth tér (Főnix szökőkút) – Csonkatemplom – Csokonai Színház – Szent Anna-székesegyház – Kormányhivatal – Régi Városháza – Kossuth tér (Főnix szökőkút)

Az állomáshelyeken az elmélkedéseket Varga Klári Jászai Mari-díjas színésznő, Berettyán Nándor és Berettyán Sándor, a Nemzeti Színház színművészei és Dánielfy Gergely, a Kaposvári Egyetem színművész hallgatója olvasták fel. Közreműködtek továbbá a Debreceni Zenede Pendely családjának tagjai, valamint az aznap rendezett Debreceni Dalárdatalálkozó résztvevői: a Gyimesvölgyi Férfikar, a Köröstárkányi Dalárda, a Pest-Budai Dalárda, a Sárándi Dalárda és a Váradi Dalnokok. Vezényelt Berkesi Sándor Kossuth-díjas karnagy. Kísérte a Debrecen Helyőrségi Zenekar Pál István őrnagy vezényletével.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Szabó Dávid

Jézus Krisztus megváltó szenvedésére, halálára és feltámadására emlékeztek április 13-án, Nyíregyházán, az idén már huszonnyolcadik alkalommal megrendezett városi keresztúton. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megye székhelyén a menet a Seregély István Papi Szociális Otthontól indult, az utolsó állomás elmélkedése pedig a városi köztemető ravatalozójában hangzott el.

 Az ökumenikus városi keresztúton részt vett Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök, Szocska Ábel görögkatolikus nyíregyházi megyéspüspök is.

 Az állomások elmélkedéseivel Seregély István érsek atyára is emlékeztek, hiszen az egyes stációknál az általa írt keresztút szavai hangzottak el: „Jézus Krisztus a keresztút állomásaiban Pilátus ítélőszékétől a kálvária közelében — húsvét napján üresnek bizonyult sírjáig — történt eseményének emlékét hagyta ránk. A keresztút üzenetéből kétezer év óta tanul élni az Ő népe. Végigjárjuk állomásait, hogy élni, halni tudjunk a világban, amelyben Ő a Testvérünk, Eszményünk és Megváltónk lett. Tanítson bennünket a keresztet hordozó Krisztus útja Isten akaratához — minden körülmény között — hűséges és üdvösséges életre.” (Seregély István egri érsek, Eger 1999 nagyböjtjén)

Örömhír sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Gergely Klaudia

Urunk szenvedésének vasárnapján a 10 órakor kezdődő szentmisét megelőzően Palánki Ferenc megyéspüspök barkaszentelési szertartást végzett a templom előtti téren, majd a hívekkel együtt virágokkal, barkaágakkal a kezükben bevonultak a templomba. A passiót, Jézus szenvedéstörténetét, a Szent Anna-székesegyház Szent László-kórusa adta elő.

Palánki Ferenc megyéspüspök ezt követő homíliájában azt hangsúlyozta, a nagyhét kezdetén Isten szeretetének legnagyobb misztériumába lépünk be. Ezekben a napokban kell, hogy megdöbbentsen bennünket Isten szeretete, jósága, értünk vállalt keresztáldozata. Egyetlen számon kérő mondata sem hangzik el felénk, hanem csak irgalmas szeretete mutatkozik meg.

A barkaszentelés utáni bevonulásra utalva a főpásztor kifejtette, ez annak jelképe, hogy a hétköznapi életünkből bemegyünk a megszentelt helyre, belépünk a szent időszakba, Isten jelenlétébe, majd így szólunk: „Hozsanna a magasságban!”, amely azt jelenti: „Segíts hát bennünket a magasságból!” Segélykérő kiáltásunk a szeretet, az irgalom Istenéhez szól, Aki mindig meghallgat bennünket.

Szent Lukács, az irgalmasság apostola az általa leírt passiótörténetben bemutatja Isten irgalmasságát. A püspök atya arra a jelenetre emlékeztetett, amikor Jézus visszafordult és ránézett Péterre, miután az apostol háromszor megtagadta Őt. Tekintetében nem neheztelés, hanem irgalmasság, megbocsátás, szeretet látszott. Péter Jézus tekintetét látva döbbent rá tettének súlyosságára és keserves sírásra fakadt. Ugyanilyen irgalmas szeretet-megnyilvánulást láthatunk a kereszten - amit csak Szent Lukácsnál olvashatunk -,amikor a jobb lator rádöbben, hogy Jézus igaz ember.
„Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam országodban.” Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23, 39-43).

Ő az egyetlen ember, akit maga Jézus avatott szentté, ott a kereszten. Ez is irgalmas szeretetének a megnyilvánulása. Ezek a csodálatos képek kísérjenek bennünket nagyhéten, lépjünk be Isten misztériumába, mélységeibe és fogadjuk el szeretetét, jóságát, irgalmát, figyeljünk szavaira és kövessük tetteit, mert nekünk is szól: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Virágvasárnap, április 14-én (az Úr szenvedésének vasárnapja) — a hívek magukkal hozott és kezükben tartott vágott virágait szentelik meg.
A 10 órakor kezdődő szentmisét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatja be. A szentmise előtt a templom bejáratánál a főpásztor barkaszentelési szertartást végez.
A 8:30 és a 18:00 órai szentmisékben az egyházközség fiataljai előadják a passiót. A 8:30-as szentmisére barkaszentelési körmenet 08:15-kor indul a Szent Anna plébániától (Szent Anna u. 21.) a templomba. A körmenet időtartamára a rendőrség a Szent Anna utca, Sumen és Varga utca közötti szakaszát lezárja a gépjárműforgalom elől.
16 órakor kezdődik a városi keresztút, amelynek az elején barkaszentelésen vehetünk részt a Déry Múzeum előtti téren. A városi ökumenikus keresztútjárás útvonala: Kossuth tér (Főnix szökőkút) – Csonkatemplom – Csokonai Színház – Szent Anna-székesegyház – Kormányhivatal – Régi Városháza – Kossuth tér (Főnix szökőkút)

Nagyböjti prédikációsorozat

Virágvasárnap, nagyhétfőn és nagykedden (április 14-16) az esti szentmisében lesz a nagyböjti prédikációsorozatot a templomban, amelyet Koós Ede, az Egri Hittudományi Főiskola tanára tart.

A teljes és minőségi részvétel érdekében a szentmisék előtt már 1 órával több gyóntató fog a hívek rendelkezésére állni szentgyónásuk elvégzésében. Ha szükséges, a szentmisék után is lesz gyóntatás.

Örömhír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Virágvasárnappal megkezdődik a nagyhét, amely Jézus szenvedésén és kereszthalálán keresztül feltámadásának ünnepére, húsvétra vezet el minket. Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való bevonulásáról emlékezik meg a Katolikus Egyház.

A virágvasárnapi szentmise a bevonulásra emlékező körmenettel kezdődik, melynek során a hívek pálmaágakkal és barkákkal köszöntik a templomba bevonuló papot és kíséretét, ahogy egykor a jeruzsálemiek is hódoltak Krisztus előtt. Sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” (Mt 21, 8). A virágvasárnapi liturgia része az a körmenethez szorosan kapcsolódó szertartás, amelynek során a hívek által hozott barkákat a pap megáldja: „Mindenható, örök Isten, szenteld meg áldásoddal ezeket az ágakat, hogy mi, akik most örvendezve lépünk Krisztus Király nyomába, őáltala egykor az örök Jeruzsálembe is eljussunk.”

Egyházunk liturgiája tehát megjeleníti e nagy nap eseményeit. Elsősorban azért, hogy megemlékezzenek arról, amit az Üdvözítő Jézus minden ember lelki üdvösségéért tett. Másodsorban azért, mert Krisztus minden embert maga köré szeretne gyűjteni e bevonuláskor. A hívek lélekben bekapcsolódnak, Jézust kísérik az úton, és megilletődött lélekkel ajánlják fel szívük dicsérő énekét. „Hirdessék a zöldellő ágak és a virágok, / hogy megváltó Királyunk, Jézus Krisztus / harcba szállt a halál fejedelmével, a Sátánnal, / és legyőzte őt saját halála által. / Kiáltsák az olajfaágak szó nélkül is, / hogy Jézusban az isteni irgalom és gyógyítás kenete az egész emberiségre kiáradt.”

Ez a vasárnap az Úr szenvedésének vasárnapja néven ismert a liturgiában és hallhatjuk Krisztus szenvedéstörténetét, a passiót. Az Egyház a liturgiában azt a hitét fejezi ki, hogy a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be, ezáltal megvalósítva a megváltást, amely az emberek számára az örök életet hozta el.

Örömhír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Április 11-én a magyar költészet napját ünnepeljük, és ez egybeesik Debrecen városnapjával is, ugyanis 1693-ban ekkor kapott Debrecen szabadkirályi város rangot. Továbbá ünnepelni jöttek a Kölcsey Központban tartott különleges könyvbemutatóra érkezők is, akik a három debreceni főpásztor húsvétra felkészítő gondolatait hallgatták.

A Hogy a lámpatartóra tegyék című interjúkötetben Elmer István író, újságíró beszélget Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspökkel, Fekete Károly tiszántúli református püspökkel és Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolitával. Mindhárom főszereplő részt vett a csütörtöki könyvbemutatón is, akikkel a szerző beszélgetett azzal a céllal, hogy az olvasó a keze ügyében tartsa a kötetet, erre utal a Hogy a lámpatartóra tegyék kötet címe is. Ez egyértelmű utalás arra, hogy a célja nem más, mint hogy világosságot gyújtson, de nem kívül, mint a lámpa, hanem belül, a lelkünk mélyén. Karnyújtásnyira legyen, ha elbizonytalanodunk, ha valahol sötétséget érzünk. A lélekvilágító gondolatok megfogalmazói elmondták a könyvbemutatón, hogy először a cím született meg, utána íródott meg maga a könyv.

A könyvbemutatón részt vett Papp László, Debrecen város polgármestere is, aki kifejtette, Debrecen mindig a kereszténység bástyája volt. Nagyon hálás azért, hogy itt példaértékűen megvalósulhat a történelmi egyházak párbeszéde, összefogása, a hit, a város és a vallás találkozása. Az egyházvezetők havi rendszerességgel találkoznak, és nemcsak szervezési tennivalókkal kapcsolatban egyeztetnek, hanem teológiai kérdésekről is folytatnak vitákat. Ám ezek a viták nem romboló jellegűek, hanem egymás és mindannyiunk épülését szolgálják. Ezt a könyvbemutatóra érkezett látogatók is megtapasztalhatták, hiszen a most megjelent kötet szellemisége és a róla folytatott beszélgetés is ezt tükrözte.

Az Elmer István szerkesztő vezetésével folytatott beszélgetés során a könyvnek csak néhány fejezetét ismerhette meg a közönség az időkorlát miatt, de ez is mindenkit meggyőzött arról, hogy nagyon fontos létkérdéseket érint. Az első fejezet a várakozás lényegét fejti ki. Valljuk be, sok problémánk adódik a hétköznapokban ezzel kapcsolatban: a várakozásunk ideges, türelmetlen. Várunk a buszra, várunk a postán, a sorban, kórházi várólistákról beszélünk, és feszültség hatja át a várakozásainkat. Kocsis Fülöp hangsúlyozta, hogy a türelmes várakozás alapfeltétele a bizonyosság, az, hogy valami el fog jönni. Palánki Ferenc atya tudatos készületként értelmezte a várakozást, Fekete Károly püspök úr pedig az örökérvényűséget emelte ki, hogy ami régen hatott, az ma is hat megkérdőjelezhetetlenül. Ezekből a megközelítésekből is látszik, hogy a nagy történelmi egyházak nem kioltani akarják egymás tanításait, hanem kiegészíteni, teljessé tenni azt. Ugyanilyen viszony körvonalazódott az egyházfők között a létbátorság kérdéséről alkotott véleményekben is. A hétköznapi élet bátor tettei és a valódi létbátorság között nagy különbség van. Bátorság kell a hitünk megvallásához is, de a legnagyobb létbátorság hinni abban, amit nem látunk, nincsenek róla konkrét tapasztalataink. Valódi bátorságot jelent Istenbe magabiztosan kapaszkodni, a létezését alapigazságként elfogadni – hangsúlyozta ezt a református püspök, amit Palánki Ferenc azzal egészített ki, hogy ehhez megingathatatlan bizalom kell.

A beszélgetés harmadik részében a hit és a vallás kapcsolata, mibenléte került a középpontba, ami szintén lényeges kérdés a húsvétvárás idején. Kocsis Fülöp atya a hit külső és belső megéléséről beszélt. Ők a templomot is átöltöztetik az ünnepi alkalmakra, a külsőségek a megerősítést szolgálják. A római katolikus egyházi vezető azt emelte ki, hogy a vallásgyakorlás előírásait betartani könnyű: mikor, mennyit ehetünk a böjti időszakban, mikor menjünk templomba, de sokszor az Istennel való kapcsolat ezzel véget is ér. Azt mondjuk: jó volt veled, Atyám, én most hazamegyek, te meg maradj itt a te házadban, és jövő vasárnap újra eljövök hozzád. Csakhogy a hit nem így működik, azt magunkkal visszük az otthonunkba, és azt nehéz megélni a mindennapokban. Még szándékaink ellenére is előfordul, hogy a hozzánk legközelebb álló szeretteinket is földbe döngöljük alkalmanként, amikor éppen nem úgy viselkednek, ahogyan elvárnánk. Ilyenkor van igazán szükségünk a krisztusi szeretet gyakorlására, nemcsak a templomi alkalmakkor. A tanulságokat Fekete Károly püspök úr összegezte: a töltekezéshez szükség van a templomi szertartásokra, de hogy ezt hogyan tudjuk a hétköznapokban megélni, az a templomon kívül derül ki.

Végül – útravalóként – elhangzott a kérdés: Te hol tartasz? A húsvétváró időszak kiváló alkalmat kínál arra, hogy önvizsgálatot tartsunk. Erre a legalkalmasabb időpont a böjti időszak csendje, az elvonulás a világi élet zajától. Ezt az ünnepváró csendet használjuk arra, hogy elővegyünk egy könyvet, és mélyen elgondolkozzunk azon, amit olvasunk. Ez a könyv pontosan ezért született.

Én azt gondolom, hogy az sem baj, ha olvasás után égve marad az a lámpa, és bevilágítja hátralévő életünket, ahogy Kosztolányi Dezső is leírta: „A könyvben nem is az az érték, ami le van írva, hanem amit kiolvasunk belőle. Minden szó arra való, hogy megindítson bennünk egy folyamatot."

Szarka Margit

médiaképzős hallgató

Fotó: Varga Eszter

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök 2019. április 10-én jelentette be, hogy 5 évre — határozott időre — megbízza Kaszásné Tóth Juditot a kisvárdai Szent László Katolikus Gimnázium, Szakgimnázium, Általános Iskola, Kollégium és Óvoda vezetésére.
Kaszásné Tóth Judit — aki jelenleg a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola intézményvezető-helyettese, 2019. július 1-től kezdi meg magasabb vezetői tevékenységét.

Kaszásné Tóth Judit így vall pedagógusi munkájáról:

„Nem mindegy, hogy milyen cél áll előttünk és milyen motiváció mozgatja cselekvéseinket. Meggyőződésem, hogy amit egy katolikus oktatási-nevelési intézményben közösen építünk, azt önmagunk és egymás ismeretében, segítésében tudjuk tovább építeni. Meghívást kaptunk a hit, a lélek, szellem, tudás katedrálisának építésére, az Egészségünkön való munkálkodásra. Erre érzek motivációt, hogy hagyományainkból táplálkozva, hűnek maradva a kicsiben és felnövekedve a hűségre a nagy dolgokban, munkásból mesterekké váljunk és a mesterré válás útjára segítsük a diákjainkat is.
Bizonyára mindannyian hallottuk már a példázatot a kőfaragó mesterekről. A vándor 3 munkásnak teszi fel a kérdést: Mit csinálsz? Mindhárman ugyanazt teszik, de másképp teszik és más választ adnak a kérdésre. „Nem látod...? , követ török.”; „Pénzt keresek, hogy eltarthassam a családomat...”, s végül a harmadik válasza: „Katedrálist építek.”

Kaszásné Tóth Judit magyar nyelv és irodalom – angol nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár. 1993-tól a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola tantestületének tagja, a magyar, majd a humán munkaközösség vezetője. 2012 augusztusától tevékenykedik a Szent Imre Gimnázium nevelési igazgatóhelyetteseként.
A posztgraduális képzései megválasztásában a szakmai igényesség vezette. Vezetőtanári szakvizsgát a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerezte magyar nyelv és irodalomból. Fontosnak tartotta, hogy olyan szemléletet, látásmódot sajátítson el, amely kifejezi lojalitását az egyházi oktatási-nevelési intézmény iránt. Ezért is választotta első szakvizsgája képzési helyszínének a Pázmányt.
2014 őszén ellenőrzési szakértőként vett részt a pedagógus életpályamodell képzési és minősítési rendszerének kialakítása minőségbiztosításában. 2015-ben az egyházmegye oktatási intézményeiből megszervezett Tehetség munkacsoport vezetője lett egy TÁMOP-os pályázat megvalósításában. 2018 tavaszától monitoring szakértői feladatokat lát el.

Kaszásné Tóth Juditot az új tanévben mutatjuk be olvasóinknak.

Öröm-Hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Free Joomla templates by L.THEME