Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség ahol az idő nemcsak eltelik, hanem megtelik
„Minden életszakasznak van sajátossága, és minden korszak új kihívásokat, addig ismeretlen élethelyz...
A debreceni Szent Anna-székesegyház elé is kihelyezték az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust hírdető molinót
Finisben vannak az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületi feladatai. Már csak néhány...
Farsangi mulatságot tartottak a Seregély István Papi Szociális Otthonban
Télbúcsúztató, tavaszváró farsangi mulatságot rendeztünk a Seregély István Papi Szociális Otthonban....
Papnövendékek látogatták meg egykori szeminarista társukat a rakamazi plébánián
Biztosan sokan emlékeznek még arra a felajánlásra, amelyet a 2019-ben pappá szentelt Sziklai Dávid, ...
Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség ahol az idő nemcsak eltelik, hanem megtelik
Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség ahol az idő...
A debreceni Szent Anna-székesegyház elé is kihelyezték az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust hírdető molinót
A debreceni Szent Anna-székesegyház elé is kihelyezték az...
Farsangi mulatságot tartottak a Seregély István Papi Szociális Otthonban
Farsangi mulatságot tartottak a Seregély István Papi Szociális...
Papnövendékek látogatták meg egykori szeminarista társukat a rakamazi plébánián
Papnövendékek látogatták meg egykori szeminarista társukat a rakamazi...
2019. június 23., vasárnap 10:10

„Mindent elviselek abban, aki erőt ad” (Fil 4,13) - Sziklai Dávid újmisés pap vall a hivatásáról

A pap vagy más néven presbiter, Szent Ambrus szavaival Isten kegyelmének vikáriusa, helyettese, aki folytatja az Egyházban Jézus működését. Mint próféta tanít, mint pap, bemutatja a megváltás áldozatát és mint pásztor vagy király gondoskodik azokról, akiket Isten rábízott. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök június 22-én a debreceni Szent Anna-székesegyházban áldozópappá szentelte Sziklai Dávid diakónust és szerpappá Máté Péter és Szidor János akolitusokat. (Erről szóló tudósításunk az előző napi híradásunkban olvasható.)

1993. november 22-én születtem Debrecenben, majd Nyíregyházán nevelkedtem, ahol óvodás korom óta ministránsként szolgáltam a Magyarok Nagyasszonya-társzékesegyházban.Papi hivatásomat általános iskolai éveim vége felé ismertem fel. Kibontakozásában nagyon sokat segítettek a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnáziumban töltött középiskolai évek. Ez az időszak sokat segített a közösségi- és hitéletem, az Istennel való kapcsolatom mélyítésében. Tanáraimnak, lelkiatyáimnak, valamint az érettségi év nagyböjtjében átimádkozott hivatástisztázó lelkigyakorlatnak köszönhetően tudtam igent mondani Isten papi hivatásra szóló meghívására.

Hiszem, hogy a szemináriumi képzés hat éve a maga lépcsőfokaival – beöltözés, avatások, diakónusszentelés –, valamint a tanulmányokkal és imaéletemmel nemcsak a világlátásomat, teológiai műveltségemet, emberségemet, hanem istenkapcsolatomat is kellőképp formálta és mélyítette. Hálás vagyok azokért a tapasztalatokért és barátságokért is, amelyek ezen évek alatt születtek.

A szentelésemhez közeledve egyre inkább láttam önmagamban, de mások életében is azt, hogy ha jól akarom megélni a hivatásomat, azt az életállapotot, amire a Jóisten meghívott, és amire akkor igent mondtam, három cölöp megtartó erejére kell támaszkodnom mindhalálig. Ezek az Istennel való személyes kapcsolat; a feladataim és szolgálataim önátadó megélése; valamint a mély és személyes kapcsolatok.

A mély és személyes istenkapcsolat a legfontosabb a hivatásomban. Úgy érzem, ha ez jelen van a mindennapjaimban, akkor tudok hiteles pap lenni, akkor tudom jól ellátni feladataimat és boldogan élni az életemet.
Feladataim és szolgálataim önátadó megélése elengedhetetlen a Jó Pásztor követésében. Az utóbbi években a legfőbb feladatom a filozófiai és teológiai tárgyak elsajátítása volt, valamint az, hogy ezeket a gyakorlatba is át tudjam ültetni akár prédikálva egy templomban, vagy bármilyen közösségi szolgálatban.

Nagyon sokat jelent számomra családtagjaimmal, barátaimmal, pap- és kispaptestvéreimmel a kölcsönös szeretet megtapasztalása. Ez a mindennapokban sokszor egy-egy apró tettben, beszélgetésben, segítségnyújtásban nyilvánul meg. Jó, hogy van kivel megosztani örömeimet, nehézségeimet.

Önmagában egyik ember se tudja jól megélni sem szülői, sem papi hivatását – főleg egy egész életen át –, ha nincs egységben, nincs jóban azzal, aki meghívta, aki létbe hívta. Hivatásunkat fontos, hogy mindig szolgálatként és ne pusztán munkaként, megélhetési lehetőségként éljük meg, legyen az akár papi, szerzetesi, szülői, pedagógusi, vagy bármilyen más életadó életállapot. Mint ahogy mások számítanak ránk, fontos, hogy mi is tudjunk számítani másokra, hiszen közösségben könnyebb Krisztust követni, szeretve szolgálni.
A papi szolgálatra készülve, szentelés előtt a leendő diakónusok, papok mindig választanak egy jelmondatot. Egy olyan gondolatot, ami az életcélt, életfelfogást tömören, kifejezően jellemzi. Az enyém, amit Isten nagyon mélyen a szívembe írt, az Szent Pál apostol Filippiekhez írt levelében található. „Mindent elviselek abban, aki erőt ad.” (Fil 4,13). Ez a mondat középiskolás korom óta közel áll hozzám. Nehéz helyzetekben többször adott már bátorítást nekem. Ugyanakkor nem egyszer alázatra is intett. Hiszen a minden elviselésében benne van a pozitív dolgok, sikerek jó megélése is. Tudatosítja bennem, hogy Isten kegyelméből vagyok az, aki vagyok. Amim van, az nem kizárólag az én érdememből fakad, hanem az Ő gondviselő szeretetének köszönhetem. A jelmondatom tehát int arra, hogy mindezeket Istenben éljem meg, hogy a nehézségek láttán nehogy kétségbe essek, a sikerektől pedig el ne szálljak.

Ez a mondat figyelmeztet ugyanakkor arra is, hogy életem koordináta-rendszerében, melyben van, volt és minden bizonnyal lesz pozitív és negatív pont egyaránt, van egy abszolút igazodási pont, egy origó, aki mindig segít helyesen értelmezni, jól megélni bármilyen élethelyzetet. Ez a pont számomra Krisztus.
Közel a papszenteléshez jó volt belegondolnom abba, hogy nemsokára papként, bemutathatom majd a szentmisét, gyóntathatok, a szentségek által megerősíthetek másokat, Isten szeretetét és áldását vihetem majd mindenkihez. Felszentelt papként tudom: ez az a kincs, ami Krisztussal egyesít engem és bízom benne, hogy az áldozópapi szolgálatomon keresztül sok emberben tudom majd erősíteni az Istennel való egységét.

Sziklai Dávid

  • Galéria:
    • 7M7A7487-1

Free Joomla templates by L.THEME