2012. november 20., kedd 01:00

Kórházi önkéntes lelkigondozói képzés Debrecenben

Írta: Kovács Ágnes

Kórházi önkéntes lelki gondozói képzés indult a Hit évében Debrecenben a Megtestesülés plébánián György Alfréd kamilliánus szerzetes, betegpasztorációs referens koordinálásával. A képzés során a résztvevők a betegség teológiáján át, kiemelt témaként kezelik a lelkigondozói módszereket, a segítés lehetőségeit a segítő személyének alkalmasságát, valamint számos gyakorlati kérdésre is keresik a választ.
Az önkéntesség egyik legfontosabb kritériuma a helyes önismeret, ennek gyakorlatába a Budai Irgalmasrendi Kórház munkatársai: Buza Patrik, a kórház Lelkigondozói Szolgálatának vezetője és Markó Mária a kórház Önkéntes Szolgálatának vezetője nyújtott segítséget.

Az önkéntes szolgálatra jelentkezők motiváltsága széles skálán mozog. Motivált az orvos, aki nap, mint nap a szükséges gyógykezelés mellett lelki támaszt is nyújtana a betegeknek, a gyógyszerész szeretné jobban meghallgatni az idősebbeket a munkája során, az egyetemista diák édesanyja példáját látva vállalkozott a feladatra, egy volt kórházi beteg pedig tapasztalataiból kiindulva érzi szükségét annak, hogy a beteg kiszolgáltatottságát egy-egy jó szóval enyhíteni kell. A képzésben részt vesz üzletasszony, ő otthonukban látogatja meg az idős beteg embereket, akik számára a látogatás előtt megélt várakozás jelenti az egyetlen örömet, valamint görög katolikus papnövendékek szereznek tapasztalatokat a lelkipásztori szolgálatukra készülve.

Sokszínű a motiváció, de van, ami közös, ez pedig az az ajándék, amit a segítők adni tudnak a beteg embereknek — emelte ki Buza Patrik és Markó Mária segítő szakemberek —, akik szerint a feladat nem egyszerű. „Ki vagyok én? Minek alkotott az Isten, mi is az identitásom? Miért vagyok segítő?" – ezek a kérdések megválaszolása elengedhetetlen. Jézus azért tudta adni önmagát, mert pontosan tudta, hogy kicsoda Ő. Két dolog fontos: a kapcsolat önmagammal és az Istennel, akitől a meghívás származik. Amíg önismeretemben nem látok tisztán, mindig önmagamat keresem majd, s nem tudok a másikra, a betegre figyelni.

A bemosakodás

Mint ahogy a sebész a műtét előtt bemosakodik, sterillé válik, úgy a beteglátogatónak is ki kell üresítenie önmagát, hogy kapcsolatba léphessen a beteggel, így a jelenlétével, meghallgatásával segíteni tud. Ez nem kevés erőfeszítést igényel, hiszen mindenki valahonnan érkezik a látogatásra. Ehhez csönd, összeszedettség, és azon keretek (idő, türelem, empátia) ismerete szükséges, amellyel a segítő rendelkezik.

Mint ahogy a bemosakodás, így a kimosakodás is alapszabály. Ez lehet egy szentmise, egy ima, vagy Isten kezébe helyezés.

Mi segít az önkéntesnek?

Számos kérdés között többek között az is felvetődött a képezésen, hogy hogyan lehet megvigasztalni a beteget? Az önkéntes – átérezve a beteg kiszolgáltatottságát és tehetetlenségét - nehéz szívvel távozhatna a tevőleges segítés hiányában. A beteglátogató hivatása azonban az, hogy meghallgatásával támogatja a beteget, részt vállal érzéseiben és egész jelenlétével érezteti vele, hogy nincs egyedül.

Fontos a szakmai vezetés, a lelkivezető, a közösség, ami megtart ebben a szolgálatban, de a beteglátogatók munkacsoportokba, önkéntes közösségekbe szerveződése is erőt ad.

Elengedhetetlen, hogy legyen a segítő mögött egy szervezet, egy csoport, amely bátorságot, magabiztosságot ad, általa a segítő is támaszt, kíséretet kap. Kiemelt szerepet kap a szolgálat végzésében az önkéntes feltöltődése (zenehallgatás, séta, alkotás, sport). Fontos, hogy mindenki rátaláljon a saját kikapcsolódási lehetőségére.

  • Galéria:
    • K23.1
    • K23.2

Free Joomla templates by L.THEME