Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök szentmisét mutat be a megszentelt élet napján — Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén — 2019. február 2-án, szombaton este 6 órakor Debrecenben, a Szent Anna-székesegyházban.

A szentmisén — amelyen a megyéspüspök gyertyaszerelési szertartást is végez — részt vesznek a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében élő és munkálkodó szerzetesközösségek tagjai is, hogy együtt imádkozzanak újabb hivatásokért, hálát adjanak szerzetesi hivatásuk kegyelméért, és újra felajánlják életüket Isten szolgálatára.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében az alábbi szerzetesrendek, közösségek működnek: Szent Domonkos Rend, Kamilliánus Rend, Boldogasszony Iskolanővérek, Szent Kamill Leányai Szerzetesi Intézmény, Tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek, Szent Orsolya Rend, Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért krisztushívők egyházmegyei jogú hivatalos társulása.

Öröm-hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Szent Angélára, az Orsolyita rend alapítójára emlékeztünk liturgikus emléknapján, január 27-én Kisvárdán, a római katolikus templomban, ahol a Szent László Katolikus Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium diákjai és tanárai voltak jelen. Az ünnepi szentmisén a rendi hagyomány szerint újította meg negyven évvel ezelőtti fogadalmát Ignácia nővér, aki két évvel ezelőtt érkezett intézményünkbe Franciska nővérrel együtt.

Kálmán József iskolalelkész ünnepi homíliáját azzal a gondolattal indította, hogy a szentmisén olyan eseménynek leszünk a résztvevői, amire még nem került sor templomunkban.
A fogadalomtétel előtt megemlékeztünk az Orsolyita rend megalapítójáról, Angela Mericiről, aki elsősorban a nők számára kívánt nyújtani társadalmi menedéket és lelki támaszt, amikor 1535-ben létrehozta Bresciában az első női „világi” tanítórendet. Ez egy olyan korszakban történt, amikor a nők még nem kapták meg a nekik kijáró figyelmet és tiszteletet. Angéla a köréje sereglő leányok és asszonyok vallásos közösségi nevelése révén kívánt hozzájárulni a családok erkölcsiségének megerősítéséhez. Azt szerette volna elérni, hogy a nők is kivegyék részüket az új katolikus lelkiség megalapozásában, az Isten- és keresztény emberszeretet ápolásában, embertársaik szolgálatában, a leánygyermekek keresztény szellemű nevelésében és oktatásában. Szent Angéla az orsolyiták életének középpontjába az istenszeretetet állította.„Arra a nagy megtiszteltetésre vagyunk hivatva, hogy Isten Fiának jegyesei és királynék legyünk a mennyben” – írta a Regulában 1535-ben. Imádságában fölajánlotta szívét Istennek, hogy azt ő tisztítsa meg „isteni szeretetének lángoló tűzhelyén”. A társaság tagjaitól pedig azt kérte, hogy “a szeretet legyen engedelmességük alapja és minden cselekedetük forrása" (Regula, 6, 9, 10).
Szent Angéla példája arra tanít minket, hogy váltsuk valóra terveinket, ne riadjunk vissza az akadályoktól, és vigyük végbe azt a küldetést, amire Isten meghívott bennünket.

A szentmise a fogadalomtétellel folytatódott. " Én Uram, én Istenem, Atya, Fiú és Szentlélek, orsolyita nővérem, Kálmán József atya és az egész templom közössége" — megszólítással kezdte Ignácia nővér fogadalmának megújítását. Majd az alábbiakkal folytatta: „Megújítom a tisztaság, szegénység és engedelmesség fogadalmát, amit 40 évvel ezelőtt a Szent Orsolya Rend Római Uniójának Konstitúciójában előírt életmód szerint fogadtam.” A fogadalomtétel szövegét egy emberként hallgattuk végig, majd a szentmise után intézményünk igazgatója köszöntötte Ignácia nővért, aki elmondta, hogy ez volt az első nyilvános fogadalomtétele, mert 40 évvel ezelőtt Csehszlovákiában, szülőhazájában nyíltan nem vállalhatta fel Jézushoz fűződő elkötelezettségét. Ez a mondat még jobban tudatosította a hívekben, diákokban, tanárokban egyaránt, hogy nemcsak Ignácia nővér, hanem minden jelenlévő számára nagy jelentőségű volt ez a hétfő reggeli ünnepi szentmise.

Köszönjük Ignácia nővérnek, hogy intézményünk diákjai, tanárai előtt újította meg fogadalmát, hogy mi is részesei lehettünk élete eme fontos eseményének!

Kerezsi Béla intézményvezető
Szent László Katolikus Gimnázium, Szakgimnázium, Általános Iskola, Kollégium és Óvoda - Kisvárda

„Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. És akkor egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket" (ApCsel 2,1-4).

A Szentírás a közel 2000 évvel ezelőtt történt első pünkösdi jelenetet írja le. Erre az eseményre sokan ma is mint egyszer előfordult történésre gondolnak, pedig a bérmálás szentségének kiszolgáltatásakor is megtapasztalhatjuk a Szentlélek kiáradását.
1967. február 18-án — a Szentlélek Kongregáció által fenntartott — pittsburghi egyetem kápolnájában oktatók és hallgatók kitárt karral imádkoztak, és úgy érezték, hogy a Szentlélek ereje tölti el őket. Ez a megtapasztalás rövid időn belül sokfelé megismétlődött az USA katolikusai között. Azóta is számtalan alkalommal milliók tapasztalhatták meg a Szentlélek kiáradásának csodáját. Ez történik a Szentlélek szeminárium során is. A közlejövőben a debreceni Szent László Domonkos Plébánián készülnek ilyen lelkigyakorlatra. A február 14-én induló 9 alkalmas találkozóról Szentesi Csaba görögkatolikus parókussal a Szentlélek szeminárium vezetőjével beszélgetünk.

— Már ötödik alkalommal veszek részt Szentlélek szemináriumon, kétszer résztvevőként és kétszer vezetőként. Sokan emlegetik a néhai debreceni Farkas András atyát, akivel először volt szerencsém együtt vezetni a Szentlélek szemináriumot. András atyát különleges embernek ismerték. Talán az idősebb generáció emlékszik arra, hogy a plébániájának közösségi termében volt egy szék, amin csak ő foglalhatott helyet. Néhány évi ismeretségünk után megengedte, hogy a székébe üljek. András atya ezután választott ki engem erre a megtisztelő feladatra.

— Sokak szeme előtt csak a kilenc héten át tartó szeminárium maratoni hosszúsága lebeg, és azt gondolják, ekkora áldozatot nem tudnak hozni még önmagukért sem.

—Igen, az ember így gondolkodik. Amikor meghirdetnek egy programot, mindjárt az első kérdésünk — ami természetes —, hogy meddig tart. Sajnos a rohanó világban az idő prioritásában élünk. De ha tudnák azt, hogy életünk legnagyobb kalandját élhetjük át, nem érdekelne bennünket az idő. Valóban egy nagy lehetőségről van szó. Ha valaki elvégzi a Szentlélek szemináriumot, az egész életét oda tudja adni az Urnak. Erről szól Szent II. János Pál pápa jelmondata is: "Totus tuus" — "Egészen a Tiéd".

— Akkora ereje van?

— Igen. A Szentlélek szeminárium alatt és utána kiteljesedik az ember élete. Olyan, mint egy vérfrissítés, transzfúzió, ami arra szolgál, hogy felpezsdítse az egyébként is gondterhes életünket, ami miatt sok mindent elfelejtünk, például azt, hogy hol élünk.

— Hol élünk? Ha valaki feltenné ezt a kérdést, nem biztos, hogy első gondolatunk Isten országa lenne. Tudatosodik ez bennünk?

— Ha valóban tudatosodna bennünk az, hogy itt és most az Isten országában élünk, akkor nem hiszem, hogy lógó orral járnánk a világban, hanem a boldogságtól sugároznánk, és ez vonzóvá tenné a kereszténységet. Jézus a nyilvános működése alatt folyamatosan Isten országáról beszélt. Hasonlatokkal, példabeszédekkel mutatta meg nekünk, hol élünk. A görög basileios királyt jelent. Tehát Jézus Krisztus ennek az országnak, királyságnak az uralkodója, és ha én ebben az országban élek, akkor az Ő szabályait követem. Ez egy elköteleződés.
Isten országa hasonlít ahhoz a szántóvetőhöz, aki ha talál egy kincset, elmegy, és eladja mindenét, megveszi a földet, hogy a kincs az övé legyen. Mi, ha egy kincsre lelnénk, körülnéznénk, lát e valaki, nehogy más is észrevegye, és jó mélyen elrejtenénk azt. De Isten országa olyan kincs, amiért mindent odaadok, hogy az enyém legyen, mert a legtöbbet birtokolnám.

— Fábry Kornél atya, a NEK főtitkára Debrecenben járt a közelmúltban, és tanúságot tett hitéről. Többek között elmondta, a Szentlélek szeminárium változtatta meg az életét. Azóta is (25 éve) naponta végez szentségimádást. Azt is hozzátette, hogy amikor betöltötte őt a Szentlélek, utána a beteg emberek gyógyulásáért imádkozott sikerrel. Tehát a történet nem 2000 éves.

— Ez így van, a Szentlélek ereje ma is működik bennünk. Ha valaki elvégzi a Szentlélek szemináriumot, akkor tud másokon is segíteni. Sokan szenvednek a mai kor mentális betegségeitől is, a megbocsátásra való képtelenség, a depresszió, az önbizalomhiány miatt. Ebben segít az életgyónás, ami része és egyik oszlopa a Szentlélek szemináriumnak. Az életgyónást bárkinél elvégezhetjük.

— Miben különbözik az életgyónás az általános gyónástól?

— Az életgyónásra készülve át kell gondolni az egész életünket attól az időszaktól kezdődően, amióta ráeszméltünk létezésünkre. Ki kell mondani azon bűneinket, amelyek még mindig fájnak annak ellenére, hogy azt már egy gyónás során letettük Isten elé. Sokan a gyónás után is szenvednek, szégyellik magukat a múltban elkövetett bűneik miatt, és továbbra is mardossa őket a lelkiismeret, nem tudnak megszabadulni a tetteiktől. Nehéz ezt hordozni. Az életgyónás az Istenről alkotott képet is javítja, hiszen ha önmagamnak nem tudok megbocsájtani, akkor Isten bocsánatát sem hiszem el, és ezek összefüggenek. A szentgyónásban a Szentlélek működik mind a papban, mind a gyónóban.

— Kiknek ajánlott a Szentlélek szeminárium? Házaspárok, családtagok együtt tudnak szabadon, őszintén részt venni ezen?

— Ennek nincs akadálya. Természetesen, családtagok részvételét is várjuk. A két órás program dicsőítéssel (gitár, hegedű, zongora hangszerek kísérete mellett) kezdődik, ezt követi a tematika szerinti tanítás, a kiscsoportos beszélgetés, végül imával zárul a program. Az utolsó alkalom végén egy küldetési szentmisén veszünk részt.
A családtagok választhatnak maguknak más-más csoportot a beszélgetésekhez. De azt is hozzá kell tennem, bármi elhangzik a beszélgetéseken, az a jelenlévők között marad. Továbbá vannak, akik nem szeretnék megosztani gondolataikat a beszélgetések során, ezt nyugodtan megtehetik, teljesen szabadon vehetünk részt a lelkigyakorlaton.

— Az életgyónás után a másik legkiemelkedőbb pillére a programnak a lélekáradás. Ez mit jelent?

— Ezen alkalmon a Szentlélek adományait kapjuk meg. Ebben a Szent Ferenc kisnővérek segítenek, akik Bükkszentkeresztről érkeznek majd hozzánk arra az alkalomra. A lényegi mozzanat során külön-külön mindenki fölött imádkoznak. A fejünk fölé tartják a kezüket és az imádság alatt elmondják, hogy ki milyen karizmákat kapott a Szentlélektől, Aki konkrétan kimondja — rajtuk keresztül —, kinek mi a küldetése. Ez nagyon különleges.

Egyik alkalommal a debreceni Megtestesülés-templomban tartott evangelizációs alkalmon Mónika nővér megkért, hogy én is imádkozzam vele a közbenjáró imádságban. Én szabadkoztam, mondván nekem ez nem megy. Mégis odaálltam, és együtt imádkoztunk a Szentlélekhez, hogy rajtunk keresztül áradjon ki, és megtörtént a csoda. Úgy imádkoztam Mónika nővérrel, mintha egész életemben azt tettem volna. Nagyon meglepődtem, mert megtapasztaltam, hogy eszköze voltam Istennek. Profán kifejezéssel élve úgy éreztem, hogy átfolyt rajtam a kegyelem. Magamon is csodálkoztam, hogy miket beszélek.

— Milyen karizmákat küld a Szentlélek?

— Nagyon sokszor a meglévő ajándékainkat, képességeinket erősíti meg. De van, aki a vendéglátás, a gyógyítás, a közbenjárás, a vigasztalás, az öröm, Jézus szeretetének továbbadása karizmáját kapja.
A vendéglátás karizmájáról eszembe jutott az első szolgálati helyem, ahol családok úgy fogadtak, mintha maga Jézus érkezett volna a házukba. Ez szavakkal leírhatatlan élmény volt számomra. Gyakran visszaemlékszem egy idős, gyermektelen házaspárra, Vince bácsira és Ilonka nénire, ők közel laktak hozzánk, és gyakran meglátogattam őket, sokszor csak egy köszönés erejéig, de Ilonka néni úgy köszöntött, mintha már vagy 20 éve nem láttuk volna egymást. Pedig egy héten háromszor is bementem hozzájuk. Ha valaki alapból ilyen, akkor ezt a karizmát az Úristen megerősítheti benne.
Egyébként ebben a faluban él az emberek között egy olyan mondás, amely így szól: „A vendég nálunk Isten.” Tehát a vendéget úgy fogadják, mintha Isten lépett volna be hozzájuk.

— A Szentlélek szemináriumnak harmadik pillére az utolsó alkalom, a küldetési mise. Mi az üzenete ennek a szentmisének?

— A Szentlélek nem egyéni ambíciókra, saját előmenetelhez ad ajándékot, hanem Isten országának az építéséhez. A Lélekáradáskor megtudjuk, milyen karizmákat kaptunk, és ebben a szentmisében pedig a parancsot kapjuk meg azok teljesítésére. Mint ahogyan Jézus Krisztus a menybemenetele előtt az apostoloknak és az összes tanítványnak — vagyis nekünk —, küldetést adott az örömhír továbbadására. Rajtunk áll, hogy hogyan fogunk élni ezekkel a karizmákkal, ajándékokkal.

— És mi következik a Szentlélek szeminárium után?

— Komolyan kell venni a küldetésünket. Megtehetjük azt is, hogy hazamegyünk, és lassan elfelejtjük az egészet. De nagy hibát követünk el, ha így teszünk, hiszen magát Jézust utasítjuk vissza. Ő kér bennünket arra, hogy: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket!” (Mt 28,19) Ebben segít, ha a Szentlélek szeminárium után időnként találkozunk, hogy megosszuk egymással élményeinket akár egy terített asztal mellett. Az agapé midig nagyon fontos a közösség életében.

Nem találtam még ennél hatékonyabb lelkigyakorlatot. A Szentlélek szeminárium a katolikus karizmatikus megújulás lelkigyakorlata. Rávesz bennünket arra, hogy rendszeresen olvassuk a Szentírást. Valljuk, be hogy ez sem tartozik a hasznos szokásaink közé. Pedig mindannyiszor, amikor kinyitjuk a Bibliát — vagy megnyitjuk e telefonos alkalmazást —, abban a pillanatban beszél hozzánk az Isten. Képzeljük el, hogy mielőtt szól hozzánk, megszólít, kimondja a nevünket. Személyesen szól és mondja nekem az ott talált sorokat.

— A Szentlélek ajándékait a bérmálkozás szentségében megkapjuk. Katekézisek során hallunk Róla, mint a Szentháromságos egy Isten egyik személyéről. Mégis nehezen elérhető, megérthető számunkra. Ki a Szentlélek?

— Szerintem kevés olyan pap van, aki a teológiai igazságokon túl sokat tudna mondani a Szentlélekről. A Szentlélek szeminárium abban segít, hogy megérezzük a hatásait, azt, hogy mi történik velünk, amikor betölt bennünket.
Nagyon szép példa erre az, amikor Jézus megkeresztelkedik a Jordán folyóban, leszáll rá a Szentlélek, majd kiviszi a pusztába, hogy böjtöljön, imádkozzon negyven napon át, és a negyvenedik napon az ördög megkísérti Őt. Abból, ahogyan visszautasítja az ördög próbálkozásait, sokat tanulhatunk. Jézus Szentlélekkel van betelve. Tehát, ha bennünket is betölt a Szentlélek, akkor az ördög nem tud velünk mit kezdeni, nincsenek eszközei. Ellenkező esetben könnyű prédájává válhatunk kísértéseinek.
Ha röviden szeretném megfogalmazni, mit is jelent a Szentlélek szeminárium: azt, amire minden keresztény vágyik. Élő istenkapcsolatot és egy életre szóló kaland kezdetét.

„A szeminárium bátorítást kíván nyújtani, hogy merjed teljes szívvel élni az evangéliumot, merjél hinni Isten határtalan szeretetében... Merjél hinni abban, hogy a keresztény élet győzelmes élet (Jn 8,32; 6,47), örömteli élet (Jn 15,14; 17,13), erővel teli élet (2Kor 12,10). Ez az evangéliumi hit az egyetlen orvosság a mai kor betegségeire: a szorongásokra, reménytelenségre, erőtlenségre és közömbösségre. Aki szívébe fogadja a Szentlelket, annak személyisége csodálatos módon kibontakozik és beteljesül. Isten teremtői szándékát valósítja meg, aki kezdettől fogva Fiához, Jézushoz akar hasonlóvá tenni mindenkit (Róm 8,29).” (Fábry Kornél atya)

A Debreceni Szent László plébánián (Debrecen, Füredi út 6.) induló Szentlélek szeminárium 2019. február 14. és április 11. között csütörtök esténként 18-tól 20.30-ig tart Szentesi Csaba atya vezetésével.

Jelentkezni lehet online is: http://szentlaszlo.dnyem.hu/?q=node/1010 

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az idén először az Egyházmegyei Szavalóverseny új formában kerül megrendezésre, hiszen a rendezvény kinőtte a korábbi kereteit. Mostantól kétfordulós lesz: sor kerül egy kerületi elődöntőre, majd az egyházmegyei döntőre.
2019. 01. 26-án rendezték meg az Egyházmegyei Szavalóverseny Kisvárdai Esperes Kerületi elődöntőjét Kisvárdán a Római Katolikus Plébánia közösségi házában. A kerületből több településről — Ajakról, Baktalórántházáról, Kékcséről, Kisvárdáról, Komoróból és Újdombrádról — érkeztek hittanos gyermekek. A napot Linzenbold József esperes, plébános atya nyitotta meg, majd mintegy 60 tanuló szebbnél szebb szavalatában gyönyörködhettünk.

Nehéz helyzetben voltak a zsűri tagjai: Dr. Szabó Lászlóné, Herczegné Kovács Mónika, Poncsákné Dolhai Csilla, Votykuné Aradi Angéla és Franciska nővér, hiszen rengeteg értékes verset hallhattak.
A zsűri minden szavalatot díjazott aszerint, hogy kategóriájában miben volt kiemelkedő, így mindenki elégedetten, ragyogó mosollyal arcán távozott. Hálásan köszönjük a zsűri áldozatos munkáját!

Helyezetteink, akik tovább jutottak a nyíregyházi döntőbe:

1-2. évfolyam
Arany fokozat: Korbács Gergő
Ezüst fokozat: Kovács Renáta
Bronz fokozat: Pintér Kinga

3-4. évfolyam
Arany fokozat: Tokaji Emma
Ezüst fokozat: Rozinka Marcell
Bronz fokozat: Háda Hanna

5-6. évfolyam
Arany fokozat: Tomcsa Zsolt
Ezüst fokozat: Karaffa Márk Tamás
Bronz fokozat: Csernyu Ákos

7-8. évfolyam
Arany fokozat: Dolhai Zsolt és Petykó Gergő
Bronz fokozat: Kovács Noémi

Különdíjban részesültek: Batha Ákos, Kardos Márton, Papp Anna Dóra, Poncsák Bence, Szabó Regina, Göncz Leonóra, Rohács Gergő, Molnár Anna.

Míg a zsűri tagjai meghozták döntésüket, a szavalók kézműves tevékenységet folytattak és közösségi játékokat játszottak, illetve elfogyasztották a finom uzsonnájukat, melyet hálásan köszönünk Tomcsa Zsoltnak és feleségének.
Csodálatos, felemelő délutánt töltöttünk együtt, ezért szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, akik támogattak bennünket, és lehetővé tették ezt számunkra.

Votykuné Aradi Angéla
hitoktatási koordinátor

Fotó: Molnár László

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai örömmel fogadták az erdélyi püspökök meghívását a Szentatya, Ferenc pápa romániai látogatása alkalmából. A meghívásnak hálás szívvel teszünk eleget.
Bátorítjuk a magyarországi híveket és minden jóakaratú embert, hogy minél többen köszöntsük együtt a Szentatyát a csíksomlyói Szűz Mária-kegyhelyen, azon a földön, amely nekünk is kedves, és ahol a történelem folyamán először tesz látogatást Szent Péter utóda.
Imádkozzunk együtt a Szentatyával Csíksomlyón június 1-én, azon a napon, amelyet idén fogadalmi búcsúnak is nyilvánítottak. Kérjük mindnyájunk számára a Segítő Szűz Mária közbenjárását.

Budapest, 2019. január 28.

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Fotó: Csedö Attila, Pünkösdi búcsú 2014

A NEKtek! – Veletek! egyházmegyei programsorozat következő alkalmára a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye leendő elsőáldozóit várják hitoktatóik kíséretében 2019. február 2-án, szombaton, délután 15 órától a debreceni Megtestesülés Templomba. Ezúttal Elek László jezsuita atya gondolatai is gazdagítják a napot, amely a gyermekek számára sok érdekes elemet is tartalmaz.

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra történő felkészülési program február 2-ai menetrendje:

15:00-15:20 - köszöntés, Irgalmasság rózsafüzér elimádkozása
15:20 -15:30 - közös- mozgásos éneklés
15:30 -16:00 - P. Elek László SJ (jezsuita) atya előadása
16:00 - 16:45 - szünet, agapé (fakultatív programok: Totó, Kisfilm az ostyakészítésről, elsőáldozási emlékkiállítás megtekintése, és kisebb játékos feladatok)
16:45 - 17:05 - aMegtestesülés Plébánia hittanosainak előadása, és egy közös ének,
17:10-17:40 - szentségimádás
Menete: Magyarázat az elején, Szentségkitétel-ének, Üdvözlégy, örökké áldott légy ima- kivetítve (közösen), (hitoktató által vezetett) három kérdés: a, Milyen neked Isten? b, Miért adsz hálát? c, Mit ígérsz neki? Közte csend az átgondolásra és ének, záró ima (pap), Szentségbetétel- ének.
1740 -1750 Mosdószünet (belenyúlik az éneklésbe)
1740-1755 Közös ráhangoló éneklés
1800 SZENTMISE (Emlék: Hittanos gyerekek által készített igés könyvjelző.)
Hazautazás

Szeretnél tartalmas közösségi-lelki programokon részt venni rendhagyó formában, ahol egyedülálló élményekkel gazdagodhatsz?
Szeretnéd megújítani, felfrissíteni, elmélyíteni a Jézussal való kapcsolatodat, aki az Oltáriszentségben Rád vár?
Szeretnél meghívott előadókkal és az Egyházmegye különböző közösségeinek tagjaival együtt, az eucharisztikus Jézus társaságában tölteni egy-egy délutánt?
Szeretettel várunk, hiszen a Kongresszusra készülve a 2018-19-es évben minden hónap első szombatján kinyílik
a Templom kapuja, hogy együtt, egy Közösség legyünk
a Tabernákulum ajtaja, hogy Jézus szeretete, mint lelki életünk forrása eláraszthasson
és így a Te Szíved ajtaja is, hogy mindezt befogadd, viszonozd, és a Szentírás szavai szerint „új szívvel” térj haza!

A következő és egyben befejező alkalmak:
Márc. 2: Fiatalok, előadó: Béri Renátó OCD
Ápr. 6: Idősek – betegek szentségének kiszolgáltatása, előadó: Bosák Nándor ny. püspök
Máj. 4: Akolitusok – akolitus avatás, előadó: Palánki Ferenc debrecen-nyxíregyházi megyéspüspök

Öröm-Hír Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A fotón a napkori elsőáldozók láthatók - 2018 június

Varga János nyugalmazott plébános, volt szatmári pap írása

Gyönyörű templomok, őszinte beszédek, szívben fogant imák, szebbnél szebb énekek, a „szeressük egymást gyerekek” rendkívüli boldogsága, örömérzése, melyet Wass Albert szavaival tudnék leginkább kifejezni: „ ... és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag ... Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk és leszünk Egy Cél és Egy Akarat ... Valahol fönt a magos ég alatt mozdulnak már lassan a csillagok” (Üzenet haza című verse 1948.)

Az ökumené görögül azt a lakott földet jelenti, amit a birodalmak (hellén, római) elfoglaltak, magukénak vallottak. Bibliai vonatkozásban: Kánaán földje, amelyet Isten adott népének, hogy nyugodt lakóhelyük legyen, miután kivezette őket Egyiptomból, a rabszolgasorsból (5Móz 16,11-20). Ma: korunk legjelentősebb vallási mozgalmát értjük alatta, mely a kereszténység egyetemes egységének helyreállítását szolgálja Krisztus Urunk óhaja szerint (Jn 17,11b.20-24), hogy az apostolok, és akik hallgatni fognak szavukra, legyenek annyira egy(ek), amint Ő egy az Atyával. Ez legyen szavuk hihetőségének hitelességük alapja (motivum credibilitatis). Ahogy a Református Énekeskönyv 395. Dicsérete mondja: „ a világ meglátja végre, hogy tanítványid vagyunk.”

A mozgalom nem a katolikus egyházban született, bizonyára azért, mert egységes és zárt közösségnek vallotta magát. Ott kezdődött, ahol átérezték azt, hogy: „Bár szétszakadva él az egyház, Jézusban mégis egy lehet.” (Evangélikus Énekeskönyv 268. sz.) Nem is a 20. században, hanem már 1740 körül Skóciában ismert volt egy olyan, Észak Amerikából kiindult pünkösdi mozgalom, amely célul tűzte ki az imádkozást „minden egyházért, minden egyházzal együtt.” Ezután elterjedt szinte minden protestáns egyházban. Magyarországon először 1886-ban gyűltek össze a hívek a Kálvin Téri Református Templom gyülekezeti termében.

A mozgalom a katolikus egyházban is elindult 1894-ben, amikor XIII. Leó pápa szorgalmazta az egységért való imádkozást 8 napon keresztül, a Pünkösdhöz kötve. Igazi törekvéssé csak a II. Vatikáni Zsinaton (1964) vált, amelyik dekrétumban fogalmazta meg, hogy az ökumenizmus lelke az imádság, és ajánlotta az imahét rendszeres megtartását. Az Egyházak Világtanácsa és a Vatikáni Egységtitkárság csak 1966-ban döntött az imahét közös megtartásáról, és annak anyagát is csak két év múlva adták ki. II. János Pál pápa az Ut unum sint kezdetű körlevelében (1995) az ökumenikus törekvést belső szükségszerűségnek és visszafordíthatatlan folyamatnak nevezte.

Az imaközösségek már előbb megszülettek. Idézem szülőfalum (Tiszakerecseny) plébánosát, dr. Miklós Dezsőt: „1966-ban a januári imahetet együtt tartottuk a református testvérekkel, a lelkészek vezetésével, egymás templomában. Egyszeri alkalom volt csupán, mert a református lelkész kollégát fegyelmileg sújtották az ökumenikus istentiszteletünk miatt a református zsinati előjárók.” Magyarországon nem is ment ez olyan egyszerűen a sok évtizedes (vagy évszázados) ellenségeskedés miatt. Sokáig a reformátusok magukban tartották meg az imahetet a katolikusok (elsősorban papok) idegenkedése miatt.

Én személy szerint már gyerekkorban elkezdtem, hiszen református családban nőttem fel. Amíg nagyapám élt, tartotta bennem a katolikus öntudatot. Édesapám akkoriban nem sokat foglalkozott vallási dolgokkal. Emlékszem, hogy 1948-ban, a Betánia mozgalom (Ébredés) idején, a híres prédikátor: Szikszay Béni tartott egyhetes konferenciát, ami egy kiadós lelkigyakorlatnak felelt meg. Hozott magával egy amatőr színjátszó csoportot, akik a tiszai töltés túlsó (délután már árnyékos) oldalán misztériumjátékban mutatták be Jézus életét, üldöztetését és halálát. Persze, hogy 11 évesen én is megnéztem ezt a szenzációs előadást. Emiatt egy időre eltiltottak a ministrálástól. (Még abban az évben a mi papunk is megszervezte a katolikus missziós hetet, amelyiknek szónoka Bánhegyi Lehel, a nyíregyházi ferences atya volt. Mert, ugye, valahogy csak helyre kellett hozni a felekezeti egyensúlyt.

Boldogan emlékszem vissza egyik családi ünnepünkre, amikor „Krisztus Urunknak áldott születésén angyali verset mond(t)unk szent ünnepén, mely Betlehemnek mezejében régen zengett e képen: A magasságban dicsőség Istennek, békesség légyen földön embereknek, és jó akarat mindenféle népnek, és nemzetségnek (Ref. Énekeskönyv 315. Dicséret.) Együtt volt még az egész család. A karácsonyi történetet Lukács evangéliumából a legfiatalabb olvasta fel, (aki azóta evangélikus lelkész), imát meg a református lelkész unokaöcsém mondott. Ajándék alig volt, de öröm annál több... (Erről az örömről 1990-ben készült fénykép is adhat némi bizonyosságot.)

Visszatérve az egyetemes imahétre: igen sok református templomban prédikáltam, s megtanultam kihagyni a berögződött (és félreérthető) közhelyeket. Úgy kellett tanúságot tennem katolikus hitemről, hogy azt botránkozás nélkül el is tudják fogadni, nehogy tovább mélyítsem az amúgy is áthidalhatatlannak látszó szakadékot.

Istennek hála, ma már minden nyomasztó érzés nélkül el tudunk menni egymás templomába, tudunk együtt örülni, énekelni, imádkozni. Szinte sajnáljuk, mikor elmúlik, de ez csak pár napig tart, mert visszatérnek vallási hétköznapjaink és megnyugszunk abban, hogy jövőre újra találkozunk, de addig is „marad a házban a régi rend” (népmese).
Varga János nyugalmazott plébános

Ebben az évben az ajaki Nagyboldogasszony-templom felszentelésének 200. évfordulóját ünneplik, ezért az egyházközség képviselő testülete a 2019-es évet jubileumi évnek nyilvánította.

Az alábbiakban Gáspár Mátyás, Ajak plébánosa a jubileumi év meghirdetésére írt gondolatait közöljük:

Kedves Testvérek!
A jubileumi évben szeretnénk visszatekinteni a múltba, hogy tisztán lássuk őseink értékeit, amelyek meghatározták életüket, hogy példájukkal továbbadják azokat gyermekeiknek. Ajak az a település, ahol az emberek tisztelik őseik emlékét, őrzik a hagyományokat, amelyeket bátran adják tovább a következő nemzedék tagjainak.

A jubileumi év, amit most ünneplünk arra irányítja figyelmünket, hogy a jelenben élve ismerve a mai világ történéseit, csodálkozzunk rá az emberiség által elért eredményeket, és magára az emberre is. Látni kell azt a szellemi harcot, amely folyik e világban körülöttünk. Ebben a szellemi harcban „az idő lemarja a gyomokat” és megmutatja a maradandó értékeket. Az élet bármely területén (vallás-tudomány-kultúra) megtaláljuk ezeket az értékeket, amelyekre lehet jövőt építeni. Azt szeretnénk, hogy Ajakon a múlt és a jelen igazi értékei találkozzanak egymással. A jubileumi évvel Ajak jövőjét szeretnénk építeni, alakítani, gyarapítani.

Mit jelent ez? Akik ma Ajakon élünk – tisztában vagyunk vele, hogy nem velünk kezdődött az élet ebben a városban. Már a XIII. századból vannak írásos emlékek az itt élő katolikus közösségről. Az egri plébániák története című könyv szerint a jelenlegi 200 éves templomunk már a harmadik — katolikusok által épített — templom Ajakon. Érzékelhető a történelem lényege: minden generáció akkor él helyesen, ha úgy adja át a helyét a következő nemzedéknek, ha az folytatni tudja és akarja azt az életet, amibe bele született.
A külső építkezések látványosak a belsők kevésbé. A mai kor talán a külsőre jobban törekszik, mint a belsőre. De mindannyian tudjuk, hogy a jövőt az anyaméh hordozza, a család építi és a Mindenható Isten adja ajándékba.

Reménykedünk abban és imádkozunk azért, hogy Ajak a jövő városa legyen.
Ebben a jubileumi évben, amikor templomunk felszentelésének 200. évfordulójára emlékezünk, szeretnénk, ha minden lelki program építené, gyarapítaná családjaink, egyházközségünk és Ajak városának életét.
Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kívánok minden Ajakon élő testvéremnek egyházközségünk védőszentjének, a Nagyboldogasszonynak oltalmában eltöltött Istentől megáldott jubileumi évet.

Gáspár Mátyás plébános

Forrás: Ajaki egyházközség honlapja

Ajakon az ökumenikus imaesteket január 24-25-26-án tartották, a református, a görög és a római katolikus templomban. A záró alkalmon a helyi egyházak elöljárói, Kovács Tibor református lelkész, Zuró József görög katolikus parókus, Gáspár Mátyás, Galsi János, Takács András római katolikus atyák a hívekkel együtt imádkoztak, énekeltek, hogy erősödjenek az egységben.
Az imahét szombati záró napján Zuró József hirdetett igét, aki kiemelten az indonéziai keresztények által választott ige szakaszról beszélt: „Az igazságra és csakis az igazságra törekedj...”(MTörv/5Móz 16,18-20).

Az imaest közös énekléssel kezdődött, először római, majd református és görög énekek csendültek fel. Zuró atya visszatekintéssel kezdte igehirdetését. Korábban ezt a hetet uniós imanyolcadnak nevezték, ma pedig ökumenikus imanyolcadnak szoktuk mondani. Annak idején még mindenki a maga templomában imádkozott ezért a fontos dologért, amit az Úr Jézus Krisztus hagyott ránk, hogy Egyháza egy legyen. Majd később már egymás templomába is el mertek menni, ahol látták Isten nagy családját és megérezték azt, hogy milyen jó és nagyszerű dolog az „atyafiaknak” együtt imádkozni, hiszen mindnyájan testvérek, az Atya gyermekei vagyunk.

A továbbiakban a görög katolikus parókus a hívek figyelmét lelkük értékére irányította. — Vajon mennyit ér a mi lelkünk? – tette fel a kérdést, majd Júdás példáját említette, aki harminc ezüstpénzért adta el a lelkét az ördögnek. A tékozló fiú esetén keresztül bemutatta, hogy hova vezet, milyen sorsra juttat a felelőtlen szórakozás, az egyél, igyál, vígan lakozzál mentalitás. Sokszor a mai ember is a tévedés útját járja, eladja lelkét bagóért, italért, vagy drogért. Nem tudják felfogni milyen értékes a lelkük, csak a test vágyakkal törődnek. Pedig Jézus Krisztus nagyra értékeli a lelkünket, szembe állítja a sátánnal, aki nem az igazság, hanem a gonoszság fejedelme, és mindent megtesz azért, hogy elszakítsa az embert Isten szeretetétől.

Befejezésül a szónok azt tanácsolta: „Törődjünk a lelkünkkel, mert fontos, hogy ép, tiszta és szent legyen. Figyeljünk Istenre, aki nekünk az igazságot jelenti, és ha az Ő kezét fogjuk, akkor nem járunk rossz úton.”
Az imaest végén Gáspár Mátyás atya megköszönte a híveknek a közös imádkozást, amellyel növelték az egységet: „Tudom, hogy minden felekezet a saját közösségében is imádkozik az egységért, de azért nagyon hálás vagyok, hogy itt Ajakon együtt is tudunk fohászkodni az Úrhoz. Fontos az egység ügye ebben az elanyagiasodott világban, ahol nagy a közömbösség Isten dolgai iránt, ezért nincs más lehetősége a hívek közösségének, minthogy erősítsék, gyarapítsák, növeljék az összetartozást.”
A szertartás a magyar és székely Himnusz éneklésével fejeződött be.

Hasulyó Bertalanné
médiaképzős hallgató,

Az ifjúsági világtalálkozó hazai kísérőrendezvényén, a január 26-án Budapesten megtartott Panama-napon több mint ezer fiatal vett részt. „Íme, itt vagyok” – a választott mottó meghívás volt mindannyiuk számára, hogy ki tudják mondani az igent életük minden napján.

Sorra érkeztek a buszok a Ferencváros TC Elek Gyula Sportarénájához. Számos egyházmegyéből jöttek fiatalok az ifjúsági referens atyák kíséretében a Panama-napra, az ifjúsági világtalálkozó (IVT) magyarországi kísérőrendezvényére. Önkéntesek sokasága fogadta az érkezőket. A vendégek átvéve az ebédjüket is tartalmazó, a találkozó emblémájával ellátott tornazsákot, foglalták el helyüket az arénában. Először a küzdőtér telt meg, aztán benépesültek az oldallelátók is. A színpadon már szólt a zene, a Boanergész zenekar és a 4 Akkord Show Kórus Réti Katalin vezetésével adta a találkozó zenei szolgálatát.

A résztvevőket Palánki Ferenc megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) ifjúsági referense köszöntötte. „Hangolódjunk rá arra az örömre, hogy hiszünk” – erre biztatta a fiatalokat a püspök. Idézett Ferenc pápa videoüzenetéből, kiemelve a Szentatya szeretetről szóló tanítását: „Krisztus szeretete gyűjtött össze minket ma itt, és azt kéri tőlünk, hogy életünkkel válaszoljunk hívására.” Figyelmeztetett, akkor tudjuk átadni a hit örömét, ha magunk is megéljük. Szentmártoni Mihály jezsuita pszichológust idézte: sok álmunk nem valósul meg, de ha őszinték vagyunk, belátjuk, a valóság sokkal szebb, mint amit elképzeltünk magunknak. „Isten ugyanis végtelenül szeret minket, és tudja, mi a jó nekünk. Mondjuk ki neki az igent életünk minden napján!” – buzdította a fiatalokat Palánki Ferenc.

A program első blokkjának része volt annak a video-összeállításnak a megtekintése, mely a találkozóra kiutazott magyar csapat élményeit mutatta be, és betekintést adott a világtalálkozó eseményeibe. Láthattuk a karibi hangulatú táncos körmenetet, ahogy fiatalok sokasága fesztiválhangulatban járta Panamaváros utcáit. A részt vevő magyarok azt fogalmazták meg, mekkora élmény nekik megtapasztalni ezt a világegyházat megmozgató eseményt, átélni a különböző kultúrák nyújtotta sokszínűséget. „Együtt vagyunk, több mint 250 ezer ember. Ünnepelünk, és ez megerősít minket” – vallották.

A Boanergész vezetésével a fiatalok elénekelték az IVT himnuszát, és három zászló – a pápai, a magyar és a panamai – kíséretében az önkéntesek a színpadra állították az IVT Mária-ikonját, amelynek Ferenc pápa által is nagyon kedvelt eredetije Rómában, a Santa Maria Maggiore-bazilikában található.

A második blokk központi eleme Kocsis Fülöp érsek-metropolita katekézise volt. Tanításában a találkozó jelmondatát állította a középpontba. „Mind a plakát, mind az önkéntesek pólóinak felirata kérdésként és arra adott válaszként is értelmezhető. »Itt vagy? OK!« Így hozzátok is szól a kérdés. Megerősítitek-e ti is, amit egykor Mária válaszolt? Itt vagytok ti is?” Kocsis Fülöp arra az érdekességre hívta fel a figyelmet, hogy az a történet, melyben Mária kijelentése elhangzik, ötször tartalmazza az ’íme’ szót. Használja Gábriel arkangyal, Mária és Erzsébet is. Mit fejez ki, miért fontos ez az egyszerű, látszólag jelentételen szó? – tette fel a kérdést.

Kocsis Fülöp felidézte a jelenetet: Gábriel megjelenik Máriának. A fiatal lány akkor már József jegyese, készül a házasságra. Ebben a helyzetben mondja neki az angyal, hogy fiút fog szülni. Mária, bár abban a helyzetben van, hogy ez a bejelentés lehetne életállapota velejárója és csodálatos ígérete, elgondolkodik, és visszakérdez: „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?” – kérdezte. Érezte ugyanis az angyal kijelentésében a sürgetést, amit a nyomatékosító ’íme’ szócska fejez ki. Mária nem habozik, igent mond. „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” – válaszolja azonnali készséggel. „Nem valamikor, hanem az adott helyzetben. Ide kellene eljutnunk egy olyan világban, amiből nagyon hiányzik a most, az azonnali készség. Eltelik az időnk, halogatunk, nem tesszük meg, amit kellene” – mutatott rá Kocsis Fülöp.

Arra kérte a fiatalokat a görögkatolikus püspök, legyenek őszinték magukhoz, és ismerjék be, mennyi üres pillanatuk van, amik eltávolítanak a lényegtől. „Nem figyelünk arra, hogy Isten mit vár tőlünk. Ha halogatjuk a pillanatokat, halogatódnak a döntéseink, s nemcsak halogatódnak, hanem halódnak. Nem merünk dönteni, halogatjuk a nagy lépéseket, ezért van annyira kevés önmagára talált hivatás. Világunk fontos betegsége, hogy elhalasztjuk döntéseinket, a pillanatoknak nem adunk tartalmat, és így az életünk is tartalmatlan marad. Nyilvánvaló, hogy meg kell érlelődni a döntéseknek, de ha az adott pillanatban azt keressük, mit vár tőlünk Isten, akkor ezek az értelmes pillanatok összeadódnak, és kirajzolják életünk gyönyörű ikonját” – fogalmazott a püspök.

Útmutatást adott ahhoz is, mit kell tennünk, hogy felismerjük, most mit vár tőlünk Isten. „Figyelni kell a szavára, hozzá kell szoknunk a pásztor hangjához. Ki kell szűrnünk a zajból hangját, de ehhez elengedhetetlen a csend, amikor kikapcsolunk mindent, nemcsak a telefont.” Az Istenre figyelő ember képes csak észrevenni, mit mond neki az Úr, aminek feltétele, hogy mindennap legyen az életünkben csend. „Meghalljuk biztató szavát – »itt vagyok, közel hozzád« –, és ha meg tudjuk ragadni a pillanatot, meg tud változni az életünk. Isten már kimondta az ő igenjét rád, te is válaszolj neki!” – biztatott Kocsis Fülöp.

Nagy lelkesedést váltott ki a Shalom Közösség vezette dicsőítő tánc, Budapestre hozta a karibi hangulatot. A résztvevők felálltak a helyükön, először megtanulták az „Íme, itt vagyok” című dal koreográfiájának lépéseit. Egyszerre emelkedtek a karok a magasba, hullámzott a tömeg az egyszerre megtett lépésekben.
Ezt követően tanúságtételek szóltak arról, mit él át az az ember, aki ki tudja mondani ezt az igent. Bartos Lídia Lelle és Pindroch Csaba álltak a fiatalok elé.

Bartos Lídia Lelle blogger, pszichológus hallgató vallását elkötelezetten gyakorló családba született, hitoktató édesanyával, nagymamával, nagynénivel körülvéve. Belenőtt a vallásgyakorlásba, de ahhoz, hogy kimondja a saját igenjét, szüksége volt a személyes találkozásra Istennel. Tanúságtételében ennek a találkozásnak a történetét mondta el. Ez Madridban, az ifjúsági világtalálkozón történt, ahonnan a találkozás egész életére kisugárzó élményével tért haza, és ezt a lelkesedést át tudta adni barátainak, létrehozták az Istenről beszélgető Kis Hittancsoportot – a KiHiCsopot. Beszélt a Jézussal megélt személyes kapcsolatban járt életútjáról, az ennek során átélt nehézségekről. „A bűnös, igazságtalan világban, a képmutató keresztények között, saját bűnös voltomat megélve kellett folytatni az utat. Megcsappant a bizalmam, mert Isten nem úgy működött körülöttem, ahogy én vártam, ahogy jó lett volna. Aztán megértettem, Isten nem ezért van, hogy földi életemet minél rózsásabbá tegye, ő az üdvösségre kötött velem szerződést. Isten nem dzsinn, aki teljesíteni hivatott a kívánságaimat. De ott van velem a sivatagban, a magányban, a nehézségek közepette. Szeret engem. Az az élet, amit vele élhetek, sokkal jobb, mint ami nélküle lenne. A belső béke, a szeretettség a legfontosabb nekem, így a körülmények nem tudnak megingatni.”

Pindroch Csaba színész, a Thália Színház művésze is hitre jutásának útját idézte fel. Bár a kommunista rendszer egyik központi városában, Salgótarjánban született és élte gyermekkorát, de vallásgyakorló édesanyja elvitte a templomba, hitoktatásra. Később az esztergomi ferences gimnáziumba járt, arról vallott, hogy éveken át saját különlegessége tudatában viszonyult a világhoz, a „kivagyiság” határozta meg saját önképét. Miután negyedik próbálkozásra felvették a színművészeti főiskolára, olyan világba került, ahol az számított, ki milyen belülről, de a közeg nem vitte közel a hithez. Először a színművészethez való viszonya mélyült el, megértette, nemcsak le kell kötni az embereket, de tolmácsolni kell a művek alapigazságait. Azt a pillanatot, ami elindította benne a változást, így idézte fel: „Egyik éjjel a nagyanyám puritán szobájában feküdtem. A falon lógott egy feszület. A kiüresedésben, a nihilben minden összerándult bennem. Ott van Jézus, a szeretet, ami a legfontosabb dolog a világon – ismertem fel. Lenyugodtam, ki tudtam lépni a magam mutogató viszonyulásból, és elindultam Jézussal az úton. Még nem szorosan kézen fogva, de már tudva, hogy ott van.” Ezt az élményt más csodás életesemények követték, mind mind megerősítve benne, mi a legfontosabb a világon. „Erősebb és tisztább lettem, szorosabban kezdtem fogni a kezet” – fogalmazott. Így jutott el az elmúlt nyáron Rómába, amikor a nemzetközi ministránstalálkozó moderátora lehetett. Részt vett Ferenc pápa miséjén, és ott élt át egy meghatározó istenélményt, amit egy a pápai baldachin fölött a tengerkék égen köröző hófehér sirály alakja közvetített számára. Azt a csodát érezte át, hogy Isten mindannyiunk atyja, minket, embereket a szeretet köt össze.

A délután izgalmas programja volt, amikor színpadra kérték a három jelen lévő püspököt, Veres Andrást, Kocsis Fülöpöt és Palánki Ferencet. A résztvevők kérdéseit – több száz érkezett a szervezőkhöz – Hortobágyi Tibor tolmácsolta, és vezetett érdekfeszítő beszélgetést, melyet hamarosan részletesen olvashatnak portálunkon.

A szünetben élénk zsibongóvá változott az aréna, mindenütt élénken beszélgető csoportok álldogáltak. Majd lassan elfoglalták helyeiket a résztvevők, megkondult a harang, megkezdődött a szentmise. Hosszú sorban vonultak a koncelebráló atyák az oltárasztalhoz, végül a főcelebráns Veres András győri püspökkel, az MKPK elnökével. A szentmisére megérkezett Michael August Blume, Magyarország apostoli nunciusa és Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök is.

Veres András homíliájában a Panama-nap jelmondatához kapcsolódott. „A találkozónak akkor volt értelme, ha ez a meghívás – »Íme, itt vagyok« – mélyen bevésődik szívünkbe, és ki tudjuk mondani ezt az ígéretet Istennek.” A főpásztor beszélt arról a nyugtalanságról, amit Isten hiányában, a tőle való távolságot megtapasztalva él át az ember. Az egyik legsúlyosabb ok a bűn, ami elszakítja az embert Istentől. A győri püspök Ádám és Éva példáján mutatta be, hogyan rejtőzik el az ember bűnének rossz érzésével Isten elől. Káin példáját említette annak kapcsán, mit eredményez, ha nem vállalunk felelősséget egymásért. Jónás próféta történetén keresztül érzékeltette az ember adta tipikus választ a küldetésre. De felmutatta a másik oldalt is, ahogyan az ember helyt áll Isten szolgálatában. „Izajás, amikor meghallja, milyen feladatot ad neki az Úr, kételkedik saját erejében, de mégis igent mond. »Itt vagyok, engem küldj!« Mária szintén kimondta az igent, félre tudta tenni félelmeit, azt, hogy nem értette igazán, mi történik vele. Istenre bízta ügyét.” Ennek az igennek a kimondása az értelmes élet záloga – hangsúlyozta Veres András. „A krisztusi szeretetet megismerve tudunk félelmeink, kétségeink ellenére dönteni Isten mellett. Ha rábízzuk magunkat az irányítására, segíteni fog minket ezen az úton. Hinnünk kell abban a szeretetben, amit Szent Pál a szeretethimnuszban megénekel. Ez a szeretet hozott össze minket itt is, ez a szeretet egyesít minket egymással és Istennel. Imádkozzunk azért, hogy a krisztusi szeretet révén erősödjön bennünk az egymáshoz tartozás” – kérte a szónok.

A szentmisét követő imádság adott alkalmat arra, hogy ki-ki kimondja saját igenjét Istennek. A szentségimádást a Nyolc Boldogság Közösség nővérei vezették. Dicsőítő énekek vezették be az imádságot, majd tanúságtételek, buzdítás következett. Az elsötétedő teremben halk énekszóval fogadta az imádkozó közösség az Oltáriszentséget. Mohos Gábor püspök körbehordozta a termen a monstranciát, majd az oltárasztalra tették, meggyulladtak a kis mécsesek, és elmélyült ima következett, alkalmat adva kimondani az igent, megélni az Istenhez tartozás örömét.

Forrás: Magyar Kurír