2020. május 20., szerda 08:45

„Mint szomorúak, mégis mindig vidámak, (…) mint akiknek semmijük sincs, mégis mindenük megvan” (ld. 2Kor 6, 4-10) – Pócspetri egyházközség élete a koronavírus járvány idején

„…mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája: (…) az igazság hirdetésében kitartva, az Isten erejével, (…) mint akiket halálra szántak, mégis élnek, mint megkínzottak, de belé nem haltak; mint szomorúak, mégis mindig vidámak, mint szűkölködők, mégis sokakat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, mégis mindenük megvan” (ld. 2Kor 6, 4-10).

A koronavírus járvány kapcsán az egyházak elrendelték a templomba járás korlátozását. Ez teljesen megváltoztatta, felborította az addigi egyházi szokások, a szentmisék rendjét, a hívekkel való kapcsolattartás lehetőségeit is. Hogyan oldották ezt meg Pócspetriben? Az alábbiakban erről kérdeztük Szenes István Pócspetri plébánosát.

– Évszázadok óta köztudott, hogy az itt élők nagyon ragaszkodnak a templomukhoz és a papi jelenléthez. A XIX. és a XX. század fordulóján az akkori plébános így jellemezte az egyházközséget: „templomos nép”. Így különösen is érzékenyen érintette a híveket a nyilvános liturgiák ideiglenes szüneteltetése. Azt tapasztaltam azonban, hogy a járványügyi intézkedéseket – betűszerinti pontossággal – betartják az emberek.

– Milyen nehézségekkel kellett szembenézni, a kialakult helyzet milyen új megoldást kínált?

– A „templomos nép” a kijárási korlátozás idején sem hagyta magára az Oltáriszentségben jelenlévő Jézust. Vágytak a templomi imádságra, ezért a hét minden napján betértek egy-egy rövid fohászra olyanok is, akik azelőtt ritkábban vettek részt a közösség ünnepein. A nagyböjt minden napján megújítottuk az oltár előtt elhelyezett imádságot segítő csendéletet és imákat, elmélkedéseket készítettünk, amiket magukkal vihettek a testvérek.

– A településen szolgáló Vianney Testvérek hogyan, milyen formában tudtak a hívek rendelkezésére állni, bekapcsolódni az egyházközség életébe?

– Két kispapunk az Egri Érseki Papnevelő Intézetben maradt, hogy ott – tanulmányaik folytatása mellett – aktívan részt vegyenek az online liturgiákban. Dr. Fodor Ákos testvér, orvosként, közvetlenül a betegek gyógyításában vállalt nagyobb szerepet, de velem együtt nagy része volt abban is, hogy az imádságok és elmélkedések minél szélesebb körben eljussanak a hívekhez.

– Ez a helyzet érintette a keresztények legnagyobb ünnepét, a húsvétot, a szent három napot. Ebben az időszakban egy jó pásztor hogyan tudja összetartani, eljuttatni Jézus üzenetét?

– A szent három nap egy-egy liturgikus elemét sikerült egészen közel vinni mindenkihez. Gondolok itt például a templomi nagykereszt Pócspetri valamennyi utcáján való hordozására, vagy éppen húsvétvasárnap reggel az itt nagy hagyománnyal rendelkező húsvéti étel megáldására kinek-kinek a saját otthona kapujában, vagy a veteményeskertek megáldására a búzaszentelés napján.

– Pócspetriben nem volt lehetőség online szentmise közvetítésére. Milyen formában tudtak a hívek szentséghez járulni?

– Valóban nem közvetítettünk szentmiséket, hisz a technikai feltételei ennek nem voltak adottak. Azonban a rendkívüli áldoztatás lehetőségével élve, minden vasárnap magukhoz vehették a hívek a szentséget. Természetesen egyénileg egyeztetett időpontokban.

– Az otthoni bezártság, az ezzel járó feszültségek hamarabb okoznak lelki és mentális konfliktusokat. Tapasztalta-e hogy a hívek megkeresik a lelki vigasztalás, lelki feltöltődés reményében?

– A bezártság okozhat nehézségeket, de nem csak a „maradj otthonról” szólt az itteniek élete, hiszen megkezdődtek a tavaszi mezőgazdasági munkák, ahol a mozgás és a szabadban való tartózkodás adott. A lelkibeszélgetések persze folytatódtak, sőt, az előírások betartásával a húsvéti szentgyónások sem maradtak el.

– A kormány 2020. május 4-től feloldotta vidéken a korlátozásokat. Így szigorú szabályok szerint lehet szentmisét tartani.

– A templomaink kis belterülete miatt vasárnaponként szabadtéren, hétköznap a templomban mutatunk be szentmisét.

– Mindenki éli az életét ebben az átalakult helyzetben. Próbálunk azonosulni a helyzettel, az előttünk álló időszakkal. Fontos az ima, Isten közelsége, szeretetének megélése. Van mit tanulnunk, min elmélkednünk, hogy megtaláljuk Jézus hívó szavát, közelségét. Mit tanácsolsz az elkövetkezendő időszakra, hogyan éljük meg a mindennapokat, hogyan lehetünk aktív hívei továbbra is az egyháznak és településünkön egyházközségünknek?

– Ez a világjárvány elmélyíthette bennünk, hogy ez a földi élet nem végleges, hanem zarándokút, melyet Isten gondviselő szeretetében bízva érdemes élni. Talán megújulva, tűzzel és Szentlélekkel teli szívvel vallhatjuk ezentúl Szent Pál szavaival:
„…mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája: (…) az igazság hirdetésében kitartva, az Isten erejével, (…) mint akiket halálra szántak, mégis élnek, mint megkínzottak, de belé nem haltak; mint szomorúak, mégis mindig vidámak, mint szűkölködők, mégis sokakat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, mégis mindenük megvan” (ld. 2Kor 6, 4-10).

 

Holp Andrea sajtóapostol, Pócspetri
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

  • Galéria:
    • 1
    • 9e742c00b6831ce5ef1ecffa26793251_XL
    • DSC_1392
    • DSC_1425
    • DSC_1431
    • DSC_1442
    • DSC_1489
    • DSC_1498
    • IMG_6406
    • IMG_6410
    • IMG_6413(2)
    • IMG_6413
    • IMG_6417
    • IMG_6422

Free Joomla templates by L.THEME