2020. április 21., kedd 09:40

Mint ahogyan a kapitány felhúzza a vitorlákat, úgy nekünk is irányba kell állítanunk életünket – Krakomperger Zoltán plébános gondolatai

Hogyan tudjuk elsajátítani azt az üdvösséget, ami Jézus Krisztus húsvéti győzelmével megvalósult? Ennek elsajátítását megnyitja az újjászületés, újjáalakulás vízből és Szentlélekből. A szent keresztség a nyitány, a belépő, és erre még sok minden következik, amely a nyitány elmélyülését eredményezi. – Dr. Krakomperger Zoltán, a debreceni Szent Anna-székesegyház plébánosa gondolataiban az újjászületésről beszélt, amely szükséges ahhoz, hogy az üdvösség útjára lépjünk.

A szent keresztségben a Szentlélek lelkivé, szellemivé formálja az embert. Szent János (ld. Jn 3,7-15) evangélista szemléletében meg kell különböztetni a földi vagy a testi létmódot a lelki vagy szellemi létmódtól. Az üdvözítő feltámadásában kinyilvánult üdvösség befogadásához szükséges az átalakulást a földi, a testi létmódból a lelki szellemi létmódba a Szentlélek foganasította bennünk és folyton tartóan elmélyíti. Ahhoz hasonlóan, mint ahogyan az evangéliumban olvashatjuk: „A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született” (Jn 3,8). Az ember feladata pedig, hogy a Szentlélek újjáteremtő tevékenységének szabad teret engedjen.

Amikor a hajóskapitány érzékeli, hogy a magasból szél támad, akkor a vitorlátokat szél irányába állítja. Felhúzza a vitorlákat azért, hogy befogja a szél erejét. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy nekünk is irányba kell állnunk, rá kell hangolódnunk erre a lelki, szellemi létmódra, amely nem foszt meg bennünket semmitől sem, ami az igaz emberség velejárója. Így vagyunk képesek előrehaladni, azaz a feltámadás misztériumában egyre jobban elmélyülni, rácsodálkozni arra a szépségre, hogy mit kaptunk azáltal, hogy Jézus győzött a bűn és a halál fölött.

Ha értelmünk és akaratunk vitorláit kihúzzuk, ha engedjük, hogy a Szentlélek ereje megtöltse életünket és akaratunkat, akkor nem lesz teher a húsvéti létmód. Ennek csodálatos felvillantása volt a jeruzsálemi anyaegyház harmonikus élete (ld. ApCsel 4,32-37). Közösségben voltak, a hit és imádság közösségében. A húsvéti hitüket életük középpontjába állították, nem pedig a peremére. Így élték át azt a csodálatos változást, hogy immár elfogadták egymást úgy, ahogyan az Üdvözítő elfogadta a megigazult embert.
Ezt az életet akarta ránk árasztani, belénk oltani Szentlelkével az értünk feltámadt, megfeszített Jézus Krisztus – fejezte be gondolatait Krakomperger Zoltán plébános.

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

  • Galéria:
    • 1280px-Mast_zelikvor

Free Joomla templates by L.THEME