április 2020

Palánki Ferenc megyéspüspök Szent Tamás apostol csontereklyéjének jelenlétében mutatott be szentmisét Törő András püspöki titkárral együtt – kérve a szent közbenjárását hitünk erősödésében – április 19-én, az Isteni Irgalmasság vasárnapján a debreceni Szent Anna-székesegyházban. A szentmisét a szokásos módon élőben közvetítette a Debrecen Televízió.

Palánki Ferenc megyéspüspök a szentmise homíliájában három gondolatot emelt ki: 1. A számonkérés helyett Isten irgalmával találkozunk, 2. Tamás apostol tapasztalatból származó hite gyakran a mi hitünkre is jellemző, 3. A bizalom hitből fakad.

1. Isten irgalmassága nyilvánult meg abban, ahogyan a feltámadt Jézus találkozott a tanítványaival (Jn 20,19-31), akiknek a szívét Jézus láttán öröm töltötte el. Örömük oka az volt, hogy Jézus legyőzte a halált, él, és újra közöttük van. De még nagyobb volt az örömük akkor, amikor Jézus így szólt: „Békesség nektek!” (Jn 20,19), nem pedig számon kérte őket, amiért egyikük, Júdás elárulta, Péter megtagadta Őt, a többiek pedig elfutottak, és csak egyedül János tartott ki mellette a kereszt alatt. Jézus nem fedte meg ezért a tanítványokat, sőt, éppen ebben a helyzetben adta meg küldetésüket: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20,22-23).

Nincs számonkérés, hanem irgalom van, szeretet és béke. A kiengesztelődésnek, az isteni irgalomnak a szolgái lesznek azok, akik maguk is irgalomra szorultak. Csak így foghatjuk fel, mit is jelent Isten irgalmassága, Aki feltétel nélküli szeretettel, számonkérés nélkül érkezik. Milyen sokszor irgalmatlanok vagyunk egymáshoz, pedig Isten hozzánk mindig irgalmas.

2. A kételkedő, a hitetlen, a „hiszem ha látom” Tamás alakját gyakran magunkban is felfedezhetjük. Ő nem volt a tanítványokkal, amikor Jézussal találkoztak, így nem hitte el, hogy Jézus él. Amikor nyolc nap múlva ismét megjelent nekik, Tamás szavaival szólítja meg őt: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” (Jn 20, 27). Ezt azt jelenti, hogy Jézus belelátott Tamás gondolataiba, nehézségeibe, kétségeibe. Ő mindannyiunk szívét, nehéz helyzetét, békétlenségét, szeretetlenségét látja. Hozzánk is be akar lépni, de nem töri ránk az ajtót, hanem halkan kopogtat a szívünk ajtaján.

Jézus Tamásnak nem külön jelenik meg, hanem a közösségben. Sokan Krisztust elfogadják, de az Egyházat elutasítják, mondván azért nem járnak templomba, mert a maguk módján gyakorolják a vallásukat. Jézus nem véletlenül alakít közösséget, Egyházat, abban akar megjelenni és táplálni a rábízottakat. Tamás hite a tapasztalatból származik. Jézus erre azt mondja: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek” (Jn 20,29). Ez nekünk szól, mert mi nem látjuk Őt, mégis szeretjük és hiszünk benne.
A hit, ahogyan olvassuk Szent Pál szavait: szilárd bizalom abban, amit nem látunk. (ld. Zsid 11,1)

3. Az irgalmas Jézus képen – Szent Fausztina Kowalska nővér magánkinyilatkoztatása alapján – a  "Jézusom bízom benned" feliratot olvashatjuk. A bizalom hitből fakad. Hiszünk Jézusban, bár nem látjuk Őt. Mindig bízhatunk benne, a nehéz helyzetekben is, mert a feltámadás fénye, az irgalmas szeretet öröme eléri a szívünket. Az élő Jézus jelenléte, a vele való találkozás, ami örömünk forrása, elvezet bennünket a teljességre.

Olykor csak önmagunkban bízunk, majd a megszürkült életünk, a kudarcaink rávilágítanak arra, hogy ez nem elég. Aztán azt gondoljuk, hogy Istennel majd jól mennek a dolgaink, de nem én vagyok a középpont, hanem Isten. Tehát nem nekem megy jól Istennel, hanem Istennek megy jól velem. Ő az irgalom, a béke forrása az életünkben. Így valósul meg Isten akarata, terve, és Jézus bennünk is meg akarja valósítani Isten tervét, végtelen jóságát, irgalmasságát a világban. Nekünk adja minden kételkedésünk ellenére a világosságot, a feltámadás fényét és örömét, azt a hitet, amely életet ad. Ezért mondja Szent János „Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében” (Jn 20,31) – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

 

Kovács Ágnes/Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Indul a kezem irgalomra is,
De nem dobban a mozdulatban semmi,
Csak a pénz csillan: a koldus kezébe tenni.
Zeng a köszönet: „Ezernyit adjon...” –
Nem, csak szívet, csak egy kis szívet adjon!...!” (Reményik Sándor)

„Irgalmas szívű” az, akinek szíve van a másik baja, nyomorúsága és ínsége iránt. Az összemberiség ősszava, a „szív”, a személy legősibb és legbelső központját jelöli, a lénynek végső egységét, forrását mindannak, ami az ember, és amit cselekszik. A szív tehát nemcsak a konkrét ember összfoglalata, hanem cselekvésének, egzisztenciális alapmagatartásának eredete is.

Az ember érzületét jelzi: hogyan vélekedik egyáltalán más emberekről, az életről és a létről. Eszerint tehát irgalmas az, aki személyének ezt a legbelső középpontját kitárja a másik fájdalmának és nyomorának, és ezt az egzisztenciális nyíltságot, mint maradandó érzületet, hűségesen megvalósítja.

Az irgalom készség arra, hogy a szenvedő lénnyel létegységre lépjünk. Saját létünkben mintegy szakadás keletkezik a szeretet által. Felrobbantja önmagunk határait, és engedi, hogy a másik belépjen belső szféránkba. A másik ember a szeretetben énemmé lesz. Így az ő baja is saját létemmé válik. Saját nyomorúságom mellett az ő törékenységét is viselnem kell. Minden ütés, ami őt éri, az én szívemet is találja. Ez a legnagyobb segítség, amelyet a szerető ember a szenvedőnek nyújtani tud: magára vállalja a létközösséget vele, és ezzel az idegen szenvedés minden ínségét, a másik sikertelenségét, betegségét, fáradtságát, mindent elszíntelenítő kedvetlenségét, a ránehezedő gondokat, a vesződést, amely kiüresíti.

A szerető ember egyesül mindazzal, ami a szenvedőben a szenvedés hatására történik. Az irgalom legkeményebb követelménye ez. Az irgalom az az akarat, hogy a szenvedővel való létegységben tevékeny hűséggel kitartsunk. Az a beteglátogató, aki csak kívülről vigasztal, azaz a betegnek épületes és sztereotip beszédeket tart, még súlyosabbá teheti a beteg állapotát, lázadásra és ellenállásra ingerelheti. A beteg az ilyen vigaszt sokszor gúnynak érzi. „Azért mondod ezt nekem, mert el sem tudod képzelni, milyen rettenetesen szenvedek, mert fájdalmaim nem a tiéd. Csak akkor lenne jogod a vigasztalásomra, ha úgy szenvednél, mint én, vagy ha legalább velem együtt tudnál szenvedni”.

A szenvedő vigasztalójának tehát először magává a szenvedővé kell válnia. És ha ekkor mondja a vigasz szavait, akkor azok már nem kívülről jönnek, hanem belülről. Akkor nem egyszerűen a szenvedésről beszél az ember, hanem a „te szenvedésedről”, amely – kölcsönös szeretetünk által – az én szenvedésemmé lett.

(Boros László: A köztünk élő Isten – részlet. Az írás megjelent az Öröm-hír egyházmegyei lap 2016 XII. évfolyam 1. számában, az Irgalmasság-évében.)

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az eddigi vasárnapi szentmise-közvetítésekhez hasonlóan Isteni Irgalmasság vasárnapján, idén április 19-én is élőben követhetjük a debreceni és a nyíregyházi szentmiséket.

Debrecenben Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök 11.30-tól, a Szent Anna-székesegyházban mutat be szentmisét. Koncelebrál: Törő András püspöki titkár, a zenei szolgálatot végzi, Dobos Mihály kántor, karnagy.
A szentmisét élőben közvetíti a Debrecen Televízió, a dehir.hu: http://dehir.hu/dtv , a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye You Tube oldala: https://www.youtube.com/watch?v=93oved0KaeU és facebook oldala: https://www.facebook.com/dnyem/ .

Nyíregyházán Felföldi László helynök, plébános 9 órától búcsúi szentmisét mutat be az Isteni Irgalmasság-templomban. Koncelebrálnak: Nagy Csaba, Varga Lóránt, Jakus Ottó, Keresztes László atyák. Közreműködnek: Halász István papnövendék és Soltész Béla kántor. A szentmisét élőben követhetjük az egyházközség You Tube oldalán: https://www.youtube.com/channel/UCpMkHjW4Hy3WGP4YHpg_Lsg

Debrecenben, a Szent László Domonkos-templomban Isteni Irgalmasság imaórát tartanak délután 3 órától. Az imaórát vezeti Jacek Gorski OP.
Az imaóra élőben követhető az egyházközség You Tube oldalán: https://www.youtube.com/channel/UCL9Qr7CryEvd6iWaS6IAJPA?fbclid=IwAR3Yg3kn42dsgUf7DHYVxH1BlwFUqTrtl2QFx7M02ZURCEcpg33ajW9mcXU és a
facebook oldalán: https://www.facebook.com/Szent-L%C3%A1szl%C3%B3-Domonkos-Pl%C3%A9b%C3%A1nia-703759569664804/

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregfyházi Egyházmegye

Fotó: Kovács Ágnes (Isteni Irgalmasság-templom, Nyíregyháza)

 

Április 19-én ünnepeljük idén az Isteni Irgalmasság vasárnapját. Szent Fausztina magán-kinyilatkoztatásaiban, látomásaiban párbeszédet folytatott Jézussal, melyben – a nővér naplója alapján – Jézus kérte, hogy húsvét utáni első vasárnapja legyen az isteni irgalmasság napja. II. János Pál pápa 2000. április 30-án kihirdette az isteni irgalmasság ünnepét az egész világra. Ugyanezen a napon szentté avatták a nővért.

Az Isteni Irgalmasság rózsafüzére imádságot Jézus diktálta le Szent Fausztina nővérnek ezeket mondva: „Bárki, aki legalább egyszer elimádkozza ezt, halála óráján tapasztalni fogja nagy irgalmamat. Ez az ima a vihart is lecsendesítheti. Fontos ezt az imát haldoklók mellett imádkozni! Megbékélést hoz a halál perceiben!”

Az Irgalmasság órája 15:00 óra. Jézus ezt mondta:„Délután három órakor könyörögj irgalmamért, főleg a bűnösök részére. Mélyülj el, ha csak rövid időre is, szenvedéseimben, főleg elhagyatottságomban, halálom óráján. Ez a nagy irgalom órája a világ számára. Megengedem, hogy behatolj halálos szomorúságomba. Ebben az órában nem tagadok meg semmit a lelkektől, akik szenvedéseimre hivatkozva kérnek tőlem valamit.”

 

Az 5 tized Isteni Irgalmasság rózsafüzére imádságot naponta – lehetőleg 15.00 órakor – imádkozzuk, a következőképpen:

Keresztvetés

Bevezetés: 1 Miatyánk, 1 Üdvözlégy, 1 Hiszekegy

Nagy (önálló) szemre: Örök Atya! Felajánlom Neked szeretett Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét – engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért.

Kis szemekre (10): Jézus fájdalmas szenvedéséért – irgalmazz nekünk és az egész világnak!

Záró ima (3×): Szent Isten, Szent erős Isten, Szent halhatatlan Isten – irgalmazz nekünk és az egész világnak! (3X): Jézusom bízom benned! Ámen.

 

Az Isteni Irgalmasság Rózsafüzére - Rosarium Divinae Misericordiae - énekelve: https://www.youtube.com/watch?time_continue=6&v=M5jbrD4aweA&feature=emb_logo

Dallam: Kovács Szilárd, a pécsi székesegyház kántor, karnagya, korábban a debreceni Megtestesülés-templom kántor, karnagya

 

Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

Reményik Sándor: És a szívem is elhagyott engem

"Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek
számuk sincsen, - utolértek bűneim,
amelyeket végig sem nézhetek, - számosabbak
a fejem hajszálainál, - és a
szívem is elhagyott engem” (Zsoltárok könyve 40. 13).

Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb büntetés.
S a legnagyob nyomorúság is ez:
Elhagyott engem az én szívem is.

Ülök a puszta-homok közepén,
Csügged nehéz fejem.
Ülök, akár a kő,
Lomha, kietlen kő-mozdulatokkal
Tapogatom magam.
Vad-idegenül kutat a kezem
A hely körül,
Hol a szívemnek lenni kellene.

Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Őszökkel, tavaszokkal,
Bűnökkel, bajokkal,
Vándormadarakkal.
Nem tudom, kivel, nem tudom, mivel,
Nem tudom, hogyan,
Micsoda percekkel, órákkal, tolvajokkal
Illant el, szökött el, tűnt el, párolgott el,
Hagyott el engem az én szívem is.

Még néha énekelnék.
Egyszercsak a dal torkomon akad,
Elfagy, kihűl,
Nem érzem szívemet a dal alatt.
Szólnék néha egy símogató szót,
Egyszerűt, tisztát, édest, meleget,
Vigasztalót.
Kimondom: koppan,
Érctelenül, csináltan, hidegen:
Nem szűrhettem által a szívemen.

Magamhoz vonnék néha valakit
Közel, közel,
Közel hozzám a félelmes magányba.
De szegett szárnyként visszahull a két kar,
És visszahull a nagy ölelés vágya,
A kitárt karok félszeg ritmusát
Nem a szív dirigálja.

Indul a kezem irgalomra is,
De nem dobban a mozdulatban semmi,
Csak pénz csillan: koldus kezébe tenni.
Zeng a köszönet: "Ezerannyit adjon..." -
Nem, csak szívet, csak egy kis szívet adjon!

És imára is kulcsolom kezem,
Úgy esedezem szívetlenül - szívért,
Szárazon adom Istennek magam,
Hátha reám bocsátja harmatát,
És kinyílik a kőből egy virág.

Mert bajok vettek engemet körül,
És a bajoknak szere-száma nincsen,
És utolértek az én bűneim,
És bűneim beláthatatlanok,
Hajszálaimmal el nem hullanak,
S elhagyott engem az én szívem is.

Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Ó, bűnök, bajok, őszök, tavaszok,
Gyilkos órák, rabló pillanatok,
Suhanó szárnyú nagy sors-madarak,
Hová vittétek az én szívemet?
Hozzátok vissza az én szívemet, -
Szeretni akarok.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: mandiner.hu

Április 19-én ünnepeljük idén az Isteni Irgalmasság vasárnapját. Ezen az ünnepen különösen is figyelünk az irgalmasság testi-lelki cselekedeteire, amelyeket gyakorolva méltóvá válhatunk Isten irgalmára:  Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36).

Az irgalmasság testi cselekedetei:

1. az éhezőknek ételt adni,
2. a szomjazóknak italt adni,
3. a szegényeket ruházni,
4. az utasoknak szállást adni,
5. a betegeket és
6. a börtönben levőket látogatni,
7. a halottakat eltemetni.

Az irgalmasság lelki cselekedetei:

1. a bűnösöket meginteni,
2. a tudatlanokat tanítani,
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,
4. a szomorúakat vigasztalni,
5. a bántalmakat békével tűrni,
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,
7. az élőkért és holtakért imádkozni.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Örök a kérdés: igazság vagy szeretet. A teológia is másként fogalmazott koronként. A középkorban az igazságon, az igazságosságon volt a hangsúly, s az emberek féltek a büntetéstől, mely az igazságosság elvéből következik. A múlt század óta, főleg Fausztina nővér magánkinyilatkoztatásai ismeretében a szeretetről beszélünk. Az irgalmasság és az elnéző, nagyvonalú szeretet az Istené, aki mindig megbocsát. Ő nem fárad bele a megbocsátásba, – mi nem kérünk bocsánatot. „Az igazságosság kapuján nem tudunk bejutni, mert bűnösök vagyunk, de Isten megnyitotta az irgalmasság kapuját, s így bejuthatunk az üdvösségre” (Fausztina nővér Naplójából)

Viszont nem helyes, ha a szeretetet hangsúlyozzuk, és az igazságosságot elkendőzzük: a hit nem elég az üdvösséghez. Jakab apostol világosan megfogalmazza ezt: a hit cselekedet nélkül halott (vö. Jak 2,17). Mind a két érték fontos. Hitünkből fakadóan sok minden következik: a hit alakít, jó tettekre ösztönöz, s mindez szeretetté válik. Aquinói Szent Tamás összekötötte a két értéket, mondván: az igazság szeretet nélkül megbántást okozhat, s így kegyetlenség, de a szeretet igazság nélkül lázítás.

Az igazság nemcsak az én igazságom

Nyíri Tamás teológiai tanár mondta: az igazság mindig az egész – saját módján mindenkinek igaza van. A szőlőmunkásokról szóló példabeszédben olvassuk, hogy a nap végén egyforma bért kap mindenki, az is, aki egész nap dolgozott, az is, aki fél napot, vagy csak egy órát (vö. Mt 20,1-16). Ez felháborodást váltott ki a munkások között, de a szeretet nem különböztet meg a teljesítmény alapján.

Az Isteni Irgalmasság vasárnapja van, s hálát adunk Istennek végtelen szeretetéért, nagyvonalú megbocsátásáért. De vajon én tudok-e irgalmas lenni, megbocsátani, ha igazságtalanul megbántanak? A hívőnek utánoznia kell az irgalmas Istent.

Mit jelent a megbocsátás?

A megbocsátás nem azt jelenti, hogy megbántottságomat múlt időbe teszem, nem beszélek róla, nem éreztetem a másikkal, nem akarom viszonozni. Minél mélyebb a megbántás, annál mélyebb a seb, annál hosszabb a gyógyulás, mely egy folyamat, egyenes irányú út, melynek lépései vannak: Először is vizsgáljam meg: kinek és mit bocsássak meg, lássam reálisan a helyzetet. Majd gondoljam végig, hogy mit várok a másiktól. Ha megbánja, és bocsánatot kér – esetleg gondolhatom, hogy nem reális, nem őszinte, s akkor nekem felesleges megbocsátanom. Harmadik lépés: kire bízzam a dolgot? Ki hajtsa be az igazságot? A barátok? Ismerősök? Nem igazán jó lépés. Bízzam Istenre ezt, s Ő majd elrendezi a sértővel. Ha mindent odaadok Istennek, akkor nem várom, hogy mikor bünteti meg az illetőt. Szabad csak így tudok lenni. A harag miatt kár keletkezik. Vállalnom kell a kárt, ha kell, nem maradhatok áldozat vagy „mártír” – ez a negyedik lépés.

A harag a legrombolóbb érzés

A megbocsátáshoz nem kell a másik fél: Istennek odaadom, és Ő elrendezi. De a megbocsátás nem egyenlő a bizalommal. Ez utóbbihoz kell a másik fél is, tiszta lapot kell adnom neki, holott ő sértett meg. A harag a legrombolóbb érzés, sokan nem tudnak megbocsátani, sebeiket nyaldossák, áldozatnak érzik magukat, ők csak panaszkodnak, s így sosem gyógyulnak meg. Sokan pszichológiai értelemben is beteggé válnak.

Gondoljuk végig, hogy tudunk-e irgalmasok lenni?

Tanuljuk az irgalmasságot Istentől! Ha az őszinte gyónásban lerakjuk bűneinket, Ő nem fogja azokat felemlegetni.
Ezen a napon Tamás vasárnapja is van. Isten nem szidta meg Tamást, hogy nem hitt, hanem szeretettel, lépésről lépre gyógyította: jöjj, láss, tapints, higgy (ld. Jn 20,26-29). Nekünk is kell gyógyítanunk, irgalmasoknak lennünk. Mekkora kincs az Úr Isten irgalma! Kérjük, hogy bocsásson meg, de merjünk nagyvonalúak lenni egymással!

Laczkó Zsolt atya, mentálhigiénés szakember, görögkatolikus kórházlelkész elmélkedése 2017-ben az Isteni Irgalmasság vasárnapján hangzott el a debreceni Szent László-templomban megtartott imaórán. A gondolatokat lejegyezte:
Havas Lászlóné.

Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Nem tudom megbüntetni, még ha a legnagyobb bűnös is lenne, azt, aki irgalmamra hivatkozik, hanem felmentem őt mérhetetlen és kifürkészhetetlen irgalmamban. Mielőtt eljövök mint igazságos Bíró, előbb szélesre kitárom irgalmam kapuját. Aki nem akar az irgalom kapuján átmenni, annak igazságosságom kapuján kell áthaladnia.” (Fausztina nővér Napló-ja 1146)

Április 19-én ünnepeljük idén az Isteni Irgalmasság vasárnapját. Szent Fausztina magánkinyilatkoztatásaiban, látomásaiban párbeszédet folytatott Jézussal, melyben – a nővér naplója alapján – Jézus kérte, hogy húsvét utáni első vasárnapja legyen az isteni irgalmasság napja. II. János Pál pápa 2000. április 30-án kihirdette az isteni irgalmasság ünnepét az egész világra. Ugyanezen a napon szentté avatták a nővért.

„Fausztina nővér (1905-1938) a második világháború előestéjén halt meg. Életének ebben az utolsó időszakában kapta meg az Isteni Irgalmasság kinyilatkoztatását, s mindazt, amit megélt, leírt a Naplójában. A második világháború túlélői számára Szent Fausztina Naplójának e sorai olybá tűntek, mint az Isteni Irgalomnak egy különleges, XX. század nézőpontjából megírt evangéliuma. A kortársak felfogták üzenetét, mégpedig éppen a második világháború során drámai módon felhalmozódott rossznak és a totalitárius rendszerek kegyetlenségének a tükrében. Mintha Krisztus azt akarta volna kinyilatkoztatni, hogy a rossz – amelynek az ember létrehozója és áldozata – elé állított végső korlát éppen az Isteni Irgalom. Ennek az irgalomnak természetesen része az igazságosság is, ám a világ és az ember történelme során az isteni tervben nem kizárólag az igazságosságé az utolsó szó. Isten mindig el tudja választani a jót a rossztól, s azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére (vö. 1Tim 2,4): Isten a szeretet (1Jn 4,8). A Fausztina nővér előtt megjelent megfeszített és feltámadt Krisztus eme igazság legfőbb kinyilatkoztatása.” (Az irgalom misztériuma. In: II. János Pál: Emlékezet és azonosság, Budapest, 2005, 58–62.)

Különös egybeesések

Faustyna Kowalska boldoggá avatását II. János Pál pápa kezdeményezte, még Krakkó érsekeként, 1965-ben. Majd 1993. április 18-án, húsvét második vasárnapján, az eljárás elindítója immár pápaként avatta boldoggá Fausztina nővért. A szentté avatásra hét évvel később, 2000. április 30-án, ismét csak húsvét második vasárnapján került sor.

Ekkor hirdette ki a pápa a világ számára az Isteni Irgalmasság ünnepét is, e szavakkal: „Húsvét második vasárnapja ettől kezdve az egész egyházban az Isteni Irgalmasság vasárnapja nevet viseli.” És a szentatya hozzátette, ezzel az üzenettel, az Isteni Irgalmasság üzenetével kívánja átvezetni az egyházat a harmadik évezredbe.

„Egyetlen lélek sem nyerhet megigazulást, amíg nem fordul bizalommal irgalmasságomhoz. Ezért kell a húsvét utáni első vasárnapot irgalmasságomnak szentelni. A papok ezen a napon hirdessék a lelkeknek nagy és végtelen irgalmamat!” (Napló 570)
„Ezen a napon megnyílik irgalmam mélysége: a kegyelmek tengerét árasztom minden lélekre, aki irgalmam forrásához közelít. Egy lélek se féljen közeledni hozzám…” (Napló 699)

II. János Pál pápa, az Isteni Irgalmasság üzenetének fáradhatatlan hirdetője volt. Imádságában is irgalomért fohászkodott.

„Minthogy pedig az ima az egyetlen fegyver, amelyet a pápa használ, egy utolsó kérdést teszek fel neki, amelyben sok másik is benne foglaltatik, és amelyik e párbeszéd legrövidebb válaszát kapja. Azt kérdezem tőle, hogy milyen imát mond a világért? Ezt feleli: „Irgalomért könyörgök. Igen, irgalomért.” („Ne féljetek!”André Frossard és II. János Pál pápa párbeszéde, Budapest, 1986, 199.)

És a szentatya életével, pápaságával, betegségével és halálával is tanúságot tett Isten végtelen irgalmába vetett bizalmáról. Halála időpontja – 2005. április 2., az Isteni Irgalmasság vasárnapjának vigíliája – által mindez még nyilvánvalóbb megerősítést nyert.

A lengyel pápát, ugyanúgy, ahogy ő Fausztina nővért, az Isteni Irgalmasság ünnepén avatta boldoggá XVI. Benedek pápa 2011-ben, majd szentté Ferenc pápa 2014-ben.

„Nem tudom megbüntetni, még ha a legnagyobb bűnös is lenne, azt, aki irgalmamra hivatkozik, hanem felmentem őt mérhetetlen és kifürkészhetetlen irgalmamban. Mielőtt eljövök mint igazságos Bíró, előbb szélesre kitárom irgalmam kapuját. Aki nem akar az irgalom kapuján átmenni, annak igazságosságom kapuján kell áthaladnia.” (Napló 1146)

Örökké irgalmas Istenünk, te lángra lobbantod a neked szentelt nép hitét, amikor évről évre visszatér Húsvét ünnepe. Növeld kegyelmedet, amelyet megadtál nekünk. Add, hogy méltóképpen megértsük, milyen csodálatos, hogy megtisztultunk a keresztvíz által, újjászülettünk a Szentlélekből, és elnyertük a megváltást Krisztus vére árán. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 Forrás: Magyar Kurír

 

Tagadhatatlan, mindenki számára nyilvánvaló tény, hogy a járvány, nevezzük egyszerűség kedvéért koronavírus járványnak, világszerte terjed. A mai életstílusnak megfelelően, amikor emberek ezrei rendszeresen utaznak órák alatt a világ egyik részéből a másikba, hihetetlenül gyorsan
terjed a fertőzés, és még gyorsabban tejednek a fenyegető, ijesztő hírek.

Miről van szó? Betegségről, amely a mindennapi életben megszokott kapcsolatok során átterjedhet egyik emberről a másikra, súlyos lefolyású lehet, halálhoz is vezethet. Tehát felboríthatja
emberek, családok, országok életét. Kérdések elé állít mindannyiunkat. Hogyan nézünk szembe
ezekkel?

A legfontosabbnak azt látom, hogy legyen szilárd alapunk, amelyre biztosan tudunk támasz-
kodni, még a mai világ forgatagában is. Isten az ős-igazság, amelytől, pontosabban akitől, végső
soron minden létező dolog ered ebben a világban, legyen szó akár emberi mérték szerint végtelennek tűnő hatalmas csillag-rendszerekről, akár az elemi részecskék náluk is apróbb összetevőiről vagy tulajdonságairól. Őt nem a keresztény hit hirdetői találták ki: létezésére az emberi ész
fényében is rádöbbenhet minden ember. Őt szemünk elől nem tévesztve kell megfigyelnünk
mindent, ami előttünk áll vagy zajlik a világ forgatagában, akármilyen erővel vonz is az események sodrása az események felszínéhez.

Napról-napra, sőt óráról-órára halljuk az új híreket. De ezekből meg kell értenünk, hogy a halál veszélye közvetlenül fenyeget, nemcsak embereket, keveset vagy sokakat, hanem személy szerint engem is! Hajlamosak vagyunk elfeledkezni életünk véges voltáról. Most, a járvány fenyegetettségében komolyan tudomásul kell vennünk a halál tényét, közeledését és sorsdöntő voltát: örök életünk múlik azon, hogy készültünk-e rá. Jól éltünk-e, akartuk-e Isten akaratát teljesíteni?

Éppen most, ebben a fenyegetettségben kell igazán meglátnunk a másik embert, aki testvérem,
akivel kölcsönösen felelősek vagyunk egymásért. Tehát mindent meg kell tennem a magam és a
többi ember megvédéséért a fertőzéstől, a betegségtől.

Napról-napra halljuk a különböző híreket, tudományos megállapításokat a kórokozóról, a járvány terjedésének módjáról és fokozatairól, jótanácsokat a védekezés módjairól, sőt ilyen irányú kötelező hatósági előírásokról is. Nyilvánvaló, hogy nem kell mindent kritika nélkül elfogadnunk, mert az így vagy úgy terjesztett híresztelések között értelmetlenségek, sőt eleve rossz dogok is lehetnek. A komoly, hivatalos hatósági vagy egyházi rendelkezéseket azonban követnünk kell a közös jó, mindannyiunk java érdekében, akkor is, ha én jobbat tudnék ajánlani helyettük.

Érdeklődéssel hallgatjuk az új tudományos megállapításokat, amelyek reményt nyújtanak a betegség eredményes leküzdésére. Ezek a megfigyelések többnyire a kórokozó vírus szerkezetére, tulajdonságaira, az ellene alkalmazható védőoltás kidolgozásának lehetséges módjaira vonatkoznak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy innen még hosszú út vezet a mindennapi orvosi gyakorlat sikereihez.

Érdekes, hogy aránylag kevés híradás számol be olyan esetekről, amelyekben már megbetegedett emberekből sikerült a vírust gyógyszerekkel eltávolítani, vagyis a gyógyulást elősegíteni. Egy kissé hasonlít a helyzet az antibiotikumok felfedezése előtti korszakhoz, amikor (a Semmelweis eredményein alapuló) a szepszis elveivel és gyakorlatával eredményesen tudtak harcolni az orvosok a baktérium-fertőzések ellen, de közvetlenül magukat a baktériumokat megtámadó fegyvereik nem voltak. Ma már vannak az antibiotikumok – új fejeztek nyíltak a klinikai tudományok történetében, új feladatokkal és problémákkal, de a küzdelemnek egyáltalán nincs vége! Ha igaz
az, amit nemrégiben hírportálokban, a képernyő szélén futó rövid hírekben közöltek, hogy koronavírusos betegekben bizonyos malária-ellenes szerek hatására lényegesen rövidebb idő alatt
megszűnt a vírus kimutathatósága, akkor fény csillant fel, amely utat mutathat a gyógyítás
sikere felé. Nem többet. Az első, klinikai és laboratóriumi vizsgálatokkal eldöntendő kérdés az,
hogy az adott anyag – az élő szervezetben létrehozható és nem toxikus adagokban – valóban gátolja-e az adott vírus életfolyamatait. Ha igen, további vizsgálatokkal tisztázandók az alkalmazás szintén fontos részletkérdései. Előnyt jelenthet, ha már eddig is ismert gyógyszerről van szó, amelyről kivizsgálása és folyamatos észlelése révén már sok adat rendelkezésünkre áll. A kedvező eredményre, hatásos korona-vírus elleni gyógyszerre, az adatok jellegét, a kérdés természetét szem előtt tartva, azonban mindenképpen várnunk kell.

Türelem, várakozás?
Igen, az egész kérdéssel, a koronavírus terjedésének problémájával kapcsolatban is ez az, amire szükségünk van. Türelemre, az események, adatok tárgyilagos tudomásul vételére, a józan ész által megkívánt és a hatóságok által elő is írt óvintézkedések megtartására, bizalomra Isten segítségében, amelyet újra Hozzá fordulva kérünk most, a komoly, súlyos járvány idején. De ugyanúgy életünk minden napján is, ahogy megparancsolta: Őt minden képességünkkel szeretve, embertársunkat pedig legalább annyira becsülve, mint saját magunkat.

Az írás megjelent a debreceni Szent László Domonkos Plébánia hírlevelében.

Dr. Leszkovszky Pál OP

Dr. Leszkovszky Pál OP Budapestről származik. 1953-ben lett a Domonkos Rend tagja, ahol a Pál nevet kapta. A szétszóratás idejében gyógyszerkutatóként dolgozott a fővárosban. 1989-től, a közösség újraalakuláskor a budapesti, majd a szentendrei közösségben élt. 2010 októberétől a debreceni rendházba helyezték át, ahol a domonkos harmadrend és az orvosok lelki vezetését bízták rá, illetve a heti angol nyelvű szentmisék bemutatását. A Szent Lukács Egyesület (Magyar Katolikus Orvosok Szent Lukács Egyesülete) folyóiratának szerkesztője, és vezetőségének tagja.  Pál atya jelenleg a debreceni Szent László Domonkos Rendház közösséghez tartozik.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíergyházi Egyházmegye

Idén, a kereszténység legnagyobb ünnepén, húsvétkor és az azt megelőző hetekben más-más médiacsatornákon keresztül, online közvetítéseken kapcsolódhattak be a hívek a szertartásokba, szentmisékbe. Krisztus feltámadásának ünnepén ősi hagyomány a pászkaszentelés, mely Ajakon emberemlékezet óta nem maradt el. „Békeidőben” húsvétkor hazalátogatnak a távolban élő rokonok, családtagok, a templom zsúfolásig megtelik hívekkel. A nagymise után a templom mindkét oldalán hosszú sorokba rendeződnek a hívek a pászkaszentelő kosarukkal és fogadják az áldást.

A koronavírus-járvány idején, a szabályok betartása mellett ez formailag így nem jöhetett létre, szakítani kellett a hagyományokkal, de a pászkaszentelés nem maradt el az idén sem Ajakon, csak másként valósult meg.

2020. április 12-én, húsvétvasárnap reggelén 8.00 órakor a római katolikus templom udvaráról elindult az ünnepi díszbe öltöztetett autó, aztán a hangszórókból felcsendültek a római és görög katolikus énekek. A gondosan megtervezett útvonalon, Ajak minden utcáját bejárva, Galsi János atya a járműről tömjénezés kíséretében szenteltvizet hintett az út szélén kihelyezett, húsvéti ételekkel megtöltött kosarakra.

Az ajaki hívek, mintha a templomba mentek volna szenteltetni, előző nap elkészítették a sonkát, kolbászt, tojást és sárgatúrót, szépen elrendezve edényeikben. Húsvétvasárnap reggel felvették ünnepi ruhájukat és a húsvéti finomságokkal teli kosarakkal, gyertyát gyújtva a lakásuk előtt a családok együtt várták, fogadták az áldást, nagy áhítattal.

A rendhagyó pászkaszentelést élőben közvetítették az egyházközség facebook oldalán, mely utólag is megnézhető: https://www.facebook.com/ajakiromaikatolikus/videos/581886939084928/
11.00 órakor Krisztus Ffeltámadásának ünnepén, Galsi János atya mutatott be szentmisét, melyhez online kapcsolódhattak a hívek.

Szöveg és fotó: Hasulyóné Rutkai Éva sajtópostol, Ajak

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye