A debreceni Szent Anna-székesegyház elé is kihelyezték a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust hirdető molinót
Finisben vannak az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületi feladatai. Már csak néhány...
Farsangi mulatságot tartottak a Seregély István Papi Szociális Otthonban
Télbúcsúztató, tavaszváró farsangi mulatságot rendeztünk a Seregély István Papi Szociális Otthonban....
Papnövendékek látogatták meg egykori szeminarista társukat a rakamazi plébánián
Biztosan sokan emlékeznek még arra a felajánlásra, amelyet a 2019-ben pappá szentelt Sziklai Dávid, ...
Dicsőítsük együtt az Urat! – Az egy évvel ezelőtt rendezett Szentlélek szeminárium résztvevői találkoznak Debrecenben, a Szent László-templomban
Közel egy évvel ezelőtt 2019. április14-én kezdődött a Szentlélek szeminárium a debreceni Szent Lász...
A debreceni Szent Anna-székesegyház elé is kihelyezték a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust hirdető molinót
A debreceni Szent Anna-székesegyház elé is kihelyezték a...
Farsangi mulatságot tartottak a Seregély István Papi Szociális Otthonban
Farsangi mulatságot tartottak a Seregély István Papi Szociális...
Papnövendékek látogatták meg egykori szeminarista társukat a rakamazi plébánián
Papnövendékek látogatták meg egykori szeminarista társukat a rakamazi...
Dicsőítsük együtt az Urat! – Az egy évvel ezelőtt rendezett Szentlélek szeminárium résztvevői találkoznak Debrecenben, a Szent László-templomban
Dicsőítsük együtt az Urat! – Az egy évvel...
november 2019

Szenes István FSV plébános, prior (Vianney Testvérek Közössége) vetítettképes előadást tartott „Visszatérés Emmauszból Jeruzsálembe. Közös felelősségünk a felnövekvő nemzedékért” címmel november 9-én, Pócspetriben az Életek az életért – III. Életvédő Konferencián.

István atya útkereső gondolatait Ferenc pápa Christus Vivit kezdetű apostoli buzdítása ihlette, amely az emmauszi tanítványokról szóló evangéliumi szakaszt ajánlja vezérfonalul az ifjúság irányába folytatott lelkipásztori küldetésnek. Fontos tisztázni, hogy amikor azt mondom, pasztoráció vagy lelkipásztorkodás, akkor ez alatt mindnyájunk tevékenységét értem, akik bármilyen módon kapcsolódunk – vagy kapcsolódni fogunk – az ifjúság neveléséhez. A végső cél visszatérni Jeruzsálembe, a Jézus által egybehívott közösségbe, ahol vele lehetünk. Isten keres minket. Megtestesül, s emberségében Ő maga „bejár egy belső utat, kríziseket él meg az életében, keresi a küldetését. Ezáltal Isten egészen közel került az emberhez, s így mi magunk is odaléphetünk másokhoz, a kereső fiatalokat is megszólíthatjuk.

Ahhoz, hogy küldetésünk gyümölcsözővé váljon, szükséges, hogy világosan lássuk a célt, illetve azt is, hogy milyen környezet segíti elő a növekedésüket. Az egyik legfontosabb pedig, hogy önmagunkba tekintve megállapítsuk, jelenleg alkalmasak vagyunk-e arra, hogy Jézus rajtunk, mint kísérőkön keresztül elérje az ifjúság szívét. A felnövekvő nemzedék is az emmauszi út kezdetén jár, önmagukra találásuknak útján, miközben megélik a sötétséget, s próbálkozásaik megannyi kudarcát. Sebződnek és sebeznek. A mi feladatunk, hogy az ifjúságot az emmauszi útra vezessük. A végső cél pedig Jeruzsálem. Eljutni abba a közösségbe, ahol fejlődhet, növekedhet, eljuthat ahhoz, akit felismert. Az egyik legfontosabb üzenet, amit el kell juttatni az útkereső fiatalnak: Szeretlek úgy, ahogy vagy. A fára mászó Zakeus kissé nevetségessé teszi magát, miközben keresi Jézust. Talán úgy tudja, hogy keresi önmagát. Ilyen keresés van a magát sokszor nevetségessé tevő fiatalban, amikor bugyuta divatokat kezd követni. Ez egy kiáltás, amit nekünk nem elvárásokkal és feltételekkel kell megtorolnunk. Elfogadott vagy, ahogy vagy – ezt kell elültetnünk a lelkükben. A mondat második fele annak a szívében születik meg, akinek mondjuk: Nem akarok olyan maradni, amilyen vagyok. Ha szabad lennem, szabad változnom. Emmausz útján a gyógyító Jézussal találkozhatunk. Zakeus szívét eléri Jézus álarcokat lebontó szeretete, így talál rá arra, hogy ki ő valójában. S így, ha a fiatal rátalál Istenre, elindulhat Jeruzsálem irányába, ahol lényeges, hogy egy hívó közösség várjon rá. Olyan közösségre van szükség, amely megosztásból él, feltárják az Istennel való találkozásuk élményét, értékelve egymás útját az azonos cél felé.

Az irgalmasság és megbocsátás a második, aminek uralnia kell ezt a jeruzsálemi közösséget, ahol semmit nem olvasnak a fejére az elkóborolt báránynak, így a kudarcok és az elesések sebeit hordozó visszatérők szabadon növekedhetnek Isten feltétel nélküli szeretetének bizonyosságában. Olyan környezetre, otthonra van szükség, ahol a közösség tagjai között a kölcsönös egymás iránti bizalom növekedésnek indul és nyitottak a befogadásra. Ebben a közösségben pedig fontos, hogy mindenkinek legyen feladata. Kell egy közösségi tér, ahol szabadon mozoghatnak, amit magukénak érezhetnek, s ahol önmaguk lehetnek.

Milyen a megfelelő kísérő ezen az úton? A kísérő nem azt jelenti, hogy a krisztusi tökéletesség magas fokán van. A hitelesség ennél sokkal összetettebb. Ahhoz, hogy Krisztusra találjanak azok, akiket kísérünk, éppen az esendőségünk vagy annak felvállalása szükséges. A kapcsolatban szintén Jézus példája van előttünk: a feltétel nélküli szeretet, a kitaszítottaké is. Ez a második pillér. A harmadik pedig a tanítás. Amikor az ember – így a fiatalok is –, megismerik Isten mérhetetlen szeretetét, megszületik bennük a vágy, hogy még többet megtudjanak Róla és viszontszeressék. Ekkor válik igazán befogadóvá a tanításra és a jóra vezető intelemre. Egy személyes kibontakozást segítő, egyszerre gyógyító és tanító lelkigondozás talán segít felfedezni és megélni a Ferenc pápa által megfogalmazott igazságot: A fiatalok nemcsak a jövőben akarnak élni, meg akarják élni a jelent is.

A közösen elfogyasztott ebédet szekcióülések követték. A jelenlévő atyákhoz négy csoportba osztva lehetett csatlakozni, mivel ők vezették a tematikusan felosztott beszélgetéseket. A kialakult csoportokban két fontos kérdés került megvitatásra: hogyan lehet létrehozni, elmélyíteni a tanítás és a közösségi élmény közti harmóniát, s ki hogyan tudna hozzájárulni a maga területén az ifjúság útjához Emmauszból Jeruzsálembe. A kis csoportok tagjai a kellemes eszmecsere során megismerték egymás gondolatait, javaslatait és megosztották egymással tapasztalataikat.

Nadrai-Gergely Klaudia
sajtóapostol, nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház

Életek az Életért címmel harmadik alkalommal tartottak életvédő konferenciát 2019. november 9-én, Pócspetriben, a KOSZISZ Királyfalvi Miklós Katolikus Általános Iskola épületében. A rendezvény a Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért – Krisztushívők egyházmegyei jogú hivatalos társulása és a Magyarországi Billings Központ közös szervezésében valósult meg. A konferencián elhangzott előadások legfontosabb témája idén az Ifjúság és életvédelem volt.

Az eseményt a Fília Ifjúsági Közösség „Születés” című táncjátéka nyitotta meg. A tehetséges fiatalok játéka, az előadásmód, a fényjáték és a zene együtt csodálatosan visszaadta táncelőadásuk mondanivalóját. A jelenlévők arca híven tükrözte érzelmeiket, elismerő pillantásokkal és tapssal jutalmazták a látottakat.

A megnyitót Bosák Nándor, nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök „Az élethivatásokra való nevelés feladatai a családban, az iskolában és a lelkipásztori gyakorlatban” című előadása követte. A nyugalmazott megyéspüspök beszéde kezdetén feltette a kérdést, hogyan definiálható az élethivatás? „Ha nagyon egyszerűen szeretném megfogalmazni, azt mondhatom, hogy élethivatás az, hogy az ember megtalálja a helyét ebben a világban, mégpedig azt a helyet, amit Isten szánt neki és átadja magát annak a célnak, hogy ezt megvalósítsa.” Isten okkal teremtett bennünket, s azt szeretné, hogy megtaláljuk benne azt, amit Tőle kaptunk. S ne csak megtaláljuk, de adjuk is tovább. Senki sem képes egyedül megvalósítani önmagát abban a feladatban, amit Isten bízott rá. Életünkben épp ezért nagy szerepe van a környezetnek, valamint életünk közösségi és szociális tereinek. Az állatvilág kódolt ösztöneivel szemben az embernek aktív módon kell közreműködnie abban, hogy megtalálja a helyét, s életben maradjon.

A hívatásunk megvalósításánál három mozzanatra hívta fel a figyelmet a püspök atya. Mindenekelőtt fontos, hogy önmeghatározásunk során reálisan lássuk, milyen képességekkel, adottságokkal rendelkezünk. Ebben jelentős szerepe van az önismeretnek, ami folyamatos önvizsgálat eredményeként születik meg. Különösen meghatározó a környezet, a szociális háttér, ugyanis minden és mindenki, amivel és akivel találkozunk, hat ránk valamiképpen. A mi felelősségünk, hogy a környezet hatásaiból mit fogadunk be és mit viszünk magunkkal tovább. A felnőttek felelőssége, hogy mit adnak át, a gyermekeké pedig, hogy mit fogadnak el, s mit hasznosítanak mindabból, amit kapnak. „Az iskolának, a nevelésnek az a legalapvetőbb feladata, hogy a lehető legpozitívabb irányban fejlessze és alakítsa ki mindazt, ami egy emberben benne van.” Ez nagyon fontos minden emberi kapcsolatban, a hivatásunkban, s életünk minden területén. Ezek egyik összetevője a szeretet, a másik pedig a felelősségvállalás a másik emberért. Ha ez a felelősségtudat nem születik meg bennünk, könnyedén feladjuk és lemondunk a választott útról. A felelősségvállalásban rejlik tehát ennek mélysége és stabilitása egyaránt. „Nem eszméket tanulunk, hanem életmegoldási mintákat.” Ha őszinte embereket és hazugokat is látunk magunk körül, eldönthetjük, melyik mintát követjük. Az embernek tehát felelősséget kell vállalnia az őt körülvevő világért, a közösségéért, a családjáért, a híveiért, a hivatásáért. „Tanulja meg az ember azt, hogy nem úszunk együtt az árral.” Keresztény módon élni csak úgy lehet, ha a keresztény elveket az életünkben megvalósítjuk ott is, ahol senki sem lát. Fontos, hogy azok, akik ezt megértik, közösséget alkossanak, együtt küzdjenek a jóért és erősítsék egymást.

Bosák Nándor püspök atya tartalmas, tanulságos előadását követően Bakti János, az Apagyi Sütőüzem Kft. tulajdonosa felszelte a Fília Közösség előadásában is bemutatott 12 kg-os kenyeret, amelynek érdekességét az adta, hogy a magyarok kenyerének búzájából készült a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara felajánlásával.

Nadrai-Gergely Klaudia
sajtóapostol/Nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház

"Amikor Jézus Krisztus feltámadása után búcsúzott tanítványaitól, elküldte őket az egész világra, hogy hirdessék az örömhírt. Megígérte, hogy velük lesz »minden nap, a világ végezetéig«. Velünk van tanításában, kegyelmében, szentségeiben, de különösen velünk van az Eucharisztia ünneplésében és az Oltáriszentségben, melyet szentmisén kívül is imádattal veszünk körül.

November 23-án szombaton, Krisztus Király ünnepének előestéjén ismét közös, világméretű szentségimádást tartunk. Vegyünk részt ezen a közös imádáson minél többen, kapcsolódjunk be egyházközségünkkel, közösségeinkkel együtt! Legyen ez a világméretű szentségimádás a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készületünk következő állomása, s éljük át újra Isten megújító szeretetét!" (Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek)

Alkosson minden nemzet egy közösséget, ahogy a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus mottóját adó 87. zsoltárban olvassuk.

November 23-án, szombaton, Krisztus Király ünnepének előestéjén gyűljünk össze minden országban, ezernyi templomban egy óra szentségimádásra, hogy meglássuk Jézust, a „láthatatlan Isten képmását”.
Imádkozzunk mindazokért, akik még nem találkoztak Vele.

Csatlakozz hozzánk te is közösségeddel a https://corpusdomini.iec2020.hu/#/esemenyek oldalon!

Örömhír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök áldásával is megerősítette a november 9-én, szombaton Debrecenben, a Kolping Ház épülete előtt megkezdődött ételosztást. A kezdeményezés során november 1-től április 30-ig tartó krízisidőben hétről hétre, minden szombaton a város több pontján várják meleg ételekkel az önkéntesek a rászoruló embereket.

Csóra Miklós és Oláh Zoltán kezdeményezők örömmel tájékoztattak bennünket arról is, hogy minden hétvégének megvan a maga házigazdája, főző és ételosztó csapata, akik mögött különböző felekezetű köznevelési intézmények, ifjúsági szervezetek, egyházközségek, gyülekezetek, baráti társaságok állnak.

Ferenc püspök atya jelenlétével, gondolataival is melegítette a rászorulók és önkéntesek szívét, amely alkalomra a nyirkos esős órák után még a nap is kisütött. A szeretet hatása a természetben is megvalósult. A püspök atya Szent Pál rómaiakhoz írt levelének egyik gondolatával erősítette ezt meg: „Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára" (Róm 8,19-21).
Isten fiai, gyermekei pedig a Tőle kapott javaikkal ajándékozhatják meg embertársaikat, vagyis a szeretet cselekedeteit hajthatják végre. Szép idő lett, ebben kifejeződik az az öröm is, hogy a mi városunkban, Debrecenben is megnyilvánul Isten szeretete, azzal is, hogy szombatonként meleg étellel várják a rászorulókat. A mai világban sokan úgy gondolkodnak, adok, hogy valamit kapjak a javaim gyarapítására. Vannak viszont, akik azért adnak, mert kaptak képességeket, anyagi javakat, lehetőségeket, és mindezt azért, hogy mások javára fordíthassák.

Aki megvendégeli a rászorulót, Istent látja vendégül. „Ha vendég jön, Isten jön” – erősítette meg az ősi mondással gondolatait a megyéspüspök, majd hálát adott Istennek a vállalkozók, önkéntesek szolgálatáért, jóságáért, amellyel Isten szeretetét mutatják meg, és kérte, hogy Debrecenben minél többen legyenek, akik azt vallják, hogy azért adnak, mert kaptak.

Ezt követően Dancsó Zoltán, a református egyház által működtetett debreceni Reménysugár Nappali Melegedő intézményi lelkipásztora Isten igéjével kért áldást a támogatók, önkéntesek szolgálatára és a nehéz helyzetben élők életére: "Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.... Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg" (Mt 25,35-40).

November 1-től április 30-ig minden szombaton a következő helyszíneken várják meleg ételekkel a rászorulókat:

13:00 órától – Kolping ház” Böszörményi út 1. sz. alatt a Shell benzinkút mögötti épület előtt,

14:00 órától a debreceni vasútállomás környékén az Ispotály, Erzsébet utcák közötti parkolónál

14:50-órától a Klinika melletti parkolóban, a Pallagi úti idősek otthonával szembeni parkolónál.

16:00 órától a ReFoMix Kft. Dobozi u. 2/D. szám alatt található 35 férőhelyes éjjeli menedékhelyének betegszobájában.

Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

II. "Ismerd meg a Szentírást!" tehetségkutató versenyt tartottak Nyírteleken, a Szent Anna Katolikus Általános Iskolában november 7-én.

A Debrecen- Nyíregyházi Egyházmegye tíz köznevelési intézményéből, valamint Pócspetriből, Szerencsről és Tiszanagyfaluból érkeztek a nyírtelki iskolába a versenyző diákok és felkészítő tanáraik. A rendezvényt Pregitzer Fruzsina Jászai Mari -díjas színművésznő nyitotta meg. A gyerekek a versenyt kísérő programon, kézműves foglalkozáson is részt vehettek.

A tanulók 7-8., 5-6., és 3-4. korosztályban mérték össze tudásukat. Az első három helyezett könyvjutalomban részesült, valamint a zsűri különdíjjal is elismerte a felkészülést.

Köszönjük a diákok, felkészítő tanárok munkáját! Valamint óriási elismerés illeti a verseny szervezésében, lebonyolításában részt vevő minden pedagógus és NOKS-os kollégámat és a technikai dolgozókat is.

Helyezéseket értek el:

3-4.osztályos korcsoport

1. Mészáros Emma – Nyírtelek, Szent Anna Katolikus Általános Iskola
2. Papp Anna Dóra – Kisvárda, Szent László Katolikus Gimnázium, Szakgimnázium, Általános Iskola
3. Kozma Eszter – Szerencs, Bólyai János Katolikus Általános Iskola
Különdíj: Kovács Gréta – Kisvárda, Szent László Katolikus Gimnázium, Szakgimnázium, Általános Iskola

5-6. osztályos korcsoport

1. Szamosvári Lilla – Mátészalka, Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi Általános Iskola és Óvoda
2. Sárosi Panna – Nyírtelek, Szent Anna Katolikus Általános Iskola
3. Tóth Tímea – Szerencs, Bólyai János Katolikus Általános Iskola
Különdíj: Háda Hanna – Kisvárda, Szent László Katolikus Gimnázium és Általános Iskola

7-8. osztályos korcsoport

1. Tomcsa Zsolt – Kisvárda, Szent László Katolikus Gimnázium, Általános Iskola
2. Potykó Gergő – Kisvárda, Szent László Katolikus Gimnázium, Általános Iskola
3. Fülöp Réka – Mátészalka, Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi Általános Iskola és Óvoda

Különdíj:

Tóth Eszter – Nyíregyháza, Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola
Bereznai Brigitta – Nyírbátor, Báthory István Katolikus Általános Iskola és Gimnázium
Rácz Mihály – Pócspetri, KOSZISZ Királyfalvi Miklós Katolikus Általános Iskola

Horváth-Bócsi Irén
igazgató
Nyírtelek, Szent Anna Katolikus Általános Iskola

Könyvbemutatóra és kerekasztal-beszélgetésre hívták az érdeklődőket 2019. november 5-én a debreceni Kölcsey Központ Bényi Árpád kiállítótermébe, ahol a Berszán Lajos Magyar Örökség díjas, gyimesfelsőloki iskolaalapítóról készült portrékötetet mutatták be.

A rendezvény házigazdája Bódor Edit, a KÉSZ debreceni csoportjának vezetője és Keresztesné Várhelyi Ilona, a Sziklára Épített Ház Alapítvány tagja volt. Bódor Edit megnyitójában köszöntötte Berszán Lajost, Toldi Éva Szalézi-díjas újságírót, Fodor András püspöki helynököt, a Sziklára Épített Ház Alapítvány kuratóriumi elnökét és Haranghy Sándor építészt, alapítványi tagot, valamint a nagyszámú közönséget.

A beszélgetést vezető Keresztesné Várhelyi Ilona elmondta, hogy a most bemutatott kötet Berszán Lajos atya ötven éves papi szolgálata alkalmából jelent meg. Berszán Lajos egyben a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium alapítója. Az intézmény idén ősszel ünnepli fennállása 25. évfordulóját, fenntartója a Gyulafehérvári Főegyházmegye.

A moderátor emlékeztetett, hogy Debrecenhez több jeles közelmúltbeli esemény fűződik, többek között az emlékezetes Határmegnyitás 1989-ben, az 1956-os események első komoly megnyilvánulása, valamint a Sziklára Épített Ház Alapítvány kezdeményezésében a gyimesfelsőloki iskola és zarándokház építése.

Az emlékkötet szerkesztése – folytatta Keresztesné Várhelyi Ilona – Toldi Éva érdeme, aki arról beszélt, hogy hogyan és mikor ismerkedett meg Berszán atyával. Személyesen 1999-ben, de valójában már korábban látta, hallotta őt, amikor a veszprémi laptól, munkahelyéről, segélyszállítmányt vittek Moldvába, s megálltak szentmisére a fatemplomnál. Már akkor feltűnt neki, hogy az atya milyen szeretettel bánt és beszélt gyerekekkel. Nagy örömmel szerkesztette ezt az emlékkötetet, mely három részből áll: Berszán atya életútjának bemutatásából, az aranymisés köszöntések gyűjteményéből és végül Célba értünk címmel Berszán atya beszámolóinak mozaikja olvasható.

Berszán atya a moderátor kérdésére, miszerint mi jut eszébe Debrecenről, visszaemlékezett a kezdetekre. A KÉSZ debreceni csoportja 1990-ben zarándoklatra készült Csíksomlyóra, és szállást kerestek a két autóbusznyi zarándok számára. Ő talált vendégfogadókat a hívek között, a zarándokok pedig ezt viszonozták, amikor szállást adtak a gyimesieknek 1991 augusztusában, Szent II. János Pál pápa debreceni látogatása alkalmából.

Fodor András, a zarándoklat lelkivezetője is a kezdetekre emlékezett: Az úton, Csíksomlyóból hazafelé benne és a másik autóbuszban ülő Keresztesné Ilonában is megfogalmazódott, hogy zarándokházat kell építeni a Gyimesben, hiszen Szent István király is ezt tette Európa egymástól távoli pontjain. 1990 augusztusában elmentek terepszemlére a lehetőséget felmérni. Akkor nagy árvíz volt, minden víz alatt állt, de egy terület kiemelkedett, egy, a tengerszint fölött 900 m magasan lévő szikla. Ez lett a hely, így a Krisztusra, a sziklára épült ház a valóságban is sziklán áll. A Sziklára Épített Ház Alapítvány 1992 óta támogatja az építkezést, az építmények fenntartását, a növendékeket.

Haranghy Sándor, az épület tervezője elmondta, hogy ő az erdő és a fa – mint építőanyag – szerelmese. Az volt a célja, hogy a keresztény szellemiséget és a nemzeti öntudatot is kifejezze a ház, mely hajlék legyen, ahová betér az ember. A ház mind a négy irányban nyitott, ablakokkal van tele, hiszen a Szentlélek nem fordít hátat senkinek. A Szent Erzsébet név pedig szintén jelkép: az összefogást, az adományokat, a kétkezi munkát, a sokféle támogatást szimbolizálja.

A kötet ajánlásában Tamás József püspök így ír: A „pap bácsi” – ahogy Berszán atyát mindenki nevezi –, megszállottan valósította meg az elképzeléseket. Példaképe Márton Áron püspök, aki jelmondata szerint is – „Nem futamodom meg a munkától” – hasonlóan cselekedett. Berszán atya gyakran emlegeti Márton Áron püspököt, akinek egyik nemes gondolata megtalálható e kötetben is: „A nép a szikla, amelyre egy nemzet élete biztosan épül. Ennek az épületnek viszont két fontos őrtornya van. a templom és az iskola. Ez a két intézmény együttesen és nem külön-külön felelős egy falu, egy nemzet egészséges szellemiségéért és előrehaladásáért.” A „pap bácsi” ennek jegyében munkálkodott évtizedeken át, s így elmondhatta, el is mondta a könyvbemutatón: „Egyetlen egy dolog, amit megköszönhetek az Úrnak, hogy engem választott, hogy én legyek az eszköze.” Ő az iskoláról azt is elmondta, hogy a 25 év alatt egyre többen érettségiztek ott, akik közül sokan továbbtanultak, orvosok, gyógyszerészek, papok, tanárok, egészségügyi dolgozók lettek, de mind megmaradtak egyházias lelkületűnek. Azt is kiemelte, hogy a debreceniek voltak a támogató angyalok, nélkülük nem tudtak volna elindulni, mert a debreceniek emelték ki a falut az ismeretlenségből.

Végül Fodor András elmondta, hogy ma már nagyobb állami támogatással épül tovább az intézmény, de az alapítványuk megmaradt: céljuk az oktatás-nevelés segítése, és ehhez keresnek adományozókat. Mikuláskor ajándékokkal érkeznek hozzájuk, ösztöndíjat létesítettek diákok és tanárok számára, hiszen nagyon nehéz sorsú családok gyermekeiről van szó.

Az eseményen közreműködött Papp István, a Csokonai Színház művésze, valamint a Pendely Együttes gyermekei és fiataljai, akik a Gyimesfelsőlokon tanult népdalokkal ajándékozták meg és köszöntötték az ünnepeltet.

Megjegyzés. A gyimesfelsőloki zarándokház alapkövét 1993-ban tették le, de mivel télen nem tudták volna kihasználni, így újabb döntés született, hogy egy önálló iskola jöjjön létre. 1994 szeptemberében 30 tanulóval indult a létesítmény még különféle helyeken, s végül 1996-ban költöztek be az új épületbe, melynek igazgatója 2007-ig Berszán Lajos volt, azóta pedig ő az iskola lelkivezetője. Ma mintegy 400 tanulója van az intézménynek.

Havas Lászlóné
a KÉSZ debreceni csoportja tagja

Fotó: Kovács Ágners

Névadóját ünnepelte a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti iskola november 5-én. Az ünnepi alkalmon Bosák Nándor nyugalmazott püspök atya a 7-12. évfolyam, Nagy Csaba iskolalelkész pedig az 1-6. évfolyam számára mutatott be szentmisét, ahol Szent Imre életpéldáján elmélkedtek, hangsúlyozva, az örökségét úgy tudják legjobban megélni és továbbadni a diákok, ha a bűn nélküli életet, a szeretetet útját választják, és megtartják Krisztus parancsait. A megemlékezés zárásaként új emléktáblát avattak fel.

Csaba atya ismét elhozta jó barátját, a Marci bábot, amelynek a történetén keresztül az alsós gyerekek Szent Imre életével, példájával és nagyságával ismerkedhettek meg. Az ünnepséget még szebbé tette, hogy az 5. évfolyamos tanulók ezen a napon kapták meg az osztályfőnöküktől a közösség jelképét, a szentimrés jelvényt. Ezzel a felsőbb évesek szimbolikusan is az iskola közösségébe fogadták őket. Az intézménybe újonnan érkező kilencedikesek is e kitűzővel gazdagodtak, melyeket a mise alatt Bosák Nándor püspök atya megáldott.

Az ünnepi percek után a felsőbb évesek választott példaképükről, szentekről tablót készítettek, az általános iskolai tagozat diákjai pedig akadályversenyen mérték össze ügyességüket, végül az iskolában működő Topogó néptáncegyüttes bemutatója és egy közös táncház zárta a diákok ünnepségét.

Ezen a napon az iskola falán elhelyezett új emléktábla megáldására is sor került. A táblát a Kállay-család és a Szent Imre Baráti kör állíttatta Kállay Miklós miniszterelnök fiai: Kállay Kristóf, Kállay Miklós és Kállay András emlékére, akik az intézmény jogelődjének diákjai voltak.
Az emléktábla-avatáson részt vett Kállay Helén és Kállay Kristóf, a Kállay-család leszármazottai, Dr. Andrási Beáta, a Nyíregyháza járási Hivatal hivatalvezető helyettese, Nagy Szabina önkormányzati képviselő, Dohanics László, a Kállay Gyűjtemény megbízott vezetője és a valamikori Királyi Katolikus Gimnázium öregdiákjai.

Az emléktáblát megáldó ünnepségen Komiszár Dénes helytörténész felelevenítette a Királyi Katolikus Gimnázium történetét, amelynek jogutódja a mai Szent Imre Katolikus Gimnázium. A továbbiakban a Kállay testvérek iskolás éveit idézte fel, akik Nyíregyházán ebben a gimnáziumban kaptak útravalót.

A cserkészek sorfala között az emléktáblát Kállay Miklós unokája, Kállay Helén és Tormássiné Kapitány Ágotha intézményvezető leplezte le, Bosák Nándor püspök atya megáldotta azt, majd a megemlékezés koszorúit helyezte el a család, az iskola és a Szent Imre Baráti Kör elnöke, valamint dr. Andrási Beáta és Dohanics László.

Közreműködtek az Alapfokú Művészeti Iskola intézményegység tanárai és diákjai.

Zagyva Klára tanár, sajtóapostol
Fotó: Hubai Levente és Zagyva Klára tanárok

Egy családból több testvért is hívhat az Úr a megváltás szolgálatára. Már az apostolok között is volt két testvérpár: Péter és András, valamint Jakab és János (Mt 4,18-21). Nekünk is volt két szatmári papunk, akik testvérek voltak: Marosi Balázs és István.
Marosi Balázs 2006. május 7-én hunyt el, testvére, István pedig 2019. október 9-én.

A marosi testvérek igen ragaszkodtak az édesanyjukhoz. Anyáknapjára mindig igyekeztek szüleikhez és Annuska húgukhoz. Miért volt fontos nekik ez a nap?
1945. január 6-án Mérkről 264 személyt gyűjtöttek össze, kizárólag német nevük és sváb származásuk miatt, hogy jóvátétel címén, kollektív bűnösséggel megpecsételve hurcolják el őket a nagy Szovjetunióba. Persze „csak egy kis munkára” (malenkij robotra), amiből 38 hónap lett azok számára, akik egyáltalán hazakerültek. A paptestvérek édesanyja, Karácsonyi Anna is ezek között volt. Fegyveres katonák kísérték őket Nagykárolyba, a kertek alatt, hogy még véletlenül se találkozzanak hozzátartozóikkal. Aztán marhavagonokba zsúfolva, 18 nap után, a túlélők, éhesen elcsigázottan, betegen érkeztek a Donyec medencébe, Konstantinovskába, ott egy cin-gyár lágerében embertelen körülmények között éltek a „bűnösök.” Hodályba terelték őket, amelyen nem volt se ablak, se ajtó, se ágy, se fűtés. Az étel roppant kevés és szinte ehetetlen volt, miközben nehéz munkát végeztettek velük (romeltakarítás). Később, amikor Anna a gyár kolhozába került, már titokban ehetett a tehenek és sertések eledeléből.

A Marosi fiúk szülei mindig, akkor is szerények voltak, amikor fiaikat az oltár szolgálatában láthatták, mert tudták, hogy az Isten „méltatta tekintetre” (Lk 1,47) őket. Az ő neve legyen szent és áldott.
Testalkatilag nagyon különböztek a fiúk gyermekkoruk óta, de érdeklődési körük hasonló volt volt, mindkettőt érdekelték a műszaki dolgok. Ministráns korukban mindig a plébánián sündörögtek, s amíg mi odabent beszélgettünk, ők megmosták a motorunkat, felfujtatták a kerekeket, kisebb javítást is elvégeztek. Balázs egy biciklilánc biztosító kapcsának javítása miatt vesztette el bal szemét.

Egy évvel korábban (1976. június 20.) szentelték pappá, mint bátyját, aki katonaidejét is letöltötte. Különleges volt az a nap. A mérki templomban dr. Kovács Endre egri segédpüspöknek ez volt az első papszentelése. Marossy Józsefet és Marosi Balázst pappá, Marosi Istvánt pedig diakónussá szentelte.

Marosi Balázs egy évig Nyírcsaholyban volt káplán, de nem érezte jól magát, ezért elhelyezését kérte. Fehérgyarmatra került Tircsi István mellé. (Akkor még a szatmáriakat nem küldték más egyházmegyébe.) Bár nagyon szerette főnökét, de önálló életet akart élni, így került Szatmárcsekére. Kápláni státusa nem változott. Csak 1981-ben kapott ugyanoda plébánosi kinevezést. Kitalálta és 1989-ben megszervezte a fiatalok számára a „tisztító táborokat” hogy a sok szamárságot, amivel az iskolákban tömték a fejüket, részben felejtsék el, részben tegyék helyre. Tette mindezt állami tiltás ellenére, de a szatmári papok és a szülők örömére. 1995-ig számtalan, főleg a tiszaparti (Szabó-szeg) vadkempingben ütöttek sátrat.

Később a főpásztor Márokpapit és Beregsurányt is gondjaira bízta. Ebben az időben a Máltai Szeretetszolgálat buzgó munkatársa is volt. Sokat segített, főleg a kárpátaljai magyarokon. 2006. május 7-én, vasárnap reggel váratlanul elhunyt Beregsurányban. Éppen anyáknapja volt...

Marosi Istvánt csak 1977. június 9-én szentelték pappá Egerben. Jánkmajtison lett káplán, de egy éven belül ő is önálló életet kezdett Csegöldön, amit plébánosa nem is vett nagyon a szívére. Érsek úr kihelyezett lelkésszé nyilvánította, majd plébánosa halála után (1984) kinevezte csegöldi plébánossá. Innen látta el Jánkmajtist is, míg bonyodalmas huza-vona után ez alól a feladat alól a főpásztor felmentette.

Szerette a munkát. A mezőgazdasági munkában is részt vett.
Filiáinak nem volt se szeri, se száma. Különösen, amikor hozzákapcsolták a csengeri, majd a zajtai plébániát. Több mint 10 miséző helye volt. A sok fizikai munkában és a lelkipásztorkodásban egyre jobban megfáradt, de segítséget sohasem kért. Végül jöttek a betegségek, de ő mindig „jól érezte magát, és bírta a munkát”, mígnem rövid szenvedés után 2019 október 9-én elhunyt. Mindketten a mérki temetőben nyugszanak, szüleik mellett.

Ahogy Szives Béla pápai kamarás úr („a pusztai pásztor”) szokta mondani: a szatmári papok állva dőlnek a sírba. A Marosi testvérek sok nehézség ellenére is halálukig hűségesek maradtak hivatásukhoz, a szatmári emberekhez, a gyönyörű tájhoz, amely életterük volt. R.I.P.

Varga János nyugalmazott plébános, volt szatmári pap

Grzegorz Górny-Janusz Rosikon: A titok tanúi – Nyomozás Krisztus ereklyéinek ügyében című könyvének bemutatóját tartják 2019. november 14-én, csütörtökön 19 órától a debreceni Szent László Domonkos Plébánia, II. János Pál termében (4027 Debrecen, Füredi út 6.).
A kerekasztal beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatón a házigazda, Szalai Attila publicista, kutató, Grzegorz Górny író, újságíró, szerzővel, valamint Tokodi László OP domonkos szerzetes atyával beszélget.

Ez a könyv több tucat utazás, több száz beszélgetés, több ezer fotó és dokumentum áttanulmányozásának gyümölcse. Megrendítő utazás az időben, Krisztus korától napjainkig, és térben, Szentföldtől Spanyolországig. Annak felfedezése, hogy a mai kor tudósai ("száz oktondi pápaszem") hogyan jutnak ugyanazokra a következtetésekre, mint a zarándokok seregei ("érzés és hit"). Egy történet arról, hogy a tudománynak is szüksége van alázatra.
A könyvbemutatóra mindenkit szeretettel várunk!

Örömhír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2019. november 04., hétfő 13:03

Kamilliánus estét tartottak Ajakon

A  „Szent Kamill Leányai” Szerzetes Közösség Rendházának megáldása előtti napon Kamilliánus estét tartottak Ajakon, a felszentelésének 200. évfordulóját ünneplő Nagyboldogasszony-templomban.

Ezen az estén György Alfréd kamilliánus atya, az osztrák és magyar kamilliánus rendtartomány provinciálisa és Madre Zelia Andrighetti a Szent Kamill Leányai szerzetesközösség kongregációjának legfőbb elöljárója tartottak előadást. A szentmisét György Alfréd atya mutatta be.

Az eseményt bemutató képriportot készítette:

Hasulyóné Rutkai Éva sajtóapostol

Free Joomla templates by L.THEME