2020. április 06., hétfő 07:55

Lásd meg a lehetőséget, és „kelj fel”! – Palánki Ferenc püspök az ifjúsági világnapról

Az alábbiakban Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspököt, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Ifjúsági Bizottságának elnökét Bókay László, a Magyar Kurír munkatársa telefonon kereste meg, hogy ossza meg velünk gondolatait a Szentatyának a 35. ifjúsági világnapra írt levelével kapcsolatban, illetve arról a járvány miatt kialakult különös helyzetről, amelyben a fiatalokat ebben az esztendőben megszólítja a pápa.

Szent II. János Pál pápa 1985-ben a virágvasárnapot az ifjúság világnapjává nyilvánította. Ebből az alkalomból ő és utódai minden évben levélben fordulnak a világ ifjúságához. A hagyományokat folytatva idei üzenetében Ferenc pápa a portugál fővárosban 2022-ben rendezendő ifjúsági világtalálkozóra utal, és az addig előttünk álló két esztendőre egy-egy bibliai részlet átelmélkedésére hívja a fiatalokat. 2020-ra az „Ifjú, mondom neked: kelj föl!” (Lk 7,14), 2021-re pedig a „De kelj fel, és állj talpra! Azért jelentem meg neked, hogy terjesztője és tanúja légy annak, amit láttál” (ApCsel 26,16) bibliai idézet végiggondolását kéri.

– Püspök úr, Ferenc pápa a 35. Ifjúsági Világnapra írt levelének elején többek között arról beszél, hogy az Egyház alapvető dimenzióját fejezi ki az együttes úton levés. Azt is hangsúlyozza a Szentatya, hogy ezen az úton egy-egy fontos mérföldkőnél maga Isten hív minket az újrakezdésre. A világjárvány idején vajon milyen újrakezdésre buzdít bennünket Isten?

– A Szentatya idézi a Christus vivit (Krisztus él) kezdetű, fiataloknak szóló apostoli buzdításában írt gondolatát, melyben arról szól, hogyha eltékozoltad a belső erőt, az álmokat, a reményt, a nagylelkűséget, akkor Jézus úgy áll meg előtted, mint ahogyan az özvegy halott fia előtt megállt, és azt mondta: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” Az újrakezdés tehát a fölállás, felkelés, feltámadás gondolatköréhez kapcsolódik.

Sajnos ez a vírus nagyon félelemkeltő. A halál valóságát mutatja. Biztosan nem véletlen, jelnek is tekinthetjük, hogy éppen nagyböjt idején kapjuk ezt a figyelmeztetést. Persze segítségként is felfoghatjuk.

Segíthet még jobban megértenünk, hogy a sötétség realitás. Valaki úgy fogalmazott, Jézus azért töltött néhány napot a sírban, hogy mi is megtudjuk, a sötétség létezik, ám nem az övé az utolsó szó. A világosság a feltámadás fénye.

Ha ebben elmélyül a hitünk, a fiataloké is, az nagyon jó kiindulópont lehet a továbblépéshez vagy az újrakezdéshez. Újra kell tehát kezdenünk az Istennel való kapcsolatunkat, újra kell gondolnunk a hitünket, az Evangélium értelmezését, hiszen az nem tanrendszer, hanem Isten jelenlétének valósága.

– Ferenc pápa levelében ez a gondolat is szerepel: egykor Portugáliából sok fiatal, köztük sok misszionárius kerekedett fel és indult ismeretlen országokba, hogy más népeknek és nemzeteknek továbbadja Jézussal kapcsolatos tapasztalatait. A több emberöltő óta nem tapasztalt világjárványt átélve a fiatalok miként adhatják át Jézussal kapcsolatos tapasztalataikat?

– Hasonló helyzetben szerencsére még a most idősebb generáció sem volt soha. Ez a tapasztalat, amit most a fiatalok is átélnek, új lendületet adhat az életüknek. Azt is átérezhetik, hogy hitük, Istennel való kapcsolatuk valóban megújulhat, „fel tudnak kelni”. Rádöbbenhetnek arra, hogy „úton vagyunk”, és földi életünk nem a végcél. Életre szóló tapasztalatot szerezhetnek a világjárvány valóságában. Megtapasztalhatják Isten jelenlétét és azt is, hogy csak összefogással lehet legyőzni a járványt, mert mindig egymásra vagyunk utalva, de ebben az időszakban különösen. A Szentatya ír arról is, hogy a fiatalok sokszor tudnak nagylelkűek lenni, például önkéntes szolgálattal. Ezt most is gyakorolhatják, hiszen a hivatalos szervek szerint számukra valószínűleg kevésbé veszélyes a vírus. Ezért ők lehetnek azok, akik bátrabban segíthetnek az idősebbeknek, persze betartva a szabályokat, nehogy megfertőzzenek másokat.

– A járvány vajon a szolidaritást vagy az önzést erősíti majd az emberekben?

– Jó embereknek kell lennünk. Ha bárkit megkérdezünk arról, vajon jó embernek tartja-e magát, biztosak lehetünk abban, hogy igennel fog válaszolni. Ám krízishelyzetben mutatkozik meg az igazi jóság, az önzetlenség, a szeretet. Ilyenkor sokan csak magukra gondolnak. Például hogyan vásárolunk? Figyelünk-e arra, hogy hogy másnak is jusson valamiből? Az utolsó kiló lisztet, rizst, cukrot esetleg átengedjük-e egy kisgyerekes édesanyának vagy mi visszük el? Sok apró lehetőség adódik a szeretet kinyilvánítására. Igyekeznünk kell megmaradni jó embernek, sőt, törekednünk kell arra, hogy egyre jobbá váljunk.

– Ferenc pápa Jézus Naimban tett csodájáról, a halott fiú feltámasztásáról ír üzenetében. Szól arról is, hogy sok fiatal reményvesztett, depressziós, valamilyen függőség rabja. Püspök úr véleménye szerint a járvány felelősebb életre sarkallhatja ezeket a fiatalokat, vagy még inkább depresszióssá, csüggedtté, reményvesztetté teheti őket?

– Úgy gondolom, néhány fiatal csak addig nem veszi komolyan a járványt, amíg a családjában, a közeli ismerősei körében nem történik megbetegedés vagy, ne adj’ Isten, tragédia. Bízom azonban benne, hogy nem kell átélniük ezeket, anélkül is megértik: egyetlen értelmetlen áldozat is sok. Mindannyiunknak meg kell tapasztalnunk, hogy a földi életünk véges. Nem mindegy viszont, hogy ki mit gondol az életről és a halálról. Van, aki úgy véli, az út végén majs a végtelen sötétségbe lép, de az még messze van, ezért ráér a felelősségteljes gondolkodással, most csak élnie kell az életét. Más ezzel szemben azt gondolja, hogy az élete nem az övé, ajándékba kapta másokért, szeretetre kapta. Mi azt valljuk, hogy a halálban Jézus eljön értünk, és az általa számunkra elkészített helyre jutunk, vagyis célba érünk. A fiatalok is megérthetik, nem mindegy, hogyan élnek földi életük során, milyen emberekké válnak. Persze nem szeretek általánosítva beszélni a fiatalokról.
Fiatalkorban gyakran felmerül a kérdés: mi leszek, ha nagy leszek? Ennél azonban sokkal fontosabb kérdésnek tartom azt, hogy milyen ember leszek ma. Jó vagy rossz?

Tudok-e másokért felelősséget vállalni, elköteleződni valaki vagy valami mellett, tudok-e a jóra igent mondani, nyitottan állni Isten előtt.

A mai napomtól függ, hogy mi lesz belőlem holnap.

– Ferenc pápa arról is ír, hogy a halálból feltámasztott fiatal beszélni kezdett. Levelében hangsúlyozza, mennyire fontos a párbeszéd, a meghallgatás, a kapcsolat másokkal. A fiatalok jelentős része a hálón, illetve telefonon keresztül tartja társaival a kapcsolatot. Most még többet kell használnunk a technikai eszközöket. Ön problémának látja mindezt?

– Bizonyos szempontból áldást jelentenek ezek az eszközök, hiszen a segítségükkel folytatódhat például az oktatás. Másrészt veszélyt is rejt magában a technika, mert aki elindult már a függőség kialakulásának útján, annál a helyzet most várhatóan romlani fog. Sokan problémának érezték – és Ferenc pápa is utal rá –, hogy a családokban folyamatosan megy a televízió, a gyerekek a barátaikkal éjjel-nappal az interneten tartják a kapcsolatot. Bízom abban, hogy az összezártság miatt most talán nagyobb tere nyílik a közös családi vacsoráknak, a beszélgetéseknek, és a családtagok jobban odafigyelnek majd egymásra. Ez is egyfajta újrakezdés lehetőségét rejti magában.

Persze a technikai eszközöknek veszélyük is van: álhíreket, riadalmat keltő információkat is közvetíthetnek. Az ember nem győzi feldolgozni a rengeteg információt, amivel elárasztják. Jó, hogy vannak modern eszközeink, de meg kell tanulnunk valóban eszközként tekinteni rájuk, hogy ne váljunk a rabjaikká. Használjuk ezeket, de beszéljünk úgy, mint a naimi ifjú: tegyünk tanúságot Isten életre keltő, életadó az őt szeretőket örökké éltető szeretetéről.

Forrás: Bókay László/Magyar Kurír

Fotó (archív): Merényi Zita

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2020. április 5-i számában jelent meg.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

  • Galéria:
    • img1.php
    • img1.php1
    • img1.php2

Free Joomla templates by L.THEME