2020. április 02., csütörtök 12:39

Kettesben az Úrral a templomban

Szentmiséken nem vehetünk részt, bennünket most az üres templom fogad, de kettesben lehetek Istennel, elbeszélgethetek Vele, csak Ő és én. A templomainkat nem zárták be, egyéni imádságokra bátran betérhetünk, tapasztaljuk meg, éljük át ennek meghittségét.

Reményik Sándor: Üres templomban

Így szoktam ezt: ha száll az alkonyat,
az üres templomba besurranok.
Egy lélek, aki Istent látogat.
A szentek komoly arca rámragyog.

Ha násznép járt ma itt: feledve rég,
és mise sincs, se karinges papok,
az oltáron két öröklámpa ég,
az Istenemmel egyedül vagyok.

A templom üres, a lelkem tele.
Megértjük egymást, pedig nincs szavunk,
itt állok, szemben állok Ő vele
s nem látja senki, hogy együtt vagyunk.

Állok, térdre nem hajt a vágy hatalma
csak fürkészem a nagy Akaratot;
úgyis addig állok, míg Ő akarja
s ha nem akarja: összeroskadok.

Olyan végtelen áhitat fog el,
mintha erdőben néznék csillagot,
ahol az örök, ős csend ünnepel,
pedig – csupán egy templomban vagyok.

https://www.youtube.com/watch?v=EIK_bCn-1nY&feature=share&fbclid=IwAR3RDlwRuIRnQmDaAMMTstuzahjCyCoYK6BgRyCxiCWgDbMzt42PHEWb-Yo

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

  • Galéria:
    • Screenshot_2020-04-02 [KARANTÉN VERS] Reményik Sándor Üres templomban

Free Joomla templates by L.THEME